tag:blogger.com,1999:blog-23603049045961254532024-03-18T12:06:44.351-07:00Round The Clock StoriesKeshava Murthyhttp://www.blogger.com/profile/06498982131870248733noreply@blogger.comBlogger379125tag:blogger.com,1999:blog-2360304904596125453.post-91295816925255682592024-03-04T16:15:00.000-08:002024-03-04T16:15:44.455-08:00 ಸಿನಿಮಾ ಮತ್ತು ಜೂಜಿನ ಹಾಡುಗಳಲ್ಲಿ ಹಾಸ್ಯ ಸಾಹಿತ್ಯ <p style="text-align: center;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhl4h27gH3ddim-ZBSpwfuou5Lm7HySprzDWFvXayfuA3jp724kh7Bt3Pn4grwUEzZZbjRx3LtOCllNSwRY022V286-45IEOyQKUTELmSRwgYjjaJgbRvuy9yEwQ2oR_1p4ciYEXJ6uX3ZSL1Q8xm6QNWUD1r-m2LVX5d6j1EfFqmCFcp-6h5Fpb1jvMjM" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="" data-original-height="667" data-original-width="1000" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhl4h27gH3ddim-ZBSpwfuou5Lm7HySprzDWFvXayfuA3jp724kh7Bt3Pn4grwUEzZZbjRx3LtOCllNSwRY022V286-45IEOyQKUTELmSRwgYjjaJgbRvuy9yEwQ2oR_1p4ciYEXJ6uX3ZSL1Q8xm6QNWUD1r-m2LVX5d6j1EfFqmCFcp-6h5Fpb1jvMjM=w400-h266" width="400" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ಸಾಹಿತ್ಯ ರಸಾಸ್ವಾದನೆಗೆ ದೊಡ್ಡ ದೊಡ್ಡ ಗ್ರಂಥಗಳನ್ನೇ ಹುಡುಕಿಕೊಂಡು ಹೋಗಬೇಕಾಗಿಲ್ಲ. ನಮ್ಮ ದಿನನಿತ್ಯದ ಬದುಕಿನಲ್ಲೇ ಅಲ್ಲಲ್ಲಿ ಸೊಗಸಾದ ಸಾಹಿತ್ಯವನ್ನು ಕಾಣಬಹದು. ಹತ್ತನೆಯ ಶತಮಾನದ ಬಹು ಖ್ಯಾತಿಯ ದಾರ್ಶನಿಕ <b>ಆಚಾರ್ಯ ಅಭಿನವ ಗುಪ್ತನ ಗುರುಗಳೊಲ್ಲೊಬ್ಬನಾದ ಭಟ್ಟ ತೌತ</b> (ಭಟ್ಟ ತಾತ) ತನ್ನ <b>"ಕಾವ್ಯ ಕೌತುಕ"</b> ಗ್ರಂಥದಲ್ಲಿ "ಪ್ರತಿಭೆ" (Talent) ಎನ್ನುವ ಪದಕ್ಕೆ ಒಂದು ಸೊಗಸಾದ ಅರ್ಥ ಕೊಟ್ಟಿದ್ದಾನೆ. <b>"ಪ್ರಜ್ಞಾ ನವನವೋಲ್ಲೇಖಶಾಲಿನೀ ಪ್ರತಿಭಾ ಮತಾ, ತದನುಪ್ರಾಣನಾಜೀವದ್ ವರ್ಣನಾ ನಿಪುಣಃ ಕವಿ"</b> ಎಂದು ಪ್ರತಿಭೆಯನ್ನೂ ಕವಿಯನ್ನೂ ಜೋಡಿಸುತ್ತಾನೆ. ಪ್ರತಿಭೆ ಎಂದರೆ ಅನುಕರಣೆ ಅಲ್ಲ. <b>ಹೊಸದನ್ನು ಮತ್ತೆ ಮತ್ತೆ ತಕ್ಷಣದಲ್ಲೇ ಹೊಸೆಯುವ ಸಾಮರ್ಥ್ಯಕ್ಕೆ "ಪ್ರತಿಭೆ" ಎಂದು ಹೆಸರು.</b> ಅದರ ಆಧಾರದ ಮೇಲೆ ಕೃತಿ ರಚನೆ ಮಾಡಬಲ್ಲವನು ಕವಿ. ಇಂತಹ ಆ ಗಳಿಗೆಯಲ್ಲಿ ತಯಾರಿಸಿದ ವಸ್ತುವೇ ಒಂದು ರೀತಿಯ ಕವನ ಅಥವಾ ಕಾವ್ಯ. ಅಂದಮಾತ್ರಕ್ಕೆ ಬೇರೆ ರೀತಿಯ ಕೃತಿ ಕವನ ಅಥವಾ ಕಾವ್ಯ ಅಲ್ಲವೆಂದಲ್ಲ. ಒಟ್ಟಿನಲ್ಲಿ ಕಾವ್ಯ ಪ್ರತಿಭೆ ಕಾರಂಜಿಯಂತೆ ಮತ್ತೆ ಮತ್ತೆ ಪುಟಿದೇಳುತ್ತಿರಬೇಕೆನ್ನುವುದು ಮುಖ್ಯ. ಅದು ಎಂದೋ ಒಮ್ಮೆ ಬರುವದಲ್ಲ. ಕವಿಗೆ ಇಂತಹ ಕರ್ತೃತ್ವ ಶಕ್ತಿ ಸದಾಕಾಲವೂ ಇರಬೇಕು. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ನಮ್ಮ ಸುತ್ತ ಇರುವ ಅನೇಕರಿಗೆ ಇಂತಹ ಪ್ರತಿಭೆ ಇರುವುದನ್ನು ನಾವು ಕಾಣುತ್ತೇವೆ. ಕೆಲವು ಸಾರ್ಥಕವಾಗುತ್ತವೆ. ಕೆಲವು ಅನ್ಯಾಯವಾಗಿ ಸೋರಿಹೋಗುತ್ತವೆ. ಅದೇ ಕ್ಷಣದಲ್ಲಿ ಹೊಸೆದ ಕೆಲವು ತಮಾಶೆಯಾದ ಕವನಗಳನ್ನು ನೋಡೋಣ. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ಐವತ್ತು, ಅರವತ್ತು, ಎಪ್ಪತ್ತರ ದಶಕದಲ್ಲಿ ಸದಭಿರುಚಿಯ ಸಿನಿಮಾ ಚಿತ್ರಗಳು ಹೇರಳವಾಗಿ ಬರುತ್ತಿದ್ದವು. ಸಿನಿಮಾ ಮತ್ತು ನಾಟಕಗಳಿಗೆ ಕಥೆ, ಗೀತೆ ಮತ್ತು ಸಂಭಾಷಣೆ ಬರೆಯುತ್ತಿದ್ದವರು ಬಹುತೇಕ ಸಾಹಿತಿಗಳೂ, ವಿದ್ವಾಂಸರೂ ಆಗಿರುತ್ತಿದ್ದರು. ನಟರು ಮತ್ತು ನಿರ್ದೇಶಕರು ಸಾಹಿತ್ಯ-ಸಂಗೀತಗಳ ಉತ್ತಮ ಪರಿಚಯವುಳ್ಳ ಕಲಾವಿದರಾಗಿರುತ್ತಿದ್ದರು. ಈ ಕಾರಣದಿಂದ ಸಿನಿಮಾ ಗೀತೆಗಳು ಮತ್ತು ಸಂಭಾಷಣೆಗಳು ಉತ್ತಮ ದರ್ಜೆಯ ಸಾಹಿತ್ಯವೇ ಆಗಿರುತ್ತಿತ್ತು. ಇವುಗಳ ಬಗ್ಗೆ ಸಮಾಜದಲ್ಲಿ ಅತ್ಯಂತ ಗೌರವ ಇರುತ್ತಿತ್ತು. ಕೆಳಗೆ ಕೊಟ್ಟಿರುವ ಸಂದರ್ಭಗಳು ಕೇವಲ ಲಲಿತ ಹಾಸ್ಯ ತೋರಿಸುವ ಉದಾಹರಣೆಗಳೇ ಹೊರತು ನಾಟಕ ಮತ್ತು ಸಿನಿಮಾ ಸಾಹಿತ್ಯದ ವಿಶ್ಲೇಷಣೆ ಅಲ್ಲವೇ ಅಲ್ಲ. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">*****</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ಅರವತ್ತು-ಎಪ್ಪತ್ತರ ದಶಕದ ಸಂಧಿಕಾಲ. ದೂರದ ಹಳ್ಳಿ ವಾಸಿ ದಂಪತಿಗಳು ತಮ್ಮ ಮಗನನ್ನು ವಿದ್ಯಾಭ್ಯಾಸಕ್ಕೆ ಬೆಂಗಳೂರಿನ ವಿದ್ಯಾಪೀಠವೊಂದಕ್ಕೆ ಕರೆದು ತಂದು ಸೇರಿಸಿದರು. ಹತ್ತು ವಯಸ್ಸಿನ ಹುಡುಗ ಬಹಳ ಚೂಟಿಯಾಗಿದ್ದ. ಎರಡೇ ದಿನದಲ್ಲಿ ಗುರುಗಳ ಪ್ರೀತಿ ಸಂಪಾದಿಸಿದ. ಗುರುಕುಲವಾದ್ದರಿಂದ ಊಟ, ವಸತಿ ಅಲ್ಲಿಯೇ. ಬೆಳಗ್ಗೆ ಎಂಟರಿಂದ ಮಧ್ಯಾಹ್ನ ಹನ್ನೆರಡರವರೆಗೆ ಪಾಠ. ಹನ್ನೆರಡರಿಂದ ಎರಡು ಘಂಟೆಯವರೆಗೆ ಬಿಡುವು. ಆಗ ಮಧ್ಯಾಹ್ನ ಒಂದು ಗಂಟೆಗೆ ಎಲ್ಲರಿಗೂ ಸೊಗಸಾದ ಊಟ. ಮಧ್ಯಾಹ್ನ ಎರಡರಿಂದ ಸಂಜೆ ಐದು ಗಂಟೆಯವರೆಗೆ ಮತ್ತೆ ಪಾಠ. ನಂತರ ಬಿಡುವು. ರಾತ್ರಿ ಊಟದ ನಂತರ ಸ್ವಂತ ವಿದ್ಯಾಭ್ಯಾಸ. ಹೀಗಿತ್ತು ದಿನಚರಿ. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><b>ಬೆಳಗಿನ ಪಾಠದಲ್ಲಿ ಈ ವಿದ್ಯಾರ್ಥಿ ಎಲ್ಲರಿಗಿಂತ ಮುಂದು. </b>ಚೆನ್ನಾಗಿ ಊಟ ಹೊಡೆಯುತ್ತಿದ್ದ ಸಹ. ಆದರೆ ಮಧ್ಯಾನ್ಹದ ಪಾಠದ ಸಮಯದಲ್ಲಿ ಆಗಾಗ ಕೆಲವು ದಿನ ಅವನ ಪತ್ತೆ ಇಲ್ಲ. <b>ಊಟದ ನಂತರ</b> <b>ಎಲ್ಲಿ ಹೋಗುತ್ತಾನೆ ಎಂದು ಯಾರಿಗೂ ಗೊತ್ತಿಲ್ಲ.</b> ಬರಬರುತ್ತ ಮಧ್ಯಾಹ್ನ ಅವನು ಪಾಠಕ್ಕೆ ಬರುವುದೇ ನಿಂತುಹೋಯಿತು. ಗುರುಗಳಿಗೆ ಮೊದಲು ಕಸಿವಿಸಿ. ನಂತರ ಬಹಳ ಕೋಪ ಬಂತು. ಒಂದು ದಿನ ಕೊಟ್ಟ ವಿಷಯದ ಮೇಲೆ ಕವನ ಕಟ್ಟುವ ರೀತಿಯ ಬಗ್ಗೆ ಬೆಳಿಗ್ಗೆ ಪಾಠವಾಯಿತು. ಮಧ್ಯಾನ್ಹದ ಪಾಠಕ್ಕೆ ಈ ಹುಡುಗ ಗೈರು. ಗುರುಗಳು ಕಾದಿದ್ದು ಅವನು ಸಂಜೆ ಗುರುಕುಲಕ್ಕೆ ಬಂದಾಗ ಹಿಡಿದರು. <b>"ಎಲ್ಲಿ ಹೋಗಿದ್ದೆಯೋ, ಭಡವ!"</b> ಎಂದು ಜಬರಿಸಿ ಕೇಳಿದರು. ಮೊದಲು ಹುಡುಗ ಏನೂ ಹೇಳಲಿಲ್ಲ. ಬಲವಂತ ಮಾಡಿದಾಗ ಹೇಳಿದ:</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">ಗರಗರನೆ ತಿರುಗಿ ಹಿಮಗಿರಿಗೆ ಎರಗಿ </span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">ಉಮೆಯನ್ನು ಕಂಡು ಬಂದೆ</span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">ಸ್ವಪ್ನದಲಿ ಊರ್ವಶಿ ಮೇನಕೆಯ ನರ್ತನವ </span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">ಕಂಡು ಆನಂದ ನಂದ ಎಂದೆ</span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">ನಟರಾಜನಿಗೆ ಸಂಪಿಗೆಯ ಗೀತಾಂಜಲಿಯ </span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">ಕೊಟ್ಟು ಸಂತೋಷದಿಂದ ಬಂದೆ </span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">ಶಿವಾಜಿ ಕಂಡ ಭಾರತದ ಕಲ್ಪನೆಯ ನೋಡಿ </span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">ಸಾಗರದಿ ಮಿಂದೆ ಎಂದೆ </span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">ಪ್ರಭಾತದಲಿ ಲಕ್ಷ್ಮಿಯನು ಕಂಡು ಜೈಕಾರ ಹಾಕಿ </span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">ಕಪಾಲೀಶ್ವರನ ದರುಶನವ ಮಾಡಿ </span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">ಅಲಂಕಾರ ಸಂಗಮದ ಸೊಗಸನ್ನು ಕಂಡು </span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">ಕೆಂಪಗಿಲ್ಲಿ ಬಂದು ನಿಂತೆ!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ಹುಡುಗನಿಗೆ ಚಿಕ್ಕ ವಯಸ್ಸು. ಸಿನಿಮಾ ನೋಡುವ ಹುಚ್ಚು. ಮಧ್ಯಾನ್ಹ ಊಟದ ನಂತರ ಪಾಠಕ್ಕೆ ಚಕ್ಕರ್ ಹಾಕಿ ಮ್ಯಾಟಿನಿ ಶೋ ನೋಡಲು ಹೋಗುತ್ತಿದ್ದ. ಗುರುಗಳು ಕೇಳಿದಾಗ ಬೆಳಗಿನ ಪಾಠದ ಪ್ರಭಾವದಿಂದ <b>ಸಿನಿಮಾ ಮಂದಿರಗಳ ಹೆಸರಿನಲ್ಲೇ ಕವಿತೆ ಮಾಡಿದ!</b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ಹಿಮಾಲಯ (ಹಿಮಗಿರಿ), ಉಮ, ಸಪ್ನಾ, ಊರ್ವಶಿ, ಮೇನಕಾ, ನರ್ತಕಿ, ಆನಂದ, ನಂದಾ, ನಟರಾಜ, ಸಂಪಿಗೆ, ಗೀತಾಂಜಲಿ, ಸಂತೋಷ್, ಶಿವಾಜಿ, ಭಾರತ್, ಕಲ್ಪನ, ಸಾಗರ್, ಪ್ರಭಾತ್, ಲಕ್ಷ್ಮಿ, ಜೈಹಿಂದ್ (ಅಥವಾ ಜಯಶ್ರೀ), ಕಪಾಲಿ, ಅಲಂಕಾರ್, ಸಂಗಮ್, ಇವು ಆಗ ಇದ್ದ ಕೆಲವು ಚಿತ್ರಮಂದಿರಗಳ ಹೆಸರುಗಳು. ಕೆಲವು ಈಗ ಇಲ್ಲ. ಮೊದಲಲ್ಲಿ "ಹಿಮಗಿರಿಗೆ ಎರಗಿ ಉಮೆಯನ್ನು ಕಂಡು ಬಂದೆ" ಎಂದಾಗ ಎರಡು ಚಿತ್ರಮಂದಿರದ ಜೊತೆಗೆ ಹಿಮವಂತನ ಮಗಳು ಪಾರ್ವತೀ (ಉಮಾ) ಎನ್ನುವ ಧ್ವನಿ. ಕೊನೆಯಲ್ಲಿ "ಕೆಂಪಗಿಲ್ಲಿ ಬಂದು ನಿಂತೆ" ಅನ್ನುವುದು ಕೆಂಪೇಗೌಡ ಚಿತ್ರಮಂದಿರವೂ ಆಗಬಹುದು; ಅಥವಾ ಬಿಸಿಲಲ್ಲಿ ಅಲೆದು ಮುಖ ಕೆಂಪಗಾಯಿತು ಎಂದೂ ಇರಬಹುದು! </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ಗುರುಗಳು ಕಷ್ಟಪಟ್ಟು ಅವನು ಪಾಠ ತಪ್ಪಿಸಿ ಸಿನಿಮಾ ನೋಡುವುದನ್ನು ಬಿಡಿಸಿದರಂತೆ! ಮುಂದೆ ಅವನ ಪ್ರತಿಭೆ ವಿದ್ಯಾಭಾಸದ ಕಡೆ ಪೂರ್ತಿ ತಿರುಗಿ ಹೆಸರಾಂತ ವಿದ್ವಾಂಸ ಆದನಂತೆ. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">*****</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ಮಾನ್ವಿ ಉತ್ತರ ಕರ್ನಾಟಕದ ರಾಯಚೂರು ಜಿಲ್ಲೆಯ ಒಂದು ಪಟ್ಟಣ. <b>ಹರಿದಾಸ ಪಂಥದ ಶ್ರೇಷ್ಠ ದಾಸರಾದ ಜಗನ್ನಾಥ ದಾಸರ ಸ್ಥಳ.</b> ಈಗಲೂ ಹರಿದಾಸ ಪಂಥದ ಅನೇಕರು ಅಲ್ಲಿ ವಾಸವಾಗಿದ್ದಾರೆ.</span><span style="font-family: arial;"> ನಿಷ್ಠರಾದ ಕೆಲವು ಮಿತ್ರರಿಗೆ ಇಸ್ಪೀಟ್ ಆಡುವ ಹುಚ್ಚು ಅಂಟಿಕೊಂಡಿತ್ತು. <b>ಅತಿಯಾಗಿ ಕುಡಿದರೆ ಪಂಚಾಮೃತವೂ ಕೆಟ್ಟದೇ.</b> ಅಂತಹದರಲ್ಲಿ ಜೂಜಿನ ವಿಷಯ ಹೇಳುವುದೇ ಬೇಡ. ಬಾಕಿಯಂತೆ ಒಳ್ಳೆಯವರೂ, ತಿಳಿದವರೂ ಆದರೂ ಇಸ್ಪೀಟಿನ ಎಲೆಯ ಆಟದ ಖಯಾಲಿ ಕಾರಣ ಸ್ನೇಹಿತರು ಪ್ರತಿದಿನ ಸೇರಿ ಆಟ ಆಡುವುದು. <b>ಹಣ ಕಟ್ಟಿ ಆಡುವಾಗ ಕಳೆದುಕೊಳ್ಳುವುದೇ ಹೆಚ್ಚು.</b> </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ಕೆಲವು ದಶಕಗಳ ಹಿಂದೆ ಅಲ್ಲಿ ವಾಸವಿದ್ದ ಇಸ್ಪೀಟ್ ಸ್ನೇಹಿತರು ಒಂದು ದಿನ ಆಡಲು ಶುರು ಮಾಡಿದರು. ಮಾನ್ವಿ ಗೋವಿಂದ ದಾಸರೆಂಬುವರು ಒಂದು ಆಟ ಸೋತರು. ಪಕ್ಕದಲ್ಲಿದ್ದವರು 'ದಾಸರೇ, ಆಟ ಸೋತಿರಲ್ಲ!" ಎಂದರು. "ಏನು ಮಾಡುವುದು? ರಾಣಿ ಕೈ ಕೊಟ್ಟಳು!" ಎಂದರು ಅವರು. <b>ಇಸ್ಪೀಟ್ ರಾಣಿ ಎಲೆಗಾಗಿ ಕಾದಿದ್ದು, ಆ ಎಲೆ ಬರದೇ ಸೋತೆ</b> ಎಂದರು. ಇದರ ಮೇಲೆ ಒಂದು ಹಾಡು ಮಾಡಿ ಎಂದರು ಮತ್ತೊಬ್ಬರು. <b>ಮಾನ್ವಿ ಶಾಮಸುಂದರ ದಾಸರು ತಾಯಿ ಮಹಾಲಕ್ಷ್ಮಿಯನ್ನು ಸಂಬೋಧಿಸಿ ಒಂದು ಸೊಗಸಾದ ದೇವರನಾಮವನ್ನೇ ಮಾಡಿ ಹೀಗೆ ಹಾಡಿದರು:</b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">ಜಾಣೆ ನಂಬಿದೆ ಇಸ್ಪೀಟ್ ರಾಣೀ ನೀ ಒಲಿದೆನ್ನ </span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">ಪಾಣಿಯೊಳಗೆ ಬಂದು ಕಾಣಿಸಮ್ಮ </span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">ವಾಣಿ ಶ್ರೀಲಕುಮೀಶ ರುದ್ರಾಣಿಯರಿಗಿಂತ </span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">ಕ್ಷೋಣಿಯೊಳಗೆ ಬಹು ಮಾನ್ವಿತೆ ನೀನಮ್ಮ </span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">ಜನಕನು ಗಳಿಸಿದ ಧನವೆಲ್ಲ ಕಳಕೊಂಡೆ </span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">ದನಕರು ಹೊಲ-ಮನೆಯನು ಮಾರಿದೆ </span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">ಜನರೊಳಗಪಹಾಸ್ಯಕ್ಕೊಳಗಾದೆ ಕೇಳಮ್ಮ </span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">ಮಡದಿ ಮಕ್ಕಳ ಕೈಗೆ ಕೊನೆಗೆ ಪರಕೆ ಕೊಟ್ಟೆ </span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">ಉಣಲು ಅನ್ನವ ಕಾಣೆ ಉಡಲು ವಸ್ತ್ರವ ಕಾಣೆ </span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">ಕಡುಕಷ್ಟ ಕಡಲೊಳು ಮುಳುಗಿದೆನಮ್ಮ </span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">ಪೊಡವಿಯೊಳ್ ನಿನ್ ಹೊರತು ಕಡೆಹಾಯಿಸುವಂಥ </span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">ಒಡೆಯರ ಕಾಣೆ ಕೈಪಿಡಿದು ರಕ್ಷಿಸಮ್ಮ </span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">ಎಷ್ಟಂತ ಹೇಳಲಿ ಮಡದಿಯ ಗೋಳಾಟ </span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">ತಾಳಿ ಹೊರತು ಎಲ್ಲ ಹಾಳಾಯಿತು </span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">ಸಾಲ ಬಹಳಾಯ್ತು ಜೋಳಿಗೆ ಬಂದಿತು </span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">ಕೂಳಿಗೆ ಮನೆಮನೆ ಚಾಲುವರಿದೆನಮ್ಮ </span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">ಅಕ್ಕರದಲ್ಲಿ ಎರಡೆಕ್ಕದೊಳಗೆ ಬಂದು </span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">ಫಕ್ಕನೆ ನೀ ಎನ್ನ ಕರದೊಳು ಬಾರಮ್ಮ </span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;"><b>ಮುಕ್ಕಣ್ಣ ಸಖ ತನ್ನ ಬೊಕ್ಕಸದೊಳಗಿನ </b></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;"><b>ರೊಕ್ಕ ಹಾಕಲು ಅವನ ಲೆಕ್ಕಿಸೆ ನಾನಮ್ಮ </b></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">ಕಾಮಿತದಾಯಿನಿ ಕಾಮಿನಿ ಶಿರೋಮಣಿ </span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">ಶಾಮಸುಂದರ ಸಾರ್ವಭೌಮನ ರಾಣಿ </span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;"><b>ಶ್ರೀಮಂತ ಜೋಕರನ ಪ್ರೇಮದ ಭಗಿನಿಯೆ </b></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">ನಾ ಮೊರೆ ಹೊಕ್ಕೆನು ನೀ ದಯ ಮಾಡು ತಾಯೆ </span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ಜೂಜಿನ ನಷ್ಟಕ್ಕೆ ಸಿಲುಕಿ ಮನೆ, ಹೊಲ, ಪಶು ಸಂಪತ್ತು, ಚಿನ್ನ-ಬೆಳ್ಳಿ ಎಲ್ಲ ಮಾರಿ ಕಳಕೊಂಡು, ಹೆಂಡತಿ ಮಕ್ಕಳ ಹೀನಾಯ ಸ್ಥಿತಿಗೆ ಕಾರಣನಾದೆ. ಸಾಲಗಾರನಾಗಿ ಮನೆ ಮನೆ ತಿರುಗಿ ಭಿಕ್ಷೆ ಬೇಡುವ ಸ್ಥಿತಿ ಬಂತು. ಹೀಗಿದೆ ನನ್ನ ಸ್ಥಿತಿ. ನನ್ನ ಕಾಪಾಡಲು ಯಾರಿಗೂ ಸಾಧ್ಯವಿಲ್ಲ. ನೀನೇ ನನಗೆ ಆಟದಲ್ಲಿ ಬೇಕಾದ ಎಲೆಯಾಗಿ ಬಂದು, ಕೈಯಲ್ಲಿ ಕುಳಿತು, ಗೆಲ್ಲಿಸಿ, ಈ ಕಷ್ಟಗಳಿಂದ ಪಾರು ಮಾಡು ಎಂದು ಮೊರೆ ಇಡುತ್ತಾರೆ. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><b>ಪ್ರಪಂಚದಲ್ಲಿ ಎಲ್ಲರಿಗಿಂತ ಶ್ರೀಮಂತ ಶಿವನ ಮಿತ್ರನಾದ ಕುಬೇರ.</b> ಅವನೇ ಆಟಕ್ಕೆ ಬಂದು ತನ್ನ ಖಜಾನೆಯಲ್ಲಿ ಇರುವ ಎಲ್ಲ ಹಣವನ್ನೂ ಪಣಕ್ಕಿಡುತ್ತಾ ಹೋಗಲಿ. <b>ನಿನ್ನ ಕರುಣೆ ಇದ್ದರೆ,</b> ನೀನು ಬೇಕಾದ ಎಲೆಯಾಗಿ ನನ್ನ ಕಯ್ಯಲ್ಲಿ ಬಂದು ಕೂಡುತ್ತಿದ್ದರೆ, <b>ನಾನು ಕುಬೇರನನ್ನೂ ಲೆಕ್ಕಿಸದೆ ಗೆಲ್ಲುತ್ತ ಹೋಗುತ್ತೇನೆ</b> ಎನ್ನುತ್ತಾರೆ.!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ಕೊನೆಯ ನುಡಿಯಲ್ಲಿ ಅವರ ಮತದ ವಿಶೇಷ ಪ್ರಮೇಯ ಒಂದನ್ನು ಹೇಳುತ್ತಾರೆ. ಮಹಾಲಕ್ಷ್ಮಿ ಕೇಳಿದ್ದನ್ನು ಕೊಡುವ ಶಕ್ತಿಯುಳ್ಳ ಕಾಮಿತದಾಯಿನಿ. ಮೂರು ಲೋಕಗಲ್ಲಿಯೂ ಅತಿ ಶ್ರೇಷ್ಠ ಮಹಿಳೆ. ಶಾಮಸುಂದರನಾದ ಶ್ರೀ ಮಹಾವಿಷ್ಣುವಿನ ಮಹಾರಾಣಿ. ಹೀಗೆಂದು ಹೇಳಿದಮೇಲೆ ಅವಳನ್ನು <b>ಶ್ರೀಮಂತ ಜೋಕರನ ಸೋದರಿ</b> ಎಂದು ಸಂಬೋಧಿಸುತ್ತಾರೆ. ಲಕ್ಷ್ಮಿ ಹೇಗೆ ಸೋದರಿ ಆದಾಳು? </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ಮಹಾಲಕ್ಷ್ಮಿಗೆ ಶ್ರೀ, ಭೂ, ದುರ್ಗಾ ಎಂದು ಮೂರು ರೂಪಗಳು. <b>ಶ್ರೀ ಕೃಷ್ಣ ಇಸ್ಪೀಟ್ ಆಟದ ಜೋಕರ್ ಇದ್ದಂತೆ.</b> ಅವನು ಮಹಾಭಾರತದಲ್ಲಿ, ಭಾಗವತದಲ್ಲಿ ಮಾಡದಿದ್ದ ಕೆಲಸವೇ ಇಲ್ಲ. <b>"ಪಾಂಡವರ ಮನೆಯಲ್ಲಿ ಕುದುರೆಗಳ ತಾ ತೊಳೆದು ಪುಂಡರೀಕಾಕ್ಷ ತಾ ಹುಲ್ಲನು ತಿನಿಸಿದ"</b>. ಪಾರ್ಥನಿಗೆ ಸಾರಥಿಯಾಗಿ <b>"ಪಾರ್ಥಸಾರಥಿ"</b> ಸಹ ಆದ. ರಾಜಸೂಯ ಯಾಗದಲ್ಲಿ <b>ಎಲ್ಲ ಅತಿಥಿಗಳು ಊಟ ಮಾಡಿದ ಎಂಜಲು ಎಲೆಯನ್ನೂ ಎತ್ತಿದ.</b> ಕಡೆಗೆ ಅದೇ ಯಾಗದಲ್ಲಿ <b>ಆಗ್ರ ಪೂಜೆಯನ್ನೂ ಸ್ವೀಕರಿಸಿದ!</b> ಆದ್ದರಿಂದ ಆಳಿನಿಂದ ಹಿಡಿದು ಅರಸನ ವರೆಗೆ ಎಲ್ಲ ಪಾತ್ರಗಳನ್ನೂ ನಿಭಾಯಿಸಿದ. <b>ಇಸ್ಪೀಟ್ ಆಟದಲ್ಲಿ ಜೋಕರನೂ ಹಾಗೇ ಅಲ್ಲವೇ?</b> ಅದರಿಂದ ಅವನು ಮಹಾಲಕ್ಷ್ಮಿಯ ಗಂಡನಾದ ಶ್ರೀಮಂತ ಜೋಕರ. ಮಹಾಲಕ್ಷ್ಮಿಯು ದುರ್ಗಾ ರೂಪದಿಂದ ದೇವಕಿಯ ಏಳನೇ ಗರ್ಭವನ್ನು ವಸುದೇವನ ಇನ್ನೊಬ್ಬ ಹೆಂಡತಿ ರೋಹಿಣಿಯಲ್ಲಿ ಸೇರಿಸಿ ತಾನೇ ದುರ್ಗಾ ರೂಪದಿಂದ ಕಂಸನಿಗೆ ಬೇಕೆಂದೇ ಸಿಕ್ಕಳು. ಆದರೆ ಅವನಿಗೆ ದಕ್ಕದೆ ತಪ್ಪಿಸಿಕೊಂಡಳು. ನಂತರ ಶ್ರೀಕೃಷ್ಣನ ಜನನವಾಯಿತು. <b>ಆದ್ದರಿಂದ ಅವಳು ಕೃಷ್ಣನ ಪ್ರೇಮದ ಭಗಿನಿಯಾದಳು!</b> ಇದನ್ನೇ ನಿರ್ದೇಶಿಸುತ್ತಾರೆ ಕೊನೆಯ ನುಡಿಯಲ್ಲಿ. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ಈ ಹಾಡು ಯು ಟ್ಯೂಬಿನಲ್ಲಿ ಲಭ್ಯವಿದೆ. ಈ ಕೆಳಕಂಡ ಲಿಂಕ್ ನಲ್ಲಿ ಕೇಳಬಹುದು:</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"> </span><span style="text-align: left;"><span style="font-family: arial;">https://www.youtube.com/watch?v=DcZCBS8L0fI</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-family: arial;">ಲಿಂಕ್ ಕಾಪಿ ಪೇಸ್ಟ್ ಮಾಡಿ ಕೇಳಿ ನೋಡಿ.</span></span></div><p></p>Keshava Murthyhttp://www.blogger.com/profile/06498982131870248733noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-2360304904596125453.post-1913695434321958332024-02-27T15:38:00.000-08:002024-02-28T15:39:57.396-08:00 ಕೆರೆಯ ಪದ್ಮರಸನ "ದೀಕ್ಷಾಬೋಧೆ"<p style="text-align: center;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEje3vtCDxOeyPRRY4FVzpwZCJ1296T3T8GsMMgefyvbSzCbENx1cr8L_ZdiALgMR7XFGAM-5EVskiph4Bn2r4856EfMuU5iR9WIDZsAoRnk55CI80qvcPyaC8ClEaBPbElRlkl4Rg8HjyV79HRLLXec9eUFxIo681RC-fxjffZOP_2QgDtA1iuM8qg_Cjo" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="" data-original-height="550" data-original-width="355" height="311" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEje3vtCDxOeyPRRY4FVzpwZCJ1296T3T8GsMMgefyvbSzCbENx1cr8L_ZdiALgMR7XFGAM-5EVskiph4Bn2r4856EfMuU5iR9WIDZsAoRnk55CI80qvcPyaC8ClEaBPbElRlkl4Rg8HjyV79HRLLXec9eUFxIo681RC-fxjffZOP_2QgDtA1iuM8qg_Cjo=w234-h311" width="234" /></a></div><div><br /></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ವಿಶಾಲ ಕನ್ನಡ ಸಾಹಿತ್ಯ ಸಮುದ್ರಕ್ಕೆ ವಿಪುಲ ಸಾಹಿತ್ಯ ಜಲರಾಶಿಯನ್ನು ಕಾಣಿಕೆಯಾಗಿ ಕೊಟ್ಟ ಅನೇಕ ಮಹಾನದಿಗಲ್ಲಿ ಮೂರು ಪ್ರಮುಖವಾದ ಧಾರೆಗಳೆಂದರೆ <b>ಜೈನ ಸಾಹಿತ್ಯ, ಶರಣ ಸಾಹಿತ್ಯ ಮತ್ತು ದಾಸ ಸಾಹಿತ್ಯ.</b> ಮೂಲತಃ ಧಾರ್ಮಿಕ ಸ್ರೋತಗಳಿಂದ ಹುಟ್ಟಿದ ರಚನೆಗಳಾದರೂ ಇವುಗಳಲ್ಲಿ <b>ಹೇರಳವಾದ ಕಾವ್ಯ ಸಂಪತ್ತು </b>ಇರುವುದನ್ನು<b> </b>ನೋಡಬಹುದು. ಇವುಗಳಲ್ಲಿನ ಗ್ರಂಥಕರ್ತರು ತಮ್ಮ ತಮ್ಮ ಧಾರ್ಮಿಕ ಅಂಶಗಳನ್ನು ಪ್ರಸಾರ ಮಾಡುವುದಕ್ಕಾಗಿ ರಚನೆಗಳನ್ನು ಮಾಡಿದ್ದರೂ, ಅವರೆಲ್ಲ ತಮ್ಮ ಕ್ಷೇತ್ರಗಳಲ್ಲಿಯೂ ಮತ್ತು ಭಾಷಾಪ್ರಯೋಗದಲ್ಲಿಯೂ ಚತುರರು. ಅನೇಕರು ಮೇಲು ದರ್ಜೆಗೆ ಸೇರಿದ ವಿದ್ವಾಂಸರು. <b>ಭಾಷೆ, ವ್ಯಾಕರಣ, ಅಲಂಕಾರ, ಛಂದಸ್ಸುಗಳಲ್ಲಿ ಪಳಗಿದವರು.</b> ತಮ್ಮ ಧರ್ಮ ಪ್ರಸಾರದ ಜೊತೆ ಜೊತೆಯಲ್ಲಿ ಕನ್ನಡ ಭಾಷೆಯ ವಿಸ್ತಾರ ಮತ್ತು ಬೆಳವಣಿಗೆಗೆ ಇಂಬು ಕೊಟ್ಟವರು. ನಮ್ಮ ಭಾಷೆಯ ಮೇಲೆ ಈಗಿನ ಸನ್ನಿವೇಶದಲ್ಲಿ ನಡೆಯುತ್ತಿರುವ ಆಘಾತಕಾರಿ ಬೆಳವಣಿಗೆಗಳಲ್ಲಿ, ಅನೇಕ ಶತಮಾನಗಳು ಕಳೆದರೂ ಮಾಸದ ಅವರ ಕೊಡುಗೆಯನ್ನು ಕನ್ನಡಿಗರು <b>ಅತ್ಯಂತ ಗೌರವದಿಂದ ನೆನೆಯಬೇಕಾದ ಸಮಯ</b>ವಿದು.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><div><span style="font-family: arial;"><b>"ಕರಡಿಗೆಯಿಂದ ಬಂದ ಕರಡಿ" </b>ಸಂಚಿಕೆಯಲ್ಲಿ ಗುರುಗಳಿಂದ <b>"ಲಿಂಗದೀಕ್ಷೆ" </b>ಪಡೆದ ಶಿಷ್ಯನು <b>"ಇಷ್ಟಲಿಂಗ"</b> ಪಡೆದು ಕರಡಿಗೆಯಲ್ಲಿ ಧರಿಸುವ ಬಗ್ಗೆ ಸಂಕ್ಷಿಪ್ತ ಚರ್ಚೆ ನೋಡಿದೆವು. ಈ ರೀತಿಯ ದೀಕ್ಷೆ ಕೊಡುವ ವೇಳೆಯಲ್ಲಿ ಗುರುವು ಶಿಷ್ಯನಿಗೆ ಅವನ ಆಧ್ಯಾತ್ಮಿಕ ಉನ್ನತಿಗಾಗಿ ದಾರಿ ದೀವಿಗೆಯಾಗಿ ನೀಡುವ ಉಪದೇಶವೇ <b>"ದೀಕ್ಷಾಬೋಧೆ".</b> ಹೊಯ್ಸಳ ಧೊರೆ ನರಸಿಂಹ ಬಲ್ಲಾಳನ ಮಂತ್ರಿಯಾಗಿದ್ದ <b>ಕೆರೆಯ ಪದ್ಮರಸ</b> ಈ ಸಂಬಂಧವಾಗಿ "ದೀಕ್ಷಾಬೋಧೆ" ಎಂಬ ಗ್ರಂಥವನ್ನು ಸರಳ ರಗಳೆಯಲ್ಲಿ ರಚಿಸಿದ್ದಾನೆ. ಶರಣ ಸಾಹಿತ್ಯದಲ್ಲಿ ಈ ಗ್ರಂಥಕ್ಕೆ ಉನ್ನತ ಸ್ಥಾನವಿದೆ. ಈ <b>ಗ್ರಂಥ ಕರ್ತೃ, ಗ್ರಂಥ ರಚನೆಯ ಸಂದರ್ಭ ಮತ್ತು ಗ್ರಂಥ ವಿಶೇಷ </b>ಇವುಗಳ ಬಗ್ಗೆ ಸ್ವಲ್ಪ ದೃಷ್ಟಿ ಹಾಯಿಸೋಣ. </span></div><div><br style="text-align: left;" /></div></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">***** </span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ಹನ್ನೆರಡನೇ ಶತಮಾನದ ಕೊನೆಯ ಸಮಯದಲ್ಲಿ (ಸುಮಾರು 1190 AD) ನಡೆದ <b>"ಕಲ್ಯಾಣ ಕ್ರಾಂತಿ"</b> ಸಂದರ್ಭದಲ್ಲಿ <b>ಭಕ್ತಿ ಭಂಡಾರಿ ಬಸವಣ್ಣ</b> ಅವರ ಪ್ರಭಾವಕ್ಕೆ ಒಳಗಾಗಿ ಅನೇಕರು ಅವರ ಅನುಯಾಯಿಗಳಾದರು. ಇಂತಹವರಲ್ಲಿ ಸಮಾಜದ ಎಲ್ಲ ಸ್ತರಗಳ ಜನ ಸಮುದಾಯಕ್ಕೆ ಸೇರಿದವರೂ ಇದ್ದರು. ಜನ ಸಾಮಾನ್ಯರಿಂದ ಹಿಡಿದು ಪಂಡಿತರು ಮತ್ತು ಆಳುವ ವರ್ಗದ ಅಧಿಕಾರಿಗಳೂ, ಅರಸರೂ ಸೇರಿದ್ದರು. ಇಂತಹವರಲ್ಲಿ ಬಸವಣ್ಣನವರಿಗಿಂತ ವಯಸ್ಸಿನಲ್ಲಿ ಹಿರಿಯರಾದ <b>ಶಿವಯೋಗಿ ಮಲ್ಲರಸ</b> ಸಹ ಒಬ್ಬರು. ಇವರನ್ನು ಕೆಲವೆಡೆ ಶಿವಯೋಗಿ ಮಲ್ಲಿಕಾರ್ಜುನ ಎಂದೂ ಕರೆದಿದ್ದಾರೆ. <b>ಕಲ್ಕುರ್ಕಿ ಎನ್ನುವ ಸಂಸ್ಥಾನದ ಅರಸು ಮನೆತನಕ್ಕೆ ಸೇರಿದವರು ಶಿವಯೋಗಿ ಮಲ್ಲರಸರು.</b> ಇವರ ಮಗನೇ ವಚನಕಾರರಾದ <b>ಸಕಳೇಶ ಮಾದರಸ.</b> ಸಕಳೇಶ ಮಾದರಸರು ಬಸವಣ್ಣನವರಿಗಿಂತ ವಯಸ್ಸಿನಲ್ಲಿ ಸ್ವಲ್ಪ ಹಿರಿಯರು. ರಾಜ್ಯಆಡಳಿತದ ನಡುವೆ ಶಿವನಿಗೆ ಆರಾಧನೆಯ ಜೊತೆಗೆ ಸಂಗೀತ ಸೇವೆ ಅರ್ಪಿಸುವ ಕಾಯಕ ನಡೆಸುತ್ತಿದ್ದರು. <b>ವೀಣೆ ಮೊದಲಾದ ತಂತಿ ವಾದ್ಯಗಳ ನುಡಿಸುವಿಕೆಯಲ್ಲಿ ಕುಶಲಿಗಳು.</b> ಅನುಭವ ಮಂಟಪದ ಹಿರಿಯ ಸದಸ್ಯರಾದ ಇವರ 133 ವಚನಗಳು ಸಿಕ್ಕಿವೆ. <b>ಸಕಳೇಶ್ವರ ಅಥವಾ ಸಕಳೇಶ್ವರ ದೇವಾ </b>ಎನ್ನುವುದು ಅವರ ವಚನಗಳ ಅಂಕಿತ ಪದ. ಅವರ ಒಂದು ವಚನ ಹೀಗಿದೆ: </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">ಅಂಗದ ಮೇಲಕ್ಕೆ ಶ್ರೀಗುರು ಲಿಂಗವಂ ಬಿಜಯಂಗೈಸಿದ ಬಳಿಕ </span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">ಅಷ್ಟವಿಧಾರ್ಚನೆ ಷೋಡಶೋಪಚಾರಂಗಳ ಆಲಸ್ಯವಿಲ್ಲದೆ </span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">ಭಯಭಕ್ತಿಯಿಂದ ಮಾಡೋದು ಭಕ್ತರಿಗೆ ಲಕ್ಷಣ. </span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">ಇಂತಲ್ಲದೆ ಲಿಂಗಾರ್ಚನೆಯ ಬಿಟ್ಟು, ಕಾಯದಿಚ್ಛೆಗೆ ಹರಿದು </span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">ಅದ್ವೈತದಿಂದ ಉದರವ ಹೊರೆದೊಡೆ </span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">ಭವಭವದಲ್ಲಿ ನರಕ ತಪ್ಪದಯ್ಯಾ, ಸಕಳೇಶ್ವರಾ </span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ಮೇಲಿನ ವಚನದಲ್ಲಿ <b>"ಅಂಗದ ಮೇಲಕ್ಕೆ ಶ್ರೀಗುರು ಲಿಂಗವಂ ಬಿಜಯಂಗೈಸಿದ"</b> ಎನ್ನುವುದು ಗುರುವಿನಿಂದ ಪಡೆಯುವ <b>"ಲಿಂಗ ದೀಕ್ಷೆ"</b>ಯನ್ನು ಸೂಚಿಸುತ್ತದೆ. </span><span style="font-family: arial;">ಕಾಲಕ್ರಮದಲ್ಲಿ ಸಕಳೇಶ ಮಾದರಸರು ಕಲ್ಯಾಣವನ್ನು ಬಿಟ್ಟು ದಕ್ಷಿಣಕ್ಕೆ ಬಂದರು. ನಂತರ ಎಲ್ಲ ಐಹಿಕ ಹೊಣೆಯನ್ನೂ ತಮ್ಮ ಮಗನಾದ ಮಾಯಿದೇವರಸನಿಗೆ ವಹಿಸಿ ಲಿಂಗೈಕ್ಯರಾದರು. ಮಾಯಿದೇವರಸನ ಪತ್ನಿಯ ಹೆಸರು ಮಂಗಳಾದೇವಿ. ಈ <b>ಮಾಯಿದೇವರಸ-ಮಂಗಳಾದೇವಿ ದಂಪತಿಗಳ ಮಗನೇ ಪದ್ಮರಸ.</b> ಪದ್ಮರಸನು ಪ್ರಾಯಕ್ಕೆ ಬರುವ ವೇಳೆಗೆ ಕಲ್ಯಾಣದ ಕ್ರಾಂತಿಯಾಗಿ ಸುಮಾರು ಅರವತ್ತು ವರುಷಗಳು. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ಪದ್ಮರಸನು ತನ್ನ ವಂಶದ ಹಿರಿಯರಂತೆ ಘನ ಪಂಡಿತನು. <b>ಪದ್ಮರಸನ ಸೋದರಮಾವ ಗೌರಪದ ನಾಯಕ </b>ದೋರಸಮುದ್ರದ ಹೊಯ್ಸಳ ವಂಶದ ಅರಸು ನರಸಿಂಹ ಬಲ್ಲಾಳನ ಮಂತ್ರಿಯಾಗಿದ್ದನು. ತನ್ನ ಮಗಳು ಮಹಾದೇವಿಯನ್ನು ಪದ್ಮರಸನಿಗೆ ಕೊಟ್ಟು ವಿವಾಹ ಮಾಡಿ ದೋರಸಮುದ್ರದಲ್ಲಿಯೇ ಇರಿಸಿಕೊಂಡನು. ಪದ್ಮರಸನ ಪಾಂಡಿತ್ಯ ಮತ್ತು ಆಡಳಿತ ಚತುರತೆಯನ್ನು ಮೆಚ್ಚಿದ ನರಸಿಂಹ ಬಲ್ಲಾಳ ಗೌರಪದನಾಯಕನ ಮರಣಾನಂತರ ಪದ್ಮರಸನನ್ನು ಮಂತ್ರಿಯಾಗಿ ನೇಮಿಸಿದನು. <b>ವೇಲಾಪುರಿಯ ಬಳಿ (ಈಗಿನ ಬೇಲೂರು) "ಬಿಟ್ಟಿ ಸಮುದ್ರ" ಎಂಬ ವಿಶಾಲ ಕೆರೆಯನ್ನು ಕಟ್ಟಿಸಿದ ಕಾರಣ ಪದ್ಮರಸನಿಗೆ "ಕೆರೆಯ ಪದ್ಮರಸ" ಎಂದು ಹೆಸರು ಬಂದು ಪ್ರಖ್ಯಾತನಾದನು. </b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><b><br /></b></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;"><b>*****</b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ಪ್ರತಿ ಪಂಥದವರೂ ತಮ್ಮ ತಮ್ಮ ಮತ ಪ್ರಚಾರಕ್ಕಾಗಿ ದೇಶ ಸಂಚಾರ ಮಾಡಿ, ಪರ ಮತದವರನ್ನು ವಾದಕ್ಕೆ ಕರೆದು, ಅವರನ್ನು ಸೋಲಿಸಿ ತಮ್ಮ ಮತವನ್ನು ಸ್ಥಾಪಿಸುವ ಪದ್ಧತಿ ನಮ್ಮ ದೇಶದಲ್ಲಿ ಅನೇಕ ಶತಮಾನಗಳಿಂದ ಬಂದಿದೆ. ಇಂತಹ ವಾದದಲ್ಲಿ ಸೋತವರು ತಮ್ಮ ಎಲ್ಲ ಬಿರುದು-ಬಾವಲಿಗಳನ್ನು ಗೆದ್ದವರಿಗೆ ಒಪ್ಪಿಸಿ ಅವರ ಶಿಷ್ಯರಾಗಿ ಗೆದ್ದವರ ಮತವನ್ನು ಸ್ವೀಕರಿಸುವುದೂ ನಡೆದು ಬಂದಿದೆ. <b>"ತ್ರಿಭುವನ ತಾತ" ಎಂದು ಪ್ರಸಿದ್ಧನಾದ ಆಂಧ್ರದ ವೈಷ್ಣವ ವಿದ್ವಾಂಸನು</b> ದೋರಸಮುದ್ರಕ್ಕೆ ಬಂದು ಅಲ್ಲಿನ ಪಂಡಿತರನ್ನು ವಾದಕ್ಕೆ ಕರೆದನು. ಹಿರಿಯನಾಗಿದ್ದ ಪದ್ಮರಸನು ತನ್ನ ಮಗನಾದ ಕುಮಾರ ಪದ್ಮರಸನನ್ನು ತ್ರಿಭುವನ ತಾತನ ಎದುರು ವಾದಕ್ಕೆ ನಿಲ್ಲಿಸಿದನು. ಕುಮಾರ ಪದ್ಮರಸನು ವಾದದಲ್ಲಿ ತ್ರಿಭುವನ ತಾತನನ್ನು ಸೋಲಿಸಿ ಜಯಶಾಲಿಯಾದನು. ಒಪ್ಪಂದದಂತೆ <b>ತ್ರಿಭುವನ ತಾತನು ಕೆರೆಯ ಪದ್ಮರಸನ ಶಿಷ್ಯನಾಗಿ ಲಿಂಗದೀಕ್ಷೆ ಪಡೆದನು. </b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ತ್ರಿಭುವನ ತಾತನು ದೀಕ್ಷೆ ಪಡೆಯುವ ವೇಳೆಯಲ್ಲಿ ಪದ್ಮರಸನು ವಿವರಿಸಿದ ತತ್ವ-ರಹಸ್ಯಗಳನ್ನು ವಿವರವಾಗಿ ಎಲ್ಲರಿಗೂ ತಿಳಿಯುವಂತೆ ವ್ಯವಸ್ಥೆ ಮಾಡಬೇಕೆಂದು ತನ್ನ ಗುರುವನ್ನು ಕೇಳಿಕೊಂಡನು. <b>ಪದ್ಮರಸನು ಈ ವಿವರಗಳನ್ನೇ ರಗಳೆಯ ರೂಪದಲ್ಲಿ ವಿವರಿಸಿ "ದೀಕ್ಷಾಬೋಧೆ" ಎನ್ನುವ ಗ್ರಂಥವನ್ನು ರಚಿಸಿದನು.</b> ಅದು <b>ಕನ್ನಡದ ಹೆಮ್ಮೆಯ ಕವಿಗಳಾದ ಹರಿಹರ ಮತ್ತು ಅವನ ಸೋದರಳಿಯನಾದ ರಾಘವಾಂಕ ಅವರ ಕೃತಿಗಳು ರಚಿತವಾಗಿ ಪ್ರಚಲಿತವಾಗಿದ್ದ ಕಾಲ.</b> ಹರಿಹರನಾದರೋ <b>ರಗಳೆಯ ಕವಿ</b> ಎಂದೇ ಪ್ರಖ್ಯಾತನಾದವನು. ಪದ್ಮರಸನು ತನ್ನ ಕೃತಿಗೆ ರಗಳೆಯನ್ನು ಆರಿಸಿಕೊಂಡದ್ದು ಈ ಕಾಲಘಟ್ಟದಲ್ಲಿ ಸಮಂಜಸವೇ ಆಗಿದೆ. (ಕೆಲವರು "ಏನೋ ನಿನ್ನ ರಗಳೆ!" ಎಂದು ಹೇಳುವ ಪ್ರಯೋಗ ಇದರಿಂದಲೇ ಬಂದಿದೆ). </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">*****</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ದೀಕ್ಷಾಬೋಧೆಯ ವಿಷಯ ಲಿಂಗದೀಕ್ಷೆ ಕೊಡುವ ಕಾಲದಲ್ಲಿ ಗುರುವು ಶಿಷ್ಯನಿಗೆ ನೀಡುವ ಬೋಧನೆಯ ವಿವರಗಳೇ. <b>ಜೀವನು ಮೂಲತಃ ಶಿವ ಸ್ವರೂಪಿಯೇ.</b> ಆದರೆ, <b>ಆಣವ ಮಲ, ಕಾರ್ಮಿಕ ಮಲ ಮತ್ತು ಮಾಯಾ ಮಲ ಎಂಬ</b> (ಮೂರು ಕೊಳೆಗಳೆಂಬ) ಕಶ್ಮಲಗಳಿಂದ ಸಂಕುಚಿತಗೊಳ್ಳುತ್ತಾನೆ. ಶಿವನ ಸರ್ವ ಪರಿಪೂರ್ಣತ್ವ, ಸರ್ವಜ್ಞತ್ವ, ಮತ್ತು ಸರ್ವ ಕರ್ತೃತ್ವ ಎನ್ನುವ ಗುಣಗಳನ್ನು ಮರೆತವನಾಗಿ ಸಂಸಾರದಲ್ಲಿ ಸಿಲುಕುತ್ತಾನೆ. ಗುರುವಿನಿಂದ ದೀಕ್ಷೆ ಪಡೆದು ಮಲತ್ರಯ ನಿವೃತ್ತಿಯಾಗಿ (ಮೇಲೆ ಹೇಳಿದ ಮೂರು ಕೊಳೆಗಳನ್ನು ತೊಳೆದು ಶುದ್ಧನಾಗಿ) <b>ಮೇಧಾ-ಮಂತ್ರ-ಕ್ರಿಯಾ ದೀಕ್ಷೆ</b> ಪಡೆದು,ತನುತ್ರಯದಲ್ಲಿ ಲಿಂಗತ್ರಯಗಳ ಸಂಬಂಧ ಅರಿಯುತ್ತಾನೆ. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ದೀಕ್ಷಾಬೋಧೆ ಗ್ರಂಥವು ದೀಕ್ಷೆಯ ಪೂರ್ವದಲ್ಲಿ ತಿಳಿಸುವ <b>ಸದಾಚಾರ ವಿವರಣೆ,</b> ದೀಕ್ಷೆಯ ಸಮಯದಲ್ಲಿ ಮಾಡುವ <b>ಉಪದೇಶ</b> (ಬೋಧನೆ), ಮತ್ತು ದೀಕ್ಷೆಯ ನಂತರದ <b>ಅರ್ಪಿತ ಪ್ರಸಾದಾದಿಗಳನ್ನು ಕುರಿತ ವಿವರಣೆ</b> ಎಂಬ ಮೂರು ಭಾಗಗಳಲ್ಲಿದೆ ಎಂದು ಹೇಳಬಹುದು. ಆಸಕ್ತರು ಹೆಚ್ಚಿನ ವಿವರಗಳಿಗೆ ಮೈಸೂರು ವಿಶ್ವವಿದ್ಯಾನಿಲಯ ಸಂಪಾದಿಸಿ ಪ್ರಕಟಿಸಿರುವ ಪುಸ್ತಕವನ್ನು ನೋಡಬಹುದು. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">*****</span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><b>ಭಾರತೀಯ ಜ್ಞಾನಪೀಠ</b> ಸ್ಥಾಪಿಸಿದ <b>"ಮೂರ್ತಿದೇವಿ ಪ್ರಶಸ್ತಿ"</b> ಮೊದಲ ವರ್ಷದಲ್ಲೇ ಕನ್ನಡಕ್ಕೆ ತಂದುಕೊಟ್ಟ ಖ್ಯಾತಿ ಕನ್ನಡದ ಹೆಸರಾಂತ ಲೇಖಕ <b>ಸಿ. ಕೆ. ನಾಗರಾಜ ರಾವ್</b> ಅವರದು. ಅವರ <b>"ಪಟ್ಟಮಹಾದೇವಿ ಶಾಂತಲದೇವಿ"</b> ಎರಡು ಸಾವಿರ ಪುಟಗಳಿಗೂ ಮೀರಿದ ಬೃಹತ್ ಕಾದಂಬರಿ. <b>"ವೀರಗಂಗ ವಿಷ್ಣುವರ್ಧನ"</b> ಮತ್ತು <b>"ದಾಯಾದ ದಾವಾನಳ?"</b> ಈ ಕೃತಿಯ ಮುಂದುವರೆದ ಭಾಗಗಳು. ಹೊಯ್ಸಳರ ಕಾಲದ ಇತಿಹಾಸವನ್ನು ಕಾದಂಬರಿಯ ರೂಪದಲ್ಲಿ ಈ ಕೃತಿಗಳಲ್ಲಿ ಓದಬಹುದು. <b>ಕೆರೆಯ ಪದ್ಮರಸನ ಪ್ರಸ್ತಾಪ ಈ ಕಾದಂಬರಿಗಳಲ್ಲಿ ಅಲ್ಲಲ್ಲಿ ಬರುತ್ತದೆ.</b> </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><b>ಪಂಡಿತ ಕೆ. ಪಿ. ಶಿವಲಿಂಗಯ್ಯ </b>ಕನ್ನಡ ಸಾಹಿತ್ಯವನ್ನು ಆಳವಾಗಿ ಅಧ್ಯಯನ ಮಾಡಿದ್ದ ಪಂಡಿತರು. <b>ಶರಣ ಸಾಹಿತ್ಯ</b>ದಲ್ಲಿ ವಿಶೇಷ ಪರಿಶ್ರಮ ಹೊಂದಿದವರು. ಸುಮಾರು ನಲವತ್ತು ವರುಷಗಳ ಹಿಂದೆ ಮೇಲೆ ಹೇಳಿದ ಕಾದಂಬರಿಗಳ ಕುರಿತಾದ ಸಾಹಿತ್ಯ ಗೋಷ್ಠಿಯೊಂದರಲ್ಲಿ "ಕೆರೆಯ ಪದ್ಮರಸನ ದೀಕ್ಷಾಬೋಧೆ"ಎನ್ನುವ ವಿದ್ವತ್ಪೂರ್ಣ ಉಪನ್ಯಾಸ ಮಾಡಿದ್ದರು. ಅದನ್ನು ಕೇಳುವ ಸುಯೋಗ ನನಗೆ ಸಿಕ್ಕಿತ್ತು. ನಲವತ್ತು ವರುಷಗಳು ಕಳೆದಿದ್ದರೂ ಅವರು ನೀಡಿದ ಉಪನ್ಯಾಸ ಈಗಲೂ ನೆನೆಯುವಂತಹುದು. ಈ ಸಂದರ್ಭದಲ್ಲಿ <b>ಅವರನ್ನು ಅತ್ಯಂತ ಕೃತಜ್ಞತೆಯಿಂದ ನೆನೆಯುತ್ತೇನೆ</b>. </span></div>Keshava Murthyhttp://www.blogger.com/profile/06498982131870248733noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2360304904596125453.post-52720433319588074832024-02-26T09:52:00.000-08:002024-02-26T09:52:09.408-08:00Ancient View On Types Of Plants <p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEg0YdMe8I6A2biQBJ_CuEUXxZ-iy2StxHoEzkNFUbmomFFUR0riFMDJVLYpgvgCBbdYcusTgUm-eO28KateLhNWT5hyFPvbYbq0eGiKEGEy7ej4DUFu8cCs5dIx2Rz3KyRmHii_KNFO14IWEn5wkT2YZLY-J47H01nLwlar7iT6bWM6sFBxFYadkPaJB8I" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="" data-original-height="630" data-original-width="1200" height="210" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEg0YdMe8I6A2biQBJ_CuEUXxZ-iy2StxHoEzkNFUbmomFFUR0riFMDJVLYpgvgCBbdYcusTgUm-eO28KateLhNWT5hyFPvbYbq0eGiKEGEy7ej4DUFu8cCs5dIx2Rz3KyRmHii_KNFO14IWEn5wkT2YZLY-J47H01nLwlar7iT6bWM6sFBxFYadkPaJB8I=w400-h210" width="400" /></a></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Our <b>present education system</b> leans heavily on the <b>western resources and delivery methods.</b> In many fields, the contents of various subjects start with the foundations of imported thoughts and research. <b>Our own oriental knowledge takes a back seat or even totally disappears</b> in the teaching and learning pictures. While discussing Mahakavi Kalidasa in our classrooms, professors often state that Kalidasa is a great poet and he can be called as "Shakespeare of India", despite the fact that Kalidasa lived and created his works over a thousand years before Shakespeare. One cannot even imagine a professor in England referring to Shakespeare as "Kalidasa of England".</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">There is a <b>vast treasure of knowledge in our ancient texts and literature on any field of learning.</b> Unfortunately, most of our valuable texts were lost during the invasion of parts of our country by foreign forces. It is said that the library in some of our ancient universities were torched by the invaders and burnt for days together, reducing their resources to ashes. Large valuable literature was lost when the people having them were forced to flee their places due to fear of losing lives. The abolition of <b>Gurukul System </b>and introduction of <b>Macaulay System</b> of education led to the belief that all learning should start with what is given to us by the west. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">In spite of the loss of very valuable resources for the above reasons, whatever is left with us today is itself sufficient to indicate the extent of knowledge available in them. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">***** </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Let us take the example about <b>classification of plants</b> to compare what we have learnt in our education system and knowledge available in our ancient literature.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">We learnt in our Science or Botany classes about different types of plants. We were taught that the plant kingdom can be classified into five basic types: Herbs, Shrubs, Trees, Climbers and Creepers.</span></div><div style="text-align: justify;"><ul><li><span style="font-family: arial;"><b>Herbs</b> are short-sized plants. Their stems are soft, delicate and can be easily bent. They have a short life cycle and usually live for one or two years. They have few branches or do not have branches. </span></li><li><span style="font-family: arial;"><b>Shrubs</b> are medium-sized plants. They grow taller than herbs but shorter than trees. They have hard and woody stems with branches. The stems can be bent easily and have relatively longer life span than herbs. </span></li><li><span style="font-family: arial;"><b>Trees</b> are longest living plant types and grow tall with many branches, with some exceptions like coconut and palm trees which have no branches. They have strong trunks and provide valuable wood for many uses like making furniture and used in building constructions.</span></li><li><span style="font-family: arial;"><b>Climbers</b> have thin, long and weak stems which cannot stand upright on their own. But they can grow vertically with external support and bear their own weight.</span></li><li><span style="font-family: arial;"><b>Creepers</b> are plants that stay on the ground, spread out and grow. They have thin, long and very fragile stems and cannot bear their own weight.</span></li></ul><br /><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">*****</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Discussion about plants can be seen in many ancient texts. <b>Texts on Ayurveda deal extensively with the plant kingdom, various types of plants and their uses as medicine. </b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">A clear classification of plant types can be seen in <b>"Shat Pashnopanishad"</b>, popularly referred as <b>Pashnopanishad.</b> Six scholars from different parts of the country have amassed knowledge during their own studies, but have some unanswered questions. They embark on a journey to find a Guru who can satisfactorily answer their questions. They all get one answer as the person who can answer their questions. They are told by various sources that <b>Bhagwan Pippalada</b> is the right person to answer their questions. They converge and approach Bhagwan Pippalada for advising them on their questions. I<b>nterestingly the grouping of questions relate to evolution and formation of the Universe,</b> creation of non-living items around us, creation of plant and animals, and working of the human body in connection with both material world or physical functions as well as spiritual advancement. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">While explaining the evolution of the <b>Plant World,</b> Bhagwan Pippalada has classified the plant world into these six types: <b>Oshadi, Vanaspati, Lataa, Druma, Virudha, Twaksara.</b> Their features are exhaustively explained and can be summarised as under:</span></div><div style="text-align: justify;"><ul><li><span style="font-family: arial;"><b>Oshadi (ओषधिः):</b> These are plants that <b>die after</b> <b>delivering their next generation.</b> Examples are Paddy, Ragi, Wheat, Banana etc. The interesting thing about this classification is that the life of plant ends with the birth of next generation!</span></li><li><span style="font-family: arial;"><b>Vanaspati (वनस्पति):</b> These are plants and trees that give out <b>fruits without flowering.</b> Usually flowering precedes fruit bearing. But in the case of Vanaspati, the plants give fruits directly without flowering. Example is Pippala or Bodhi or Peepul tree or Sacred Fig (Aswatha).</span></li><li><span style="font-family: arial;"><b>Lataa (लता):</b> These are creepers and is the same as creepers referred above. They cannot stand erect on their own but can grow upwards with support of others like trees, pillars etc. </span></li><li><span style="font-family: arial;"><b>Druma (द्रुम):</b> These are plants or trees that first flower and then give fruits. There are many such trees with best examples being Mango, Jackfruit etc. Most of the fruit yeilding trees are in this category.</span></li><li><span style="font-family: arial;"><b>Virudha (विरुधः):</b> This is same as Shrubs mentioned above. They grow up to three or four feet, have many branches with soft stems and can be easily bent.</span></li><li><span style="font-family: arial;"><b>Twaksaara (त्वक् सार):</b> These are plants which have their strength only in the outer shell, but do not have anything inside them. Best example is the Bamboo family. Twak means skin. Saara means essence. Inside portion is hallow and the strength of the plant is in its outer shell or skin.</span> </li></ul><span style="font-family: arial;">Twaksaara and Vanaspati mentioned above are interesting classifications and match with reality around us. Though most of the fruit bearing trees first flower and then give fruits, there are a very few exceptions and they are grouped here. The classification of herbs, shrubs , creepers, climbers and trees are all included in the above six groups.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">A detailed study of Pashnopanishad further makes subtle difference between plants, animals and man. In case of plants, consumed food moves upwards where as in the case of man it moves downwards. It also specifies that <b>plants also have feelings and respond well to favourable atmosphere.</b> The order of creation also is detailed here. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">There are many more interesting explanation here about creation of the external universe as well as<b> internal systems of human beings, and other processes like consumption and digestion of food, growth process from mothers womb onwards, sleep and dreams, thinking process etc.</b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">****</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">A detailed and systematic study is required about the various branches of knowledge in our Vedic literature and modren scientific findings. </span></div></div>Keshava Murthyhttp://www.blogger.com/profile/06498982131870248733noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-2360304904596125453.post-29813014370113703312024-02-17T15:48:00.000-08:002024-02-17T15:48:41.914-08:00 ಒಬ್ಬರ ಹಿಂದೆ ಮತ್ತೊಬ್ಬರು!<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizx5pukykWW1m1Fn-jJm_TdodIDGdk6YjXoaxZDpdrv_Jg23S95gc0-VImGVRde0k3qT0j-AFwQvVALhgLCrS2j8q2zal69FpntxXkQAuD1j2R9dvVCf3fq6ZqDsAJnLzzaJN3QPtCcGTAT6Xok_cBN7ekzBtSx2yYzMa6ygBHWr7s-gv24q48rR4HTVY/s600/Shivalinga.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="353" data-original-width="600" height="188" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizx5pukykWW1m1Fn-jJm_TdodIDGdk6YjXoaxZDpdrv_Jg23S95gc0-VImGVRde0k3qT0j-AFwQvVALhgLCrS2j8q2zal69FpntxXkQAuD1j2R9dvVCf3fq6ZqDsAJnLzzaJN3QPtCcGTAT6Xok_cBN7ekzBtSx2yYzMa6ygBHWr7s-gv24q48rR4HTVY/s320/Shivalinga.jpeg" width="320" /></a></div><div><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>ಕಡು ಬಡವನೊಬ್ಬ </b>ಕಾಶಿಯಾತ್ರೆ ಮಾಡಬೇಕೆಂದು ಆಸೆ ಪಟ್ಟ. ಅವನಿದ್ದ ಸ್ಥಳಕ್ಕೆ ಕಾಶಿ ಬಹಳ ದೂರದ ಪಟ್ಟಣ. ಅವನ ಬಳಿ ಹಣವಿಲ್ಲ. ಇದ್ದುದು ಕೇವಲ ಎರಡೇ ಎರಡು ಆಸ್ತಿ. <b>ಎರಡು ಹಳೆಯ ಪಂಚೆಗಳು ಮತ್ತು ಒಂದು ಹಳೆಯ ತಾಮ್ರದ ತಂಬಿಗೆ.</b> ಈ ಆಸ್ತಿಯ ಜೊತೆಗೆ ಇದ್ದುದು ಕಾಶಿ ವಿಶ್ವನಾಥನ ದರ್ಶನ ಮಾಡಬೇಕೆಂಬ ಉತ್ಕಟ ಇಚ್ಛೆ. ಸರಿ, ಕಾಶಿಗೆ ಹೋಗುವ ಸಾಧುಗಳ ಗುಂಪೊಂದು ಅವನ ಊರಿಗೆ ಬಂದಾಗ ಅವರ ಜೊತೆ ಸೇರಿಕೊಂಡ. ಹಾಗೂ ಹೀಗೂ ಕಾಶಿ ತಲುಪಿದ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಸಣ್ಣ ಹಳ್ಳಿಯಲ್ಲಿ ಹುಟ್ಟಿ ಬೆಳೆದವನು ಅವನು. ಕಾಶಿಯಂತಹ ದೊಡ್ಡ ಪಟ್ಟಣವನ್ನು ಹಿಂದೆಂದೂ ನೋಡಿರಲಿಲ್ಲ. <b>ಕಾಶಿ ತಲುಪಿ ಗಂಗಾ ನದಿಯನ್ನು ನೋಡಿದಾಗ ಬಹಳ ಸಂತೋಷ ಆಯಿತು.</b> ಕಾಶಿ ಸೇರಿದಾಗ ಸೂರ್ಯಾಸ್ತದ ಸಮಯ. ಸಾಧುಗಳ ಜೊತೆ ಗಂಗಾ ತೀರದಲ್ಲಿ ಕುಳಿತಿದ್ದ. ಯಾರೋ ಕೆಲವರು ಬುಟ್ಟಿಯಲ್ಲಿ ರೊಟ್ಟಿಗಳನ್ನೂ ಪಲ್ಯವನ್ನೂ ತಂದು ಅಲ್ಲಿದ್ದ ಎಲ್ಲ ಸಾಧುಗಳಿಗೂ ಕೊಟ್ಟರು. ಇವನಿಗೂ ಸಿಕ್ಕಿತು. ರೊಟ್ಟಿ, ಪಲ್ಯ ತಿಂದು ಹೊಟ್ಟೆ ತುಂಬಾ ಗಂಗೆಯ ನೀರು ಕುಡಿದ. ಯಾವುದೋ ಧರ್ಮಶಾಲೆಯ ಜಗುಲಿಯ ಮೇಲೆ ಸ್ವಲ್ಪ ಜಾಗ ಸಿಕ್ಕಿತು. ಒಂದು ಪಂಚೆ ಉಟ್ಟಿದ್ದ. ಇನ್ನೊಂದನ್ನು ಹೊಡೆದ. <b>ತಂಬಿಗೆಯನ್ನೇ ತಲೆದಿಂಬು ಮಾಡಿ ಮಲಗಿದ.</b> ಪ್ರಯಾಣದ ಆಯಾಸದಿಂದ ಸೊಗಸಾದ ನಿದ್ರೆ ಬಂದಿತು. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಬೆಳಗ್ಗೆ ಇನ್ನೂ ನಿದ್ರೆಯಲ್ಲಿ ಇದ್ದಾಗ ಸುತ್ತ ತುಂಬಾ ಶಬ್ದ ಕೇಳಿಸಿತು. ಎಲ್ಲರೂ ಗುಸುಗುಟ್ಟುತ್ತಿದ್ದರು. ಕೆಲವರು ಅಳುತ್ತಿದ್ದರು. ಮತ್ತೆ ಕೆಲವರು ಅಳುತ್ತಿದ್ದವರಿಗೆ ಸಮಾಧಾನ ಮಾಡುತ್ತಿದ್ದರು. ವಿಷಯ ಏನೆಂದು ಅವನಿಗೆ ಸ್ವಲ್ಪ ಸಮಯದ ನಂತರ ತಿಳಿಯಿತು. ಎಲ್ಲರೂ ಮಲಗಿದ್ದಾಗ <b>ಮಧ್ಯ ರಾತ್ರಿ ಕಳ್ಳರು ಕೈಗೆ ಸಿಕ್ಕಿದ ಪದಾರ್ಥಗಳನ್ನು ಕದ್ದು ಒಯ್ದಿದ್ದರು.</b> ಕೆಲವರ ಹಣವೆಲ್ಲ ಹೋಗಿತ್ತು. ಕೆಲವರ ಬಟ್ಟೆಬರೆ ನಾಪತ್ತೆ. ಮತ್ತೆ ಕೆಲವರ ಆಭರಣದ ಗಂಟು ಕಾಣಿಸದು. <b>ಏನೂ ಕಳೆಯದೆ ಇದ್ದಿದು ಇವನೊಬ್ಬನೇ.</b> ಅಷ್ಟರಮಟ್ಟಿಗೆ ಅವನು ಬಡವನಾಗಿದ್ದುದೇ ಒಳ್ಳೆಯದಾಯಿತು ಅಂದುಕೊಂಡ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;">*****</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಸೂರ್ಯೋದಯವಾಯಿತು. ಎಲ್ಲರ ಜೊತೆ ಗಂಗಾಸ್ನಾನಕ್ಕೆ ಹೋರಟ. ಸ್ನಾನವಾಯಿತು. ಒಗೆದ ಪಂಚೆಯನ್ನು ಮರಳಿನ ಮೇಲೆ ಒಣಗಿಸಿಕೊಂಡ. ಅದನ್ನು ಉಟ್ಟು ಇನ್ನೊಂದನ್ನು ಒಗೆದ. ಈಗ ಅವನ ಉಳಿದ ಆಸ್ತಿ ಒದ್ದೆ ಪಂಚೆಯೊಂದು ಮತ್ತು ತಾಮ್ರದ ತಂಬಿಗೆಯೊಂದು. <b>ತಂಬಿಗೆ ಜಜ್ಜಿ ಹೋಗಿದ್ದರೂ ಅದನ್ನೂ ಯಾರಾದರೂ ಕದ್ದಾರು ಎನ್ನುವ ಭಯ.</b> ಏನು ಮಾಡುವುದು? ಯೋಚಿಸಿದ. ಒಂದು ಉಪಾಯ ಹೊಳೆಯಿತು. ಒದ್ದೆ ಪಂಚೆಯನ್ನು ಹೊದ್ದ. ಮರಳಿನಲ್ಲಿ ಒಂದು ಹೊಂಡ ಮಾಡಿದ. ತಂಬಿಗೆಯನ್ನು ಅದರಲ್ಲಿ ಹೂತ. ವಿಶ್ವನಾಥನ ದರ್ಶನ ಮಾಡಿ ಮರಳಿ ಬಂದು ಒಯ್ಯುವುದು ಎಂದು ತೀರ್ಮಾನಿಸಿದ. <b>ಈಗ ಅದನ್ನು ಯಾರೂ ಕದಿಯಲಾರರು! </b> ತನ್ನ ಉಪಾಯಕ್ಕೆ ತಾನೇ ನಕ್ಕ. ಎರಡು ಹೆಜ್ಜೆ ದೇವಾಲಯದ ಕಡೆ ಇಟ್ಟ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಅನುಮಾನ ಬಂತು. ಹಿಂದೆ ಬಂದಮೇಲೆ ಈ ವಿಶಾಲ ಮರಳಿನ ರಾಶಿಯಲ್ಲಿ ತನ್ನ ತಂಬಿಗೆ ಹೂತಿರುವ ಜಾಗ ಹುಡುಕುವುದು ಹೇಗೆ? ಹಿಂದೆ ಬಂದು <b>ಆ ಸ್ಥಳದಲ್ಲಿ ಒಂದು ಸಣ್ಣ ಮರಳಿನ ಗುಡ್ಡೆ ಮಾಡಿದ.</b> ಈಗ ಹುಡುಕುವುದು ಸುಲಭ ಎಂದುಕೊಂಡ. ಸ್ವಲ್ಪ ದೂರ ಹೋಗಿ ಹಿಂದೆ ನೋಡಿದ. ಮರಳ ಗುಡ್ಡೆ ಕಾಣಿಸಿತು. <b>ತನ್ನ ಜಾಣ್ಮೆಗೆ ತಾನೇ ಮೆಚ್ಚಿಕೊಂಡ.</b> ಸಂತೋಷ ಚಿತ್ತನಾಗಿ ವಿಶ್ವನಾಥನ ದರ್ಶನಕ್ಕಾಗಿ ಹೋರಟ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ದೇವಾಲಯದ ಜನಜಂಗುಳಿಯಲ್ಲಿ ಬಾಕಿ ಎಲ್ಲ ವಿಷಯ ಮರೆತು ಹೋಯಿತು. ವಿಶ್ವನಾಥನ ದಿವ್ಯ ದರ್ಶನವಾಯಿತು. ದೇವಾಲಯದ ಹೊರಗೆ ಬಂದು ಸ್ವಲ್ಪ ದೂರ ನಡೆದು ಯಾರದೋ ಮನೆಯ ಹೊರಗೆ ಕಟ್ಟೆಯ ಮೇಲೆ ಕುಳಿತ. ಯಾರೋ ನಾಲ್ಕು ಮಂದಿ ಬಂದು ರೊಟ್ಟಿ ಪಲ್ಯ ಕೊಟ್ಟರು. ಹೊಟ್ಟೆ ತುಂಬಿ ಆಯಾಸಕ್ಕೆ ಜೋಂಪು ಹತ್ತಿತು. ಕುಳಿತಲ್ಲೇ ನಿದ್ರಿಸಿದ. ಎಚ್ಚರರವಾದಾಗ ಸುಮಾರು ಸಂಜೆ ನಾಲ್ಕು ಗಂಟೆ. ತಂಬಿಗೆ ನೆನಪಾಯಿತು. ಧಡಧಡನೆ ಗಂಗಾ ನದಿಯ ಕಡೆ ಹೆಜ್ಜೆ ಹಾಕಿದ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;">*****</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ತಾನು ತಂಬಿಗೆ ಹೂತಿಟ್ಟ ಘಟ್ಟಕ್ಕೆ ಬಂದು ನೋಡಿದ. ಕಂಡ ದೃಶ್ಯ ಅವನ ತಲೆ ತಿರುಗಿಸಿತು. ಅವನ ಕಣ್ಣು ಅವನೇ ನಂಬಲಾರ. ಇದೇನಿದು? <b>ನದಿಯ ಪಕ್ಕ ಮರಳಿನ ಮೇಲೆ ಎಲ್ಲಿ ನೋಡಿದರಲ್ಲಿ ಮರಳಿನ ಲಿಂಗಗಳು.</b> ನೂರಾರು, ಸಾವಿರಾರು ಲಿಂಗಗಳು. ಅನೇಕ ಆಕೃತಿಯ ಚಿಕ್ಕ, ದೊಡ್ಡ ಲಿಂಗಗಳು! ಅನೇಕ ಲಿಂಗಗಳ ಮೇಲೆ ಹೂವು ಪತ್ರೆಗಳು! <b>ನದಿಯಲ್ಲಿ ಸ್ನಾನ ಮಾಡಿ ಮೇಲೆ ಬಂದವರೆಲ್ಲ ಮರಳಿನಲ್ಲಿ ಒಂದು ಲಿಂಗ ಮಾಡಿ, ಅದನ್ನು ಪೂಜಿಸಿ, ನಂತರ ದೇವಾಲಯಕ್ಕೆ ಹೋಗುತ್ತಿದ್ದಾರೆ.</b> </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಓಡಿ ಹೋಗಿ ತಾನು ತಂಬಿಗೆ ಹೂತಿಟ್ಟ ಜಾಗ ತಲುಪಿ ಅಲ್ಲಿದ್ದ ಲಿಂಗ ಬಗೆದು ಹುಡುಕಿದ. ತಂಬಿಗೆ ಇಲ್ಲ. ಪಕ್ಕದ ಲಿಂಗ ಬಗೆದ. ಅಲ್ಲೂ ತಂಬಿಗೆ ಇಲ್ಲ. ನಂತರ ಇನ್ನೊಂದು. ಆಮೇಲೆ ಮತ್ತೊಂದು. <b>ಬಗೆಯುತ್ತಲೇ ಹೋದ. ಎಲ್ಲೂ ತಂಬಿಗೆ ಕಾಣಿಸಲೇ ಇಲ್ಲ.</b> ಇವನು ಲಿಂಗಗಳನ್ನು ಬಗೆಯುತ್ತಿರುವುದನ್ನು ನೋಡಿದ ಕೆಲವು ಯಾತ್ರಿಕರು ಇವನಿಗೆ ಹೊಡೆಯಲು ಬಂದರು. ಅವರಿಂದ ತಪ್ಪಿಸಿಕೊಂಡು ಓಡಿದ. ಕಡೆಗೆ ಸುಸ್ತಾಗಿ ಒಂದು ಕಡೆ ಮರಳಿನ ಮೇಲೆ ಕುಳಿತ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಆಮೇಲೆ ಅವನಿಗೆ ನಗು ಬಂತು. <b>ಒಂದು ಕಡೆ ತಂಬಿಗೆ ಹೋದ ವ್ಯಥೆ. ಮತ್ತೊಂದು ಕಡೆ ಜನರು ಮಾಡುತ್ತಿರುವ ರೀತಿ ನೋಡಿ ವಿಸ್ಯಯ.</b> ಇವನ ಮರಳಿನ ಗುಡ್ಡೆ ಕಂಡು ಯಾರೋ ಒಬ್ಬರು ತಾವೂ ಒಂದು ಮರಳಿನ ಲಿಂಗ ಮಾಡಿದರು. ಅದನ್ನು ನೋಡಿ ಮತ್ತೊಬ್ಬರು ಇನ್ನೂ ಒಂದು ದೊಡ್ಡ ಲಿಂಗ ಮಾಡಿದರು. ಮಗದೊಬ್ಬರು ಲಿಂಗ ಮಾಡಿ, ಪತ್ರೆ ಮತ್ತು ಹೂವು ಏರಿಸಿದರು. <b>ನಂತರ ಬಂದವರು ಇದೇ ಇಲ್ಲಿನ ಕ್ರಮ ಎಂದು ಸೈಕತ ಲಿಂಗಗಳನ್ನು ಮಾಡಿ ಮಾಡಿ ಪೂಜಿಸಿದರು.</b> ಈ ಲಿಂಗಗಳ ರಾಶಿಯಲ್ಲಿ ನಮ್ಮ ಕಥಾನಾಯಕನ ಮರಳ ಗುಡ್ಡೆ ಕಾಣದಾಯಿತು. ಒಟ್ಟಿನಲ್ಲಿ ಬಹಳ ಜಾಣ್ಮೆಯಿಂದ ಬಚ್ಚಿಟ್ಟಿದ್ದ ಅವನ ಜಜ್ಜಿದ ತಾಮ್ರದ ತಂಬಿಗೆ ವಿಶಾಲ ಮರಳಿನ ರಾಶಿಯಲ್ಲಿ ಎಲ್ಲೊ ಸೇರಿಹೋಯಿತು. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಆ ಪ್ರಪಂಚದಲ್ಲಿ ಜನರು ಹೇಗೆ ಒಬ್ಬರನ್ನು ಇನ್ನೊಬ್ಬರು ಅನುಕರಿಸುತ್ತಾರೆ ಎನ್ನುವುದು ಅವನಿಗೆ ಅರ್ಥ ಆಯಿತು. ತಲೆಯ ಮೇಲೆ ಕೈ ಇಟ್ಟುಕೊಂಡು ಹೀಗೆ ಹೇಳಿದ:</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;"><b>ಗತಾನುಗತಿಕೋ ಲೋಕಃ</b> ನ ಲೋಕಃ ಪಾರಮಾರ್ಥಿಕಃ </div><div style="text-align: center;">ಗಂಗಾಯಾಂ ಸೈಕತ ಲಿಂಗೇಷು ನಷ್ಟಮ್ ಮೇ ತಾಮ್ರಭಾಜನಂ </div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;">"ಈ ಜಗತ್ತಿನಲ್ಲಿ ಎಲ್ಲರೂ ಒಬ್ಬರನ್ನು ಒಬ್ಬರು ಅನುಕರಿಸುವವರು. (ಯಾವ ಕೃತ್ಯವನ್ನೂ ಏಕೆ ಮಾಡುತ್ತಾರೆ ಎಂದು ಯೋಚಿಸದೆ ಅನುಕರಿಸುವವರು). <b>ನಿಜವಾದ ಸತ್ಯದ ಅರಿವು ಹುಡುಕುವವರು ವಿರಳ.</b> ಗಂಗಾ ನದಿಯ ಮರಳಿನ ಲಿಂಗಗಳಲ್ಲಿ ನನ್ನ ತಾಮ್ರದ ತಂಬಿಗೆ ಇದರಿಂದ ಕಳೆದುಹೋಯಿತು!</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;">*****</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಹಿಂದಿನ ಎರಡು ಸಂಚಿಕೆಗಳಲ್ಲಿ <b>"ಗತಾನುಗತಿಕೋ ಲೋಕಃ"</b> ಎಂದು ಉಪಯೋಗಿಸಿದೆ. <b>ಒಬ್ಬರ ಹಿಂದೊಬ್ಬರು ಕುರುಡು ಅನುಕರಣೆ ಮಾಡುವುದು ಎಂದು ಅದರ ಅರ್ಥ.</b> "ಗತಾನುಗತಿಕೋ ಲೋಕಃ" ಎನ್ನುವುದನ್ನು ಅನೇಕರು ಬೇರೆ ಬೇರೆ ಸಂದರ್ಭಗಲ್ಲಿ ಬಳಸುತ್ತಾರೆ. <b>ಅದರ ಮೂಲ ತಿಳಿಸುವ ಕಥೆ ಮೇಲೆ ಕೊಟ್ಟಿರುವುದು.</b> ಮೊದಲಿನ ತರಗತಿಗಳಲ್ಲಿರುವ ಸಂಸ್ಕೃತ ಕಲಿಯುವ ವಿದ್ಯಾರ್ಥಿಗಳಿಗೆ ಇದನ್ನು ಹೇಳುತ್ತಿದ್ದರು. <b>ಕಥೆ ರಂಜಕವಾಗಿಯೂ ಇದೆ; ಒಳ್ಳೆಯ ಸಂದೇಶವನ್ನೂ ಕೊಡುತ್ತದೆ.</b> <span style="text-align: center;"> </span></div>Keshava Murthyhttp://www.blogger.com/profile/06498982131870248733noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-2360304904596125453.post-22106363605985101862024-02-16T14:40:00.000-08:002024-02-16T14:40:17.232-08:00ಕರಡಿಗೆಯಿಂದ ಬಂದ ಕರಡಿ<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiIH4t2NncbBhOs94meFF0QfXsZ8iN_aRMhKTolMzSNAL0hbj6kBuCpRa7uEnQj3UWFINaK0B7WMK-uHbhzMSo2yupHVf-p9seCz-0GLFKC-bhyphenhyphenpvRVOSg0DHIuz50KxBuz4HnwGV2phciw4lu39A_kEBFguzNyzo-7eW94RvSoIp5A5mljIi7CIuu-jRQ/s602/Karadige3.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="546" data-original-width="602" height="290" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiIH4t2NncbBhOs94meFF0QfXsZ8iN_aRMhKTolMzSNAL0hbj6kBuCpRa7uEnQj3UWFINaK0B7WMK-uHbhzMSo2yupHVf-p9seCz-0GLFKC-bhyphenhyphenpvRVOSg0DHIuz50KxBuz4HnwGV2phciw4lu39A_kEBFguzNyzo-7eW94RvSoIp5A5mljIi7CIuu-jRQ/s320/Karadige3.jpeg" width="320" /></a></div><div><br /></div><div style="text-align: justify;">ಕೋಶಗಳಲ್ಲಿ ಕೋಶಕಾರರು ಸಮಾನಾರ್ಥಕ ಪದಗಳನ್ನು ಕೊಡುತ್ತಾರೆ. ಅವು <b>ಒಂದೇ ಅರ್ಥ ಕೊಡುವ ಪದಗಳಾದರೂ ಪದ-ಪದಗಳಲ್ಲಿ ಸೂಕ್ಷ್ಮವಾದ ಅರ್ಥ ಭೇದ ಇರುತ್ತದೆ </b>ಎನ್ನುವುದನ್ನು <b>"ಅಳಿಯ ಅಲ್ಲ; ಮಗಳ ಗಂಡ"</b> ಎನ್ನುವ ಶೀರ್ಷಿಕೆಯಡಿ ನೋಡಿದೆವು. ಕೋಶದಲ್ಲಿ ನೋಡಿದರೆ "ಅಳಿಯ" ಅನ್ನುವ ಪದಕ್ಕೆ ಕೊಟ್ಟಿರುವ ಸಮಾನಾರ್ಥಕ ಪದಗಳಲ್ಲಿ "ಮಗಳ ಗಂಡ" ಅನ್ನುವುದೂ ಒಂದು. ಆದರೆ ಅಳಿಯ ಮತ್ತು ಮಗಳ ಗಂಡ ಎನ್ನುವ ಎರಡು ಪ್ರಯೋಗಗಳ ಸಂದರ್ಭ ಮತ್ತು ಸೂಕ್ಷ್ಮ ವ್ಯತ್ಯಾಸಗಳನ್ನು ನೋಡಿಯಾಯಿತು. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">"ಮಗಳ ಗಂಡ" ಎನ್ನುವ ಪದದಂತೆ "ಮಗನ ಹೆಂಡತಿ" ಎನ್ನುವ ಪದ ಪ್ರಯೋಗ ಏಕಿಲ್ಲ ಎಂದು ಕೆಲವು ಸ್ನೇಹಿತರು ಕೇಳಿರುತ್ತಾರೆ. ಒಂದು ವ್ಯಕ್ತಿಯನ್ನು ನಿರ್ದೇಶಿಸುವಾಗ "ಅವನು" ಎಂದು ಹೇಳುತ್ತಾರೆ. ಇಂಗ್ಲೀಷಿನಲ್ಲಿ ಹೇಳುವಂತೆ "He includes She" ರೀತಿ, ಮಗನ ಹೆಂಡತಿ ಪ್ರಾಯಶಃ ಮಗಳ ಗಂಡ ಅನ್ನುವುದರಲ್ಲೇ ಸೇರಿ ಹೋಗಿರಬೇಕು! </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>"ಕೆಲವರು ಪದಗಳನ್ನು ಅಥವಾ ಪದಪುಂಜಗಳನ್ನು ತಪ್ಪಾಗಿ ಪ್ರಯೋಗಿಸಿ, ಅದನ್ನೇ ಮತ್ತನೇಕರು ಮುಂದುವರೆಸಿ, ಮುಂದೆ ಆ ತಪ್ಪೇ ಸರಿ ಎಂದು ಎಲ್ಲರೂ ತಿಳಿದು, ಆ ತಪ್ಪು ಪ್ರಯೋಗವೇ ಶಾಶ್ವತವಾಗಿ ಉಳಿಯಬಹುದು"</b> ಎಂದು ಹಿಂದೆ ಹೇಳಲಾಗಿತ್ತು. ಅದರಲ್ಲಿಯೂ ಯಾರಾದರೂ ಹೆಸರು ಪಡೆದ ಜನ ಅಥವಾ ಪ್ರಭಾವಶಾಲಿಗಳು ಹೀಗೆ ಉಪಯೋಗಿಸಿದರೆ ಅದೇ ಭದ್ರವಾಗಿ ನಿಲ್ಲುತ್ತದೆ. "ಗತಾನುಗತಿಕೋ ಲೋಕಃ" ಅನ್ನುವಂತೆ ಒಬ್ಬರ ಹಿಂದೆ ಇನ್ನೊಬ್ಬರು. ಅಂತಹ ತಪ್ಪು ಪ್ರಯೋಗವೇ ಶಾಶ್ವತವಾಗಿ ನಿಂತಿರುವುದಕ್ಕೆ ಒಂದು ಅತ್ಯಂತ ಸುಂದರ ಉದಾಹರಣೆ <b>"ಶಿವಪೂಜೆಯಲ್ಲಿ ಕರಡಿ ಬಿಟ್ಟ ಹಾಗೆ"</b> ಎನ್ನುವ ಇನ್ನೊಂದು ಪ್ರಸಿದ್ಧ ಗಾದೆ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;">*****</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಅವರವರ ಸಂಪ್ರದಾಯದಂತೆ, ತಾವು ಅನುಸರಿಸುವ ಆರಾಧನಾ ಕ್ರಮದಂತೆ ದೇವರ ಚಿಹ್ನೆಗಳನ್ನು ದೇಹದ ಮೇಲೆ ಧರಿಸುವುದು ಪ್ರಪಂಚದ ಎಲ್ಲಾ ಕಡೆ ಇರುವ ಪದ್ಧತಿ. <b>ಅನೇಕ ಬಗೆಯ ಹಲವು ಬಣ್ಣ ಮತ್ತು ಆಕಾರದ ನಾಮಗಳು, ವಿಭೂತಿ, ಆಂಗಾರ ಮತ್ತು ಅಕ್ಷತೆ, ಕುಂಕುಮ-ಕೇಸರಿ, ಶಿಲುಬೆ, ಚಂದ್ರ ಮತ್ತು ನಕ್ಷತ್ರ ಇತ್ಯಾದಿ</b> ಸಂಕೇತಗಳನ್ನು ಅನೇಕ ಜನರು ಧರಿಸುವುದನ್ನು ನಾವು ನೋಡಿದ್ದೇವೆ. ಈಚೆಗೆ ಇದು ಕಡಿಮೆ ಆಗಿದ್ದರೂ ಈಗಲೂ ಅನೇಕರು ಈ ರೀತಿ ಧರಿಸುತ್ತಾರೆ. ಕೆಲವು ವೈದಿಕರು ಜನಿವಾರ, ಪವಿತ್ರದುಂಗುರ ತೊಡುತ್ತಾರೆ. ಅಂತೆಯೇ <b>ಅನೇಕ ಶಿವಾರಾಧಕರು ಒಂದು ಸಣ್ಣ ಶಿವಲಿಂಗವನ್ನು ತಮ್ಮ ಕೊರಳಲ್ಲಿ ಧರಿಸುತ್ತಾರೆ.</b> ಕೆಲವರು ಒಂದು ಬಟ್ಟೆಯಲ್ಲಿ ಲಿಂಗವನ್ನು ಸುತ್ತಿ ಕುತ್ತಿಗೆಗೆ ಕಟ್ಟಿಕೊಳ್ಳಬಹುದು. ಮತ್ತೆ ಕೆಲವರು ಶಿವಲಿಂಗವನ್ನು ಅದಕ್ಕಾಗಿಯೇ ಮಾಡಿದ ಲೋಹದ ಸಂಪುಷ್ಟದಲ್ಲಿ ಇಟ್ಟು ದಾರದಿಂದ ಇಳಿಬಿಟ್ಟು ಕುತ್ತಿಗೆಗೆ ಧರಿಸಬಹುದು. ಈ ರೀತಿಯ ಸಂಪುಷ್ಟಕ್ಕೆ <b>"ಕರಡಿಗೆ"</b> ಎಂದು ಕರೆಯುತ್ತಾರೆ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಹಿಂದೆ ತುಂಬಾ ಬಳಕೆಯಲ್ಲಿ ಇದ್ದ ಪದಗಳಲ್ಲಿ <b>"ಕರಂಡಕ"</b> ಅನ್ನುವುದೂ ಒಂದು. ಈ ಪದಕ್ಕೆ <b>"ಬಟ್ಟಲು"</b> ಅಥವಾ ಕಪ್ ಎಂದು ಅರ್ಥ. ಈ <b>ಕರಂಡಕದಿಂದ ಹುಟ್ಟಿದ ಪದ ಕರಡಿಕೆ.</b> ಬಟ್ಟಲಿನಂತಹ ಒಂದು ಸಂಪುಷ್ಟದಲ್ಲಿ ಸಣ್ಣ ಶಿವಲಿಂಗವನ್ನು ಇಟ್ಟು ತಿರುಪಿನ ಮುಚ್ಚಳದಿಂದ ಮುಚ್ಚುವಂತೆ ಮಾಡುತ್ತಾರೆ. ಅದರ ಅನೇಕ ರೂಪಾಂತರಗಳೂ ಉಂಟು. <b>ಮೇಲೆ ಚಿತ್ರದಲ್ಲಿ ತೋರಿಸಿರುವ ಕರಡಿಕೆ ಹೆಚ್ಚು ಬಳಕೆಯಲ್ಲಿ ಇರುತ್ತದೆ.</b> ಇದಕ್ಕೆ ಎರಡು ಕಡೆ ದಾರ ಪೋಣಿಸುವ ರೀತಿ ಮಾಡಿ ಪದಕದಂತೆ ಕೊರಳಲ್ಲಿ ಧರಿಸಬಹುದು. <b>ಪಂಚಲೋಹದ,</b> <b>ಬೆಳ್ಳಿಯ ಅಥವಾ ಹೆಚ್ಚು ಅನುಕೂಲವಂತರು ಬಂಗಾರದಲ್ಲಿ ಮಾಡಿಸಿಕೊಂಡು ಕೊರಳಿಗೆ ಆಭರಣದ ರೀತಿ ಕಟ್ಟಿಕೊಳ್ಳುತ್ತಾರೆ.</b> </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ನಾವು ಆಹಾರವಾಗಿ ಸೇವಿಸುವ ಯಾವ ಪದಾರ್ಥವಾದರೂ ಅದನ್ನು <b>ಮೊದಲು ಪರಮಾತ್ಮನಿಗೆ ಅರ್ಪಿಸಿ (ನೈವೇದ್ಯ ಮಾಡಿ) ನಂತರ ಸೇವಿಸಬೇಕು</b> ಎನ್ನುವುದು ಶ್ರದ್ಧಾಳುಗಳು ಪಾಲಿಸುವ ಸಂಪ್ರದಾಯ. ಜನಿವಾರ ಅಥವಾ ಯಜ್ನೋಪವೀತ ಧರಿಸಿದವರು ಊಟಕ್ಕೆ ಮೊದಲು ತಮ್ಮಲ್ಲೇ ಇರುವ <b>ಪಂಚ ಪ್ರಾಣರೂಪಿ ಅಂತರ್ಗತನಾದ ಪರಬ್ರಹ್ಮನಿಗೆ</b> ಮೊದಲು ಸಮರ್ಪಿಸಿ ನಂತರ ಊಟ ಮಾಡುತ್ತಾರೆ. ಅದೇ ರೀತಿ ಕರಡಿಗೆಯಲ್ಲಿ ಶಿವಲಿಂಗವನ್ನು ಧರಿಸಿದ ಶ್ರದ್ಧಾಳುಗಳು ಅದರಲ್ಲಿನ <b>ಶಿವಲಿಂಗವನ್ನು ಅಂಗೈನಲ್ಲಿ ಹಿಡಿದು ಅದಕ್ಕೆ ಅರ್ಪಿಸಿ ನಂತರ ಭೋಜನ</b> ಮಾಡುತ್ತಾರೆ. ಈ ರೀತಿ ನಿವೇದನ ಮಾಡುತ್ತಿರುವ ಅನೇಕ ಚಿತ್ರಗಳನ್ನು ನೋಡಬಹುದು. ಕೊರಳಲ್ಲಿ ಕರಡಿಗೆಯಲ್ಲಿ ಶಿವಲಿಂಗವನ್ನು ಧರಿಸುವುದಕ್ಕೆ ಬಹಳ ಗೌರವ ಉಂಟು. ಸಾಮಾನ್ಯವಾಗಿ ಒಂದು ಸಮಾರಂಭದಲ್ಲಿ ಗುರುಗಳು ಉಪದೇಶ ಮಾಡಿ ಆರಾಧನೆಯ ರೀತಿಯನ್ನು ವಿವರಿಸಿ ಈ ರೀತಿಯ ಶಿವಪೂಜೆ ದಾರಿಯನ್ನು ತಿಳಿಸುತ್ತಾರೆ. ಇದು ಒಂದು ಸಂಕೇತವಾಗಿ ಪರಶಿವನು ಧರಿಸಿದವರ ಆಚಾರ-ವಿಚಾರ ಶುದ್ಧವಾಗಿರಲು ಅನುಗ್ರಹಿಸುತ್ತಾನೆ ಎಂದು ನಂಬಿಕೆ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;">*****</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಶಿವಪೂಜೆ ಮಾಡಲು ಏನೇನು ಸಾಧನಗಳು ಬೇಕು? <b>ಶಿವನು ಅಭಿಷೇಕ ಪ್ರಿಯನು</b> ಎಂದು ನಂಬಿಕೆ. ಅದಕ್ಕೆ ಮೋದಲಿಗೆ ಶುದ್ಧವಾದ <b>ನೀರು</b> ಬೇಕು. ಶಿವನಿಗೆ <b>ಬಿಲ್ವಪತ್ರೆ</b> ಅತಿ ಪ್ರಿಯ. ಆ ಪತ್ರೆ ಬೇಕು. ಇನ್ನೂ ಮುಂದೆ ಹಾಲು, ಮೊಸರು, ಜೇನು ತುಪ್ಪ, ತುಪ್ಪ, ಎಳನೀರು, ಸಕ್ಕರೆ, <b>ಹೂವುಗಳು, ಧೂಪ, ದೀಪ, ಊದುಬತ್ತಿ, ಕರ್ಪೂರ, ನೈವೇದ್ಯಕ್ಕೆ ಪದಾರ್ಥಗಳು ಇತ್ಯಾದಿ</b>. ಆದರೆ ಯಾವುದು ಇಲ್ಲದಿದ್ದರೂ ನೀರು, ಬಿಲ್ವ ಪತ್ರೆ, ಮತ್ತು ಏನಿಲ್ಲದಿದ್ದರೂ ನೈವೇದ್ಯಕ್ಕೆ ಒಂದು ಬೆಲ್ಲದ ತುಂಡು ಅಥವಾ ಕಲ್ಲು ಸಕ್ಕರೆಯೋ ಇತ್ಯಾದಿ ಶಿವ ಕೊಟ್ಟಿದ್ದು. ಈ ಪದಾರ್ಥಗಳಿದ್ದರೆ ಶ್ರದ್ದಾಭಕ್ತಿಗಳಿದ್ದರೆ ಶಿವಪೂಜೆ ಆಯಿತು. ಮಿಕ್ಕಿದ್ದಲ್ಲ ಇದ್ದರೂ ಇಲ್ಲದಿದ್ದರೂ ಪರವಾಗಿಲ್ಲ. ಶಿವನು ಯಾವ ಆಡಂಬರವನ್ನೂ ಕೇಳುವವನಲ್ಲ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಆಯಿತು. ಮೇಲೆ ಹೇಳಿದ ಎಲ್ಲವೂ ತಯಾರಾಯಿತು. ಸಮಸ್ತವೂ ಉಂಟು. <b>ಆದರೆ ಕರಡಿಗೆಯೇ ಇಲ್ಲ. ಕರಡಿಗೆ ಇಲ್ಲ ಅಂದರೆ ಶಿವಲಿಂಗ ಇಲ್ಲ. ಶಿವಲಿಂಗವೇ ಇಲ್ಲ ಅಂದರೆ ಎಲ್ಲಿಯ ಶಿವಪೂಜೆ?</b> ಎಲ್ಲ ವಸ್ತುಗಳಿಗಿಂತಲೂ ಅತ್ಯಂತ ಮುಖ್ಯ ಬೇಕಾದದ್ದು ಶಿವಲಿಂಗ. ಅದು ಕರಡಿಗೆಯಲ್ಲಿ ಇದೆ. ಅದನ್ನೇ ಮರೆತರೆ ಹೇಗೆ?</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಯಾವುದಾದರೂ ಸಂದರ್ಭದಲ್ಲಿ ಅತಿ ಮುಖ್ಯವಾದದ್ದನ್ನು ತರುವುದು ಮರೆತು ಬಿಟ್ಟರೆ ಶಿವಪೂಜೆಯಲ್ಲಿ ಕರಡಿಗೆಯನ್ನು ಬಿಟ್ಟಂತೆ ಎಂದು ಹೇಳುವ ರೀತಿ ಇದರಿಂದ ಬಂತು. ಮುಂದೆ <b>ಅದರಿಂದಲೇ "ಶಿವಪೂಜೆಯಲ್ಲಿ ಕರಡಿಗೆ ಬಿಟ್ಟ ಹಾಗೆ" ಎಂದು ಹೇಳುವ ಗಾದೆ ಬಂತು!</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: center;"><b>*****</b></div><div style="text-align: center;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;">ಕಾಲಕ್ರಮದಲ್ಲಿ <b>ಯಾರೋ ಒಬ್ಬರು "ಕರಡಿಗೆ" ಪದದಲ್ಲಿನ "ಗೆ" ಬಿಟ್ಟರು!</b> ಕರಡಿಗೆಯ ಬದಲು ಕರಡಿ ಎಂದು ಪ್ರಯೋಗವಾಯಿತು. ಶಿವಪೂಜೆಯಲ್ಲಿ ಕರಡಿ ಬಂದರೆ ಏನಾಗುತ್ತದೆ? ಅದನ್ನು ನೋಡಿದವರು ಚೆಲ್ಲಾಪಿಲ್ಲಿಯಾಗಿ ಓಡುತ್ತಾರೆ. ಅದಕ್ಕೆ ಸ್ವಾತಂತ್ರ್ಯ ಸಿಕ್ಕರೆ ಎಲ್ಲೆಂದರಲ್ಲಿ ನುಗ್ಗಿ ಎಲ್ಲವನ್ನೂ ಧ್ವಂಸ ಮಾಡುತ್ತದೆ. ಒಟ್ಟಿನಲ್ಲಿ, <b>ಸುಖಮಯವಾಗಿ ನಡೆಯುತ್ತಿದ್ದ ಕಾರ್ಯಕ್ರಮ ಹಾಳಾಗುತ್ತದೆ.</b> ಇದು ಶಿವಪೂಜೆಯಲ್ಲಿ ಕರಡಿ ಬಿಟ್ಟರೆ ಆಗುವ ಪರಿಣಾಮ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ವಿಚಿತ್ರವೆಂದರೆ, <b>ಕರಡಿಗೆ ಬಹಳ ಜನರಿಗೆ ಗೊತ್ತಿಲ್ಲ.</b> ಆದರೆ <b>ಕರಡಿ ಎಲ್ಲರಿಗೂ ಗೊತ್ತು.</b> ಕರಡಿಗೆ ಬಿಟ್ಟಂತೆ ಎಂದರೆ ಅನೇಕರಿಗೆ ಅರ್ಥ ಆಗುವುದಿಲ್ಲ. ಕರಡಿ ಬಿಟ್ಟರು ಅಂದರೆ ಎಲ್ಲರಿಗೂ ಗೊತ್ತು. ಕರಡಿ ಬಿಡುವುದು <b>ಮನಸ್ಸಿಗೆ ರಂಜಕವೂ ಹೌದು.</b> ಈ ಕಾರಣಗಳಿಂದ "ಶಿವಪೂಜೆಯಲ್ಲಿ ಕರಡಿ ಬಿಟ್ಟಂತೆ" ಎನ್ನುವುದು ತಪ್ಪು ಪ್ರಯೋಗವಾದರೂ ಬಹಳ ಜನಪ್ರಿಯವಾಯಿತು. ಒಂದು ಒಳ್ಳೆಯ ಕೆಲಸ ನಡೆಯುವಾಗ ಯಾರೋ ಅಥವಾ ಏನೋ ಬಂದು ಆ ಒಳ್ಳೆಯ ಕೆಲಸ ಹಾಳಾಗುವುದನ್ನು ನಿರ್ದೇಶಿಸುವುದಕ್ಕೆ ಈ ರೂಪಾಂತರಿತ ಗಾದೆ ಉಪಯೋಗವಾಯಿತು. </div><div style="text-align: center;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b>ಕೊನೆಗೆ "ಶಿವಪೂಜೆಯಲ್ಲಿ ಕರಡಿಗೆ ಬಿಟ್ಟರು" ಮರೆತುಹೋಗಿ, "ಶಿವಪೂಜೆಯಲ್ಲಿ ಕರಡಿ ಬಿಟ್ಟರು" ಉಳಿದುಕೊಂಡಿತು. </b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b>ಒಬ್ಬರು ತಪ್ಪು ಪ್ರಯೋಗಿಸಿ, ಅದನ್ನೇ ಮತ್ತನೇಕರು ಮುಂದುವರೆಸಿ, ಮುಂದೆ ಆ ತಪ್ಪೇ ಸರಿ ಎಂದು ಎಲ್ಲರೂ ತಿಳಿದು, ಆ ತಪ್ಪು ಪ್ರಯೋಗವೇ ಶಾಶ್ವತವಾಗಿ ಉಳಿಯಿತು!</b></div>Keshava Murthyhttp://www.blogger.com/profile/06498982131870248733noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-2360304904596125453.post-33684735420653130302024-02-13T13:18:00.000-08:002024-02-15T13:00:06.980-08:00 ಅಳಿಯ ಅಲ್ಲ; ಮಗಳ ಗಂಡ <p style="text-align: center;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjH_j14Ox8PUTJoHSiYiI6LrKb4NMef9jxqpl6Cn1MXHfCUDjzy3l4HpxGK7H4Rh2eGH86uDm2XNZvB-L30Y3Qa-yVBgaSezHcaL86jOAbGpovtbIlyl1-p9u6Gq1zK-YUZLd9srci_2CzXj2JS8XDBuJihzp0UUShAHUD_sNsZld7EkkqwtdD4wS-WLmE" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="" data-original-height="550" data-original-width="406" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjH_j14Ox8PUTJoHSiYiI6LrKb4NMef9jxqpl6Cn1MXHfCUDjzy3l4HpxGK7H4Rh2eGH86uDm2XNZvB-L30Y3Qa-yVBgaSezHcaL86jOAbGpovtbIlyl1-p9u6Gq1zK-YUZLd9srci_2CzXj2JS8XDBuJihzp0UUShAHUD_sNsZld7EkkqwtdD4wS-WLmE" width="177" /></a></div><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">"ದೇಶ ಸುತ್ತು, ಕೋಶ ಓದು" ಅಥವಾ <b>"ದೇಶ ಸುತ್ತಿ ನೋಡು, ಕೋಶ ಓದಿ ನೋಡು"</b> ಅನ್ನುವುದು ಕೆಲವು ದಶಕಗಳ ಹಿಂದೆ ಬಹಳ ಪ್ರಚಲಿತವಾದ ಗಾದೆ ಮಾತಾಗಿತ್ತು. ಅನುಭವದಿಂದ ಬಂದ ಜ್ನ್ಯಾನವನ್ನು ನಮ್ಮ ಹಿರಿಯರು ಗಾದೆಗಳ ರೂಪದಲ್ಲಿ ಕೊಡುತ್ತಿದ್ದರು. "ವೇದ ಸುಳ್ಳಾದರೂ ಗಾದೆ ಸುಳ್ಳಾಗದು" ಎನ್ನುವುದು ಗಾದೆಗಳಿಗೆ ಸಂಭಂದಿಸಿದ ಇನ್ನೊಂದು ಗಾದೆ. ಇದೊಂದು ತಗಾದೆ ಇಲ್ಲದ ಗಾದೆ! <b>ಪುಸ್ತಕದ ಜ್ನ್ಯಾನಕ್ಕಿಂತ ಅನುಭವದ ಜ್ನ್ಯಾನ ಹಿರಿದು</b> ಎನ್ನುವುದನ್ನು ತಿಳಿಸುವ ಸಲುವಾಗಿ ಈ ಗಾದೆ. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">ಜ್ನ್ಯಾನಾರ್ಜನೆಗೆ ಎರಡು ಪ್ರಮುಖವಾದ ದಾರಿಗಳು. <b>ಗ್ರಂಥಗಳನ್ನು ಅಭ್ಯಸಿಸುವುದರಿಂದ ತಿಳುವಳಿಕೆ ಪಡೆಯುವುದು </b>ಒಂದು ದಾರಿ. <b>ಹೊರಗಡೆಯ ಪ್ರಪಂಚದಲ್ಲಿ ತಿರುಗಾಡಿ ಜ್ನ್ಯಾನ ಸಂಪಾದನೆ ಮಾಡುವುದು</b> ಇನ್ನೊಂದು ದಾರಿ. ಮೇಲೆ ಹೇಳಿದ ದೇಶ-ಕೋಶದ ಗಾದೆ ಇವೆರಡು ದಾರಿಗಳನ್ನೂ ಸೂಚಿಸುತ್ತದೆ. ಇದೇ ಕಾರಣಕ್ಕಾಗಿಯೇ ಪ್ರೌಢ ಶಾಲೆ ಮತ್ತು ಕಾಲೇಜುಗಳಲ್ಲಿ ಕಡೆಯ ವರ್ಷದ ವಿದ್ಯಾರ್ಥಿಗಳನ್ನು <b>"ವಾರ್ಷಿಕ ಪ್ರವಾಸ"</b> ಕರೆದುಕೊಂಡು ಹೋಗುತ್ತಿದ್ದುದು. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">ಇವೆರಡೂ ಅಲ್ಲದೆ ಇನ್ನೊಂದು ವಿಶೇಷವಾದ ದಾರಿ ಇದೆ. ಅದು ತಿಳಿದವರ ಒಡನಾಟ. ಜ್ನ್ಯಾನಿಗಳ ಸಂಗದಲ್ಲಿ ಕಾಲ ಕಳೆದರೆ ಅವರ ಕಲಿಕೆಯ ಒಂದು ಪಾಲು ನಮಗೂ ಸೇರುತ್ತದೆ. <b>"ಮೀನು ಮಾರುವವಳನ್ನು ಮುದ್ದಾಡುವುದಕ್ಕಿಂತ ಗಂಧ ಮಾರುವವಳ ಜೊತೆ ಗುದ್ದಾಡುವುದು ಲೇಸು"</b> ಎನ್ನುವುದು ಇನ್ನೊಂದು ತುಂಟ ಗಾದೆ! ಕೆಡುಗರ ಜೊತೆ ಸ್ನೇಹಕ್ಕಿಂತ ಸಜ್ಜನರ ಜೊತೆ ಹಗೆತನವೇ ವಾಸಿ. ಅಂದಮಾತ್ರಕ್ಕೆ ಸಜ್ಜನರ ಜೊತೆ ಜಗಳ ಮಾಡಬೇಕೆಂದು ಅರ್ಥವಲ್ಲ. ಒಳ್ಳೆಯವರ ಜೊತೆಯ ದ್ವೇಷವೂ ಒಳ್ಳೆಯದನ್ನೇ ಉಂಟು ಮಾಡುತ್ತದೆ ಎಂದರೆ ಅವರ ಜೊತೆ ಪ್ರೀತಿಯ ಫಲ ಇನ್ನೂ ಹೆಚ್ಚಿನ ಹಿತವನ್ನು ಮಾಡುತ್ತದೆ ಎನ್ನುವುದು ಇದರ ತಾತ್ಪರ್ಯ. ಆದ್ದರಿಂದ ಹುಡಿಕಿಕೊಂಡು ಹೋಗಿ ಸಜ್ಜನರ ಸಂಗ ಮಾಡಬೇಕು ಎನ್ನುವುದು ಇದರ ಆಶಯ. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">ಮೇಲಿನ ಗಾದೆಯಲ್ಲಿ ಕೋಶ ಎನ್ನುವ ಪದ <b>"ಗ್ರಂಥ ಕೋಶ"</b> ಎನ್ನುವುದನ್ನು ಸೂಚಿಸುತ್ತದೆ. ಕೋಶ ಎನ್ನುವ ಪದಕ್ಕೆ ಇನ್ನೊಂದು ಅರ್ಥ ಭಾಷೆ, ಮಾತು ಮತ್ತು ಅದರ ಉಪಯೋಗಕ್ಕೆ ಸಂಭಂದಿಸಿದ್ದು. ಈ ಸಂದರ್ಭದಲ್ಲಿ ಇಂಗ್ಲಿಷಿನ "ಡಿಕ್ಷನರಿ" ಮತ್ತು "ಥೆಸರುಸ್" <span style="font-family: arial;">(Dictionary and Thesaurus) ಪದಗಳನ್ನು ನೆನೆಸಿಕೊಳ್ಳಬಹುದು. ಸಾವಿರಾರು ವರ್ಷಗಳ ಹಿಂದೆಯೇ ನಮ್ಮ ದೇಶದಲ್ಲಿ ಈ ರೀತಿಯ ಅನೇಕ ಕೋಶಗಳು ಪ್ರಚಲಿತವಿದ್ದವು. <b>ಭಾಷೆಯಲ್ಲಿನ ಪದಗಳ ಅರ್ಥಗಳು, ಸಮಾನಾರ್ಥ ಮತ್ತು ವಿರುದ್ದಾರ್ಥ ಪದಗಳನ್ನು ತಿಳಿಯಲು ಈ ಕೋಶಗಳನ್ನು ಉಪಯೋಗಿಸುತ್ತಿದ್ದರು.</b> ಅಮರಸಿಂಹನ "ಅಮರಕೋಶ" ಅವನ ಕಾಲದವರೆಗೆ ಪ್ರಚಲಿತವಿದ್ದ ಅನೇಕ ಕೋಶಗಳನ್ನು ಸಂಗ್ರಹಿಸಿ ಕೊಟ್ಟಿರುವ ಒಂದು ಕೋಶ. ಅದೆಲ್ಲ ಕಾಗದ, ಅಚ್ಚು, ಇಂಕು ಇಲ್ಲದ ಕಾಲ. ಆದ ಕಾರಣ ಕಲಿಯುವ ಮಕ್ಕಳಿಗೆ ಚಿಕ್ಕಂದಿನಿಂದಲೇ ಇಂತಹ ಕೋಶಗಳನ್ನು ಪ್ರತಿದಿನ ಸಂಜೆ ಉರು ಹೊಡೆಸುತ್ತಿದ್ದರು. </span></span></p><p style="text-align: center;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;">*****</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">ಒಂದು ವಾಕ್ಯದಲ್ಲಿ ಒಮ್ಮೆ ಪ್ರಯೋಗಿಸಿದ ಪದವನ್ನು ಮತ್ತೆ ಉಪಯೋಗಿಸಬಾರದು ಎಂದು ಭಾಷಾ ಶಾಸ್ತ್ರಜ್ಞರು ಹೇಳುತ್ತಾರೆ. (ಕಾವ್ಯಗಳಲ್ಲಿ ಬೇಕೆಂದೇ ಈ ರೀತಿ ಉಪಯೋಗಿಸುವ ಪುನರುಕ್ತಿ ವಿಷಯ ಬೇರೆ). ಪ್ರತಿ ಭಾಷೆಯಲ್ಲಿಯೂ ವಿಪುಲವಾದ ಪದಸಂಪತ್ತಿದೆ. ಇರುವ ಈ ಪದಗಳ ಭಂಡಾರವನ್ನು ಚೆನ್ನಾಗಿ ತಿಳಿಯಲಿ ಮತ್ತು ಅವುಗಳ ಉಪಯೋಗವನ್ನು ಮಾಡಲಿ ಎಂದು ಈ ರೀತಿ ಹೇಳುವುದು. ಈ ಕಾರಣಕ್ಕಾಗಿ ಕೋಶಗಳನ್ನು ಉಪಯೋಗಿಸಿ ಸಮಾನಾರ್ಥ ಪದಗಳನ್ನು ಹೊರ ತೆಗೆದು ಬಳಸುವುದು. ಆದರೆ <b>ಕೋಶಕಾರರು ಸಮಾನಾರ್ಥ ಪದಗಳನ್ನು ಕೊಟ್ಟಾಗ ಈ ರೀತಿ ಕೊಟ್ಟಿರುವ ಅನೇಕ ಪದಗಳಲ್ಲಿ ಹೆಚ್ಹೂ ಕಡಿಮೆ ಒಂದೇ ಅರ್ಥ ಬಂದರೂ ಅನೇಕ ಪದಗಳಲ್ಲಿ ಸೂಕ್ಷ್ಮವಾದ ಅರ್ಥ ವ್ಯತ್ಯಾಸಗಳು ಇರುತ್ತವೆ.</b> ಅಡುಗೆ ಮನೆಯಲ್ಲಿ ಇರುವ ಸೌಟುಗಳನ್ನೇ ತೆಗೆದುಕೊಳ್ಳೋಣ. ಅಲ್ಲಿ ಅನೇಕ ಸೌಟುಗಳು ಇವೆ. ಪ್ರತಿಯೊಂದೂ ಸೌಟೇ. ತುಂಬಾ ದೊಡ್ಡದರಿಂದ ಹಿಡಿದು ಪುಟ್ಟ ಸೌಟಿನವರೆಗೂ ಉಂಟು. ಹುಳಿ ಬಡಿಸಲು ದೊಡ್ಡ ಸೌಟು. ಪಾಯಸ ಬಡಿಸಲು ಅದಕ್ಕಿಂತ ಸಲ್ಪ ಚಿಕ್ಕದು. ಗೊಜ್ಜಿಗೆ ಇನ್ನೂ ಸ್ವಲ್ಪ ಚಿಕ್ಕದು. ಉಪ್ಪಿನಕಾಯಿಗೆ ಮತ್ತೂ ಸಣ್ಣದು. <b>ಎಲ್ಲವೂ ಸೌಟು ಎಂದು ಹುಳಿ ಬಡಿಸುವ ಸೌಟಿನಲ್ಲಿ ಉಪ್ಪಿನಕಾಯಿ ಬಡಿಸಿದರೆ ಹೇಗೆ?</b> ಪದಗಳ ಪ್ರಯೋಗದಲ್ಲಿಯೂ ಹಾಗೆ. ಆರಿಸಿದ ಪದ ನಾವು ಹೇಳಬೇಕೆನ್ನುವ ವಿಷಯವನ್ನು ಖಚಿತವಾಗಿ, ಕರಾರುವಾಕ್ಕಾಗಿ ಹೇಳಬೇಕು. ಇಲ್ಲದಿದ್ದಲ್ಲಿ ಏನೋ ಕೊರತೆ ಕಾಡುತ್ತದೆ. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">ಪ್ರಪಂಚ ಪ್ರತಿ ದಿನ ಬದಲಾಗುತ್ತಲೇ ಇರುತ್ತದೆ. ನಿನ್ನೆ ಇದ್ದಂತೆ ಇಂದಿಲ್ಲ. ಇಂದು ಇರುವಂತೆ ನಾಳೆ ಇರುವುದಿಲ್ಲ. ಇನ್ನು ಹತ್ತು ವರುಷದ ನಂತರ ಅನೇಕ ವಿಷಯಗಳಲ್ಲಿ ಗುರುತು ಸಿಗದ ಬದಲಾವಣೆ ಕಾಣುತ್ತೇವೆ. ಪದಗಳ ಪ್ರಯೋಗದಲ್ಲೊ ಹಾಗೆ. <b>ಇಂದು ವ್ಯಾಪಕವಾದ ಅರ್ಥ ಇರುವ ಪದಕ್ಕೆ ಅಥವಾ ಪದಪುಂಜಕ್ಕೆ ಮುಂದೆ ಬೇರೆಯೇ ಅರ್ಥ ಹುಟ್ಟಿಕೊಳ್ಳಬಹುದು.</b> ವಿಪರ್ಯಾಸವೆಂದರೆ ಕೆಲವರು ತಪ್ಪು ಪ್ರಯೋಗ ಮಾಡಿ, ಅದನ್ನೇ ಅನೇಕರು ಮುಂದುವರೆಸಿ, ಮುಂದೆ ಆ ತಪ್ಪೇ ಸರಿಯೆಂದು ಎಲ್ಲರೂ ತಿಳಿದು, ಆ ತಪ್ಪು ಪ್ರಯೋಗವೇ ಶಾಶ್ವತವಾಗಿ ಉಳಿಯಬಹುದು! <b>"ಗತಾನುಗತಿಕೋ ಲೋಕಃ"</b> ಎನ್ನುವಂತೆ ಅನೇಕರು ತಪ್ಪು ದಾರಿ ಹಿಡಿದರೆ ಅವರ ಹಿಂದೆ ಬರುವವರೂ ತಪ್ಪು ದಾರಿ ಹಿಡಿದಂತೆ!</span></p><p style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;">*****</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">ಈ ಸಂದರ್ಭದಲ್ಲಿ <b>"ಅಳಿಯ ಅಲ್ಲ; ಮಗಳ ಗಂಡ"</b> ಎನ್ನುವ ಗಾದೆಯನ್ನೇ ನೋಡೋಣ. ಇದು ಬಹಳ ಚಾಲ್ತಿಯಲ್ಲಿರುವ ಒಂದು ಗಾದೆ. ಇದನ್ನು ಪ್ರಯೋಗಿಸದಿರುವವರೇ ವಿರಳ. ಇಂದಿನ ಈ ಗಾದೆಯ ಪ್ರಯೋಗದಲ್ಲಿ "ಇದಲ್ಲ. ಅದು" ಎನ್ನುವ ಬದಲು "ಎರಡೂ ಒಂದೇ" ಎನ್ನುವ ಅರ್ಥದಲ್ಲಿ ಪ್ರಯೋಗ ಆಗುತ್ತಿದೆ. <b>"ಹೀಗೆ ಹೇಳುವ ಬದಲು ಹಾಗೆ ಹೇಳಿದರು. ಎಲ್ಲ ಒಂದೇ!"</b> ಎನ್ನುವ ಅರ್ಥ. ಐವತ್ತು ಅರವತ್ತು ವರುಷಗಳ ಹಿಂದೆ ಹಾಗಿರಲಿಲ್ಲ. ಎರಡರ ನಡುವೆ ಬಹಳ ವ್ಯತ್ಯಾಸ ಇತ್ತು. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">ಮಕ್ಕಳ ವಿವಾಹ ಸಂಬಂಧವಾದ ತೀರ್ಮಾನಗಳನ್ನು ವಧು ಅಥವಾ ವರನ ತಂದೆ-ತಾಯಿಗಳು ತೆಗೆದುಕೊಳ್ಳುತ್ತಿದ್ದರು. ವಿವಾಹ ವಧೂ-ವರರು ಇನ್ನೂ ಚಿಕ್ಕ ವಯಸ್ಸಿನವರಿದ್ದಾಗಲೇ ನಡೆಯುತ್ತಿತ್ತು. ಲಗ್ನದ ಸಂದರ್ಭದಲ್ಲಿ ವಧು ಮತ್ತು ವರರ ನಡುವೆ ಒಂದು ವಸ್ತ್ರದ <b>ಅಂತರ್ಪಟ</b> ಹಿಡಿದಿರುತ್ತಿದ್ದರು. ಅದನ್ನು ಸರಿಸಿದಾಗಲೇ ಹುಡುಗ ಮತ್ತು ಹುಡುಗಿ ಒಬ್ಬರನ್ನೊಬ್ಬರು ನೋಡುತ್ತಿದ್ದರು, ಎಂದು ಹೇಳಿದುದನ್ನು ನಾವು ನಮ್ಮ ಬಾಲ್ಯದಲ್ಲಿ ಕೇಳಿದ್ದೇವೆ. ಮೆಚ್ಚಿ ಮದುವೆಯಾದ ಜೋಡಿಗಳು ಅಪರೂಪ ಅಂದಿನ ಕಾಲದಲ್ಲಿ. ಹುಡುಗಿಯ ತಂದೆ-ತಾಯಿಯರಿಗೆ ಹುಡುಗನ ಜೊತೆ ನೇರ ಸಂಭಂದವಿತ್ತು. ಅವನು <b>ಅಳಿಯ</b> ಆಗುತ್ತಿದ್ದ. ಹುಡುಗಿ ಅತ್ತೆಯ ಮನೆಯಲ್ಲಿ <b>ಸೊಸೆ</b> ಆಗುತ್ತಿದ್ದಳು. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">ಕಾಲಕ್ರಮದಲ್ಲಿ ಯುವಕ ಯುವತಿಯರಿಗೆ ಹೆಚ್ಚಿನ ಸ್ವಾತಂತ್ರ್ಯ ಸಮಾಜದಲ್ಲಿ ಸಿಕ್ಕಿತು. ವಿವಾಹವಾಗುವ ವೇಳೆಗೆ ಅವರಿಗೆ ಹೆಚ್ಚಿನ ವಯಸ್ಸೂ ತಿಳುವಳಿಕೆಯೂ ಇರುತ್ತಿದ್ದವು. ತಂದೆ-ತಾಯಿಯರಿಗೆ ತಿಳಿಸಿ, ಅವರ ಒಪ್ಪಿಗೆ ಪಡೆದು, ಕೆಲವರು ಮದುವೆ ಆಗುತ್ತಿದ್ದರು. ಕೆಲವರು ಮದುವೆಯಾದಮೇಲೆ ತಿಳಿಸುತ್ತಿದ್ದರು. ಇನ್ನೂ ಕೆಲವು ಜೋಡಿಗಳು ಹೆದರಿಕೆಯಿಂದ ಮದುವೆಯಾದುದನ್ನು ಕೆಲವು ಕಾಲ ಗುಟ್ಟಾಗಿ ಇಡುತ್ತಿದ್ದುದೂ ಉಂಟು. ಅನೇಕ ಸಂದರ್ಭಗಳಲ್ಲಿ ಹುಡುಗಿಯ ತಂದೆ ತಾಯಿಯರಿಗೆ ಮಗಳು ತಂದ ಹುಡುಗ ಇಷ್ಟವಾಗುತ್ತಿರಲಿಲ್ಲ. <b>ಜಾತಿ, ಪಂಗಡ, ವಿದ್ಯೆ, ಅಂತಸ್ತು, ದೇಶ, ಭಾಷೆ, ವರಸಾಮ್ಯ, ಮೊದಲಾದ ಹತ್ತಾರು ಕಾರಣಗಳಿಂದ ಕುಟುಂಬಗಳಲ್ಲಿ ವಿರಸ ಮೂಡುತ್ತಿತ್ತು.</b> ಕೆಲವು ಹಿರಿಯರು ಮಧ್ಯಸ್ಥಿಕೆ ವಹಿಸಿ ವಾತಾವರಣ ತಿಳಿ ಮಾಡಿ ಮದುವೆ ಮಾಡಿಸುತ್ತಿದ್ದ ಪ್ರಕರಣಗಳೂ ಇದ್ದವು. <b>"ನೀನು ನನ್ನ ಮಗಳಲ್ಲ. ನಾನು ನಿನ್ನ ತಂದೆಯೂ ಅಲ್ಲ. ಇಂದಿಗೆ ನಮ್ಮಿಬ್ಬರ ಸಂಬಂಧ ಕಡಿದುಹೋಯಿತು"</b> ಎಂದು ಹೇಳಿದ ಪ್ರಕರಣಗಳೂ ಬೇಕಾದಷ್ಟಿದ್ದವು. ಇಂತಹ ಪ್ರಕರಣಗಲ್ಲಿ ಸ್ವಲ್ಪ ದಿನ ಕಳೆದ ನಂತರ ಅಥವಾ <b>ಮೊಮ್ಮಗುವಿನ ಆಗಮನದ ನಂತರ</b> ಮತ್ತೆ ಕುಟುಂಬಗಳು ಒಂದಾಗುತ್ತಿದ್ದ ಸುಖಾಂತ್ಯದ ಕೆಲವು ಪ್ರಕರಣಗಳು ಇದ್ದರೂ, ಕೊನೆಯವರೆಗೆ ವಿರಸ ಮುಂದುವರೆದ ಸಂದರ್ಭಗಳೂ ಇದ್ದವು. </span></p><p style="text-align: justify;"><b><span style="font-size: medium;">ಹುಡುಗಿಯ ತಂದೆ-ತಾಯಿಗಳು ಒಪ್ಪಿ ನಡೆದ ವಿವಾಹದಲ್ಲಿ ವರ ವಧುವಿನ ತಂದೆ-ತಾಯಿಯರಿಗೆ ಅಳಿಯ ಆಗುತ್ತಿದ್ದ. ಅವರಿಗೆ ಬೇಡದ ಸಂದರ್ಭಗಳಲ್ಲಿ ಹುಡುಗ ಅಳಿಯನಾಗದೇ ಮಗಳ ಗಂಡ ಆಗಿ ಉಳಿದುಬಿಡುತ್ತಿದ್ದ. </span></b></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">ಈ ವ್ಯತ್ಯಾಸ ಕೆಳಗಿನ ಎರಡು ಚಿತ್ರಗಳಿಂದ ಇನ್ನೂ ವಿಶದವಾಗಿ ತಿಳಿಯಬಹುದು:</span></p><p style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;"> <b>ಅಳಿಯ</b> </span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiXeFk1AL0wzm-DX7x5mIgG9mVpPCEXA0Lb7sY-XTZxlxPJkx2dQNRHMHXKlj9gZSUbybBdQCN_yNUfkereH6CjF6gFB2TfBaT4snuuiVwF8KOi2StKrHT1IeyPYSjtmZRsMFg2e_thRK4oaJP7v50trw_Oa5eYgCHTUe61iOTwYhpbi2krcQEekt7qQq4" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-size: medium;"><img alt="" data-original-height="283" data-original-width="493" height="228" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiXeFk1AL0wzm-DX7x5mIgG9mVpPCEXA0Lb7sY-XTZxlxPJkx2dQNRHMHXKlj9gZSUbybBdQCN_yNUfkereH6CjF6gFB2TfBaT4snuuiVwF8KOi2StKrHT1IeyPYSjtmZRsMFg2e_thRK4oaJP7v50trw_Oa5eYgCHTUe61iOTwYhpbi2krcQEekt7qQq4=w320-h228" width="320" /></span></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><b><span style="font-size: medium;">ಅಪ್ಪ/ಮಾವ ಮಗಳು </span></b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">ಮೇಲಿನ ಚಿತ್ರದಲ್ಲಿ ಅಪ್ಪ-ಅಮ್ಮ, ಮಗಳು ಮತ್ತು ವರನ ಜೊತೆ ಮಧುರವಾದ ಸಂಭಂದ ಇದೆ. <b>ಇಲ್ಲಿ ಮೂರು ಸಂಬಂಧ ಉಂಟು.</b> ಮೊದಲನೆಯದು ತಂದೆ-ತಾಯಿ ಮತ್ತು ಮಗಳ ಸಂಬಂಧ. ಎರಡನೆಯದು ಮಗಳು ಮತ್ತು ಅವಳ ಗಂಡನ ಪತಿ-ಪತ್ನಿ ಸಂಬಂಧ. ಮೂರನೆಯದು ಅತ್ತೆ-ಮಾವ ಮತ್ತು ಅಳಿಯನ ನೇರ ಸಂಬಂಧ. ನೇರ ಸಂಬಂಧ ಅಂದರೆ ಇದರಲ್ಲಿ ಮಗಳ ಕೊಂಡಿಯಿಲ್ಲ. ಈ ರೀತಿ <b>ಮೂರು ಮುಖದ ತ್ರಿಕೋಣಾಕೃತಿಯ ಸಂಬಂಧ ಇರುವಾಗ "ಅಳಿಯ" ಅನ್ನುವ ಪದಕ್ಕೆ ಸರಿಯಾದ ಅರ್ಥ ಸಿಗುತ್ತದೆ.</b> </span></p></div><p></p><p><span style="font-size: medium;"><br /></span></p><p><span style="font-size: medium;">ಈಗ ಇನ್ನೊಂದು ಚಿತ್ರ ನೋಡೋಣ:</span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjOkxMF-JG11vvhoUhXZsrnTpRtraDAbWL2wzkZ_fWOeHiXoakMMjRZ8rRGPJ6PyCcJCY1hjewM6i2TaMO4e5ecRGBPFIlX0gCIDloe-qq7ZjMA5KOtHnEi-UeDpCM3RheAWhZEkZ70cH5QrU5_m5Hh_lqvoUYq_66fb2eZUrqHHTlspncKi-v4JQXlL3Q" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-size: medium;"><img alt="" data-original-height="78" data-original-width="526" height="47" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjOkxMF-JG11vvhoUhXZsrnTpRtraDAbWL2wzkZ_fWOeHiXoakMMjRZ8rRGPJ6PyCcJCY1hjewM6i2TaMO4e5ecRGBPFIlX0gCIDloe-qq7ZjMA5KOtHnEi-UeDpCM3RheAWhZEkZ70cH5QrU5_m5Hh_lqvoUYq_66fb2eZUrqHHTlspncKi-v4JQXlL3Q" width="320" /></span></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><b><span style="font-size: medium;"> <span style="text-align: center;">ಅಪ್ಪ </span><span style="text-align: center;"> </span><span style="text-align: center;"> </span><span style="text-align: center;">ಮಗಳು ಮಗಳ ಗಂಡ </span></span></b></div><span style="font-size: medium;"><br /></span><p></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">ಈ ಸಂಬಂಧದಲ್ಲಿ ಮಗಳು ಹಿಡಿದುಕೊಂಡು ಬಂದಿರುವ (!) ಹುಡುಗ ತಂದೆ-ತಾಯಿಯರಿಗೆ ಬೇಡವಾದವನು. <b>ಇಲ್ಲಿ ತ್ರಿಕೋಣಾಕೃತಿಯ ಸಂಬಂಧ ಇಲ್ಲ.</b> <b>ಕೇವಲ ಎರಡೇ ಸಂಬಂಧಗಳು.</b> ಒಂದು ಕಡೆ ತಂದೆ-ತಾಯಿ ಮತ್ತು ಮಗಳ ನೇರ ಸಂಬಂಧ. ಅಂತೆಯೇ, ಮಗಳು ಮತ್ತು ಅವಳ ಗಂಡನ ಪತಿ-ಪತ್ನಿಯ ಸಂಬಂಧ. ಮಗಳ ಗಂಡನಿಗೂ ಮಗಳ ತಂದೆ-ತಾಯಿಯರಿಗೂ ಸಂಬಂಧ ಇಲ್ಲ. (ಇಲ್ಲಿ ಸಂಬಂಧ ಅಂದರೆ ವ್ಯಾವಹಾರಿಕ ಸಂಬಂಧ. ಕಾನೂನಿನ ಸಂಬಂಧ ಅಲ್ಲ). <b>ಇಂತಹ ಪರಿಸ್ಥಿತಿಯಲ್ಲಿ ಹುಡುಗ ಹುಡುಗಿಯ ತಂದೆ-ತಾಯಿಯರಿಗೆ ಕೇವಲ "ಮಗಳ ಗಂಡ". ಅವನು ಅಳಿಯನಾಗುವುದೇ ಇಲ್ಲ.</b> </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">ಐವತ್ತು-ಅರವತ್ತು ವರುಷಗಳ ಹಿಂದೆ ಎರಡನೇ ಚಿತ್ರದ ರೀತಿಯ ಸಂದರ್ಭಗಳಲ್ಲಿ <b>"ಅವನು ನಮ್ಮ ಅಳಿಯ ಅಲ್ಲ. ಕೇವಲ ಮಗಳ ಗಂಡ"</b> ಎಂದು ಕೆಲವರು ಖಡಾಖಂಡಿತವಾಗಿ ಹೇಳುತ್ತಿದ್ದರು. <b>"ಅವನನ್ನು ನನ್ನ ಅಳಿಯ ಎಂದು ಹೇಳಬೇಡಿ. ಅವನು ಕೇವಲ ನನ್ನ ಮಗಳ ಗಂಡ. ಅಷ್ಟೇ."</b> ಎಂದು ಕೆಲವರು ಹೇಳುತ್ತಿದ್ದರು. ನಮ್ಮಲ್ಲಿ ಅನೇಕರು ಈ ರೀತಿ ಕೆಲವರು ಹೇಳಿದ್ದನ್ನು ಕೇಳಿದ್ದೇವೆ. ಇಂದು ಇಂತಹ ಸಂದರ್ಭಗಳು ಅತಿ ವಿರಳ. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;">*****</span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><b>"ಅಳಿಯ ಅಲ್ಲ; ಮಗಳ ಗಂಡ"</b> ಅನ್ನುವ ಗಾದೆಯ ಹಿಂದೆ ಇಷ್ಟು ಇತಿಹಾಸವಿದೆ. ಹಿಂದೆ <b>ಇದರ ಅರ್ಥ ಇವೆರಡೂ ಬೇರೆ ಬೇರೆ ಎಂದು. </b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">ಕಾಲಕ್ರಮದಲ್ಲಿ ಭಾಷೆಯ ಬದಲಾವಣೆ ಆದಂತೆ ಗಾದೆಯ ಪ್ರಯೋಗದಲ್ಲಿಯೂ ಬದಲಾವಣೆ ಆಗಿದೆ. <b>ಈಗ "ಅಳಿಯ ಅಲ್ಲ; ಮಗಳ ಗಂಡ" ಅನ್ನುವ ಗಾದೆಗೆ ಎರಡೂ ಒಂದೇ ಎನ್ನುವ ಅರ್ಥ ಬಂದಿದೆ!</b></span></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="font-size: medium;"><br /></span></b></div><div style="text-align: center;"><b><span style="font-size: medium;">*****</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="font-size: medium;"><br /></span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="font-size: medium;">ಕೋಶಗಳಲ್ಲಿ ಕೊಡುವ ಸಮಾನಾರ್ಥಕ ಶಬ್ದಗಳಲ್ಲಿ (Synonyms) ಸೂಕ್ಷ್ಮವಾದ, ಆದರೆ ಮುಖ್ಯವಾದ ಅರ್ಥ ವ್ಯತ್ಯಾಸಗಳು ಇರುತ್ತವೆ ಎನ್ನುವುದನ್ನು ವಿಶದೀಕರಿಸುವುದಕ್ಕೆ ಇಷ್ಟೆಲ್ಲಾ ಹೇಳಬೇಕಾಯಿತು. </span></b></div>Keshava Murthyhttp://www.blogger.com/profile/06498982131870248733noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-2360304904596125453.post-44148977313070070742024-02-09T15:30:00.000-08:002024-02-09T15:30:38.618-08:00ಬಂದನೇನೇ? ರಂಗ ಬಂದನೇನೇ? <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj26NFMTsQ52FxAli_f2pZol45hgw_3nFuYzDjJk8agRmPgxvD-pprlpcK67eH_1Vs3YZnMQZ_mNwydgqq5lJhuSZtja_UIZAb6txznZKqqoOyRo-0Gnc-KUrGKsZbo2EJMnn9s-6DOvbGsJC_FUHqNSs3EC1E9gaFJfr_0KQ9Tu8aY9GCCe2MGj9qjTtc/s752/krishna.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="752" data-original-width="420" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj26NFMTsQ52FxAli_f2pZol45hgw_3nFuYzDjJk8agRmPgxvD-pprlpcK67eH_1Vs3YZnMQZ_mNwydgqq5lJhuSZtja_UIZAb6txznZKqqoOyRo-0Gnc-KUrGKsZbo2EJMnn9s-6DOvbGsJC_FUHqNSs3EC1E9gaFJfr_0KQ9Tu8aY9GCCe2MGj9qjTtc/s320/krishna.png" width="179" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">ಶ್ರೀಪುರಂದರದಾಸರ ಪದಗಳಲ್ಲಿರುವ ಸೊಬಗನ್ನು ನೋಡುತ್ತಾ ಅವರ <b>ಅಹೋಬಲ ನರಸಿಂಹನ ಅವತಾರದ ವರ್ಣನೆ</b> ನೋಡಿದೆವು. ನರಸಿಂಹನ ಉದ್ಭವದ ದೃಶ್ಯ ತಿಳಿಸುವಾಗ ಅವರು ಉಪಯೋಗಿಸಿರುವ <b>ಗಟ್ಟಿ ಶಬ್ದಗಳ ಸೊಗಸು</b> ಮತ್ತು ಆ ಸಂದರ್ಭದ ಭೀಕರತೆಯನ್ನು ಹಿಡಿದಿಟ್ಟಿರುವ ರೀತಿಯನ್ನು ನೋಡಿಯಾಯಿತು. ಅದೇ ಪದದಲ್ಲಿ ನರಸಿಂಹನು ಶಾಂತವಾದಾಗ ಹೇಗೆ <b>ಸೌಮ್ಯ ಪದಗಳು </b>ಪ್ರಯೋಗಿಸಿ ಉಗ್ರ ನರಸಿಂಹನನ್ನು ಪ್ರಹ್ಲಾದ ವರದನನ್ನಾಗಿ ತೋರಿಸಿದರು ಅನ್ನುವುದನ್ನೂ ನೋಡಿದೆವು. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>ಶ್ರೀ ಪುರಂದರದಾಸರ ಶ್ರೀಕೃಷ್ಣನ ವರ್ಣನೆಗಳುಳ್ಳ ಪದಗಳು ನೂರಾರು.</b> ಶ್ರೀಕೃಷ್ಣನ ಜೀವಿತದ ಹಲವು ಘಟ್ಟಗಳಲ್ಲಿ ಬರುವ ಬೇರೆ ಬೇರೆ ಸಂದರ್ಭಗಳನ್ನು ದಾಸರು ತಮ್ಮ ಅನೇಕ ಪದಗಳಲ್ಲಿ ಹಿಡಿದಿಟ್ಟಿದ್ದಾರೆ. ಪ್ರತಿಪದದಲ್ಲಿಯೂ ಅವರು ಸಂದರ್ಭಕ್ಕೆ ತಕ್ಕಂತೆ ಭಾಷೆಯನ್ನು ಪ್ರದರ್ಶಿಸಿದ್ದಾರೆ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಆಗ ತಾನೇ ಹೆಜ್ಜೆ ಇಡಲು ಪ್ರಾರಂಭಿಸಿರುವ <b>ಪುಟ್ಟ ಕೃಷ್ಣನ ಬರುವಿಕೆ</b> ವರ್ಣಿಸುವ ಈ ಕೆಳಕಂಡ ಪದವು ಬಹಳ ಜನಪ್ರಿಯ. ಹಳ್ಳಿಗಳಲ್ಲಿ ಹಾಡುವುದನ್ನು ಕಲಿಯುವ <b>ಮಕ್ಕಳಿಗೆ ಮೊದಲಿಗೆ ಕಲಿಸುತ್ತಿದ್ದ ಹಾಡುಗಲ್ಲಿ ಇದೂ ಒಂದು.</b> ಕಲಿಯುವ ವಯಸ್ಸಿನ ಮಕ್ಕಳಿಗೆ ಸುಲಭವಾಗಿ ಅರ್ಥ ತಿಳಿಯುವ, ಹೇಳುತ್ತಿದ್ದಂತೆ ಹಾಡಿನ ರೂಪ ತಾಳುವ, ತನ್ನ ಪದಗಳಲ್ಲಿಯೇ ಒಂದು ರೀತಿಯ ಮೋಹಕ ಅನುಭವ ಕೊಡುವ ಕೃತಿ ಇದು. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;">*****</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಪುಟ್ಟ ಕೃಷ್ಣ ಬರುವಾಗ ಹೇಗಿರುತ್ತಾನೆ? ಅವನ ವೇಷಭೂಷಣಗಳು ಹೇಗೆ? ಆ <b>ವೇಷ ಮತ್ತು ಅಲಂಕಾರದ ವಸ್ತುಗಳು</b> ಮತ್ತು ಅವನು ನಡೆದಾಡುವಾಗ ಆಗುವ ಶಬ್ಧಗಳೇನು? ಇದೇ ರೀತಿ ಇರುವ ಕಂದಮ್ಮಗಳು ನಡೆದಾಡುವುದನ್ನು ನಾವು ಅನೇಕ ಬಾರಿ ನೋಡಿದ್ದೇವೆ. ಈ ವರ್ಣನೆ ಕೇಳುತ್ತಿದ್ದಂತೆ ನಮ್ಮ <b>ಮನಸ್ಸಿನಲ್ಲಿ ಒಂದು ರೂಪ ಮೂಡುತ್ತದೆ! </b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಶ್ರೀಕೃಷ್ಣ ಬಂದನೇ ಎಂದು ಒಂದು ವ್ಯಕ್ತಿ ಮತ್ತೊಬ್ಬಳನ್ನು ಕೇಳುವ <b>ಪ್ರಶ್ನೆಯ ರೀತಿ</b> ಈ ಕೃತಿ ರಚನೆ ಮಾಡಿದ್ದಾರೆ:</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;">ಬಂದನೇನೇ ರಂಗ ಬಂದನೇನೇ? </div><div style="text-align: center;">ತಂದೆ ಬಾಲಕೃಷ್ಣ ನವನೀತ ಚೋರ </div><div style="text-align: center;">ಬಂದನೇನೇ ರಂಗ ಬಂದನೇನೇ?</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;">ಘಲು ಘಲು ಘಲುರೆಂಬೊ ಪೊನ್ನಂದುಗೆ ಗೆಜ್ಜೆ </div><div style="text-align: center;">ಹೊಳೆ ಹೊಳೆ ಹೊಳೆಯುವ ಪಾದವನೂರುತ </div><div style="text-align: center;">ನಲಿನಲಿದಾಡುವ ಉಂಗುರ ಅರಳೆಲೆ </div><div style="text-align: center;">ಥಳ ಥಳ ಥಳ ಹೊಳೆಯುತ ಶ್ರೀಕೃಷ್ಣ </div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;">ಕಿಣಿ ಕಿಣಿ ಕಿಣಿರೆಂಬೊ ಕರದ ಕಂಕಣ ಬಳೆ </div><div style="text-align: center;">ಝಣ ಝಣ ಝಣರೆಂಬೊ ನಡುವಿನಗಂಟೆ </div><div style="text-align: center;">ಠಣ ಠಣ ಠಣರೆಂಬೊ ಪಾದದ ತೊಡವಿನ </div><div style="text-align: center;">ಮಿಣಿ ಮಿಣಿ ಮಿಣಿ ಕುಣಿದಾಡುತ ಶ್ರೀಕೃಷ್ಣ </div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;">ಹಿಡಿ ಹಿಡಿ ಹಿಡಿಯೆಂದು ಪುರಂದರ ವಿಠಲನ </div><div style="text-align: center;">ದುಡು ದುಡು ದುಡು ದುಡನೆ ಓಡಲು </div><div style="text-align: center;">ನಡಿ ನಡಿ ನಡಿಯೆಂದು ಮೆಲ್ಲನೆ ಪಿಡಿಯಲು </div><div style="text-align: center;">ಬಿಡಿ ಬಿಡಿ ಬಿಡಿ ದಮ್ಮಯ್ಯ ಎನ್ನುತ </div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><div>ಬಂದನೇನೇ ರಂಗ ಬಂದನೇನೇ? </div><div>ತಂದೆ ಬಾಲಕೃಷ್ಣ ನವನೀತ ಚೋರ </div><div>ಬಂದನೇನೇ ರಂಗ ಬಂದನೇನೇ?</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ದಾಸರು ಪ್ರಯೋಗಿಸಿರರುವುದು <b>ಅತಿ ಕಡಿಮೆ ಪದಗಳು.</b> ಪ್ರತಿ ಆಭರಣ ಮತ್ತು ಪುಟ್ಟ ಕೃಷ್ಣನ <b>ಚಲನೆಯ </b>ಶಬ್ದ ಮತ್ತು ನಡೆಗಳನ್ನು ಮತ್ತೆ ಮತ್ತೆ ಪ್ರಯೋಗಿಸುವುದರ ಮೂಲಕ ಒಂದು ರೀತಿಯ ವಿಶೇಷ ಅನುಭವವನ್ನು ಕೊಟ್ಟಿದ್ದಾರೆ. <b>ಈ ಕೃತಿ ಒಂದು ಕಲ್ಲು ಸಕ್ಕರೆಯಂತೆ. </b>ಸಿಹಿ ತಿಂಡಿಯಂತೆ ಒಮ್ಮೆಲೇ ತಿಂದು ಮುಗಿಸಬಾರದು. ಮತ್ತೆ ಮತ್ತೆ ಮೆಲುಕಿ ಹಾಕಿ ಆನಂದವನ್ನು ಅನುಭವಿಸಬೇಕು. ದೇವರನ್ನು ನಂಬುವುದೂ, ಬಿಡುವುದೂ ಅವರವರಿಗೆ ಸೇರಿದ ವಿಷಯ. ಆದರೆ <b>ಸಾಹಿತ್ಯ-ಸಂಗೀತಗಳ ಸೊಗಸಿನ ಅನುಭವಕ್ಕೆ ಬೇರೆಲ್ಲ ವಿಷಯಗಳ ಸಂಪರ್ಕವಿಲ್ಲ. </b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>ಅಹೋಬಲ ನರಸಿಂಹನ ಉದ್ಭವವನ್ನೂ ಮತ್ತು ಈ ಬಾಲಕೃಷ್ಣನ ಆಗಮನವನ್ನೂ ಜೊತೆಯಲ್ಲಿ ಕೇಳಿದರೆ ಸಮಯಕ್ಕೆ ಸರಿಯಾದ ಪದ ಪ್ರಯೋಗದ ಜಾಣ್ಮೆಯನ್ನೂ ಕೈಚಳಕವನ್ನು ದಾಸರ ಪದಗಲ್ಲಿ ಕಾಣಬಹುದು. </b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಹರಿದಾಸರತ್ನಂ ಗೋಪಾಲದಾಸರು <b>"ಗೆಜ್ಜೆ ಗೋಪಾಲದಾಸರು"</b> ಎಂದೇ ಪ್ರಸಿದ್ಧರಾದವರು. ಅರವತ್ತು, ಎಪ್ಪತ್ತು, ಎಂಭತ್ತರ ದಶಕದಲ್ಲಿ ಬಹಳ ಪ್ರಸಿದ್ಧರಾದ ಮತ್ತು ಹರಿಕಥೆ ಎಂಬ ಕಲೆಯಲ್ಲಿ ಬಹಳ ನಿಪುಣರಾದವರು. ಕಾಲಿಗೆ ಗೆಜ್ಜೆ ಕಟ್ಟಿಕೊಂಡು ಸಾಹಿತ್ಯ ಮತ್ತು ಸಂಗೀತಕ್ಕೆ ಸರಿಯಾಗಿ ಹರಿಕಥೆ ಮಾಡುವಾಗಲೇ ಹೆಜ್ಜೆ ಹಾಕುತ್ತಿದ್ದವರು. ದಾಸರ ಪದಗಳನ್ನು ಹಾಡುವುದರಲ್ಲಿ ಬಹಳ ವಿಶೇಷ ಪರಿಶ್ರಮ ಹೊಂದಿದ್ದರು. ಈ ಮೇಲಿನ ಕೃತಿಯನ್ನು ಸುಮಾರು ಮೂವತ್ತು ನಲವತ್ತು ನಿಮಿಷ ಹಾಡುತ್ತಿದ್ದರು. <b>ಪ್ರತಿಯೊಂದು ನುಡಿಯನ್ನೂ ಬೇರೆ ಬೇರೆ ರೀತಿಯಲ್ಲಿ ಹಾಡುತ್ತಿದ್ದರು.</b> ಪ್ರತಿ ಸಾರಿಯೂ ಅದೊಂದು ವಿಶಿಷ್ಟ ಅನುಭವ. ಕಡೆಯ ನುಡಿಯಲ್ಲಂತೂ ಶ್ರೀಕೃಷ್ಣ ಓಡುವುದನ್ನು, ಮತ್ತು ಅವನನ್ನು ಮೆಲ್ಲಗೆ ಹಿಡಿಯುವುದನ್ನೂ, ಅವನು ದಮ್ಮಯ್ಯಗುಡ್ಡೆ ಹಾಕಿ ಬಿಡಿಸಿಕೊಂಡು ಓಡುವುದನ್ನೂ ಶಬ್ದಗಳ ಮೂಲಕವೇ ಚಿತ್ರಿಸುತ್ತಿದ್ದರು. <b>ವೀಣಾ ರಾಜಾರಾಯರು</b> ತಮ್ಮ ಸಂಗೀತಾಭ್ಯಾಸಿ ಶಿಷ್ಯರಿಗೆ ಈ ಪದವನ್ನು ವಿಶೇಷವಾಗಿ ಕಲಿಸುತ್ತಿದ್ದರು. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;">*****</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಇಂದು <b>ಪುಷ್ಯ ಬಹುಳ ಅಮಾವಾಸ್ಯೆ ಶ್ರೀ ಪುರಂದರದಾಸರ ಪುಣ್ಯ ದಿನ.</b> ಅವರನ್ನು ನೆನೆಯಲು ಸುದಿನ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;">ಮನ್ಮನೋಭೀಷ್ಟ ವರದಂ ಸರ್ವಾಭೀಷ್ಟ ಫಲಪ್ರದಂ </div><div style="text-align: center;">ಪುರಂದರ ಗುರಂ ವಂದೇ ದಾಸ ಶ್ರೇಷ್ಠಮ್ ದಯಾನಿಧಿಮ್ </div></div>Keshava Murthyhttp://www.blogger.com/profile/06498982131870248733noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-2360304904596125453.post-69367745087696087822024-02-03T17:59:00.000-08:002024-02-03T17:59:30.714-08:00ಮಹದಾದಿ ದೇವಾ ನಮೋ <p style="text-align: center;"> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLSIT_-Pwhvb_2HMrm7EUM7ulZ7f5xgJSReZiPb6RSpkT0V3bwUQ2_rPtfnv_JpA9C_LCYnYYCVQ6jNMk3zqvE9aOv6b3rfHmp29BZ3r3N-VsLa4zYqgjfZWV330vdRVyxcmi7n6cepl1xBLv4E7wsZOn6FTCj_lk_kx-PKA15qVtq3P178bS1uZUo7WE/s800/narasimha.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="582" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLSIT_-Pwhvb_2HMrm7EUM7ulZ7f5xgJSReZiPb6RSpkT0V3bwUQ2_rPtfnv_JpA9C_LCYnYYCVQ6jNMk3zqvE9aOv6b3rfHmp29BZ3r3N-VsLa4zYqgjfZWV330vdRVyxcmi7n6cepl1xBLv4E7wsZOn6FTCj_lk_kx-PKA15qVtq3P178bS1uZUo7WE/s320/narasimha.jpeg" width="233" /></a></div><br /><p></p><p style="text-align: justify;">ಅನೇಕ ದಶಕಗಳ ಹಿಂದೆ <b>ನಾವು ಶಾಲೆಗಳಲ್ಲಿ ಕಲಿಯುತ್ತಿದ್ದಾಗ ಅಂದಿನ ಅಧ್ಯಾಪಕರು ಕೆಲವು ವಿಷಯಗಳನ್ನು ಒತ್ತಿ ಒತ್ತಿ ಹೇಳುತ್ತಿದ್ದರು.</b> ಬರೆಯುವ ಅಕ್ಷರಗಳು ಗುಂಡಾಗಿ ಚೆನ್ನಾಗಿರಬೇಕು, ಬರವಣಿಗೆ ಸೊಟ್ಟಾಗಿರದೆ ನೇರವಾಗಿ ಬರೆಯಬೇಕು, ಸಂದರ್ಭಕ್ಕೆ ಸರಿಯಾದ ಪದಗಳನ್ನು ಉಪಯೋಗಿಸಬೇಕು, ಬರೆದುದನ್ನು ಬೇರೆಯವರು ಓದುವಾಗ ಓದುಗನಿಗೆ ಸುಲಭವಾಗಿ ಅರ್ಥ ಆಗಬೇಕು, ಮುಂತಾದವು. ಒಮ್ಮೆ ಉಪಯೋಗಿಸಿದ ಪದವನ್ನು ಆದೇ ವಾಕ್ಯದಲ್ಲಿ ಮತ್ತೆ ಉಪಯೋಗಿಸಬಾರದು; ಅದೇ ವಾಕ್ಯವೇನು, ಆ ಪ್ಯಾರಾದಲ್ಲಿಯೇ ಮತ್ತೆ ಉಪಯೋಗಿಸಬಾರದು ಎನ್ನುವುದು ಮತ್ತೊಂದು. ಹೀಗೆ ಮಾಡುವುದರಿಂದ ನಮ್ಮ <b>ಪದಸಂಪತ್ತು</b> ಹೆಚ್ಚುತ್ತದೆ ಎನ್ನುವ ಕಿವಿಮಾತು ಕೂಡ ಇದರ ಜೊತೆಯಲ್ಲಿ ಇರುತ್ತಿತ್ತು. <b>ಐದು ಅಂಕಗಳು ತಪ್ಪಿಲ್ಲದ ಮತ್ತು ಅಚ್ಚುಕಟ್ಟಾದ ಬರವಣಿಗೆಗೆ</b> ಎಂದು ಮೀಸಲು ಸಹ ಇಡುತ್ತಿದ್ದರು. </p><p style="text-align: justify;">ನಾವು ಪ್ರಾಥಮಿಕ ಶಾಲಾ ತರಗತಿಗಳಲ್ಲಿ ಇದ್ದಾಗ (ಮೊದಲ ನಾಲ್ಕು ವರ್ಷಗಳು, ಅಂದರೆ ಇಂದಿನ ನಾಲ್ಕನೇ ತರಗತಿವರೆಗೆ) <b>ಸ್ಲೇಟು ಮತ್ತು ಬಳಪ</b> ಉಪಯೋಗಿಸುತ್ತಿದ್ದೆವು. <b>ನೋಟ್ ಬುಕ್ಕು ಮತ್ತು ಪೆನ್ಸಿಲ್ ಅಥವಾ ಪೆನ್ನು ಕಂಡರಿಯೆವು.</b> ಆ ಸ್ಲೇಟಿನ ಸುತ್ತ ಮರದ ಚೌಕಟ್ಟು ಇರುತ್ತಿತ್ತು. ಅಕ್ಷರ ಸರಿ ಇಲ್ಲದಿದ್ದರೆ ಉಪಾಧ್ಯಾಯರು ಆ <b>ಸ್ಲೇಟಿನ ಚೌಕಟ್ಟಿನಿಂದಲೇ ಬೆರಳುಗಳ ಹಿಂದೆ ಹೊಡೆಯುತ್ತಿದ್ದರು.</b> ಇಂದಿನಂತೆ ಶಿಕ್ಷಕರು ಮಕ್ಕಳಿಗೆ ಹೊಡೆದರೆ ಪೋಷಕರು ಶಾಲೆಗೇ ಹೋಗಿ ಜಗಳ ಆಡುತ್ತಿರಲಿಲ್ಲ. ಪ್ರತಿಯಾಗಿ <b>"ನಮ್ಮ ಮಗನಿಗೆ ಚೆನ್ನಾಗಿ ಹೊಡೆಯಿರಿ. ಸರಿಯಾಗಿ ಬುದ್ಧಿ ಬರಲಿ"</b> ಎಂದು ಹೇಳುವ ಪೋಷಕರೂ ಇದ್ದರು! ಮುದ್ದಾದ ಅಕ್ಷರಗಳಲ್ಲಿ ತಪ್ಪಿಲ್ಲದೆ ಬರೆಯುವ ವಿದ್ಯಾರ್ಥಿಗಳು ಅಧ್ಯಾಪಕರಿಗೆ ಅಚ್ಚು ಮೆಚ್ಚು. </p><p style="text-align: justify;">ಅದಿನ್ನೂ <b>ಕನ್ನಡ ನವೋದಯದ ಕಾಲ.</b> ನವ್ಯ ಮತ್ತು ಬಂಡಾಯ ಎನ್ನುವವು ಇನ್ನೂ ಜನಿಸಿರಲಿಲ್ಲ. ಪಠ್ಯ ಪುಸ್ತಕದ ಪದ್ಯಗಳು ಸಾಮಾನ್ಯವಾಗಿ <b>ಕನ್ನಡದ ಹೆಸರಾಂತ ಕಾವ್ಯಗಳ ಭಾಗವೋ ಅಥವಾ ನವೋದಯ ಹರಿಕಾರರ ಪದ್ಯಗಳೋ ಆಗಿರುತ್ತಿದ್ದವು.</b> ಶಿಕ್ಷಕರು ಅವುಗಳಲ್ಲಿನ <b>ಕಾವ್ಯಗುಣಗಳನ್ನು ಎತ್ತಿ ಹೇಳುತ್ತಿದ್ದರು.</b> ಮಾಧ್ಯಮಿಕ ಮತ್ತು ಪ್ರೌಢ ಶಾಲೆಗಳಲ್ಲಿ (ಐದರಿಂದ ಹತ್ತನೇ ತರಗತಿಗಳು) ವಿದ್ಯಾರ್ಥಿಗಳಿಗೆ ಈ ವಿಷಯಗಳು ಸ್ವಲ್ಪಮಟ್ಟಿಗೆ ಅರ್ಥ ಆಗುತ್ತಿದ್ದವು. ಈ ಕಾರಣದಿಂದಲೇ <b>ಆಗಿನ ಎಲ್ ಎಸ್</b> (ಲೋಯರ್ ಸೆಕೆಂಡರಿ, ಅಂದರೆ ಎಂಟನೇ ತರಗತಿವರೆಗೆ) <b>ಓದಿದ್ದವರೂ ಕಾವ್ಯ-ನಾಟಕಗಳಲ್ಲಿನ ಸೊಗಸನ್ನು ಅರಿಯಬಲ್ಲವರಾಗಿದ್ದರು</b>. ಅವರ ಮುಂದಿನ ಜೀವನದಲ್ಲಿ ಕೆಲವು ರಸ ನಿಮಿಷಗಳನ್ನು ಈ ಕಾರಣದಿಂದ ಪಡೆಯಬಲ್ಲವರಾಗಿದ್ದರು. </p><p style="text-align: center;">*****</p><p style="text-align: justify;"><b>ಶ್ರೀಮಹಾವಿಷ್ಣು </b>ಅನೇಕ ಅವತಾರಗಳನ್ನು ಎತ್ತಿದ್ದರೂ <b>ದಶಾವತಾರ</b>ಗಳಿಗೆ ಹೆಚ್ಚಿನ ಮಹತ್ವ ಬಂದಿದೆ. ಇವುಗಳಲ್ಲಿಯೂ <b>ಶ್ರೀರಾಮ ಮತ್ತು ಶ್ರೀಕೃಷ್ಣ</b> ಅತಿಹೆಚ್ಚು ಪೂಜಿತರು. ಈ ಅವತಾರಗಳ ಗ್ರಂಥಗಳು ಮಹಾಕಾವ್ಯಗಳ ಸಾಲಿನಲ್ಲಿ ಅತಿ ಎತ್ತರದಲ್ಲಿ ನಿಂತಿದುದರಿಂದ ಈ ರೀತಿ ಇರಬಹುದು. ಇವೆರಡರ ನಂತರ ಅತಿ ಹೆಚ್ಚು ಪೂಜಿತವಾದ ರೂಪ <b>ಶ್ರೀನರಸಿಂಹ.</b> ಈ ಮೂರು ರೂಪಗಳಿಗೆ ಪ್ರಸಿದ್ಧವಾದ ನೂರಾರು ಕ್ಷೇತ್ರಗಳು ದೇಶ ವಿದೇಶಗಳಲ್ಲಿ ಹರಡಿವೆ. </p><p style="text-align: justify;">ಮಹಾಭಾರತ, ಭಾಗವತಾದಿ ಗ್ರಂಥಗಳಲ್ಲಿ ಮಹಾವಿಷ್ಣುವಿನ ಅನೇಕ ಅವತಾರಗಳ ವರ್ಣನೆಯಿದೆ. ಸಾಮಾನ್ಯವಾಗಿ ಎಲ್ಲಾರೂಪಗಳನ್ನೂ <b>"ಅಧ್ಭುತ" </b>ಎಂದು ನಿರ್ದೇಶಿಸುತ್ತಾರೆ. ಆದರೆ ನರಸಿಂಹ ರೂಪವನ್ನು <b>"ಅತ್ಯದ್ಭುತ"</b> ಎಂದು ಹೇಳುತ್ತದೆ ಶ್ರೀಮದ್ಭಾಗವತ. ಎಲ್ಲ ರೂಪಗಳಲ್ಲಿಯೂ ವಿಶೇಷ ಸ್ಥಾನ ಶ್ರೀನರಸಿಂಹ ರೂಪಕ್ಕೆ. ನರಸಿಂಹ ಮಂತ್ರ ಹೇಳುತ್ತದೆ:</p><p style="text-align: center;"><b>ಉಗ್ರಂ ವೀರಂ ಮಹಾವಿಷ್ಣುಮ್ ಜ್ವಲಂತಂ ಸರ್ವತೋಮುಖಮ್ </b></p><p style="text-align: center;"><b>ನೃಸಿಂಹಂ ಭೀಷಣಂ ಭದ್ರಂ ಮೃತ್ಯೋರ್ಮೃತ್ಯುಮ್ ನಮಾಮ್ಯಹಮ್ </b></p><p style="text-align: justify;">ನರಸಿಂಹರೂಪ ಮೃತ್ಯುವಿನ ಅಭಿಮಾನಿ ದೇವತೆಗಳಿಗೂ ಮೃತ್ಯು ಸ್ವರೂಪ. <b>"ಕಠೋಪನಿಷತ್"</b>ನಲ್ಲಿ ನಚಿಕೇತನಿಗೆ ಉಪದೇಶ ಮಾಡುವಾಗ ಯಮನು ಹೇಳುತ್ತಾನೆ: "ಮಹಾಪ್ರಳಯ ಕಾಲದಲ್ಲಿ ಮಹಾಪುರುಷನು ಎಲ್ಲವನ್ನೂ ತಿನ್ನುವಾಗ ಅವನಿಗೆ ನಾನು ಒಂದು ಉಪ್ಪಿನಕಾಯಿ!"</p><p style="text-align: justify;">ನರಸಿಂಹ ಕ್ಷೇತ್ರಗಳಲ್ಲಿ ಒಂದು ವಿಶೇಷ ಕಾಣಬಹುದು. ಹೆಚ್ಚಿನವು ಬೆಟ್ಟ ಪ್ರದೇಶದಲ್ಲಿ ಇವೆ. ಬೆಟ್ಟದ ಮೇಲೆ <b>ಯೋಗಾನರಸಿಂಹಸ್ವಾಮಿ </b>ಮತ್ತು ಬೆಟ್ಟದ ಕೆಳಗೆ ತಪ್ಪಲಿನಲ್ಲಿ ಭೋಗಾನರಸಿಂಹಸ್ವಾಮಿ ಅಥವಾ <b>ಲಕ್ಷ್ಮೀನರಸಿಂಹಸ್ವಾಮಿ</b> ದೇವಾಲಯಗಳು ಇರುತ್ತವೆ. </p><p style="text-align: justify;"><b>"ಅಹೋಬಲ ನರಸಿಂಹ ಕ್ಷೇತ್ರ"</b> ಆಂಧ್ರ ಪ್ರದೇಶದ ಕರ್ನೂಲ್ ಪಟ್ಟಣದಬಳಿ ಇದೆ. ಇದೇ ಕ್ಷೇತ್ರದಲ್ಲಿ <b>ನರಸಿಂಹಾವತಾರವಾಗಿ ನರಹರಿಯು ಹಿರಣ್ಯಕಶಿಪುವನ್ನು ಕೊಂದನು</b> ಎಂದು ಪ್ರತೀತಿ. ಈ ಕ್ಷೇತ್ರಕ್ಕೆ <b>"ಗರುಡಾದ್ರಿ"</b> ಎನ್ನುವುದೂ ಇನ್ನೊಂದು ಹೆಸರು. ಇಲ್ಲಿ <b>ಒಂಭತ್ತು ನರಸಿಂಹನ ದೇವಾಲಯಗಳು</b> ಮತ್ತು ಇತರ ದೇವಾಲಯಗಳೂ ಇವೆ. ಶ್ರದ್ದಾಳು ಭಕ್ತರು ಜೀವನದಲ್ಲಿ ಒಮ್ಮೆಯಾದರೂ ಈ ಕ್ಷೇತ್ರ ದರ್ಶನ ಮಾಡಬೇಕೆಂದು ಆಶಿಸುತ್ತಾರೆ. <b>ಭಾರ್ಗವ ನರಸಿಂಹ, ಯೋಗಾನಂದ ನರಸಿಂಹ, ಛತ್ರವಟ ನರಸಿಂಹ, ಅಹೋಬಲ ನರಸಿಂಹ ಅಥವಾ ಉಗ್ರ ನರಸಿಂಹ, ವರಾಹ ನರಸಿಂಹ, ಮಾಲೋಲ ನರಸಿಂಹ ಅಥವಾ ಸೌಮ್ಯ ನರಸಿಂಹ, ಜ್ವಾಲಾ ನರಸಿಂಹ, ಪಾವನ ನರಸಿಂಹ ಮತ್ತು ಕಾರಂಜ ನರಸಿಂಹ</b> ಎಂದು ಈ ಒಂಭತ್ತು ನರಸಿಂಹ ದೇವಾಲಯಗಳು ಇಲ್ಲಿ ಇವೆ. ಕೆಲವರು ತಮ್ಮ ಮನೆಗಳಿಗೆ "ಮಾಲೋಲ" ಎಂದು ಹೆಸರಿಡುವುದು ಈ ಸೌಮ್ಯ ನರಸಿಂಹನ ನೆನಪಿನಲ್ಲಿಯೇ. </p><p style="text-align: center;">*****</p><p style="text-align: justify;"><b>ಶ್ರೀಪುರಂದರ ದಾಸರು</b> ನಮ್ಮ ನಾಡು ಕಂಡ ಅತ್ಯಂತ ಪ್ರತಿಭಾಶಾಲಿ ಕವಿಗಳಲ್ಲಿ ಮೊದಲ ಎಣಿಕೆಯಲ್ಲಿ ನಿಲ್ಲುತ್ತಾರೆ. <b>ಭಕ್ತಿಯ ಭರದಲ್ಲಿ ಅವರ ಪದ, ಸುಳಾದಿ, ಉಗಾಭೋಗಗಳಲ್ಲಿ ಕಾವ್ಯ ಗುಣಗಳನ್ನು ಮರೆಯುವುದೇ ಹೆಚ್ಚು.</b> ಅವರ ಪ್ರತಿಯೊಂದು ಕೃತಿಯಲ್ಲಿಯೂ ಗಮನಿಸಿದರೆ ಅನೇಕ ಕಾವ್ಯ ಗುಣಗಳನ್ನು ಕಾಣಬಹುದು. ಅವರೊಬ್ಬ ವರಕವಿ. ಅವರೆಂದೂ ಹಲಗೆ-ಬಳಪ ಹಿಡಿದೋ, ಲೇಖನಿ ಹಿಡಿದೋ ಕೃತಿ ರಚನೆ ಮಾಡಿದಂತೆ ಕಾಣುವುದಿಲ್ಲ. ಅವರು ಹೇಳಿದ್ದೆಲ್ಲಾ ಪದವಾಯಿತು, ಹಾಡಾಯಿತು, ಕೃತಿಯಾಯಿತು. <b>"ಕರ್ಣಾಟ ಸಂಗೀತ ಪಿತಾಮಹ"</b> ಎಂದು ಕರೆಸಿಕೊಳ್ಳುವ ಅವರು <b>ಸಾಹಿತ್ಯ-ಸಂಗೀತ ಎರಕದ ರಚನೆಗಳಿಗೆ ಕೊನೆಯ ಮಾತು.</b> </p><p style="text-align: justify;">ಶ್ರೀಪುರಂದರದಾಸರು ತಮ್ಮ ಜೀವಿತ ಕಾಲದಲ್ಲಿ ದೇಶವನ್ನೆಲ್ಲಾ ಸುತ್ತಿ ಅನೇಕ ತೀರ್ಥ ಕ್ಷೇತ್ರಗಳನ್ನು ಕಣ್ಣಾರೆ ನೋಡಿದವರು. ಪ್ರತಿ ಕ್ಷೇತ್ರದಲ್ಲಿ ಅಲ್ಲಲ್ಲಿನ ದೇವಾಲಯಗಳಲ್ಲಿ ಕೃತಿ ರಚನೆ ಮಾಡಿದವರು. <b>ಉಡುಪಿ, ಫಂಡರಾಪುರ, ತಿರುಪತಿ, ಶ್ರೀರಂಗ, ಅಹೋಬಲ ಮುಂತಾದ ಕ್ಷೇತ್ರಗಲ್ಲಿ ಅವರು ರಚಿಸಿದ ಅನೇಕ ಕೃತಿಗಳು ಇಂದೂ ಹಾಡಲ್ಪಡುತ್ತಿವೆ.</b> ಅವರ ಅಹೋಬಲ ನಾರಸಿಂಹನ ಕೃತಿಯ ಕೆಲವು ವಿಶೇಷಗಳನ್ನು ನೋಡೋಣ. </p><p style="text-align: justify;"><b>"ಮಹದಾದಿದೇವ ನಮೋ ಮಹಾಮಹಿಮನೇ ನಮೋ" ಎನ್ನುವುದು ಅಹೋಬಲದಲ್ಲಿ ರಚಿತವಾದ ಕೃತಿ.</b> ಇದರ ಮೂರು ನುಡಿಗಳಲ್ಲಿ ಅವರು ನರಸಿಂಹಾವತಾರದ ಸಂಕ್ಷಿಪ್ತ ವರ್ಣನೆಯನ್ನು ಕೊಡುತ್ತಾರೆ.:</p><p style="text-align: center;">ಮಹದಾದಿ ದೇವಾ ನಮೋ ಮಹಾಮಹಿಮನೇ ನಮೋ </p><p style="text-align: center;">ಪ್ರಹ್ಲಾದವರದ ಅಹೋಬಲ ನಾರಸಿಂಹ </p><p style="text-align: justify;">ಮೊದಲ ನುಡಿಯಲ್ಲಿ ನರಸಿಂಹನ ಉದ್ಭವದ ಭೀಷಣವನ್ನು ಹೇಳುತ್ತಾರೆ. ಅವರು ಉಪಯೋಗಿಸಿರುವ ಪದಗಳು ಆ ಅವತಾರ <b>ಪ್ರಕಟವಾದ ಭಯಂಕರ ದೃಶ್ಯ</b>ವನ್ನು ನಮಗೆ ಕೊಡುತ್ತವೆ. </p><p style="text-align: center;">ಧರಣಿಗುಬ್ಬಸವಾಗೆ ತಾರಾಪಥವು ನಡುಗೆ </p><p style="text-align: center;">ಸುರರು ಕಂಗೆಟ್ಟೋಡೆ ನಭವ ಬಿಟ್ಟು </p><p style="text-align: center;">ವನಗಿರಿಗಳಲ್ಲಾಡೆ ಶರಧಿಗಳು ಕುದಿದುಕ್ಕೆ </p><p style="text-align: center;">ಉರಿಯನುಗುಳುತ ಉದ್ಭವಿಸಿದೆ ನಾರಸಿಂಹಾ </p><p style="text-align: justify;">ಸಕಲ ದೇವತೆಗಳ ಪ್ರಾರ್ಥನೆಯ ಮೇರೆಗೇ ಈ ಅವತಾರವಾದದ್ದು. ದೇವತೆಗಳು ಇದಕ್ಕಾಗಿ ಕಾತರದಿಂದ ಕಾಯುತ್ತಿದ್ದರು. <b>ಆದರೆ ಆ ಅವತಾರದ ಭೀಕರತ್ವ ಅವರ ಊಹೆಗೂ ನಿಲುಕಲಿಲ್ಲ.</b> ಅವರವರ ಸ್ಥಾನಗಳನ್ನೇ ಬಿಟ್ಟು ಸ್ವರಕ್ಷಣೆಗೆ ಓಡಿ ಹೋದರು! ಭದ್ರವಾಗಿ ನಿಲ್ಲುವ ಗುಣಕ್ಕೆ ಉದಾಹರಣೆಯಾದ ಬೆಟ್ಟಗಳೂ ಅದುರಿಹೋದವು. ಇಡೀ ಸೃಷ್ಟಿಯೇ ತಲ್ಲಣಿಸಿತು. ವಿಶಾಲ ಸಮುದ್ರದ ಜಲರಾಶಿ ಒಂದೇ ಕ್ಷಣದಲ್ಲಿ ಕುದ್ದು ಉಕ್ಕಿದವು!</p><p style="text-align: justify;">ಪ್ರಕಟವಾದ <b>ನರಸಿಂಹನು ರಕ್ಕಸನನ್ನು ಹೇಗೆ ಕೊಂದ</b> ಎನ್ನುವುದು ಅವರು ವರ್ಣಿಸುವ ರೀತಿ:</p><p style="text-align: center;">ಸಿಡಿಲಂತೆ ಘರ್ಜಿಸುತ ಉರಿವ ನಾಲಗೆ ಚಾಚಿ </p><p style="text-align: center;">ಅಡಿಗಡಿಗೆ ಲಂಘಿಸುತ ಕೋಪದಿಂದ </p><p style="text-align: center;">ಮುಡಿಪಿಡಿದು ರಕ್ಕಸನ ಕೆಡಹಿ ನಖದಿಂದೊತ್ತಿ </p><p style="text-align: center;">ಕಡುಉದರ ಬಗೆದೆ ಕಡುಗಲಿ ನಾರಸಿಂಹಾ </p><p style="text-align: justify;">ಸಿಂಹದ ಲಂಘನ; ಸಿಂಹ ಘರ್ಜನೆ. ಹಿರಣ್ಯಕನ ಜುಟ್ಟು ಹಿಡಿದು ಕುಕ್ಕಿ ಉಗುರಿಂದ ಬಗೆದ. ಗದೆ ಹಿಡಿದು ಹತ್ತು ನಿಮಿಷ ಹಿರಣ್ಯ ಯುದ್ಧ ಮಾಡುವುದು ಸಿನಿಮಾದಲ್ಲಿ ಮಾತ್ರ. ಹಿರಣ್ಯಕನ ವಧೆಯಾಯಿತು. </p><p style="text-align: justify;">ಅವತಾರ ತಾಳಿದ ಮುಖ್ಯ ಕೆಲಸವಾಯಿತು. ದೇವತೆಗಳ ಮತ್ತು ಪ್ರಹ್ಲಾದನ ಪ್ರಾರ್ಥನೆಯಿಂದ ಈಗ ನರಸಿಂಹನು ಶಾಂತನಾಗಿದ್ದಾನೆ. ಲಕ್ಷ್ಮಿಯು ತೊಡೆಯಮೇಲೆ ಕುಳಿತಿದ್ದಾಳೆ. ಈಗ ಅವನು "ಮಾಲೋಲ" ಆಗಿದ್ದಾನೆ. ಪ್ರಹ್ಲಾದವರದ ರೂಪ ತಾಳಿದ್ದಾನೆ. <b>ದಾಸರು ಉಪಯೋಗಿಸುವ ಪದಗಳೂ ಸೌಮ್ಯವಾಗುತ್ತವೆ:</b></p><p style="text-align: center;">ಸರಸಿಜೋದ್ಭವ ಹರ ಪುರಂದರಾದಿ ಸಮಸ್ತ </p><p style="text-align: center;">ಸುರರು ಅಂಬರದಿ ಹೂಮಳೆಯ ಕರೆಯೆ </p><p style="text-align: center;">ಸಿರಿಸಹಿತ ಗರುಡಾದ್ರಿಯಲಿ ನಿಂತು ಭಕುತರ </p><p style="text-align: center;">ಕರುಣಿಸಿದೆ ಪುರಂದರ ವಿಠಲ ನಾರಸಿಂಹ </p><p style="text-align: justify;">ಪ್ರಹ್ಲಾದನಿಗೆ ಕರುಣಿಸಿದ್ದು ಆಯಿತು. ಈಗಲೂ ಬರುವ ಭಕ್ತರಿಗೆ ಕರುಣಿಸುತ್ತಿರುವೆ ಎನ್ನುವುದೇ ತಾತ್ಪರ್ಯ. </p><p style="text-align: justify;">ಅತಿಯಾದ ಪಕ್ಕವಾದ್ಯಗಳ ಆಡಂಬರವಿಲ್ಲದೆ ಸಾಹಿತ್ಯಕ್ಕೆ ಒತ್ತುಕೊಟ್ಟು ಹಾಡಿರುವ ಅನೇಕ ಮುದ್ರಿಕೆಗಳು ಯೂಟ್ಯೂಬ್ನಲ್ಲಿ ಲಭ್ಯವಿವೆ. </p><p style="text-align: center;">*****</p><p style="text-align: justify;"><b>ನರಸಿಂಹನನ್ನು ವರ್ಣಿಸಲು ಕಠಿಣ ಪದಗಳನ್ನು ಪ್ರಯೋಗಿಸಿದ ದಾಸರು ಬಾಲಕೃಷ್ಣನನ್ನು ವರ್ಣಿಸಲು ಸರಳ ಸುಂದರ ಪದಗಳನ್ನು ಬಳಸುತ್ತಾರೆ.</b> </p><p style="text-align: justify;">ಅದನ್ನು ಇನ್ನೊಮ್ಮೆ ನೋಡೋಣ. </p>Keshava Murthyhttp://www.blogger.com/profile/06498982131870248733noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-2360304904596125453.post-91646666895288233802024-01-25T18:07:00.000-08:002024-01-25T18:07:31.228-08:00Painful Legs and RFA<p style="text-align: center;"> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhozAly1I5fRJpxyXE6MNvSwdq3xxZtObFKBjYWXFQZPmPH1bq3-NQKh00EurlftLzMnAjwwIaayXhkSsxtL3g5m8FhhSbG5hCaIsjLCpgIaJRIwYKa1kFbp_gpr4Us82zZ5lpe5UrPPezP9Up_ZvJcUDF9iUUpNRCjZjXHDToXTqnpl6H4Qq93L_ncyWk/s612/RFA.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="452" data-original-width="612" height="236" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhozAly1I5fRJpxyXE6MNvSwdq3xxZtObFKBjYWXFQZPmPH1bq3-NQKh00EurlftLzMnAjwwIaayXhkSsxtL3g5m8FhhSbG5hCaIsjLCpgIaJRIwYKa1kFbp_gpr4Us82zZ5lpe5UrPPezP9Up_ZvJcUDF9iUUpNRCjZjXHDToXTqnpl6H4Qq93L_ncyWk/s320/RFA.jpeg" width="320" /></a></div><span style="font-family: arial;"><br /></span><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Everyone wants to be happy. <b>Have we seen anyone who desires to be unhappy?</b> The answer is an emphatic NO! To be happy, there are certain conditions or requirements. Being free of worries is one of the foremost requirements for anyone to be happy. Even with every need and luxury provided for, one cannot be happy if there is some disturbance in the corner of the mind. Again, foremost among all the worries is the trouble of one being physically unwell. All other forms of happiness stands on the foundations of a person being hale and hearty. <b>The word "hale" means being "free from disease or infirmity"</b>. The word also indicates of having a <b>"sound and uninjured body".</b></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">The state of health may be described as in good health, being sick or very sick. When very sick, it results in <b>hospitalisation and rehabilitation.</b> When only sick, there may be <b>treatment at home.</b> It is also possible that one is carrying on his routine activities but still sick. There are certain physical issues where one cannot be said to be sick, but still not healthy. Routine activities are managed but not entirely efficiently. There is a shade of lethargy and pain associated with every activity. Each day is a light and shade product; there are high spots as well as low dips. Some of the causes of such state are always there, but may get aggravated during the day. <b>As the day progresses, pain level may increase.</b> Pain killers may give temporary relief. When painkillers operate, pain is suppressed and not felt but not gone. I<b>t may abate with rest but return next day to haunt again.</b> There may not be any enthusiasm to take up new activities. Life goes but because it is an unavoidable cycle.</span></p><p style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">*****</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><b>Swollen legs or painful legs is one such sore issue that makes normal life difficult.</b> In the initial stages one may not worry much about this, but as days pass pain in the legs keeps growing. There are many <b>reasons for pain the legs.</b> Some of them are:</span></p><p style="text-align: justify;"></p><ul><li><span style="font-family: arial;">Pain as a result of arthritis - relating to bones and wear and tear in them. It may be break down of cartilage or affecting the entire system.</span></li><li><span style="font-family: arial;">Infection, injury to bones, joints or muscles or nerve problems.</span></li><li><span style="font-family: arial;">Pain due to blood flow problems in the veins like narrowing of arteries or veins, Deep Vein Thrombosis, etc.</span></li><li><span style="font-family: arial;">Being overweight, aggravated by diabetes.</span></li><li><span style="font-family: arial;">Jobs like teachers, conductors, traffic policemen etc. where one is required to stand for long periods of time day after day.</span></li><li><span style="font-family: arial;">Jobs requiring sitting for long hours without any activity for the legs. </span></li><li><span style="font-family: arial;">Many other medical issues depending on the patients medical history.</span></li></ul><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">Among the above, leg pains resulting from <b>insufficient blood flow and inefficiency of the valves in the legs </b>to ensure proper blood flow are very common. Swelling in legs increases as the day progresses. There is some relief when there is a good nights sleep, but the problem returns the next day. Keeping the legs elevated during sleep gives some relief, but does not solve the problem. Doctors advice weight reduction, movement of legs periodically by taking short walks and prescribe medicine for better blood circulation. Legs tire quickly due to insufficient blood flow. At the advanced stage, <b>ulcers may be formed and these wounds take a long time to heal.</b> Diabetes aggravates the delay in healing process. Even after the wounds heal, there is a danger of a repeat wound at the same spot. The plight of patients with such wounds visiting Cardiovascular Surgeons and Wound Centres is to be seen to be believed.</div></span><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Swelling in legs often result in accumulation of fluids in the legs and sometimes results in what is known as <b>"Weeping Legs".</b> In such cases legs continuously perspire as it happens to us during summer months. Water drops keep coming and it is as if the legs are weeping. Sometimes a small hole may be formed in the leg and water may come out continuously from it. It is a very messy situation and disturbs normal life. </span></p><p style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">*****</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Doctors decide on the line of treatment for relieving pain depending on the patients medical history and likely chances or effectiveness of the chosen method. Surgery is recommended and performed in some cases. <b>Surgeries require hospitalisation</b>, conducting the procedure and followed by long recovery periods. Working people have to manage leave situations and patients undergoing surgery require some <b>support at home</b> for sometime even after being discharged from the hospital.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><b>Radio Frequency Ablation (RFA)</b> is a minimally invasive technique to relieve pain. It is used for various purposes, one of them being to treat problems associated with the swelling and ulcers of the legs. This is being used more and more nowadays for treatment of swelling in the legs and preventing ulcers due to varicose veins. The <b>advantages of RFA</b> are:</span></p><p style="text-align: justify;"></p><ul><li style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">It is done as a <b>outpatient procedure</b> and does not require hospitalisation.</span></li><li style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">As there is no hospitalisation, <b>costs are lower.</b></span></li><li style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">It takes two to three hours and done <b>without general anaesthesia.</b></span></li><li style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">The patient is awake during the whole procedure and can even understand what is being done, to some extent.</span></li><li style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">It is a <b>minimally invasive technique</b> and there are no cuts and wounds. </span></li><li style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Small incisions (usually two) are made and the surgeon inserts a needle like probe through the incisions. </span></li><li style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Radio Frequency waves are sent through this and by suitably manipulating the probe, identified cells are heated and burnt, The areas shrink and make the affected veins ineffective. Ultrasound and imaging technique is used for this. The other veins in the legs develop efficiency to take the load and issue gets resolved.</span></li></ul><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">*****</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">The patient undergoing RFA Ablation can return home in a few hours and follow the instructions given for recuperation. <b>Recovery is faster as there are no cuts and wounds</b> and procedure done without general anaesthesia. There is no requirement of daily dressings as well. The patient has to visit the hospital in the next 48 to 72 hours, as advised by the surgeon for a <b>follow up imaging exercise to check and confirm that there are no blood clots and bleeding,</b> and that the procedure has gone on the desired lines. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">There may be shooting pain or burning sensation sometimes for some patients, after the procedure. Doctors advise the likely reactions and the required precautions to deal with them and when to contact them if required. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Working people can get back to work within two or three days. Long travel is advised to be avoided for a few days. Doctors give detailed instructions sheet for the recovery process. They are simple and easy to follow. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">*****</span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">As mentioned earlier, RFA treatment is used for many purposes. It is becoming more and more popular for treatment of swelling and pain in the legs. Anyone suffering from these symptoms would do well to discuss possibility of RFA treatment with their surgeons.</span></div><p></p><div data-wknd-infeed-div="true" style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: #f3f3f3; box-sizing: border-box; color: #252528; font-family: "LFT Etica", arial, sans-serif; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-align: start; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;"></div>Keshava Murthyhttp://www.blogger.com/profile/06498982131870248733noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-2360304904596125453.post-16159643107409479232024-01-22T08:05:00.000-08:002024-01-22T08:05:49.651-08:00Buying You Out with Your Money!<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7wl2boXJnamig90NDHE8YaZAzP6qo7BHkQ3ym20WfrfvdZJjdXDMQ-kAzbcHqiW4ctefXPfTJw-Y-jaPefd5sr-Ls-KtRqtTk6I6R9LF-B1IApCCzygJogQ9lFtm5crH9o7zdcToPqxxxqMPjjmsxI7zMqbmIId93MwGNfw7HNO4VtovoO_BK-iSM1sw/s2592/Election.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1641" data-original-width="2592" height="254" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7wl2boXJnamig90NDHE8YaZAzP6qo7BHkQ3ym20WfrfvdZJjdXDMQ-kAzbcHqiW4ctefXPfTJw-Y-jaPefd5sr-Ls-KtRqtTk6I6R9LF-B1IApCCzygJogQ9lFtm5crH9o7zdcToPqxxxqMPjjmsxI7zMqbmIId93MwGNfw7HNO4VtovoO_BK-iSM1sw/w400-h254/Election.jpeg" width="400" /></a></div><span style="font-family: arial;"><br /><div style="text-align: justify;"><b>"Marriages are Made in Heaven" </b>is an oft repeated adage. There is also a popular book by name <b>"Marriages are Made in Heaven, But Maintained on Earth".</b> People even joke that marriages are made in heaven, but divorces are made on earth and in courts. One of the famous stars in Bollywood got engaged (and later married too) in the early 1970s. The press reporters present at the engagement ceremony interviewed her and asked her whether she believed that her marriage would last long. She answered with a twinkle in her eyes, <b>"Marriages will be stable and succeed as long as the couple have a common bedroom but separate bathrooms".</b> It is common in many big houses to have a big bedroom with bathrooms on either side together with storage and wardrobe spaces separately for the two partners. No study has been carried out so far about the divorces taking place in such houses. Not yet.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Things are fine when some asset or property or entity is owned exclusively by one person or group. But it is not always possible to have this ideal situation on hand. Especially in large enterprises, due to the requirement of huge capital and resources, there is always a need for different persons or groups to come together and build the edifice. <b>There is perfect understanding when the things shape up, but in due course of time differences crop up.</b> Thick friends become sworn enemies and getting on together becomes impossible. It is in such situations that one of the parties, usually the dominant share holder, makes efforts to get rid of the minority shareholders and take full control of the assets and management. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">The concept of <b>"Buy Out"</b> is often practiced in business circles. What is buying out? Each party has a certain stake in the entity, but not in full. Consensus is required to run the entity and share the profits. Sometimes things reach such a stage that carrying on together will become impossible. <b>One of the parties (usually the one with a bigger share or stake) wants to have a free run without any hindrance from the other party or parties.</b> </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">How to achieve this buying out? Make a valuation of the business. Arrive at the value of the share of the unwanted party. Offer to pay that value and ask that party to get out of the system. Once this is done, you own the entity or organisation or asset on your own. You can do whatever you want to do with it. <b>The other party who is bought out cannot ask you any questions</b> because he was paid the value of his share and hence is no longer connected with it. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Buying out is not easy because the party deprived of the part ownership is to be paid the value for his share. What to do when the party buying out does not have the money then and there? If the parties are agreeable, a value for the share given away can be arrived at and <b>payment is made in future, either in lump sum or in instalments as mutually agreed upon.</b> This is known as <b>Deferred Payment because the money or value to be paid is postponed to a future date.</b> This is risky for the party going out, but many times they agree for various reasons, one of them being a promised higher amount for the immediate sacrifice they make. Parties going out in such situations take care to protect their interests in case of default in payments in future.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Thus buying out can be completed either with immediate payout of the agreed value or an agreement to pay at future dates. But the fundamental issue is that the <b>party holding on to the business will have to raise funds to pay off the exiting party.</b> The money can come in any form, say own funds or borrowed from someone else, but cannot be from the exiting party. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Can there be a situation where the party buying out does not have any share at all in the entity, but will promise to pay its value at future dates, and from the funds belonging to the outgoing party? <b>The question prima facie looks absurd and funny,</b> All elements here are favourable to the party holding on and equally unfavourable to the party going out. <b>Value is not given now. There is only a promise that It will be given in future. Moreover, the money for buying out will be taken out from the pockets of the party going out!</b> </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Totally unbelievable, one may say. But <b>these types of activities are going on continuously</b> around us. And to add insult to injury, they are repeating with predictable regularity! </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;">*****</div></span><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">India became independent from foreign rule and declared itself a sovereign democratic republic. <b>Adult suffrage was chosen as the tool for electing and forming governments,</b> both at the central and state level. The initial elections were fought more on emotions than on any other principles. <b>Leaders associated with the freedom movement or from royal families easily won</b> and ran the governments. Name of the person or party was enough to ensure victory. Size of the electorate was small, communication mediums were minimal and most of the voters were illiterate. Some <b>small leaders in the villages and towns decided how their area or mohalla will vote.</b> After two or three general elections, the generation of leaders who fought for the freedom of the country were all gone and a new crop of leaders came to the forefront. The composition of the voters also changed, more and more post-independent India generation called the shots. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-family: arial;">Electioneering became more complex now. Political parties developed their own <b>vote banks</b> and each groups had their</span></span><span style="font-family: arial;"> <b>leaders who extracted their pound of flesh for pledging their follower votes.</b> Candidates had to spend on keeping these groups happy, and keeping the mood in their favour during election time by <b>distributing money, liquor, clothes etc.</b> Hiring people as volunteers for canvassing, food and refreshments for the canvassing teams, hiring vehicles and other allied resources for campaigning became more and more costlier. <b>To win an election cost a lot of money.</b> After winning, the winner had to <b>get back this investment made during elections with interest and also provide for fighting the next elections.</b> The system of investing and reaping the rewards got institutionalised and corrupt practices at all levels flourished.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Advent of modren electioneering methods, <b>monitoring by enforcement agencies</b> and <b>compulsive competition</b> had a big effect on the electioneering process. Even after spending huge amounts during elections, there was no guarantee of earning thereafter. In past few years another headache plagued the candidates and parties. <b>With mobile phones in wide usage, someone can record any talk, discussion or even distribution of inducements.</b> Programs like demonitization, closer vigil by income tax authorities using PAN, TAN and TIN, anti money laundering operations and many restrictions on cash transactions choked the channels of unethical money making and circulating a very unwelcome proposition. Political parties had to find alternate avenues for funding elections. More than that, there was a need to<b> offer inducements in a more subtle way and within legal framework</b>.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">It is at this stage that a well developed system of <b>promising delivery of cash or cash equivalent to voters if voted to power</b>, was brought in by various political parties. This evolved into the fine art of offering what are now popularly and collectively called <b>"Guarantees".</b> Parties offer guarantees to voters of delivering something if voted to power. It will even be announced that the decision of <b>implementing these guarantee will be taken in the very first cabinet meeting,</b> even if the cabinet has only two ministers!</span></p><p style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">*****</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Elections have been fought in some states in the last one year with focus on such "Guarantees". At the time of promising the guarantees, even the parties offering them do not know whether they will really be in a position to implement them. Neither they worry about the costs and implications on the finances of the state. <b>No cost working or implementing mechanism are under scrutiny. </b>Even the target group is kept ambiguous so that maximum votes can be got and power can be captured. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Now, one can clearly see the various elements discussed in the earlier paragraphs above, in this <b>buying out the voters by political parties </b>play out in our presence:</span></p><p style="text-align: justify;"></p><ul><li style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">The real stakeholders in any state or country are the voters and more particularly all the citizen ruled by the incoming governments. It is to be noted that those below 18 years are also subject to the rule, but do not vote in elections.</span></li><li style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Political parties have little stake in these elections except the goal of capturing power. If they lose the elections, they have no commitment. If they win, they will cross the bridge when they reach there!</span></li><li style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">In the case of all guarantees, there is no immediate payment. It is only promise to pay in the future. I<b>t is a Deferred Payment Arrangement.</b></span></li><li style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">The bought out voters are not in a position to have any safeguards for ensuring that the promised payments will be made.</span></li><li style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">The <b>promise is made to some sections of voters that is sufficient to swing elections in favour of the political party.</b> Even if the party wins, all voters do not get something. Most of the voters do not get anything.</span></li><li style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Of course, it is wrong to say that most of the voters do not get anything. <b>They get the entire burden of additional taxes and increase in tariffs.</b> They also have to deal with the mess created in the administration due to these guarantees.</span></li><li style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">The parties talk of having some criteria for delivery of guarantees after being voted to power. For example, there was a promise of free power of 200 units per household. In reality, <b>no household got 200 units free power!</b></span></li><li style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Finances of most state governments are already in precarious conditions. Delivery machinery is non-existent in many areas. </span></li><li style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">In order to raise resources, tariffs are increased on many commodities, additional taxes are levied and so on. In effect <b>all the funds required for implementing the guarantees is coming from the voter,</b> the one who was bought out!</span></li><li style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">All other development work, more particularly in the infrastructure creation area, have come to a standstill. There are even complaints of inability to meet salary payments and minimum running expenditure of the departments.</span></li><li style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Promise of tree travel has encouraged purposeless travel by some. it is harming the section of students and workers very dearly.</span></li></ul><span style="font-family: arial;">One can go on analysing at length. This is what is happening now, election after election.</span><p></p><p style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">*****</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Is this not the story of <b>"Buying out a party with substantial stake with promise of deferred payments and raising that promised funds from the bought out party?" </b></span></p>Keshava Murthyhttp://www.blogger.com/profile/06498982131870248733noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-2360304904596125453.post-45511155854074281162024-01-19T10:10:00.000-08:002024-01-19T10:10:09.761-08:00I Too Have Many Cards!<p style="text-align: center;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6vggpXonjrkT6_KUtwNpSycaB8LhuR-VZEDIWMmE13vAhukRXHYM_UCSMMOB2bOcLiNocUInzUxW9s1zgmbdlydJ5JM4Lb_2dvpEjy5kZt8XzQubqiSjijY-WFb4m8y9fVQS-YhqegfYnqTz4S_LUbFPEImxpY23VEUVDrgu0Hzx6hkFXfxrJqdq5uvI/s1200/jandhan.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="900" data-original-width="1200" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6vggpXonjrkT6_KUtwNpSycaB8LhuR-VZEDIWMmE13vAhukRXHYM_UCSMMOB2bOcLiNocUInzUxW9s1zgmbdlydJ5JM4Lb_2dvpEjy5kZt8XzQubqiSjijY-WFb4m8y9fVQS-YhqegfYnqTz4S_LUbFPEImxpY23VEUVDrgu0Hzx6hkFXfxrJqdq5uvI/s320/jandhan.jpeg" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Change is eternal; things keep changing. When we were young, most people around us were illiterate. Almost all of them were poor. Many had not gone beyond a few miles from their place of birth, during their entire lifetime. There was a tendency to accept anything that comes their way as inevitable. Assertiveness and protesting were rarely seen. Submissiveness and falling in line as ordered were the more common qualities. </span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Things changed, but <b>changed very slowly in the 50s and 60s.</b> As the number of school going children increased and more avenues for earning other than agriculture and human labour opened up, literacy levels as well as economic conditions improved. <b>Small family norms</b> reduced the number of persons in a household and this also contributed to the improvement of living conditions. Better <b>transportation and communication</b> made people move to newer pastures in search of employment and economic prosperity. </span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">The wheels of change moved <b>faster in the 70s and 80s.</b> Development in <b>industrialisation</b>, growth in <b>trade and commerce </b>opened more and more avenues for earning and striving for better economic conditions. But even then very few people had surplus money and think of savings. The <b>general philosophy of life was not be a debtor and get into borrowings.</b> Make both ends meet and that was it. Borrowing even for productive assets was not considered wise. Moreover, a common man did not have anyone to lend him. The friendly neighbourhood moneylender was never friendly, actually a loan shark and the exorbitant interest rates were always a threat. </span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Governments tried to solve some of the issues, more particularly poverty, shortage of food, and give a helping hand to the needy. <b>The generation of devoted patriots running the governments and serving institutions vanished in the two decades after independence. </b>The ruling groups now believed in making hay while the sun shines. Government resources were meagre, allocations for welfarism was very little, and even this did not reach the real targeted people. There is an oft repeated saying that <b>only 15 percent of all funds for such efforts reached the real beneficiaries. </b></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">When there was no earning and saving, and no one to lend them, there was no need for a bank account for the common man. <b>A ten rupee note was almost as big as a A4 size paper.</b> If at all some little money was kept at home it used to be in the coat (or shirt) pocket of the head of the family. <b>Housewives loved the sesame dabba</b> (container) in the kitchen because it was the place they kept their small coins. Bank branches were there, but were only for the affluent. A <b>savings bank account could be opened with five rupees,</b> but very few had five rupee to spare.</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Salaries were disbursed in cash and the lucky ones who had government jobs went to the treasury to get their salaries on the first or second of the months. Most of the households had a <b>very important note book</b> in their houses, the one given by the kirana shop owner to record goods given on credit. Most of the money from treasury went to the shop owner and the entries for the next month would start. Those without such jobs were even more troubled. Banks had no meaning for them.</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: arial;">*****</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-family: arial;">Government intervened with <b>"Social Control"</b> over banks. It did not work and in the year 1969, <b>fourteen big banks were nationalised.</b> Some more were done so in 1980. Attempts were made to lend small amounts known as <b>"Small Loans"</b> to those who could not give securities for the funds borrowed. More and more people opened bank accounts now and expansion of branch network to unprecedented levels made a bank branch and bank account available to each and every person. <b>"Loan Melas"</b></span></span><span style="font-family: arial;"> made their debut, followed by <b>"Loan Waivers"</b>. Some indeed took real benefit from all of these but larger sections were left disillusioned.</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Nationalisation of banks and the concept of lending to </span><b style="font-family: arial;">"Priority Sector"</b><span style="font-family: arial;"> did wonders for the many needy sectors, despite mismanagement and complaints from various quarters. </span><b style="font-family: arial;">"Green Revolution"</b><span style="font-family: arial;"> and </span><b style="font-family: arial;">"White Revolution"</b><span style="font-family: arial;"> changed the face of rural economy. </span><b style="font-family: arial;">Small Scale Industries</b><span style="font-family: arial;"> and private sector industries grew adding more dimentions to the growth story. </span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Introduction of <b>"Prudential Norms"</b> in the 90s, brought in the concept of loss-making branches and many bank branches were shut down. Closing down of branches was given a wonderful name as <b>"Branch Rationalisation"</b>. Innumerable scams hit the banking sector. From nationalisation of banks it moved to opening of <b>new private sector banks.</b> Bank mergers and consolidation became order of the day. The one good thing amidst all these turbulence was banks providing <b>Housing and Education Loans.</b> Tax incentives added to the benefits of common people availing these loans and improve their economic conditions. Penetration of <b>credit cards</b> added to more freedom in using money. Computerisation and advent of <b>debit cards</b> made everyone have their own "Cards".</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Now one could say that bank accounts were easily accessible and having bank accounts was indeed wide spread.</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: arial;">*****</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both;"><span style="font-family: arial;">Now one could say that bank accounts were easily accessible and having bank accounts was indeed wide spread.</span></div><div class="separator" style="clear: both;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both;"><span style="font-family: arial;"><b>Was it really so?</b></span></div><div class="separator" style="clear: both;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both;"><span style="font-family: arial;">When the Government of India introduced <b>"Jan Dhan Account"</b> 9 years ago, this was the question in the mind of most of the people. There was also a renewed emphasis on the issue and purposes for which <b>AADHAR</b> cards were used. Aadhar cards are more valuable than passports for a vast majority of the population today. Then there was a stress on use of digital payments and use of <b>digital payment</b> apps. <b>BHIM</b> was one of them. Then there were others as well. <b>JAM</b> (Jan-Dhan, Aadhar and Mobile) formed the core of activities to prevent corruption and seepage of funds. <b>DBT</b> (Direct Benefit Transfer) became the tool for this.</span></div><div class="separator" style="clear: both;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both;"><span style="font-family: arial;">A former Finance Minister of the country is on record while speaking in the parliament, <b>ridiculing the stress on digital payments.</b> Where does a vegetable vendor have a mobile, an internet connection and the knowledge of using these gadgets, he questioned. <b>Today, we have videos of dignitaries of other countries buying vegetables on the street using the same methods! </b>The vegetable vendor has a smart phone and very comfortable in receiving payment in Google Pay, PayTM or BHIM app. The system of digital payments is being used by some advanced countries as well. The problem of small change, carrying currencies and allied problems have all vanished. <b>People are making payments using smart watches!</b> </span></div><div><span style="font-family: arial;"><br /></span></div></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">The statistics that came out after 9 years of Jan Dhan Accounts is indeed astounding:</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><ul><li><span style="font-family: arial;"><b>More than 50 crore (500 million) Jan Dhan Accounts have been opened</b> in banks. This means more than 35% of the population did not have bank accounts when the scheme was started.</span></li><li><span style="font-family: arial;"><b>More than half of these accounts (56%) are of women</b> beneficiaries.</span></li><li><span style="font-family: arial;"><b>Two-thirds of the account holders (67%) are from rural and semi-urban areas.</b></span></li><li><span style="font-family: arial;">The critics of the scheme had a field day making fun of the scheme when introduced. All these will remain Zero Balance accounts for ever they said, <b>Today these accounts have more than 2 lakh crore rupees in them (2,03,505 crore rupees. More than 24.5 billion USD)</b></span></li><li><span style="font-family: arial;"><b>33.98 crore (339.8 million) RuPay cards have been issued in these accounts.</b> (It is more than one card for each USA citizen whose population is 334 million). This saves foreign exchange for the country. Established card managing companies like MasterCard and VISA complained to the USA government against promotion of RuPay cards.</span></li></ul><br /><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">*****</span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><span style="font-family: arial;">The achievements under digital payments using <b>UPI</b> is no less spectacular. Today <b>India accounts for over 40% of all real-time digital payments in the world.</b> Volume of transactions have crossed <b>114 billion per year</b> amounting to <b>over 2,000 trillion Rupees or over 24 trillion USD.</b> IMF lauds this as a <b>"Logistic marvel"</b>. G-20 report states that <b>this achievement has come about in 6 years which would have normally taken over 40 years! </b></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><b><br /></b></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">The success of<b> Small Bank Finance in Bangladesh </b>motivated by<b> Shri Mohammad Yunus</b> is well known and even got a Nobel Prize to him. (There are many litigations about him presently which is a different matter). <b>The success of Jan Dhan Accounts and digital payments story in India during the last decade is no less spectacular. </b></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><b><br /></b></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: arial;"><b>*****</b></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><b>T</b>oday the street corner vegetable vendor near my house often smiles at me and shows her<b> QR CODE </b>for payment of vegetables dues to her.<b> </b></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><b><br /></b></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Every time I cross the street and see her, I feel she is telling me<b> "I too have many cards!". </b>Yes. She has an Aadhar Card. a RuPay card, a PAN card, a Jeevan Jyoti Bima card and may be others as well!</span></div><p></p>Keshava Murthyhttp://www.blogger.com/profile/06498982131870248733noreply@blogger.com14tag:blogger.com,1999:blog-2360304904596125453.post-60128845628839647332024-01-13T16:04:00.000-08:002024-01-15T16:05:44.771-08:00To Be Or Not To Be (in ICU)<p style="text-align: center;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhg-DOwbyGXGie1kALcZMiEtvDeEpkyXRdWo0UgDELBese7UHMWzAZJw1g6h4oNXXKzGLH-PpHAg59SRtW83KHG4oBBdUxyrXK8OfyQecT3H7R97dt0ryzW2WtwQYoFPu0nktRvX0Bo0gUVz34az5dOWi0eXJc2RiFHpbaIlxpy9EsIXL-cmb1h3HGcgz0" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="" data-original-height="408" data-original-width="612" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhg-DOwbyGXGie1kALcZMiEtvDeEpkyXRdWo0UgDELBese7UHMWzAZJw1g6h4oNXXKzGLH-PpHAg59SRtW83KHG4oBBdUxyrXK8OfyQecT3H7R97dt0ryzW2WtwQYoFPu0nktRvX0Bo0gUVz34az5dOWi0eXJc2RiFHpbaIlxpy9EsIXL-cmb1h3HGcgz0=w400-h266" width="400" /></a></div><span style="font-family: arial;"><br /></span><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">When we were in school and in college, some sixty years ago, we were required to read at least one "C<b>lassic English Literature Work"</b> as a part of the detailed study portions. Of course, there used to be another well-known work for non-detail study as well. These were part of the study material for English paper taught as a language subject. The <b>non-detailed study </b>book used to be one of the more famous novels at that time. David Copperfield, The Pickwick Papers, Robinson Crusoe, Gullivers Travels, Tom Sawyer or some other similar book. But the prescribed text for <b>detailed study</b> used to be usually one of the plays by <b>William Shakespeare.</b> There used to be Julius Caesar or Romeo and Juliet sometimes, but the usual ones were one of the four more famous tragedies - <b>King Lear, Macbeth, Othello and Hamlet.</b> The professors would often say that they represented the tragedy of <b>Arrogance, Ambition, Jealousy, and Indecision,</b> respectively. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><b>Hamlet, the Prince of Denmark</b> is caught in a situation where he is unable to decide one way or the other. His <b>famous lines</b> (known as soliloque) go like this:</span></p><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><p style="text-align: left;"><span><span style="font-weight: normal;"><span style="font-family: arial;">To be, or not to be, that is the question:<br /></span></span><span style="font-weight: normal;"><span style="font-family: arial;">Whether "tis nobler in the mind to suffer<br /></span></span><span style="font-weight: normal;"><span style="font-family: arial;">The slings and arrows of outrageous fortune,<br /></span></span><span style="font-weight: normal;"><span style="font-family: arial;">Or to take arms against a sea of troubles<br /></span></span><span style="font-weight: normal;"><span style="font-family: arial;">And by opposing end them. To die - to sleep,<br /></span></span><span style="font-weight: normal;"><span style="font-family: arial;">No more, and by a sleep to say we end......</span></span></span></p></blockquote></blockquote></blockquote></blockquote><p><span style="font-family: arial;"><b>His life ends in a tragedy before he can make a decision either way.</b></span></p><p style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">*****</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">We all have had, and continue to have, such moments of "To be or not to be...." many times in our lives. Some such moments are insignificant, especially when you look back at those issues years later. Some such moments were indeed very significant and <b>we congratulate ourselves for having decided the way we actually did.</b> There are also moments which called for decisions, but we made the wrong ones and rue them much later in life. Then of course, there were indeed moments when we could not decide one way or the other and <b>ended up as our own prince of Denmark.</b> </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">All these were important moments in our own lives. What about our taking a decision that greatly influences someone else's life? Especially when it is a real <b>matter of life and death? </b>We are often called upon to decide admitting someone to a hospital for treatment. The issue may not be serious at that time and in our judgement only a matter of routine hospitalisation and being back home in a few days. Again, the decision to be made may be about a person to whom we are accountable or responsible for reason of being a <b>blood relative or a close friend.</b> It may also be a potentially serious and life threatening situation. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">There are times when such decisions are to made when the <b>patient in question is conscious and capable of taking decisions.</b> It may also be cases where the <b>patient is incapable of or unable to decide</b> or understand the implication of the decision. Then there can be instances where the patient does not want to be hospitalised but there are good chances of recovery if done so. Various permutations and combinations throw their own possibilities, problems and "to be or not to be..." situations. <b>"Who will foot the bill for expenses?"</b> is another very important consideration, especially in cases where ours is more of a helping hand.</span></p><p style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">*****</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">The problems become even more acute after patient is admitted to the hospital. Complications may develop and now the issue is whether the patient should be moved to a ICU or not? Like the many avatars of Lord Vishnu, <b>ICU also has many avatars.</b> Intensive Care Unit (ICU), Critical Care Unit (CCU), Intensive and Critical Care Unit (ICCU), Intensive Therapy Unit (ITU) are some of the well known names, but there could be others as well. The ICU in a small hospital may not give the intensive care except for the fat bills, but <b>in super speciality hospitals almost everything is available,</b> except guarantee of retaining the life of the patient. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">The climax of the "to be or not to be...." moments is reached when decision about <b>placing the patient on ventilator</b> is to be taken. The average cost of keeping a patient in ICU and ventilator support is upwards of USD 10,000 or equivalent per day in many hospitals abroad. Costs are very high in India as well. The costs are arrived by the hospitals after taking into account the cost of land and building for the room, capital cost of the equipments, clinical and non-clinical support costs, medicine and manpower costs etc. The fee for the team of experts is naturally expected to be high. The ICU professional team has many specialists like Cardiologist, Pulmonologist, Neurologist, Nephrologist and others depending on the type of care required. The last scene in this episode will be when a decision about <b>taking the patient off from the ventilator </b>is to be taken. Many families prefer Caesarean (C-section) deliveries so that they can fix an auspicious time for the birth of the child. in the case of taking off from the ventilator, it is often to decide when one should say goodbye to the patient. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">There are complaints galore about hospitals moving patients to ICU and putting on ventilator support more for their reasons rather than patient's requirements. There are also <b>complaints about patients being put on ventilator for extended periods</b> when chances of recovery are non-existent. Most of the health care institutions follow ethical standards, but there are black sheep here too. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Overall, there are many serious issues about "To Be Or Not To Be in ICU".</span></p><p style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">*****</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">The <b>wish of the patient is considered as paramount</b> in some countries. There are legal provisions to appoint a person or persons to decide on such issues when the patient is unconscious or incapable of deciding for specific reasons. Many patients desire that they may be allowed to exit the world without the sufferings of the systems for higher health care. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">It is in this background that <b>Ministry of Health and Family Welfare, Government of India</b> has now come out with <b>"Guidelines for Intensive Care Unit Admission and Discharge Criteria"</b> last week. It is a seven page document (actual content is only three pages) compiled in consultation with 24 experts in the field. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><b>It lays down guidelines</b> on the following aspects:</span></p><p style="text-align: justify;"></p><ul><li><span style="font-family: arial;">What is an ICU and who is an Intensivist.</span></li><li><span style="font-family: arial;">Expert consesus statement giving</span></li><ul><li><span style="font-family: arial;">ICU admission criteria</span></li><li><span style="font-family: arial;">Who should not be admitted to an ICU</span></li><li><span style="font-family: arial;">ICU discharge criteria</span></li><li><span style="font-family: arial;">Minimum patient monitoring while awaiting a bed in an ICU</span></li><li><span style="font-family: arial;">Minimum stabilisation required before admitting to an ICU</span></li><li><span style="font-family: arial;">Minimum monitoring required for Inter-facility transfer</span></li></ul></ul><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><b>The document is available at the following link:</b></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><b><a href="https://dghs.gov.in/Uploaddata/Final%20Guidelines%20for%20ICU%20Admission%20and%20Discharge%20Criteria%2023.12.2023.pdf">https://dghs.gov.in/Uploaddata/Final%20Guidelines%20for%20ICU%20Admission%20and%20Discharge%20Criteria%2023.12.2023.pdf</a><br /></b></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">It is advisable for all concerned to spend a few minutes and read the document to understand the issues involved. This will come in handy while taking a decision in "To be or not to be..." situations.</span></p>Keshava Murthyhttp://www.blogger.com/profile/06498982131870248733noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-2360304904596125453.post-36113937603300667882024-01-07T05:38:00.000-08:002024-01-08T16:16:48.834-08:00ಅಧಿಕ ಮಾಸ<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhSrWgyXwUPU7SBdPX_Pp_aj89Tto1vF5Xdm4NXRm78ltAmVeC3uwORZavnfyL9R_syifQrUN4YUGEPMsaQiU3B9W1Eu83JMljP9SaZmZFK9BZZ0lETV9k1Fis-b4SBIXEbANxPatv_gQsz-tSzzoY8x6I_RZiMu2HH9hg1LTHNV0dTdt-_HgnxXTxVock" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="" data-original-height="1000" data-original-width="662" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhSrWgyXwUPU7SBdPX_Pp_aj89Tto1vF5Xdm4NXRm78ltAmVeC3uwORZavnfyL9R_syifQrUN4YUGEPMsaQiU3B9W1Eu83JMljP9SaZmZFK9BZZ0lETV9k1Fis-b4SBIXEbANxPatv_gQsz-tSzzoY8x6I_RZiMu2HH9hg1LTHNV0dTdt-_HgnxXTxVock" width="159" /></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b>ದೀಪಾವಳಿ</b> ನಮ್ಮೆಲ್ಲರಿಗೂ ಬಹಳ ದೊಡ್ಡ ಹಬ್ಬ. ಅಂದು ಇಡೀ ಸಮಾಜ ಸಂತೋಷದಿಂದ ಸಂಭ್ರಮಿಸುತ್ತದೆ. ಎಲ್ಲೆಲ್ಲಿಯೂ ಹರ್ಷದ ಮತ್ತು ಬೆಳಕಿನ ಸಾಮ್ರಾಜ್ಯ. ಈ ಹಬ್ಬ <b>ಕೆಲವು ಸಲ ಅಕ್ಟೋಬರ್ ತಿಂಗಳಲ್ಲಿ</b> ಬರುತ್ತದೆ. ಕೆಲವು ಸಲ <b>ನವೆಂಬರವರೆಗೆ ಜಾರುವುದೂ ಉಂಟು. </b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಆದರೆ <b>ಸಂಕ್ರಾಂತಿ ಅಥವಾ ಪೊಂಗಲ್ ಹಾಗಲ್ಲ.</b> ಅದು ಯಾವಾಗಲೂ <b>ಜನವರಿ 14 ಹಾಜರಾಗುತ್ತದೆ.</b> ಎಲ್ಲೋ ಅಪರೂಪಕ್ಕೆ, ಐದಾರು ವರುಷಗಳಿಗೆ ಒಮ್ಮೆ, ಜನವರಿ 15 ಬರುವುದೂ ಉಂಟು. <b>ಆದರೆ ಸಂಕ್ರಾಂತಿ ಫೆಬ್ರುವರಿಗೆ ಹೋದ ಸಮಾಚಾರವೇ ಇಲ್ಲ.</b> ಡಿಸೆಂಬರ್ ಅಂತೂ ಸಂಭವವೇ ಇಲ್ಲ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಹೀಗೇಕೆ ಆಗುತ್ತದೆ? ಈ ಎರಡು ಹಬ್ಬಗಳಲ್ಲಿ ವ್ಯತ್ಯಾಸವೇನು?</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;">*****</div><div><br /></div><div><div style="text-align: justify;">ಅಶ್ವಯುಜ ಬಹುಳ (ಕೃಷ್ಣ ಪಕ್ಷ) ಚತುರ್ದಶಿ <b>ನರಕ ಚತುರ್ದಶಿ </b>ಆಚರಣೆ. ಮಾರನೆಯ ದಿನ ಅಶ್ವಯುಜ ಬಹುಳ ಅಮಾವಾಸ್ಯ <b>ದೀಪಾವಳಿ ಅಮಾವಾಸ್ಯೆ.</b> ಅದರ ಮುಂದಿನ ದಿನ ಕಾರ್ತೀಕ ಶುದ್ಧ ಪ್ರತಿಪದ <b>ಬಲಿಪಾಡ್ಯಮಿ.</b> ಮೂರು ದಿನಗಳ ಭರ್ಜರಿ ದೀಪಾವಳಿ ಆಚರಣೆ. ಈ ಎಲ್ಲ ಹಬ್ಬ ಚಾಂದ್ರಮಾನ ಲೆಕ್ಕದ ಮೇಲೆ ಆಚರಣೆ. ಒಂದು ಚಾಂದ್ರಮಾನ ತಿಂಗಳಿಗೆ ಸಾಮಾನ್ಯ ೨೯.೫೩ ದಿನ. ಚಾಂದ್ರಮಾನ ವರುಷದಲ್ಲಿ ೩೫೪ ದಿನಗಳು. ಸೌರಮಾನ ವರ್ಷದಲ್ಲಿ ೩೬೫ ದಿನಗಳು. ಇವೆರಡನ್ನೂ ಸರಿ ತೂಗಿಸಿ ಕಾಲಕ್ರಮದಲ್ಲಿ ಆಗಾಗ ಒಟ್ಟಿಗೆ ಕೂಡಿಸಲು <b>"ಅಧಿಕ ಮಾಸ"</b> ಅನ್ನುವ ಉಪಾಯ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ದೀಪಾವಳಿ ಚಂದ್ರಮಾನದಿಂದ ಅಳೆಯುವುದರಿಂದ ಕ್ಯಾಲಂಡರ್ ಲೆಕ್ಕದಲ್ಲಿ ಹಿಂದೆ ಮುಂದೆ ಆಗುತ್ತದೆ. ಅಧಿಕ ಮಾಸದಿಂದ ಒಂದು ತಿಂಗಳಷ್ಟು ಮುಂದೆ ಹೋಗಬಹುದು. ಮತ್ತೆ ಹಿಂದೆ ಹಿಂದಕ್ಕೆ ಬರುತ್ತಾ ಮೂರು ನಾಕು ವರುಷವಾದ ಮೇಲೆ ಮತ್ತೆ ಮುಂದೆ ಹೋಗಬಹುದು. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಚಾಂದ್ರಮಾನದಲ್ಲಿ ಚೈತ್ರ, ವೈಶಾಖ ಮುಂತಾದ ೧೨ ತಿಂಗಳುಗಳು. ಸೌರಮಾನದಲ್ಲಿ ಮೇಷ ಮಾಸ, ವೃಷಭ ಮಾಸ ಮುಂತಾಗಿ ಹನ್ನೆರಡು ತಿಂಗಳು. ಚಿತ್ತಿರೈ, ವೈಕಾಶಿ, ಆಣಿ ಮುಂತಾಗಿ ತಮಿಳಿನಲ್ಲಿ. ಚಂದ್ರನಿಲ್ಲದ ರಾತ್ರಿ ಅಮಾವಾಸ್ಯ. ಅಮಾವಾಸ್ಯೆಯ ಮುಂದಿನ ದಿನದಿಂದ ಒಂದು ಚಾಂದ್ರಮಾನ ಮಾಸ ಪ್ರಾರಂಭ. ಸೌರಮಾನದಲ್ಲಿ ಸೂರ್ಯ ರಾಶಿ ಚಕ್ರದ ಹನ್ನೆರಡು ಮನೆಯಲ್ಲಿ ಯಾವ ಮನೆಯಲ್ಲಿ ಇದ್ದಾನೋ ಆ ತಿಂಗಳಿಗೆ ಆ ಹೆಸರು.<b> ಸೂರ್ಯ</b> <b>ಒಂದು ಮನೆಯಿಂದ ಇನ್ನೊಂದು ಮನೆಗೆ ಹೊರಟ ದಿನ ಸಂಕ್ರಮಣ ಅನ್ನುತ್ತಾರೆ.</b> ಸಂಕ್ರಮಣ ಅಂದರೆ ಸಂಧಿ ಕಾಲ. ಇಂಗ್ಲೀಷಿನಲ್ಲಿ ಟ್ರಾನ್ಸಿಷನ್ ಎನ್ನಬಹುದು. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಸಂಕ್ರಾಂತಿ ಹಬ್ಬ ಎಂದು? <b>ಸೂರ್ಯನು ಧನುರಾಶಿಯಿಂದ ಮಕರ ರಾಶಿಗೆ ಬರುವ ದಿನ.</b> ಅಲ್ಲಿಗೆ ಧನುರ್ಮಾಸ ಮುಗಿದು ಮಕರ ಮಾಸ ಪ್ರಾರಂಭವಾಗುವ ದಿನವೂ ಹೌದು. ಭೂಮಿಯಿಂದ ನೋಡಿದಾಗ <b>ಸೂರ್ಯನು ದಕ್ಷಿಣದಿಂದ ಉತ್ತರಕ್ಕೆ ಚಲಿಸುವ ಕಾಲ.</b> ಅದಕ್ಕೇ ಈ ದಿನವನ್ನು <b>"ಉತ್ತರಾಯಣ ಪುಣ್ಯಕಾಲ"</b> ಎನ್ನುತ್ತಾರೆ. ಚಳಿಗಾಲ ಮುಗಿದು ತಾಪಮಾನ ಏರುವ ಸೂಚನೆ. ಇದು ಸೂರ್ಯನ ಚಲನೆಯ ಲೆಕ್ಕದಿಂದ ಬರುವ ಹಬ್ಬವಾದುದರಿಂದ ಯಾವಾಗಲೂ <b>ಜನವರಿ ೧೪</b> ಬರುತ್ತದೆ. ಕೆಲವೊಮ್ಮೆ ಒಂದು ದಿನ ಹಿಂದೆ ಮುಂದೆ ಆಗಬಹುದು. ಅಷ್ಟೇ. </div><div style="text-align: center;">*****</div></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div>ಚಾಂದ್ರಮಾನದ ಮತ್ತು ಸೌರಮಾನದ ಲೆಕ್ಕಗಳ ಸರಿಮಾಡುವಿಕೆಗೆ ಚಾಂದ್ರಮಾನದ ಲೆಕ್ಕದಲ್ಲಿ ಅಧಿಕ ಮಾಸ ಬರುತ್ತದೆ ಎಂದು ಮೇಲೆ ನೋಡಿದೆವು. ಈ ಅಧಿಕ ಮಾಸದ ಲೆಕ್ಕ ಹೇಗೆ? ಯಾವುದೋ ಒಂದು ಮನಸ್ಸಿಗೆ ಬಂದ ತಿಂಗಳನ್ನು ಅಧಿಕ ಮಾಸ ಎಂದು ಹೇಳಬಹುದೇ? ಅಥವಾ ಈ <b>ಅಧಿಕ ಮಾಸ ಗುರುತಿಸುವುದಕ್ಕೆ ಏನಾದರೂ ಖಚಿತವಾದ ಆಧಾರ ಅಥವಾ ಸೂತ್ರ ಇದೆಯೇ? </b>ಇದು ಸಹಜವಾದ ಪ್ರಶ್ನೆ. </div><div><br /></div><div>ಚಂದ್ರನ ಒಂದು ಸುತ್ತು ಬರುವಿಕೆಗೆ (ಅಮಾವಾಸ್ಯೆಯಿಂದ ಮುಂದಿನ ಅಮಾವಾಸ್ಯೆವರೆಗೆ) ಚಂದ್ರಮಾನದಲ್ಲಿ ಒಂದು ತಿಂಗಳು. <b>ಚೈತ್ರ, ವೈಶಾಖ ಇತ್ಯಾದಿ.</b> ಸೌರಮಾನದಲ್ಲಿ ರವಿಯು ಒಂದು ರಾಶಿಯಿಂದ ಇನ್ನೊಂದು ರಾಶಿಗೆ ಹೋದಾಗ ಒಂದು ತಿಂಗಳು. ರವಿಯ ಈ ರಾಶಿ ಪ್ರವೇಶವನ್ನು <b>"ಸಂಕ್ರಮಣ"</b> ಎನ್ನುತ್ತೇವೆ. ಉದಾಹರಣೆಗೆ, ತುಲಾ ರಾಶಿ ಪ್ರವೇಶ ಮಾಡುವ ದಿನ "ತುಲಾ ಸಂಕ್ರಮಣ". (ಈ ದಿನ ತಲಕಾವೇರಿಯಲ್ಲಿ ಕಾವೇರಿ ತೀರ್ಥೋದ್ಭವ ಉತ್ಸವ ನಡೆಯುತ್ತದೆ). ಅಂದರೆ, ಯಾವುದೇ ಒಂದು ತಿಂಗಳಲ್ಲಿ, ಅದು ಚಾಂದ್ರಮಾನ ಲೆಕ್ಕವೇ ಆಗಲಿ ಅಥವಾ ಸೂರ್ಯಮಾನ ಲೆಕ್ಕವೇ ಆಗಲಿ, ಒಂದು ಅಮಾವಾಸ್ಯೆ ಮತ್ತು ಒಂದು ಸಂಕ್ರಮಣ ಬರುವುದು ಸಹಜ. ಚಾಂದ್ರಮಾನದ ಸುಮಾರು ಒಂದು ದಿನ ಪ್ರತಿ ತಿಂಗಳೂ ಕಡಿಮೆ ಆಗುತ್ತಾ ಇರುತ್ತದೆ. ಆದ್ದರಿಂದ 33 ತಿಂಗಳಿಗೆ ಒಮ್ಮೆ ಒಂದು ಚಾಂದ್ರಮಾನ ತಿಂಗಳಲ್ಲಿ ಸಂಕ್ರಮಣವೇ ಬರುವುದಿಲ್ಲ! ಇಂತಹ ತಿಂಗಳನ್ನೇ ಅಧಿಕ ಮಾಸ ಎಂದು ತಿಳಿಯಲಾಗುವುದು. ಇನ್ನೊಂದು ರೀತಿಯಲ್ಲಿ ಹೇಳಬೇಕಾದರೆ, <b>ಎರಡು ಸಂಕ್ರಮಣಗಳ ನಡುವೆ ಬರುವ ಒಂದು ಪೂರ್ತಿ ಚಾಂದ್ರಮಾನ ತಿಂಗಳೀ ಅಧಿಕ ಮಾಸ. </b> </div><div><br /></div><div>ಇದನ್ನು ಸರಿಯಾಗಿ ತಿಳಿಯಲು ಒಂದು ಉದಾಹರಣೆಯನ್ನು ನೋಡೋಣ. ಇದೇ ಶೋಭನ ಸಂವತ್ಸರ 17.07.2023 ಸೋಮವಾರ ಆಷಾಡದ ಅಮಾವಾಸ್ಯ ಬಂದಿತು. ಅಂದೇ ಕರ್ಕಾಟಕ ಸಂಕ್ರಮಣವೂ ಬಂತು. ಅಂದು ದಕ್ಷಿಣಾಯಣ ಪುಣ್ಯ ಕಾಲ ಸಹ. ಮುಂದಿನ ಸಂಕ್ರಮಣ, ಸಿಂಹ ಸಂಕ್ರಮಣ, 18.08.2023 ಗುರುವಾರ. ಆದರೆ ಮುಂದಿನ ಅಮಾವಾಸ್ಯ 16.08.2023 ಬುಧವಾರವೇ ಬಂದಿತು. ಇದರಿಂದ <b>18.07.2023 ರಿಂದ 16.08.2023 ವರೆಗಿನ ಚಾಂದ್ರಮಾನ ತಿಂಗಳಲ್ಲಿ ಸಂಕ್ರಮಣವೇ ಇಲ್ಲ. ಆದ ಕಾರಣ ಇದು ಆಧಿಕ ಮಾಸ ಆಯಿತು! </b>ಈ ಚಾಂದ್ರಮಾನ ತಿಂಗಳಲ್ಲಿ ಸೂರ್ಯ ಪೂರ್ಣ ಕಾಲ ಕರ್ಕಾಟಕ ರಾಶಿಯಲ್ಲೇ ಇದ್ದನು. </div><div><br /></div><div>ಅಧಿಕ ಮಾಸ ಹೇಗೆ ಪತ್ತೆ ಹಚ್ಚುವುದು ಎನ್ನುವುದಕ್ಕೆ ಈಗ ಒಂದು ಸೂತ್ರ ಸಿಕ್ಕಿತು. ಈ ತಿಂಗಳಿಗೆ ಏನು ಹೆಸರು ಇಡುವುದು ಎನ್ನುವ ಪ್ರಶ್ನೆ ಮುಂದೆ ಬಂತು. ಅದಕ್ಕೊ ಒಂದು ಸೂತ್ರ ಕೊಟ್ಟರು. 17.07.2023 ರಂದು ಸೋಮವಾರ ಅಮಾವಾಸ್ಯೆ ಬಂದು ಆಷಾಡ ಮಾಸ ಮುಗಿಯಿತು. ಮುಂದಿನ ಚಾಂದ್ರಮಾನ ತಿಂಗಳು ಶ್ರಾವಣ ಆಗಬೇಕು. ಆದರೆ ಮುಂದಿನ ಚಾಂದ್ರಮಾನ ತಿಂಗಳಲ್ಲಿ ಸಂಕ್ರಮಣ ಇಲ್ಲ. ಶ್ರಾವಣ ಮಾಸಕ್ಕೆ ಮುಂಚೆ ಬಂದ ಅಧಿಕ ಮಾಸ ಆದರಿಂದ ಇದು "ಅಧಿಕ ಶ್ರಾವಣ ಮಾಸ" ಆಯಿತು. ನಮ್ಮ ಮಾಮೂಲಿನ ಶ್ರಾವಣ ಮಾಸ ಅದರ ಮುಂದೆ, ಅಂದರೆ 17.08.2023 ರಿಂದ ಪ್ರಾಂಭವಾಯಿತು. ಅದು "<b>ನಿಜ ಶ್ರಾವಣ ಮಾಸ" </b>ಎಂದು ಕರೆಸಿಕೊಂಡಿತು. </div><div><br /></div><div>ಈಗ ಅಧಿಕ ಮಾಸ ಗುರುತಿಸುವ ಮತ್ತು ಅದರ ಹೆಸರಿಡುವ ಎರಡೂ ಸೂತ್ರಗಳೂ ಸಿಕ್ಕವು! </div><div><br /></div><div style="text-align: center;">*****</div><div><br /></div><div><b>"ದುರ್ಭಿಕ್ಷದಲ್ಲಿ ಅಧಿಕ ಮಾಸ"</b> ಎನ್ನುವುದು ಒಂದು ಪ್ರಚಲಿತ ಗಾದೆ. <b>"ಏಕಾದಶಿಯ ಮನೆಗೆ ಶಿವರಾತ್ರಿ ಬಂದಂತೆ"</b>, <b>"ಕುರುವಿನ ಮೇಲೆ ಬೊಕ್ಕೆ ಎದ್ದಂತೆ"</b>, <b>"ಅಳುವವನ ಮೇಲೆ ಗಳು ಬಿದ್ದಂತೆ"</b>, <b>"ನ್ಯುಮೋನಿಯಾ ಇರುವವನಿಗೆ ಕರೋನಾ ಬಂದಂತೆ"</b> ಎನ್ನುವ ಗಾದೆಗಳಿಗೆ ಸುಮಾರಾಗಿ ಸಮನಾದುದು. <b>"ಕುಡಿದವನಿಗೆ ಚೇಳು ಕಚ್ಚಿದಂತೆ" </b>ಅನ್ನುವುದನ್ನೂ ಇದರಲ್ಲಿ ಸೇರಿಸಬಹುದು. ಮೊದಲೇ ತಿಕ್ಕಲಾಗಿ ಆಡುವವನಿಗೆ ಇನ್ನೊಂದು ಕಾರಣ ಸಿಕ್ಕಂತೆ ಎಂದು ಸರಿಯಾದ ಅರ್ಥ ಆದರೂ, ಹೆಚ್ಚು ಕಡಿಮೆ ಇವುಗಳ ಸಾಲಿಗೆ ಸೇರುವುದು ಅದು.<b> </b><b> ಕಷ್ಟದಲ್ಲಿ ಇರುವಾಗ ಅದರ ಮೇಲೆ ಇನ್ನಷ್ಟು ಕಷ್ಟ ಬಂತು ಅನ್ನುವುದು ಅದರ ತಾತ್ಪರ್ಯ.</b> ಈ ರೀತಿಯ ಗಾದೆ ಏಕೆ ಬಂತು?</div><div><br /></div><div>"ಆಹಾ! ಒಳ್ಳೆಯ ಸಮಯದಲ್ಲಿ ಕೊಟ್ಟರು" ಎಂದು ಅನೇಕ ವೇಳೆ ಸಂತೋಷ ಪಡುತ್ತೇವೆ. ಅದೇ ರೀತಿ "ಒಹೋ! ಸರಿಯಾದ ಸಮಯಕ್ಕೇ ಕೈ ಕೊಟ್ಟರು" ಎಂದೂ ಪರಿತಾಪ ಪಡುತ್ತೇವೆ. ಕೊಟ್ಟದ್ದು ಅಷ್ಟೇ. ಆದರೆ <b>ನಮಗೆ ಬೇಕಿದ್ದಾಗ, ಬೇಕಾದ ಪದಾರ್ಥ ಕೊಟ್ಟರೆ ಅದರ ಬೆಲೆ ಹೆಚ್ಚು.</b> ಯಾವಾಗಲೋ ಕೊಟ್ಟರೆ ಬೆಲೆ ಇಲ್ಲ. ಅಥವಾ ಬೆಲೆ ಕಮ್ಮಿ. ಬೇಸಗೆಯಲ್ಲಿ ಉಣ್ಣೆಯ ಕೋಟು ಕೊಟ್ಟರೆ ಏನು ಮಾಡಬೇಕು? ಕೋಟೇನೋ ಒಳ್ಳೆಯದೇ. ಆದರೆ ಈಗ ಉಪಯೋಗವಿಲ್ಲ. ಚಳಿಗಾಲದವರೆಗೂ ಎತ್ತಿಟ್ಟಿದ್ದು ರಕ್ಷಣೆ ಮಾಡಿ ಆಮೇಲೆ ಉಪಯೋಗಿಸಬೇಕು. ವೈಶಾಖ ಮಾಸದ ಸುಡು ಬಿಸಿಲಿನಲ್ಲಿ ಬೆವರಿಳಿಯುತ್ತಿರುವಾಗ ಸೊಗಸಾದ ಬಿಸಿ ಬಿಸಿ ಕಾಫಿ ಕೊಟ್ಟಂತೆ. ಕಾಫಿಯೇನೋ ಬಹಳ ಚೆನ್ನಾಗಿದೆ. ಆದರೆ ಈಗ ಬೇಕಾದುದು ತಣ್ಣನೆಯ ಪಾನಕ. ಮಾಘ ಮಾಸದ ಚಳಿಯಲ್ಲಿ ಅದೇ ಕಾಫಿ ಬಹಳ ಹಿತ. ಏನು ಕೊಟ್ಟರೂ ಸರಿಯಾದ ಸಮಯದಲ್ಲಿ ತೆಗೆದುಕೊಂಡವನಿಗೆ ಪ್ರಯೋಜನ ಆಗುವಂತೆ ಕೊಡಬೇಕು. ದಾನದ ವಿಷಯದಲ್ಲಿಯೂ ಇದು ಸೂಕ್ತವೇ. ಆದ್ದರಿಂದ ಯಾವ ಯಾವ ಕಾಲಕ್ಕೆ ಯಾವ ಯಾವ ದಾನ ಸೂಕ್ತ ಎಂದು ನಮ್ಮ ಹಿರಿಯರು ಪಟ್ಟಿ ಮಾಡಿ ಕೊಟ್ಟಿದ್ದಾರೆ. <b>"ದೇಶೇ ಕಾಲೇಚ ಪಾತ್ರೇಚ ತದ್ದಾನಂ ಸಾತ್ವಿಕಮ್ ಸ್ಮೃತಂ"</b> ಎನ್ನುವುದು ಅದಕ್ಕೇ. </div><div><br /></div><div>ಇಂದು ಹಬ್ಬ ಎನ್ನುತ್ತೇವೆ. ಏಕೆ? ಅದೂ ಎಲ್ಲ ದಿನದಂತೆ ಅಲ್ಲವೇ? ಎಲ್ಲ ದಿನದಂತೆ ಆದರೂ, ಅದರಲ್ಲಿ ದಿನ ವಿಶೇಷ ಇದೆ. ವಿಶಾಲ ವಿಶ್ವದ ನಿಯಮನದಲ್ಲಿ ಇಂದು ಏನೋ ವಿಶೇಷ. ಗ್ರಹಗಳು, ಉಪಗ್ರಹಗಳು ಪ್ರತಿದಿನ ಇದ್ದೆ ಇವೆ. ಚಲಿಸುತ್ತಲೂ ಇವೆ. ಆದರೆ ಈ ಸೂಚಿತ ಕಾಲದಲ್ಲಿ ಏನೋ ಒಂದು ವಿಶೇಷ ಇದೆ! ಗ್ರಹಗಳ ಪರಸ್ಪರ ಸಂಬಂಧದಲ್ಲಿ, ಅವುಗಳ ಸ್ಥಾನಗಳ ಕ್ರಮದಲ್ಲಿ ದಿನ ಸಾಮಾನ್ಯಕ್ಕಿಂತ ಒಂದು ಹೆಚ್ಚಿನ ಪರಿಸ್ಥಿತಿ. ಇಂತಹ ಕಾಲಗಳನ್ನು <b>"ಪರ್ವ ಕಾಲ"</b> ಎನ್ನುತ್ತಾರೆ. ಅಮಾವಾಸ್ಯೆ. ಹುಣ್ಣಿಮೆ, ಸಂಕ್ರಮಣ, ಗ್ರಹಣ, ಮುಂತಾದವುವು ಈ ರೀತಿ ಪರ್ವ ಕಾಲಗಳು. "365 ದಿನ ಕಚ್ಚಾಡಿಕೊಂಡು ಜೊತೆಯಲ್ಲಿಯೇ ಇದ್ದರೂ ದಂಪತಿಗಳು "ವಿವಾಹದ ವಾರ್ಷಿಕೋತ್ಸವ" ಆಚರಿಸಿದಂತೆ" ಎಂದು ತಮಾಷೆಯಾಗಿ ಹೇಳಬಹುದು. </div><div><br /></div><div>ಇಂತಹ ಪರ್ವ ಕಾಲಗಳಲ್ಲಿ ಮಾಡುವ ಪ್ರತಿಯೊಂದು ಕೆಲಸಕ್ಕೊ ವಿಶೇಷವಾದ ಫಲ ಉಂಟು ಎಂದು ಧರ್ಮಶಾಸ್ತ್ರಕಾರರು ಹೇಳುತ್ತಾರೆ. ಒಳ್ಳೆಯ ಕೆಲಸಗಳಾದ ದಾನ, ಉಪವಾಸಾದಿ ವ್ರತಗಳು, ಸತ್ಕಥಾ ಶ್ರವಣ, ಜಪ, ತಪಾದಿಗಳನ್ನು ಪ್ರತಿದಿನವೂ ಮಾಡಬೇಕು. <b>ಪರ್ವ ಕಾಲಗಳಲ್ಲಿ ವಿಶೇಷವಾಗಿ ಮಾಡಬೇಕು.</b> ಅದೂ ಮಹಾನದಿಗಳ ದಡದಲ್ಲಿ ಅಥವಾ ತೀರ್ಥ ಕ್ಷೇತ್ರಗಳಲ್ಲಿ ಮಾಡಬೇಕು. ಹೀಗೆ ನಿಯಮಗಳು. <b>ಅಧಿಕ ಮಾಸವಾದರೋ ಇಂತಹ ಪರ್ವ ಕಾಲಗಳಲ್ಲಿಯೇ ವಿಶೇಷವಾದದು.</b> ಆದ್ದರಿಂದ ಅಧಿಕ ಮಾಸದಲ್ಲಿ ಕೊಡುವ ದಾನಾದಿಗಳಿಗೆ ಅತಿ ಹೆಚ್ಚಿನ ಮಹತ್ವ. "ಮೊದಲೇ ನಮಗೇ ಇಲ್ಲ; ಇದರಲ್ಲಿ ದಾನ ಬೇರೆ" ಎಂದು ಗೊಣಗಾಡದೆ ಇರುವದರಲ್ಲೇ ಸ್ವಲ್ಪ ದಾನ ಮಾಡಬೇಕು ಅಧಿಕ ಮಾಸಗಳಲ್ಲಿ ಎಂದು ಕಿವಿಮಾತು. ಎಷ್ಟು ಕೊಡುತ್ತೀರಿ ಎನ್ನುವುದು ಮುಖ್ಯವಲ್ಲ. ಹೇಗೆ (ಯಾವ ಮನಸ್ಥಿತಿಯಲ್ಲಿ) ಕೊಡುತ್ತೀರಿ ಎನ್ನುವುದು ಮುಖ್ಯ. ಆದ್ದರಿಂದ ಅಧಿಕ ಮಾಸ ದಾನಾದಿಗಳಿಗೆ ಬಹಳ ಪ್ರಾಶಸ್ತ್ಯ. "ವರ್ಷಾವಧಿ ಹಬ್ಬ. ಬಿಟ್ಟರುಂಟೇ ?" ಎಂದು ಆಚರಿಸುವಾಗ, <b>"ಇದು ಮೂರು ವರುಷಕ್ಕೊಮ್ಮೆ ಬರುವ ಅಧಿಕ ಮಾಸ"</b> ಎನ್ನುವುದನ್ನು ನೆನಪಿಡಬೇಕು. </div><div><br /></div><div><b>"ಅಧಿಕಸ್ಯ ಅಧಿಕಂ ಫಲಂ"</b> ಅನ್ನುವುದು ಅಪರೂಪಕ್ಕೆ ಬರುವ ಅಧಿಕ ಮಾಸದಲ್ಲಿ ಮಾಡುವ ಶುಭ ಕಾರ್ಯಗಳಿಗೆ ಬೇರೆ ಸಮಯದಲ್ಲಿ ಮಾಡುವ ಅದೇ ಕೆಲಸಕ್ಕಿಂತ ಹೆಚ್ಚು ಫಲ ಎನ್ನುವುದನ್ನು ಸೂಚಿಸುವುದಕ್ಕಾಗಿಯೇ. ಅಧಿಕ ಮಾಸಕ್ಕೆ <b>"ಮಲ ಮಾಸ"</b> ಎಂದೂ ಹೇಳುತ್ತಾರೆ. ಇಲ್ಲಿ ಮಲ ಎಂದರೆ <b>"ಹೆಚ್ಚಿನ"</b> ಎಂದು ಅರ್ಥ. (ಮಲತಾಯಿ ಅಂದರೆ ವಾಸ್ತವಾಗಿ ಹೆಚ್ಚಿನ ತಾಯಿ ಎಂದೇ ಅರ್ಥ. ಲೋಕಾರೂಢಿಯಲ್ಲಿ ಯಾವಳೋ ಕೆಟ್ಟ ಮಲತಾಯಿಯ ದೆಸೆಯಿಂದ ಮಲ ಎನ್ನುವ ಪದಕ್ಕೆ ಕೆಟ್ಟ ಅರ್ಥ ಬಂದು ಕೂತಿದೆ. ಅದು ತಪ್ಪು ಭಾವನೆ.) ಅಧಿಕ ಮಾಸದಲ್ಲಿ ಮಾಡುವ ಒಳ್ಳೆಯ ಕೆಲಸಗಳಿಗೆ ಒಳ್ಳೆಯ ಹೆಚ್ಚಿನ ಫಲ ಉಂಟಾದರೂ ಚೌಲ, ಉಪನಯನ, ವಿವಾಹ ಮುಂತಾದ ಶುಭ ಕರ್ಮಗಳನ್ನು ಮಾಡುವುದಿಲ್ಲ. </div><div><br /></div><div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgEcxXxj939iemSXn4RsFcvV25IR0Nl6knLh-x4LGyC6rRgAzkQqmMBHgkEBS747fmqHqz9YJTj0nFtORYk8FxIYznOuFUDHU3y14tUAsA98LNWimUaFNIBKvfPwCYT1NNR98ZLa-2wXcgt6FvgDGqZNRedjbtgmFDS6DiyDqsfR4BALhMb6wWrZzGQ9kM" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="" data-original-height="499" data-original-width="894" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgEcxXxj939iemSXn4RsFcvV25IR0Nl6knLh-x4LGyC6rRgAzkQqmMBHgkEBS747fmqHqz9YJTj0nFtORYk8FxIYznOuFUDHU3y14tUAsA98LNWimUaFNIBKvfPwCYT1NNR98ZLa-2wXcgt6FvgDGqZNRedjbtgmFDS6DiyDqsfR4BALhMb6wWrZzGQ9kM" width="320" /></a></div>ಅಧಿಕ ಮಾಸದಲ್ಲಿ ಎಲ್ಲ ದಾನಗಳಿಗಿಂತ <b>"ಅಪೂಪ ದಾನ"</b> ಬಹಳ ಶ್ರೇಷ್ಠ ಎಂದು ಹೇಳುತ್ತಾರೆ. ಏನೀ ಅಪೂಪ? ಅಚ್ಚ ಕನ್ನಡದಲ್ಲಿ <b>"ಕಜ್ಜಾಯ"</b> ಅನ್ನಬಹುದು. ಉತ್ತರ ಭಾರತದಲ್ಲಿ <b>"ಅನರಸ"</b> ಎನ್ನುತ್ತಾರೆ. ಅಕ್ಕಿ, ಬೆಲ್ಲ, ಗಸಗಸೆ, ಇತ್ಯಾದಿ ಪದಾರ್ಥಗಳನ್ನು ಉಪಯೋಗಿಸಿ ಮಾಡುತ್ತಾರೆ. <b>ಮಿತ ಪ್ರಮಾಣದಲ್ಲಿ ತಿಂದರೆ ಆರೋಗ್ಯಕ್ಕೂ ಒಳ್ಳೆಯದು.</b> ಈ ಅಪೂಪ ದಾನವನ್ನು 33 ಸಂಖ್ಯೆಯಲ್ಲಿ ಮಾಡಬೇಕೆನ್ನುತ್ತಾರೆ. 33 ತಿಂಗಳಿಗೊಮ್ಮೆ ಬರುವ ಅಧಿಕ ಮಾಸದಲ್ಲಿ ಅಷ್ಟೇ ಸಂಖ್ಯೆಯ ಅಪೂಪ ದಾನ ಮಾಡಲು ಪ್ರಯತ್ನ. </div><div><br /></div><div>ಹಿಂದಿನ ಕಾಲದಂತೆ ಈಗಿನ ದಿನಗಳಲ್ಲಿ ಜನಗಳಿಗೆ ಅಂತಹ ದಾರಿದ್ರ್ಯವೇನೂ ಇಲ್ಲ. ಒಟ್ಟಾರೆ ಆರ್ಥಿಕ ಸ್ಥಿತಿ ಪ್ರತಿ ಕುಟುಂಬದ್ದೂ ಐವತ್ತು, ಅರವತ್ತು , ಅಥವಾ ಮೂವತ್ತು ವರುಷಗಳ ಹಿಂದಿಗಿಂತ ಎಷ್ಟೋ ಉತ್ತಮವಾಗಿದೆ. ನಂಬಿಕೆಯಿದ್ದವರು, ಇಷ್ಟವಿದ್ದವರು, ಶಕ್ತಿ ಇರುವಷ್ಟು ದಾನಾದಿ ಕರ್ಮಗಳನ್ನು ಅಧಿಕ ಮಾಸದಲ್ಲಿ ಅವಶ್ಯ ಮಾಡಬಹುದು; ಮಾಡಬೇಕು. <br /></div></div>Keshava Murthyhttp://www.blogger.com/profile/06498982131870248733noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2360304904596125453.post-65907658143090929262024-01-05T12:45:00.000-08:002024-01-05T12:45:11.246-08:00ತಿಥಿದ್ವಯ ಮತ್ತು ಶ್ರಾದ್ದಾಭಾವ <p style="text-align: center;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjcoab39gFOdZzMyuhNq61nQc9YF9el7TWX83UGWlLOtk8XXwoWrYaUTVOPVBB_w5I5_ucnxBX3Woa86QVw0ztNeQqIZc0QtXzZvGuCzY_jjC-X85jhKiREfkOA9a3dOqJZFs5gXePJko-Kh9P3YO8885tSCbkl1Btm8qoaFJVeNj2KsHjz05jdP3HytHM" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="" data-original-height="1014" data-original-width="1024" height="397" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjcoab39gFOdZzMyuhNq61nQc9YF9el7TWX83UGWlLOtk8XXwoWrYaUTVOPVBB_w5I5_ucnxBX3Woa86QVw0ztNeQqIZc0QtXzZvGuCzY_jjC-X85jhKiREfkOA9a3dOqJZFs5gXePJko-Kh9P3YO8885tSCbkl1Btm8qoaFJVeNj2KsHjz05jdP3HytHM=w400-h397" width="400" /></a></div><br /><br /><div style="text-align: justify;">ಗೌರಿ ಮತ್ತು ಗಣೇಶ ತಾಯಿ-ಮಗ. <b>ಭಾದ್ರಪದ ಶುಕ್ಲಪಕ್ಷ ತದಿಗೆ ತಾಯಿ ಗೌರಿ ನಮ್ಮೆಲ್ಲರ ಮನೆಗೆ ಬರುತ್ತಾಳೆ.</b> ನಾವು ವೈಭವದಿಂದ ಅವಳನ್ನು ಸ್ವಾಗತಿಸಿ ಪೂಜಿಸುತ್ತೇವೆ. ಬರುವಾಗ ಒಬ್ಬಳೇ ಬಂದಳು. ಮಗನನ್ನು ಹಿಂದೆ ಬಿಟ್ಟಳು. ಮುದ್ದಿನ ಮಗ ತಾಯಿಯನ್ನು ಬಿಟ್ಟು ಉಳಿಯಲಾರ. <b>ಮಾರನೆಯ ದಿನವೇ, ಅಂದರೆ ಭಾದ್ರಪದ ಶುದ್ಧ ಚೌತಿ ತಾಯಿಯನ್ನು ಹುಡುಕಿಕೊಂಡು ಬಂದೇಬಿಡುತ್ತಾನೆ.</b> ನಾವೂ ಸಂಭ್ರಮದಿಂದ ಗಣಪನನ್ನು ಬರಮಾಡಿಕೊಂಡು ಭಕ್ತಿಯಿಂದ ಪೂಜಿಸುತ್ತೇವೆ. ಕೆಲವುದಿನ ನಮ್ಮ ಮನೆಯಲ್ಲಿದ್ದು ಆಥಿತ್ಯ ಸ್ವೀಕರಿಸಿ ತಾಯಿ-ಮಗ ಒಂದೇ ದಿನ ಹೊರಡುತ್ತಾರೆ. ನಮ್ಮ ಪದ್ದತಿಯಂತೆ ಮನೆಗೆ ಬಂದ ಮಗಳು ಗೌರಿಯನ್ನು ಒಳ್ಳೆಯ ದಿನ ನೋಡಿ ಕಳಿಸಿಕೊಡುತ್ತೇವೆ. ತಾಯಿಯ ಜೊತೆ ಮಗನೂ ಹೊರಡುತ್ತಾನೆ. ಇದು ಪ್ರತಿ ವರುಷ ನಡೆದು ಬರುವ ಸಂಪ್ರದಾಯ. <p></p></div><div style="text-align: justify;">ಆದರೆ ಕೆಲವು ವರುಷ ಮಾತ್ರ ಗೌರಿ ಬರುವಾಗ ಮಗ ಗಣಪನನ್ನೂ ಜೊತೆಯಲ್ಲಿಯೇ ಕರೆದುಕೊಂಡು ಬರುತ್ತಾಳೆ. <b>ಆಗ ಮಾತ್ರ ಇಬ್ಬರಿಗೂ ಒಂದೇ ದಿನ ಪೂಜೆ.</b> ಒಂದು ದಿನ ಹೋಳಿಗೆ, ಮಾರನೆಯ ದಿನ ಕಡುಬು ತಿನ್ನುವ ಅವಕಾಶ ನಮಗಿಲ್ಲ. ಜೊತೆಗೆ <b>ಎರಡು ವ್ರತಗಳು ಒಂದೇ ದಿನ ನಡೆಸುವ ಗಡಿಬಿಡಿ.</b> ಗೃಹಿಣಿಯರಿಗಂತೂ ಅಂದು ಇಮ್ಮಡಿ ಕೆಲಸ. ಪೂಜೆ ಮಾಡಿಸುವುದೇ ವೃತ್ತಿಯಾಗಿರುವ ಪುರೋಹಿತರಿಗೆ ಎರಡು ಪಾಳಿಯಲ್ಲಿ ಕೆಲಸ ಮಾಡಬೇಕಾದ ಅವಾಂತರ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಏಕೆ ಹೀಗೆ? </div><div style="text-align: center;">*****</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಜೀವನದ ಕ್ರಮ ಬದಲಾವಣೆ ಆಗುತ್ತಿದ್ದಂತೆ <b>ಶ್ರಾದ್ಧ ಕರ್ಮಗಳನ್ನು ಮಾಡುವ ರೀತಿಯೂ ಬದಲಾಗಿದೆ.</b> ಎಲ್ಲೋ ಅಲ್ಲೊಬ್ಬರು ಇಲ್ಲೊಬ್ಬರು ಮಾತ್ರ ಈಗಲೂ ತಮ್ಮ ತಮ್ಮ ಮನೆಗಳಲ್ಲಿಯೇ ವಾರ್ಷಿಕ ಶ್ರಾದ್ಧ ನಡೆಸುತ್ತಾರೆ. ಅನೇಕರು ಮಾಡುವುದನ್ನೇ ಬಿಟ್ಟಿದ್ದಾರೆ. ಈ ಎರಡೂ ಪಂಗಡಗಳಿಗೆ ಸೇರದ ದೊಡ್ಡ ಗುಂಪಿನ ಜನ ಮಠಗಳಲ್ಲಿಯೋ ಅಥವಾ ಶ್ರಾದ್ಧ ಭವನಗಳಲ್ಲಿಯೋ ಆಚರಿಸುತ್ತಾರೆ. ಪಿಂಡಪ್ರದಾನದಲ್ಲಿ ನಂಬಿಕೆ ಇರುವ <b>ಶ್ರದ್ಧಾಳುಗಳು ಅಲ್ಲಿಗೆ ಹೋಗಿ ನಮಸ್ಕಾರ ಹಾಕಿ ಊಟಮಾಡಿ ಬರುತ್ತಾರೆ</b>. ಶ್ರಾದ್ಧ ಮಾಡುವವರಿಗೂ ಸುಲಭ. ಹೆಸರು ಬರೆಸಿ ದುಡ್ಡು ಕಟ್ಟಿದರೆ ಆಯಿತು. ಕೈ ಬೀಸಿಕೊಂಡು ಹೋಗಿ ಕರ್ತವ್ಯ ಮುಗಿಸಿ ಬರಬಹುದು. ಬಂಧುಗಳಿಗೂ ಸರಳ. ಹೊತ್ತಿಗೆ ಸರಿಯಾಗಿ ಹೋದರೆ ಆಯಿತು. <b>ಕೈ ಜೋಡಿಸಿ, ಕೈ-ಬಾಯಿ ಸೇರಿಸಿ, ಕೈ ಬೀಸಿ ಬಂದುಬಿಡಬಹುದು.</b> </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಈ ಕಾರಣಗಳಿಗಾಗಿ ಮಠಗಳಲ್ಲಿ, ಶ್ರಾದ್ಧ ಭವನಗಳಲ್ಲಿ ಗುಂಪು ಗುಂಪು. ಕೆಲವು ದೊಡ್ಡ ಕಡೆಗಳಲ್ಲಿ ಅನೇಕ ಕೊಠಡಿಗಳಲ್ಲಿ ಅನೇಕಾನೇಕ ಶ್ರಾದ್ಧಗಳು ನಡೆಯುತ್ತಿರುತ್ತವೆ. ಒಂದೇ ಕೊಠಡಿಯಲ್ಲಿ ಸರದಿಯ ಮೇಲೆ ಎರಡು ಅಥವಾ ಮೂರು ಶ್ರಾದ್ಧ ಒಂದೇ ದಿನ ನಡೆಯುತ್ತದೆ. <b>ಸರಿಯಾಗಿ ಗೊತ್ತಿಲ್ಲದೇ, ವಿಚಾರಿಸಿದೇ ಹೋದವರು ಯಾರ ಪಿಂಡಕ್ಕೋ ನಮಸ್ಕರಿಸಿ ಊಟ ಮಾಡಿ ಬರಬಹುದು.</b> ಊಟ ಮಾತ್ರ ಸಾಮಾನ್ಯವಾಗಿ ಒಂದೇ! ಒಂದೇ ಅಡುಗೆ ಮನೆ. ಒಂದೇ ಅಡಿಗೆಯವರ ತಂಡ. ಒಂದೇ ಅಡಿಗೆ. ಒಂದು ವ್ಯತ್ಯಾಸ ಬರಬಹುದು. ಕೆಲವು ಕಾರ್ಯಕ್ರಮಗಳಲ್ಲಿ (ವೈಕುಂಠ ಸಮಾರಾಧನೆ ಇತ್ಯಾದಿ) ಲಾಡು ಅಥವಾ ಒಬ್ಬಟ್ಟು ಸಿಗಬಹುದು. ಕೆಲವದರಲ್ಲಿ ವಡೆ, ರವೇ ಉಂಡೆ ಇರಬಹುದು. ಇದು ಮಾತ್ರ ಅದಲುಬದಲಾಗಬಹುದು. ಅದೇನೂ ಹೆಚ್ಚು ಚಿಂತಿಸಬೇಕಾದ ವಿಷಯವಲ್ಲವಲ್ಲ! </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಈ ದಿನ ಮಠದಲ್ಲಿ ಜನ ಕಡಿಮೆ. <b>ಶ್ರಾದ್ದ ಭವನದಲ್ಲಿ ಬಿಕೋ ಎನ್ನುವ ವಾತಾವರಣ. </b>ಪಿಂಡಪ್ರದಾನವೇ ಇಲ್ಲ. ಭವನದ ಅಕ್ಕ ಪಕ್ಕದ ಮನೆಯವರಿಗೆ ಬಹಳ ಖುಷಿ. ಯಾರೋ ಬಂದು ನಮ್ಮ ಬಾಗಿಲ ಮುಂದೆ ವಾಹನ ನಿಲ್ಲಿಸಿ ಹೋಗಿ ಕಿರಿಕಿರಿ ಮಾಡುತ್ತಾರೆ ಎನ್ನುವ ಸಮಸ್ಯೆಯಿಲ್ಲ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಹುಟ್ಟು ಮತ್ತು ಸಾವುಗಳಿಗೆ ಬಿಡುವಿಲ್ಲ. <b>ರಜೆಯೇ ಇಲ್ಲದ ಕಾರ್ಯಕ್ರಮಗಳು ಅವು. </b>ಆದರೆ ಇಂದೇಕೆ ಶ್ರಾದ್ಧಗಳಿಲ್ಲ?</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;">*****</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಕಾಲದ ಗಣನೆ ಮತ್ತು ಲೆಕ್ಕಾಚಾರದ ಬಗ್ಗೆ ಹಿಂದಿನ ಸಂಚಿಕೆಯಲ್ಲಿ ಸ್ವಲ್ಪ ವಿಚಾರ ಮಾಡಿದೆವು. ಉಪರಿ ಎನ್ನುವ ದಿನಗಳ ಬಗ್ಗೆ ನೋಡಿದೆವು. ಸೂರ್ಯ, ಚಂದ್ರ, ಮತ್ತು ಭೂಮಿ, ಇವುಗಳ ಪರಸ್ಪರ ಸ್ಥಾನಗಳ ಕಾರಣದಿಂದ ಕಾಲವಿಲ್ಲದ ಕಾಲವನ್ನೂ ಅಳೆಯುತ್ತೇವೆ. ಭೂಮಿ ತನ್ನ ಅಕ್ಷದ ಮೇಲೇ ತಿರುಗುತ್ತಿರುವುದರಿಂದ <b>ಹಗಲು-ರಾತ್ರಿಗಳು</b> ಆಗುತ್ತವೆ. ಇದರ ಜೊತೆಗೆ ಸೂರ್ಯನ ಸುತ್ತ ಸುತ್ತುವುದರಿಂದ <b>ಋತುಗಳು, ಸಂವತ್ಸರ</b> ಬರುತ್ತವೆ. ಚಂದ್ರನೂ ಭೂಮಿಯ ಸುತ್ತ ಸುತ್ತುತ್ತಾ ಇದ್ದಾನೆ. ಈ ಚಲನೆಗಳೆಲ್ಲಾ ನಿಲ್ಲದೆ ನಡೆಯುತ್ತಲೇ ಇರುತ್ತವೆ. ಇವೆಲ್ಲದರ ಪರಿಣಾಮ ಕೆಲವು ವಿಶೇಷ ಘಟನೆಗಳು ಸಂಭವಿಸುತ್ತವೆ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">360 ಡಿಗ್ರಿ ಚಂದ್ರನ ಸುತ್ತಿಗೆ 30 ದಿನ. ಅಂದರೆ 12 ಡಿಗ್ರಿಗೆ ಒಂದು ದಿನ. 360 ಡಿಗ್ರಿ ಬಂದರೆ ಒಂದು ತಿಂಗಳು. <b>ಆದರೆ ನಮ್ಮ ಎಲ್ಲ ಗೂಟಗಳೂ ಚಲಿಸುತ್ತಲೇ ಇವೆ!</b> ಚಲಿಸುತ್ತಿವೆ ಮಾತ್ರವಲ್ಲ, ಚಲನೆಯ ಗತಿಯಲ್ಲಿ ವ್ಯತ್ಯಾಸ ಆಗುತ್ತಿರುತ್ತದೆ. ಆದ್ದರಿಂದ ಚಂದ್ರನ 12 ಡಿಗ್ರಿ ಚಾಲನೆ ಕಾಲದಲ್ಲಿ ವ್ಯತ್ಯಾಸ ಉಂಟಾಗುತ್ತದೆ. ಯಾವಾಗಲೂ 24 ಘಂಟೆಗಳಿಗೆ 12 ಡಿಗ್ರಿ ಆಗುವುದಿಲ್ಲ. <b>24 ಘಂಟೆಗಳು ಒಂದು ದಿನಕ್ಕೆ ಎಂದು ನಾವು ಮಾಡಿಕೊಂಡಿದ್ದೇವೆ. ಸೂರ್ಯ, ಚಂದ್ರ, ಭೂಮಿಗಳಿಗೆ ಈ ಕಟ್ಟುಪಾಡಿಲ್ಲ.</b> 12 ಡಿಗ್ರಿ ಚಂದ್ರನ ಚಲನೆಗೆ 18 ರಿಂದ 26 ತಾಸು ಹಿಡಿಯುತ್ತದೆ. ಸುಮಾರು 28 ದಿನಕ್ಕೆ ಒಂದು ಚಾಂದ್ರಮಾನ ತಿಂಗಳು. ನಾವು ಸೌರಮಾನವನ್ನೂ ಉಪಯೋಗಿಸುತ್ತೇವೆ. ಅಲ್ಲಿ ಸುಮಾರು 30 ದಿನಕ್ಕೆ ಒಂದು ತಿಂಗಳು. ಆದ್ದರಿಂದ ಆಗೊಮ್ಮೆ ಈಗೊಮ್ಮೆ ಇವೆರಡರ ನಡುವೆ ಬರುವ ವ್ಯತ್ಯಾಸವನ್ನು ಸರಿಪಡಿಸಲು ವಿಶೇಷ ಕಾರ್ಯಕ್ರಮ ಅಥವಾ ಲೆಕ್ಕಾಚಾರ ಇದೆ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;">*****</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>ಸೂರ್ಯೋದಯದ ಸಮಯದಲ್ಲಿ ಇರುವ ತಿಥಿಯನ್ನು ಶುಭ ಕಾರ್ಯಗಳಿಗೆ,</b> ಹಬ್ಬ-ಹರಿದಿನಗಳಿಗೆ ಎಂದು ಗೊತ್ತುಮಾಡುವುದು ಪದ್ದತಿ. <b>ಮಧ್ಯಾನ್ಹ ವ್ಯಾಪ್ತಿಯಲ್ಲಿರುವ ತಿಥಿಯನ್ನು ಶ್ರಾದ್ಧಾದಿ ಕರ್ಮಗಳಿಗೆ</b> ಗೊತ್ತು ಮಾಡುವುದು ಹೀಗೆಯೇ. ಶ್ರಾದ್ಧ ಪ್ರಾರಂಭ ಮಾಡುವುದು ಅಪರಾನ್ಹದಲ್ಲಿಯೇ. (ಮಠ, ಶ್ರಾದ್ಧ ಭವನಗಲ್ಲಿ ಅನುಕೂಲಕ್ಕೆ ಬೇಗ ಮಾಡುತ್ತಾರೆ) ಚಂದ್ರನ ಗತಿಯ ಪ್ರಕಾರ ದಿನ (12 ಡಿಗ್ರಿ ಚಲನೆ) 24<b> ಗಂಟೆಗಳಿಗೂ ಹೆಚ್ಚಾದಾಗ ಅಥವಾ ಹದಿನೆಂಟು ಗಂಟೆಗಳಂತೆ ಚಿಕ್ಕದಾದಾಗ</b> ಸೂರ್ಯೋದಯದ ಕಾಲದಲ್ಲಿ ಅಥವಾ ಮಧ್ಯಾನ್ಹದ ಕಾಲದಲ್ಲಿ ಇರುವ ತಿಥಿಗಲ್ಲಿ ವ್ಯತ್ಯಾಸ ಬರುತ್ತದೆ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಭಾದ್ರಪದ ತಿಂಗಳ ಎರಡನೆಯ ದಿನ ಸೂರ್ಯೋದಯದಲ್ಲಿ ಬಿದಿಗೆ. ಮೂರನೆಯ ದಿನ ಸೂರ್ಯೋದಯದಲ್ಲಿ ತದಿಗೆ. ನಾಲ್ಕನೆಯ ದಿನ ಸೂರ್ಯೋದಯದಲ್ಲಿ ಚತುರ್ಥಿ ಅಥವಾ ಚೌತಿ. ಇಂತಹ ವರ್ಷಗಳಲ್ಲಿ <b>ಯಾವುದೇ ತಕರಾರಿಲ್ಲದೆ ಗೌರಿ ತದಿಗೆ ಬಂದು ಗಣೇಶ ಮಾರನೆಯ ದಿನ ಚೌತಿ ಬರುವುದು.</b> ಎರಡು ದಿನ ಹಬ್ಬಗಳು. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಭಾದ್ರಪದ ತಿಂಗಳ ಎರಡನೆಯ ದಿನ (ಸೋಮವಾರ ಎನ್ನೋಣ) ಸೂರ್ಯೋದಯದಲ್ಲಿ ಬಿದಿಗೆ. ಆದ್ದರಿಂದ ಸೋಮವಾರ ಬಿದಿಗೆ ಆಚರಣೆ. ಸ್ವಲ್ಪ ಸಮಯದ ನಂತರ ತದಿಗೆ ಬಂತು. ಆದರೆ ಮಾರನೆಯ ದಿನ ಮಂಗಳವಾರ ಸೂರ್ಯೋದಯದಲ್ಲಿಯೂ ತದಿಗೆ ಇದೆ. ಆದ್ದರಿಂದ ಅಂದು ಮಂಗಳವಾರ ಗೌರಿ ಹಬ್ಬ. ಸ್ವಲ್ಪ ಸಮಯದಲ್ಲಿ ಚೌತಿಯೂ ಬಂತು. ಆದರೆ ಅದರ ಮಾರನೆಯ ದಿನ ಬುಧವಾರ ಸೂರ್ಯೋದಯದವರೆಗೆ ಚೌತಿ ಕಳೆದುಹೋಯಿತು. ಪಂಚಮಿ ಬಂತು. ಈ ಕಾರಣಕ್ಕಾಗಿಯೇ ಚೌತಿಯ ಆಚರಣೆಯೂ ಮಂಗಳವಾರವೇ ಆಗಬೇಕಾಯಿತು. ಎರಡು ತಿಥಿಗಳ ಆಚರಣೆಯೂ ಒಂದೇ ದಿನ ನಡೆಯಿತು. <b>ತಾಯಿ-ಮಗ ಒಂದೇ ದಿನ ಬಂದರು!</b> </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;">*****</div><div style="text-align: justify;"> </div><div style="text-align: justify;">ಶ್ರಾದ್ಧದ ವಿಷಯಕ್ಕೆ ಬರೋಣ. ಇದಕ್ಕೆ ಖಚಿತ ಉದಾಹರಣೆಗಳನ್ನು ತೆಗೆದುಕೊಂಡರೆ ಒಳ್ಳೆಯದು. ಇದೇ ವರ್ಷ, ಶೋಭನಾ ನಾಮ ಸಂವತ್ಸರ, ವೈಶಾಖ ಕೃಷ್ಣ ಪಕ್ಷದಲ್ಲಿ ನೋಡೋಣ:</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>ತಿಥಿದ್ವಯ: </b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">09.05.2023 ಮಂಗಳವಾರ ವೈಶಾಖ ಕೃಷ್ಣ ಚತುರ್ಥಿ (ಚೌತಿ) - ಸಂಜೆ 5.25 (17.25) ವರೆಗೆ. </div><div style="text-align: justify;">ಆದ್ದರಿಂದ ಶುಭಕಾರ್ಯಗಳಿಗೆ ಚತುರ್ಥಿ ಆಚರಣೆ. ಶ್ರಾದ್ಧ ತಿಥಿಯೂ ಚತುರ್ಥಿ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">10.05.2023 ಬುಧವಾರ - ವೈಶಾಖ ಕೃಷ್ಣ ಪಂಚಮಿ - ಮಧ್ಯಾಹ್ನ 3-16 (15.16) ವರೆಗೆ </div><div style="text-align: justify;">ಆದ್ದರಿಂದ ಶುಭಕಾರ್ಯಗಳಿಗೆ ಪಂಚಮಿ ಆಚರಣೆ. ಪಂಚಮಿ ಶ್ರಾದ್ಧವೂ ಇಂದೇ. </div><div style="text-align: justify;">ಮಾರನೆಯದಿನ ಗುರುವಾರ ಷಷ್ಠಿ ಮಧ್ಯಾಹ್ನ 12.58 ವರೆಗೆ ಮಾತ್ರ. ಆದ್ದರಿಂದ ಷಷ್ಠಿ ಶ್ರಾದ್ಧವೂ ಇಂದೇ. </div><div style="text-align: justify;"><b>ಪಂಚಮಿ ಮತ್ತು ಷಷ್ಠಿ ಎರಡೂ ಶ್ರಾದ್ಧಗಳು ಒಂದೇ ದಿನ ಆದ್ದರಿಂದ ಇದು "ತಿಥಿದ್ವಯ"</b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">11.05. 2023 ಗುರುವಾರ - ವೈಶಾಖ ಕೃಷ್ಣ ಷಷ್ಠಿ - ಮಧ್ಯಾಹ್ನ 12.58 ವರೆಗೆ ಮಾತ್ರ. </div><div style="text-align: justify;">ಆದ್ದರಿಂದ ಶುಭಕಾರ್ಯಗಳಿಗೆ ಷಷ್ಠಿ ಆಚರಣೆ. 12.58 ನಂತರ ಸಪ್ತಮಿ ಇರುವುದರಿಂದ ಶ್ರಾದ್ಧಕ್ಕೆ ಸಪ್ತಮಿ ಆಚರಣೆ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ತಿಥಿದ್ವಯದ ಒಂದು ಉದಾಹರಣೆ ನೋಡಿದೆವು. </div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b>ಶ್ರಾದ್ಧಾಭಾವ</b><b>:</b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಇದೇ ವರ್ಷ, ಶೋಭನಾ ನಾಮ ಸಂವತ್ಸರ ವೈಶಾಖ ಶುಕ್ಲಪಕ್ಷದಲ್ಲಿ ನೋಡೋಣ:</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">27.04. 2023 ಗುರುವಾರ - ಸಪ್ತಮಿ 12.44 ವರೆಗೆ. </div><div style="text-align: justify;">ಆದ್ದರಿಂದ ಶ್ರಾದ್ಧ ತಿಥಿ ಅಷ್ಟಮಿ ಆಚರಣೆ. (ಸಪ್ತಮಿ ಶ್ರಾದ್ಧ 26.04.2023 ಆಗಿ ಹೋಗಿದೆ)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">28.04.2023 ಶುಕ್ರವಾರ - ಅಷ್ಟಮಿ 14.44 ವರೆಗೆ. </div><div style="text-align: justify;">ಅಷ್ಟಮಿ ತಿಥಿ ಆಚರಣೆ ಹಿಂದಿನ ದಿನವೇ ಆಗಿ ಹೋಗಿದೆ. </div><div style="text-align: justify;">ಮಾರನೆಯ ದಿನ 29.04.2023 ನವಮಿ 16.48 ವರೆಗೂ ಇದೆ. ನವಮಿ ತಿಥಿ ಆಚರಣೆ ಮುಂದಿನ ದಿನ.</div><div style="text-align: justify;">ಒಂದು ನಿನ್ನೆ ಆಗಿಹೋಯಿತು. ಇನ್ನೊಂದು ನಾಳೆ! ಇಂದು (28.04.2023) ಏನೂ ಇಲ್ಲ. ಇದೇ "ಶ್ರಾದ್ಧಾಭಾವ" </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">29. 04. 2023 ಶನಿವಾರ - ನವಮಿ 16-48 ವರೆಗೆ </div><div style="text-align: justify;">ನವಮಿ ಶ್ರಾದ್ಧ ಆಚರಣೆ ಇಂದು. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">28.04.2023 ಶುಕ್ರವಾರ ಶ್ರಾದ್ಹಾಭಾವದ ಕಾರಣ ಶ್ರಾದ್ಧ ಭವನ ಬಿಕೋ ಎನ್ನುತ್ತಿದೆ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;">*****</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div>ಮೇಲೆ ಹೇಳಿದ ರೀತಿ ನಿರ್ಣಯ ಮಾಡುವುದು ಸಾಮಾನ್ಯ ನಿಯಮ. ಇಂಗ್ಲೀಷಿನಲ್ಲಿ "Thumb Rule" ಎಂದಂತೆ. ಕೆಲವೊಮ್ಮೆ ಇದಕ್ಕೂ ಮೀರಿ ಸ್ವಲ್ಪ ವ್ಯತ್ಯಾಸ ಆಗಬಹುದು. <b>"ಧರ್ಮ ಸಿಂಧು"</b> ಮತ್ತು <b>"ನಿರ್ಣಯ ಸಿಂಧು"</b> ಎನ್ನುವ ಗ್ರಂಥಗಳಲ್ಲಿನ ವಿಸ್ತಾರವಾದ ವಿವರಣೆಯನ್ನು ಆಧರಿಸಿ ದಿನಗಳನ್ನು ನಿರ್ಧರಿಸಿ ಪಂಚಾಂಗಗಳಲ್ಲಿ ಹಾಕುತ್ತಾರೆ. ಕೆಲವು ವೇಳೆ ಒಮ್ಮತ ಬರದೇ ಬೇರೆ ಬೇರೆ ಪಂಗಡಗಳಲ್ಲಿ ಬೇರೆ ಬೇರೆ ಆಚರಣೆಗಳೂ ಇರುವ ಉದಾಹರಣೆಗಳೂ ಉಂಟು. </div><div><br /></div><div>ಈಚಿನ ದಿನಗಳಲ್ಲಿ ಇಂತಹ ವಿಚಾರಗಳಲ್ಲಿ ಶ್ರದ್ದೆ ಕಡಿಮೆಯಾಗಿದೆ. ಕಡಿಮೆಯಾಗಿದೆ ಏನು, ಮಾಯವಾಗಿದೆ ಎಂದರೂ ತಪ್ಪಿಲ್ಲ. ಅವರವ ಇಷ್ಟದಂತೆ ನಡೆಸುವ ಕಾಲ ಇದು. ಅದು ತಪ್ಪು ಎಂದೇನೂ ಹೇಳುವಹಾಗಿಲ್ಲ. ಆದರೂ ಕೆಲವರಿಗೆ ಈ ವಿಚಾರಗಳಲ್ಲಿ ಸ್ವಲ್ಪ ಆಸಕ್ತಿ ಉಂಟು. ಅಂತಹ ಯುವಕರು ಇಂದೂ ಪ್ರಶ್ನೆಗಳನ್ನು ಹಾಕುತ್ತಾರೆ. ಹಬ್ಬ ಮತ್ತು ಶ್ರಾದ್ಧಾದಿಗಳನ್ನು ನಡೆಸಿಕೊಡುವ ಮಂದಿ ಹಿಂದೆ ಇವುಗಳಿಗೆ ಸರಿಯಾದ ಸಮಾಧಾನ ಹೇಳುತ್ತಿದ್ದರು. ಆದರೆ ಈಗ ಅನೇಕರಿಂದ ಸರಿಯಾದ ಸಮಾಧಾನಕರ ಉತ್ತರ ಸಿಗುವುದಿಲ್ಲ. </div><div><br /></div><div>ಮೇಲೆ ಹೇಳಿರುವುದೇ ಕೊನೆಯ ಮಾತು ಎಂದೇನೂ ಇಲ್ಲ. ನಮ್ಮ ಹಿರಿಯರು ಸುಮಾರು ಅರವತ್ತು ವರುಷಗಳ ಹಿಂದೆ ಚರ್ಚೆ ಮಾಡಿದಾಗ ಕೇಳಿದುದನ್ನು ಇಲ್ಲಿ ಹೇಳಿದೆ. ಇನ್ನೂ ಹೆಚ್ಚು ತಿಳಿಯಬೇಕಾದರೆ ತಿಳಿದವರಲ್ಲಿ ವಿಚಾರಿಸಬೇಕು. ಇಲ್ಲವೇ ಮೇಲೆ ಹೇಳಿದ ಗ್ರಂಥಗಳನ್ನು ಅಭ್ಯಸಿಸಬೇಕು. </div></div>Keshava Murthyhttp://www.blogger.com/profile/06498982131870248733noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2360304904596125453.post-36101632996439813742024-01-01T15:18:00.000-08:002024-01-01T15:18:11.227-08:00New Year's Universal Language<p style="text-align: center;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhi2IcIU0Qisy5mxQo2UP6r8qkTanbXJd0RXPWvg0zrxM37nMPTGBIzhp9-o4YnxQKFgZBRXmF_sJtM4gqw6xJ0siv6-V6wlEXGhI_BMmYM26kkNwBIPYg1duubjn_F8BP3MUzVdMN6Hgt4QW3OpEGVNQlY5zJ0Jfqwakth_p0zOP2q63wcz7Pad83UGJ8" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="" data-original-height="500" data-original-width="1000" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhi2IcIU0Qisy5mxQo2UP6r8qkTanbXJd0RXPWvg0zrxM37nMPTGBIzhp9-o4YnxQKFgZBRXmF_sJtM4gqw6xJ0siv6-V6wlEXGhI_BMmYM26kkNwBIPYg1duubjn_F8BP3MUzVdMN6Hgt4QW3OpEGVNQlY5zJ0Jfqwakth_p0zOP2q63wcz7Pad83UGJ8=w400-h200" width="400" /></a></div><span style="font-family: arial;"><br /></span><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Though time is endless and no one knows when it started, man has attempted to measure it like any other item or commodity known to him. The nearest and best method available to him for measuring time was <b>movement of the planets or their satellites.</b> The time taken by the earth to make a full round of the Sun was accepted as the measure for time and called a year. Then the measure of day was already there as the time between two sunrises. Things fell in place with these two measuring units; it gave <b>meaning to seasons and many happenings on the earth</b> that had close connections with the happenings in human life span. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Once the revolution of Earth around the Sun was accepted as a year, naturally each completion of revolutions started a new one. <b>Man always wants to find some reason to celebrate.</b> What can be a bigger reason for celebrating than the beginning of a new year? So each new revolution heralded a new year. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">The funniest thing is that what can be starting point for a new revolution of the earth around the Sun when the process continues day after day without any interruption? This resulted in the rise of many interpretations for the beginning of the new year. Accordingly we have <b>new year calculations around the year!</b> Hence new year day is celebrated on different days throughout the year around the world. However, modren man has accepted the concept of the twelve months cycle from January to December more widely than others. This gives rise to celebration of January 1st as the <b>"New Year Day"</b> throughout the world, though there is no bar in different parts of the world having their own new year day as well. </span></p><p style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">*****</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: arial;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhWRQf4DAs4HlkQd8FYTBWIl-yyhXey2eHQkl28TTOG5tplle14hAlMfc6plDCws4U3GZ5KJ6TDYmorHJnyrw2prG-VtkR_G5oOS368XHr77towKoWxphP3sMHDCGKmB1pVhbXetQ4k_tmus3LZWZBYcNDzIZYDcvUiv8mwR8HuL0-iGAeZf86SptvCi80" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="" data-original-height="2048" data-original-width="2048" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhWRQf4DAs4HlkQd8FYTBWIl-yyhXey2eHQkl28TTOG5tplle14hAlMfc6plDCws4U3GZ5KJ6TDYmorHJnyrw2prG-VtkR_G5oOS368XHr77towKoWxphP3sMHDCGKmB1pVhbXetQ4k_tmus3LZWZBYcNDzIZYDcvUiv8mwR8HuL0-iGAeZf86SptvCi80" width="240" /></a></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Though January 1st is now widely accepted as the new year day, it is <b>ushered in at different times of the day </b>around the world, since there are different time zones around the globe. Thus the new year arrives in East Asia and Australia earlier than Europe or Americas. There are many types of celebrations heralding the new year in the middle of the night as the clock ticks. The celebrations continue throughout the day in different parts of the world. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">In the United States of America, the major celebrations of ushering the new year happen in the east coast as well as the west coast. The huge gatherings waiting in biting cold at the <b>Times Square in New York</b> in the midnight as per EST time and look for the <b>famous ball to fall.</b> It is a stupendous task for the law enforcement agencies to manage the show peacefully. It is even a bigger task for the cleaning agencies to clear the debris after the crowds celebrate and melt away.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">*****</span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;"><p style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEg8A4hjlxIcaW-ASN1dLqG1V-UEh-dg950Qp4bDRnUfeO86af6RBK7hnzWftNEbH7xAYacpjHw5XXn1HP_RMMHS6Dg4mHY0TFUk8OlmVQ2tPwmupZxU6sLC8jgiPkragkfxvGggOgJq77Gr5IColwugmoIZLoJPqgHLDiDC6vQNh_sS3-UuWBJiVXH4ZPk" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="" data-original-height="224" data-original-width="225" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEg8A4hjlxIcaW-ASN1dLqG1V-UEh-dg950Qp4bDRnUfeO86af6RBK7hnzWftNEbH7xAYacpjHw5XXn1HP_RMMHS6Dg4mHY0TFUk8OlmVQ2tPwmupZxU6sLC8jgiPkragkfxvGggOgJq77Gr5IColwugmoIZLoJPqgHLDiDC6vQNh_sS3-UuWBJiVXH4ZPk" width="241" /></a></p><div style="text-align: justify;">On the west coast of USA, new year arrives three hours later. But the biggest celebration here happens in the form of a parade in <b>Los Angeles.</b> It actually takes place in the <b>City of Pasadena, </b>about 11 miles from downtown Los Angeles. It takes place at 8<b> AM PST (Pacific Time)</b> which is 11 AM in the east coast cities like New York, Washington DC etc. This time is convenient for viewers allover the USA and countries in the American continents, to watch the parade live on TV. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">The parade is held on the 1st of January at 8 AM PST, and <b>moves along the 5 1/2 mile long Pasadena's Colorado Boulevard. </b>If 1st January happens to be a Sunday, it is moved to the next day. <b>Marching Bands, Vintage Cars, boat and airplane formations, horse riders, and various other Tableaux form the core of the parade.</b> The parade goes on for 3 hours and ends at about 11 AM, local time. Seats for sitting and viewing the parade are available for purchase at a cost of 25 USD to 250 USD but are sold out much in advance. Most of the locals <b>stand along the two sides of the road to watch the parade and cheer the participants. </b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;">*****</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjtv-ZglAzmsH08GF80wlS3aCVafps8sxCO8QAGiCtyELwnblzyv2D5EkHB3ouo7Vs7guP3oluHikmY50NUya_nDJTgTQmNnLcSvqEi2Bnu9uA-FcfrSCauhJI2AQBy6cptKP4QUKEAnm0CD6t7Z5xSgv7qWYiAgsTGuTxggYOkSBDsBGqqNucAhE-FZq8" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img alt="" data-original-height="428" data-original-width="760" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjtv-ZglAzmsH08GF80wlS3aCVafps8sxCO8QAGiCtyELwnblzyv2D5EkHB3ouo7Vs7guP3oluHikmY50NUya_nDJTgTQmNnLcSvqEi2Bnu9uA-FcfrSCauhJI2AQBy6cptKP4QUKEAnm0CD6t7Z5xSgv7qWYiAgsTGuTxggYOkSBDsBGqqNucAhE-FZq8" width="320" /></a></div>The event is officially named as the <b>"Tournament of Roses Parade"</b> as one of the main items used for preparing and decorating the participating objects and tableaux is rose flowers. However, many other flowers and vegetables are also used. The event is managed by <b>Pasadena Tournament of Roses Association.</b> This years event was sponsored by Honda Motors. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Leading the Rose parade is considered a great honour. The leader is called <b>Grand Marshal of the parade.</b> This year's parade marshal was <b>six times Tony Award winner singer and actress Audra McDonald.</b> The participating floats come from various organisations like NGOs, corporates, voluntary groups as well as from other countries as well. The floats participating are judged by a team of distinguished judges and awards given away after conclusion of the event. This year's award was won by the <b>San Diego Zoo float,</b> photo of which is given above. <b>Today was the 135th parade and an estimated 800,000 people watched it live at the venue.</b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;">*****</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;">The parade lasts for three hours, but the actual work takes weeks starting from conceptualisation, working out the details, preparing the structure and final decoration with flowers on the previous day. <b>Volunteers enthusiastically take part in preparing the floats and spend several hours in the process.</b> Watching the parade is indeed a sight to behold. It is a <b>cultural extravaganza</b> as well as a time for celebrations and looking at the new year with fond hopes.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">This year's theme was <b>"Celebrating a World of Music - The universal Language".</b> Let us hope that the universal appeal of music will bring joy and relief to a world torn between multiple strifes. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Happy New Year 2024.</b></div></span></div><p></p>Keshava Murthyhttp://www.blogger.com/profile/06498982131870248733noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-2360304904596125453.post-65809959813805863852023-12-25T15:38:00.000-08:002023-12-26T09:21:17.429-08:00 ತಿಥಿ - ಅತಿಥಿ - ಅಭ್ಯಾಗತ <p style="text-align: center;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjK7Jqgn2RvcUrRAbiN61WMU8C8MLCE2lENDVcDBFrV0pipRWllp2KSdvMhDnPS9o6IQJKXOBo-CgGQG0XdVSjy6PSuof7cHr1fmsB8tCXKsmxQOgGNfg9fBTlZzJBsB66soJ1YiKEiazdAQ9DBUllGD6GpHav9s8y03AtEy0QDqXGL3OAtOEG_eK4Wsos" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="" data-original-height="600" data-original-width="437" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjK7Jqgn2RvcUrRAbiN61WMU8C8MLCE2lENDVcDBFrV0pipRWllp2KSdvMhDnPS9o6IQJKXOBo-CgGQG0XdVSjy6PSuof7cHr1fmsB8tCXKsmxQOgGNfg9fBTlZzJBsB66soJ1YiKEiazdAQ9DBUllGD6GpHav9s8y03AtEy0QDqXGL3OAtOEG_eK4Wsos=w292-h400" width="292" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಕಣ್ವ ಋಷಿಗಳು ಆಶ್ರಮದಲ್ಲಿಲ್ಲ. ಅಲ್ಲಿನ ಎಲ್ಲ ನಿರ್ವಹಣೆಯ ಕೆಲಸವನ್ನು ಸಾಕು ಮಗಳು <b>ಶಕುಂತಲೆ</b>ಗೆ ವಹಿಸಿ ಎಲ್ಲಿಯೋ ಸಂಚಾರ ಹೋಗಿದ್ದಾರೆ. ಶಕುಂತಲೆಯಾದರೋ ತನ್ನದೇ ಪ್ರಪಂಚದಲ್ಲಿ ಮುಳುಗಿಹೋಗಿದ್ದಾಳೆ. ಅತಿ ಶೀಘ್ರದಲ್ಲೇ ರಾಜಧಾನಿಗೆ ಕರೆಸಿಕೊಳ್ಳುವುದಾಗಿ ವಚನ ಕೊಟ್ಟಿದ್ದ ಚಕ್ರವರ್ತಿ <b>ದುಷ್ಯಂತ</b>ನಾಗಲೀ ಅಥವಾ ಅವನ ಕಡೆಯ ದೂತರಾಗಲೀ ಇನ್ನೂ ಬಂದಿಲ್ಲ. ಸಾಕುತಂದೆಗೇ ಗೊತ್ತಿಲ್ಲದಹಾಗೆ ವಿವಾಹವೇನೋ ಆಯಿತು. ಆದರೆ ಮುಂದಿನ ಕಥೆಯೇನು? ಈ ಸಮಸ್ಯೆಗೆ ಪರಿಹಾರ ಹೇಗೆ? ಇದು ಅವಳ ಚಿಂತೆ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಮಹರ್ಷಿ <b>ದೂರ್ವಾಸರು</b> ಅದೇ ಸಮಯಕ್ಕೆ ಆಶ್ರಮಕ್ಕೆ ಬಂದರು. ಶಕುಂತಲೆಯ ಮುಂದೆ ನಿಂತರು. ನಿಂತೇ ಇದ್ದರು. ಶಕುಂತಲೆ ನೋಡಲೂ ಇಲ್ಲ; ಮಾತಾಡಲೂ ಇಲ್ಲ. <b>ಆಶ್ರಮಕ್ಕೆ ಬಂದ ಅತಿಥಿ ಎದುರು ನಿಂತಿದ್ದರೂ ಸ್ವಾಗತಿಸಲೂ ಇಲ್ಲ.</b> ದೂರ್ವಾಸರಿಗೆ ಅಖಂಡ ಕೋಪ ಬಂತು. ಶಪಿಸಿದರು. ಹೊರಟುಹೋದರು. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಹೀಗೆ ಸಾಗುತ್ತದೆ ಮಹಾಕವಿ ಕಾಳಿದಾಸನ ನಾಟಕದ ಕಥೆ,</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;">*****</div><div style="text-align: justify;"><div><br /></div><div>ಶೂರಸೇನನ ಮಗಳು <b>ಪೃಥಾ.</b> ವಸುದೇವನ ಸೋದರಿ. ಆದ್ದರಿಂದ ಅವಳು ಮುಂದೆ ಶ್ರೀಕೃಷ್ಣನ ಸೋದರತ್ತೆ. ಮಕ್ಕಳಿಲ್ಲದ ಶೂರಸೇನನ ಸಹೋದರ ಕುಂತಿಭೋಜ ಅವಳನ್ನು ದತ್ತು ತೆಗೆದುಕೊಂಡ. ಅಂದಿನಿಂದ ಅವಳು <b>ಕುಂತಿ</b> ಎಂದು ಹೆಸರು ಪಡೆದಳು. (ಶ್ರುತಶ್ರವೆ ಮತ್ತು ಶ್ರುತದೇವೆ ಸಹ ವಸುದೇವನ ತಂಗಿಯರು. ಶಿಶುಪಾಲ ಮತ್ತು ದಂತವಕ್ರರು ಕ್ರಮವಾಗಿ ಇವರ ಮಕ್ಕಳು). </div><div><br /></div><div>ಒಮ್ಮೆ ಮಹರ್ಷಿ <b>ದೂರ್ವಾಸರು</b> ಕುಂತಿಭೋಜನ ಸ್ಥಳಕ್ಕೆ ಅನಿರೀಕ್ಷಿತವಾಗಿ ಬಂದರು. ಕುಂತಿಭೋಜನ ವಿನಂತಿಯಂತೆ ಕೆಲವು ದಿನ ನಿಂತರು. ಮಹರ್ಷಿಗಳ ಸೇವೆಗೆ ಕುಂತಿಭೋಜ ಮಗಳು ಕುಂತಿಯನ್ನು ನೇಮಿಸಿದ. ಕುಂತಿಯ ಸೇವೆಯಿಂದ ಅತ್ಯಂತ ಸಂತುಷ್ಟರಾದ ಮಹರ್ಷಿ ದೂರ್ವಾಸರು ಕುಂತಿಗೆ <b>ಐದು ಅಮೂಲ್ಯ ವರ</b>ಗಳನ್ನು ಕೊಟ್ಟರು. </div><div><br /></div><div>ಆದರ ಫಲವಾಗಿ ಮುಂದೆ ಕರ್ಣ, ಯುಧಿಷ್ಠಿರ, ಭೀಮ ಮತ್ತು ಅರ್ಜುನ ಹುಟ್ಟಿ <b>ಕೌಂತೇಯ</b>ರಾದರು. ಕುಂತಿ ಐದನೆಯ ವರವನ್ನು ಮಾದ್ರಿಗೆ ವರ್ಗಾಯಿಸಿದಳು. ಅದರಿಂದ ನಕುಲ ಮತ್ತು ಸಹದೇವರ ಜನನ. ಅವರಿಬ್ಬರೂ <b>ಮಾದ್ರೀಯರು.</b> ಕರ್ಣನನ್ನು ಬಿಟ್ಟು ಉಳಿದ ಐವರು ಪಾಂಡುರಾಜನ ಮಕ್ಕಳಾದ್ದರಿಂದ <b>ಪಾಂಡವ</b>ರಾದರು. ಹೀಗೆ ಮುಂದುವರಿಯುತ್ತದೆ ಮಹಾಭಾರತದ ಕಥೆ,</div><div><br /></div></div><div style="text-align: center;">*****</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ವಾಜಶ್ರವಸ ಋಷಿಯ ಮಗಳು ಆರುಣಿ. ಆರುಣಿಯ ಪತಿ ಋಷಿ ಉದ್ದಾಲಕ. ಇವರ ಮಕ್ಕಳು ಶ್ವೇತಕೇತು ಮತ್ತು <b>ನಚಿಕೇತ.</b> ತಂದೆಯ ಯಾಗದಲ್ಲಿ ಅವನು ದಾನ ಕೊಡುವ ಕೆಲವು ನಿರುಪಯೋಗಿ ಗೋವುಗಳನ್ನು ಕಂಡು ನಿರಾಶನಾಗಿ ಪುಟ್ಟ ಬಾಲಕ ನಚಿಕೇತ ಯಾಗದಲ್ಲಿ ಮಗ್ನನಾಗಿರುವ ತಂದೆಯನ್ನು "ಅಪ್ಪ, ನನ್ನನ್ನು ಯಾರಿಗೆ ಕೊಡುತ್ತೀ" ಎಂದು ಮತ್ತೆ ಮತ್ತೆ ಕೇಳುತ್ತಾನೆ. ಮೊದಲಿಗೆ ಅವನ ಪ್ರಶ್ನೆಯನ್ನು ಗಮನಿಸದವನಂತೆ ಇದ್ದರೂ ಪದೇ ಪದೇ ಕೇಳಿದಾಗ ಕೋಪದಿಂದ "ನಿನ್ನನ್ನು ಯಮನಿಗೆ ಕೊಡುತ್ತೇನೆ" ಎಂದುಬಿಡುತ್ತಾನೆ ತಂದೆ. (ನಚಿಕೇತ ವಾಜಶ್ರವಸನ ಮಗಳ ಮಗ. ಮೊಮ್ಮಗ. ಉದ್ದಾಲಕನ ಮಗ. ವಾಜಶ್ರವಸನ ಮಗ ಎನ್ನುವುದು ತಪ್ಪು ಗ್ರಹಿಕೆ). </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ನಚಿಕೇತ ನೇರ ಯಮನ ಪಟ್ಟಣಕ್ಕೆ ಬಂದುಬಿಡುತ್ತಾನೆ. ಯಮ ಸಂಚಾರದಲ್ಲಿ ಇದ್ದಾನೆ. ಮನೆಯವರು ಒಳಗೆ ಕರೆದರೂ ಹೋಗದೆ ನಚಿಕೇತ ಮೂರು ಹಗಲು, ಮೂರು ರಾತ್ರಿ ಯಮನ ಮನೆಯ ಬಾಗಿಲ ಬಳಿಯೇ ಕುಳಿತುಬಿಡುತ್ತಾನೆ. ಮೂರು ದಿನದ ನಂತರ ಬಂದ ಯಮನಿಗೆ ಆಶ್ಚರ್ಯ. <b>ಯಮ ಆಹ್ವಾನ ಕೊಟ್ಟವನಲ್ಲ. ನಚಿಕೇತ ಬರುವುದಾಗಿ ಮುಂಚೆ ತಿಳಿಸಿದವನೂ ಅಲ್ಲ.</b> ಆದರೂ ಯಮನು ಮೂರು ದಿನ ಕಾಯಿಸಿದ ತಪ್ಪಿಗೆ ಮೂರು ವರ ಕೊಡುತ್ತಾನೆ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಆ ವರಗಳ ವಿಷಯ ಮತ್ತು ಯಮನು ನಚಿಕೇತನಿಗೆ ವಿವರಿಸಿದ ರಹಸ್ಯ ತತ್ವಗಳು <b>"ಕಠೋಪನಿಷತ್" </b>ಮುಂದಿನ ವಿವರಗಳು. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;">*****</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಮೇಲಿನ <b>ಮೂರು ದೃಷ್ಟಾಂತಗಳಲ್ಲಿ ಮೂರು ವಿಧ ಪರಿಣಾಮ</b>ಗಳನ್ನು ಕಾಣುತ್ತೇವೆ. ಮೊದಲನೆಯದರಲ್ಲಿ <b>ಸತ್ಕಾರವಂಚಿತ ಅಥಿತಿಯ ಕೋಪ</b>ದ ಪರಿಣಾಮ. ಎರಡನೆಯದರಲ್ಲಿ <b>ಸತ್ಕಾರದಿಂದ ಪ್ರೀತನಾದ ಅಥಿತಿಯ ಸಂತೋಷ</b>ದ ಫಲ. ಮೂರನೆಯದರಲ್ಲಿ ಅತಿಥಿ ಕೋಪಿಸಿಕೊಳ್ಳುವ ಸಾಧ್ಯತೆ ಇಲ್ಲದಿದ್ದರೂ ಅವನನ್ನು <b>ಸಮಾಧಿನಿಸಿ ಗೌರವ ತೋರುವ ರೀತಿ.</b> ಮೊದಲನೆಯದು ಅತಿಥಿ ಸತ್ಕಾರದಲ್ಲಿ ನಿರಾಸಕ್ತಿ. ಎರಡನೆಯದರಲ್ಲಿ ಅತಿಥಿ ಸತ್ಕಾರದಲ್ಲಿ ಪೂರ್ಣ ಆಸಕ್ತಿ. ಮೂರನೆಯದರಲ್ಲಿ ತಡವಾದುದಕ್ಕೆ ಪ್ರಾಯಶ್ಚಿತ್ತರೂಪವಾಗಿ ಹೆಚ್ಚಿನ ಸತ್ಕಾರದ ಪ್ರಯತ್ನ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>ಅಥಿತಿ ಅಭ್ಯಾಗತರ ಸತ್ಕಾರ</b> ಎಂದು ಜೊತೆ ಜೊತೆಯಾಗಿ ಹೇಳುತ್ತಾರೆ. ಅಚ್ಚ ಕನ್ನಡದಲ್ಲಿ <b>ಬಂದವರು-ಹೋದವರು</b> ಎನ್ನುತ್ತೇವೆ. ಬಂದವರು ಹೋಗಿಯೇ ಹೋಗುತ್ತಾರೆ. ಆದರೆ ಅದು ಒಂದು ಹೇಳುವ ರೀತಿ. ಪ್ರೀತಿ-ಗೀತಿ ಅಂದಂತೆ. ಅದರಲ್ಲಿ ಒಂದು ವಿಶೇಷವಿದೆ. ಬಂದವರನ್ನು ಸ್ವಾಗತಿಸುವುದು ಎಷ್ಟು ಮುಖ್ಯವೋ, ಅವರು ಹೋಗುವಾಗ ಕ್ರಮವಾಗಿ ಬೀಳ್ಕೊಡುವುದೂ ಅಷ್ಟೇ ಮುಖ್ಯ. ಹಾಗಿದ್ದರೆ <b>ಅಥಿತಿ ಎಂದರೆ ಯಾರು?</b> <b>ಅಭ್ಯಾಗತ ಅಂದರೆ ಯಾರು?</b> ಎರಡರ ಅರ್ಥವೂ ಒಂದೇ? ಅಥವಾ ಬೇರೆಯೇ? ಅವರ ಸತ್ಕಾರಕ್ಕೆ ಏಕೆ ಇಷ್ಟು ಮಹತ್ವ? ಈ ಪ್ರಶ್ನೆಗಳಿಗೆ ಉತ್ತರ ತಿಳಿಯುವುದು ಸಹಜವಾಗಿ ಮಾಡಬೇಕಾದ ಕೆಲಸ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;">*****</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಪಂಚಾಂಗ ಎಂಬ ಪದವನ್ನು ಎಲ್ಲರೂ ಬಳಸುತ್ತೇವೆ. <b>ಪಂಚಾಂಗ</b> ಎಂದರೆ ಒಂದು ಪುಸ್ತಕ; ಪ್ರತಿ ವರುಷ ಬರುವ ಹೊಸ ಪುಸ್ತಕ ಎಂದೇ ಅನೇಕರ ತಿಳುವಳಿಕೆ. ಈಚೆಗಂತೂ ವಾಟ್ಸಪ್ಪ್ ಗುಂಪುಗಳಲ್ಲಿ <b>"ಈ ದಿನದ ಪಂಚಾಂಗ"</b> ಎಂದು ಎಲ್ಲರಿಗೂ ಅದನ್ನು ಸುತ್ತು ಹೊಡೆಸದಿದ್ದರೆ ಕೆಲವರಿಗೆ ನಿದ್ದೆಯೇ ಬರುವುದಿಲ್ಲ. ಈ ಪಂಚಾಂಗ ಎಂದರೆ ಏನು? ಪಂಚ ಎಂದರೆ ಐದು ಎಂದು ಎಲ್ಲರಿಗೂ ತಿಳಿದಿರುವ ವಿಷಯ. ಏನು ಈ ಐದು? ಇವು ಯಾವುದರ ಅಂಗಗಳು? </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಯಾವುದಾದರೂ ಕೆಲಸವನ್ನು ಮಾಡುವಾಗ <b>"ಒಂದು ಒಳ್ಳೆಯ ದಿನವನ್ನು ನೋಡಿ ಮಾಡಿ"</b> ಎಂದು ಎಲ್ಲರೂ ಹೇಳುತ್ತಾರೆ. ಯಾವುದು ಒಳ್ಳೆಯ ದಿನ? ಕೇವಲ ದಿನ ಮಾತ್ರ ಒಳ್ಳೆಯದಾದರೆ ನಮಗೆ ಸಾಲದು. ಒಳ್ಳೆಯ ಹಣ್ಣು ಬೇಕು, ಮಾತ್ರವಲ್ಲ. ಅದರ ಒಳ್ಳೆಯ ಭಾಗವೇ ಬೇಕು! ಆ ದಿನದಲ್ಲೂ ಒಂದು ಒಳ್ಳೆಯ ಸಮಯ, ಅಂದರೆ <b>ಮುಹೂರ್ತ</b> ಹುಡುಕುತ್ತಾರೆ. ಒಳ್ಳೆಯ ದಿನವಾಗಬೇಕಾದರೆ ಐದು ಘಟಕಗಳು ಸೇರಬೇಕು. ಐದು ಘಟಕಗಳು ಪ್ರತಿ ದಿನ ಸೇರೇ ಸೇರುತ್ತವಲ್ಲ! ಐದು ಘಟಕಗಳೂ ಒಳ್ಳೆಯವಾಗಿರಬೇಕು. <b>ದಿನ, ವಾರ, ನಕ್ಷತ್ರ, ಯೋಗ, ಕರಣ</b> ಇವೇ ಆ ಐದು ಅಂಗಗಳು. ಈ ಐದರ ವಿವರಗಳನ್ನು ಕೋಷ್ಟಕದಂತೆ ಕೊಟ್ಟಿರುವ ಪುಸ್ತಕವೇ ಪಂಚಾಂಗ. ಅಷ್ಟೇ ಅಲ್ಲ. ಊಟದಲ್ಲಿ ಐದು ವಿಧವಾದ ಸಿಹಿ ಪದಾರ್ಥ ಇರಬೇಕು ಅಂದರೆ ಬರಿ ಐದು ಸಿಹಿ ತಿಂಡಿ ಮಾಡಿ ಬಡಿಸುವುದಲ್ಲ. ಅವುಗಳ ಜೊತೆ ಬೇರೆ ಅನೇಕ ವ್ಯಂಜಕಗಳೂ ಇರುತ್ತವೆ. ಪಂಚಾಂಗವೂ ಹಾಗೆ. ವರ್ಷದ ಪ್ರತಿ ದಿನದ ಈ ಐದು ಅಂಗಗಳ ಕೋಷ್ಠಕದ ಜೊತೆ ಅನೇಕ ಬೇರೆ ಬೇರೆ ಅವಶ್ಯಕವಾದ ವಿಚಾರಗಳೂ ಪಂಚಾಂಗದಲ್ಲಿ ಇರುತ್ತವೆ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಪಂಚಾಂಗದ ಐದು ಅಂಗಗಳಲ್ಲಿ ಮೊದಲನೆಯದು ದಿನ. ಅನಂತವಾದ ಕಾಲವನ್ನು ನಮ್ಮ ಅನುಕೂಲಕ್ಕಾಗಿ ವಿಭಜಿಸಿ ಲೆಕ್ಕಮಾಡಲು ಸುಲಭವಾದ ಘಟಕಗಳಾಗಿ ಮಾಡಿದ್ದಾರೆ. <b>ಚಂದ್ರ ಮತ್ತು ಸೂರ್ಯರ ಚಲನೆ ಆಧರಿಸಿ ಕಾಲ ಅಳೆಯುವ ಪ್ರಯತ್ನ.</b> <b>"ಮತ್ತೆ ಮತ್ತೆ ಯುಗಾದಿ! ಯಾವುದಕೆ ಹಾದಿ? ಕಂಭ ಸುತ್ತುವ ವೃತ್ತ, ಕಾಲಗತಿಯೇ ಅನಾದಿ"</b> ಎನ್ನುತ್ತಾರೆ ಕವಿ ಗೋಪಾಲಕೃಷ್ಣ ಅಡಿಗರು. ಸೂರ್ಯೋದಯದಿಂದ ಸೂರ್ಯಾಸ್ತದವರೆಗಿನ ಕಾಲ ಹಗಲು. ಸೂರ್ಯಾಸ್ತದಿಂದ ಸೂರ್ಯೋದಯದವರೆಗಿನ ಕಾಲ ರಾತ್ರಿ. ಸೂರ್ಯೋದಯದಿಂದ ಮತ್ತೆ ಮಾರನೆಯ ದಿನ ಸೂರ್ಯೋದಯದವರೆಗಿನ ಕಾಲ ಒಂದು ದಿನ. ಅಮಾವಾಸ್ಯೆಯಿಂದ ಹುಣ್ಣಿಮೆಯವರೆಗೆ ಶುಕ್ಲ ಪಕ್ಷ. ಹುಣ್ಣಿಮೆಯಿಂದ ಅಮಾವಾಸ್ಯೆವರೆಗೆ ಕೃಷ್ಣ ಪಕ್ಷ. ಅಂದರೆ ಅಮಾವಾಸ್ಯೆಯಿಂದ ಮುಂದಿನ ಅಮಾವಾಸ್ಯೆವರೆಗೆ ಒಂದು ತಿಂಗಳು. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಚಂದ್ರನ ಗತಿ ಅನುಸರಿಸಿ ಸುಮಾರು ಇಪ್ಪತೆಂಟು ದಿನಗಳಿಗೆ ಒಂದು ತಿಂಗಳು. ಈ ತಿಂಗಳಲ್ಲಿ ಮೂವತ್ತು ತಿಥಿಗಳು. ಆದ್ದರಿಂದ ಕೆಲವು ವೇಳೆ ಒಂದೇ ದಿನ ಎರಡು ತಿಥಿಗಳೂ ಬರಬಹುದು. ಒಂದು ಹಲ್ಲಿನ ಮೇಲೆ ಹುಟ್ಟಿದ ಇನ್ನೊಂದು ಹಲ್ಲು ಅಥವಾ ಉಬ್ಬು ಹಲ್ಲು ಎಂದು ತಮಾಷೆಯಾಗಿ ಹೇಳಬಹುದು. ಇದನ್ನೇ ಉಪರಿ (ಒಂದರ ಮೇಲೆ ಇನ್ನೊಂದು) ಎನ್ನುತ್ತಾರೆ. ಸಾಮಾನ್ಯವಾಗಿ ಒಂದು ದಿನಕ್ಕೆ ಒಂದು ತಿಥಿ. ಅದಕ್ಕೇ ಐದು ಅಂಗಗಳಲ್ಲಿ ಮೊದಲನೆಯದನ್ನು ದಿನ ಅಥವಾ ತಿಥಿ ಎನ್ನುತ್ತಾರೆ. ಪಾಡ್ಯ, ಬಿದಿಗೆ, ತದಿಗೆ...... ಹುಣ್ಣಿಮೆ ಅಥವಾ ಅಮಾವಾಸ್ಯೆ ಇತ್ಯಾದಿ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;">*****</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಜೀವನದ ವಿವಿಧ ಹಂತಗಳನ್ನು <b>ನಾಲ್ಕು ಆಶ್ರಮಗಳು</b> ಎಂದು ವಿಂಗಡಿಸಿದ್ದಾರೆ. (ಜನ್ಮದಿಂದ) ವಿವಾಹದವರೆಗೂ <b>ಬ್ರಹ್ಮಚರ್ಯ.</b> ನಂತರ <b>ಗೃಹಸ್ಥ.</b> ಹೆಚ್ಚಿನ ಸಾಧನೆಗೋ, ಸಂಸಾರದಲ್ಲಿ ಬೇಸತ್ತು ವೈರಾಗ್ಯ ಬಂದೋ <b>ಸನ್ಯಾಸ</b> ಸ್ವೀಕರಿಸಬಹುದು. ಇಲ್ಲವೇ ಗೃಹಸ್ಥನಾದ ನಂತರ ಕೊನೆಯಲ್ಲಿ <b>ವಾನಪ್ರಸ್ಥ.</b> ಹಿಂದೆ ಸಂಸಾರ ತ್ಯಜಿಸಿ ಕಾಡಿಗೆ ಹೋಗುತ್ತಿದ್ದರು. ಈಗ ಅದೂ ಸಾಧ್ಯವಿಲ್ಲ. ಕಾಡೆಲ್ಲಾ ಊರಾಗಿದೆ. "ನೀನೆಲ್ಲಿ ನಡೆವೆ ದೂರ! ಎಲ್ಲೆಲ್ಲೂ ಲೋಕವೇ!" ಎನ್ನುವಂಥ ಸ್ಥಿತಿ. ಬ್ರಹ್ಮಚಾರಿಗಳೂ ಮತ್ತು ಸನ್ಯಾಸಿಗಳೂ ಗೃಹಸ್ಥರನ್ನೇ ಆಶ್ರಯಿಸಿ ಜೀವಿಸಬೇಕು. ಅದಕ್ಕೇ ಕಾಳಿದಾಸ ಮಹಾಕವಿಯ ರಘುವಂಶದಲ್ಲಿ ಕೌತ್ಸ ರಘು ಮಹಾರಾಜನಿಗೆ "ಸರ್ವೋಪಕಾರ ಕ್ಷಮಮಾಶ್ರಮಂ ತೇ" ಎನ್ನುತ್ತಾನೆ. <b>ಸಮಾಜದ ಆಧಾರ ಕಂಭಗಳೇ ಗೃಹಸ್ಥರು.</b> ಆದ್ದರಿಂದ ಗೃಹಸ್ಥರ ಮನೆಗಳಿಗೆ ಅನೇಕರು ಬಂದು ಹೋಗುತ್ತಾರೆ. ಇವರಲ್ಲಿ ಗೃಹಸ್ಥರೂ ಉಂಟು. ಬ್ರಹ್ಮಚಾರಿ, ಸನ್ಯಾಸಿಗಳೂ ಉಂಟು. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಗೃಹಸ್ಥರ ಮನೆಗೆ ಬರುವ <b>ಇಂತಹ ಜನಗಲ್ಲಿ ಎರಡು ವಿಧ.</b> ನಾವಾಗಿ ಆಹ್ವಾನಿಸಿ ಅದಕ್ಕೆ ಸ್ಪಂದಿಸಿ ಬರುವವರು ಒಂದು ವರ್ಗ. ಅವರಾಗಿಯೇ ಬರುವವರು ಇನ್ನೊಂದು ವರ್ಗ. ಮೊದಲನೆಯ ಗುಂಪಿನ ಜನ ಬರುವುದು ನಮಗೆ ಗೊತ್ತು. ಏಕೆಂದರೆ, ನಾವು ಕರೆದಿದ್ದರಿಂದಲೇ ಅವರು ಬರುವುದು. ಹೀಗೆ ಕರೆಯುವುದರಿಂದ ಯಾವ ದಿನ ಅವರು ಬರಬೇಕು ಎನ್ನುವುದನ್ನು ನಾವೇ ನಿಗದಿ ಪಡಿಸುತ್ತೇವೆ. ಇಂತಹ ದಿನ (ತಿಥಿ ಅಥವಾ ದಿನಾಂಕವನ್ನು ನಿಗದಿ ಪಡಿಸಿ) ಬನ್ನಿ ಎಂದು ಹೇಳುತ್ತೇವೆ. ಇಷ್ಟು ಮಾತ್ರವಲ್ಲ, ಸಮಯವನ್ನೂ ನಾವು ಹೇಳಬಹುದು. ಅವರು ಬರುವುದು ನಮಗೆ <b>ಮುಂಚೆಯೇ ಗೊತ್ತಿರುವುದರಿಂದ ಅವರನ್ನು ಸರಿಯಾಗಿ, ಗೌರವಯುತವಾಗಿ ಸ್ವಾಗತಿಸಿ, ಸತ್ಕರಿಸಲು ತಯಾರಿ ಮಾಡಿಕೊಳ್ಳಬಹುದು.</b> ಇವರೇ <b>ಅಭ್ಯಾಗತರು.</b> ಇವರು ಬರುವುದರಲ್ಲಿ ಅನಿರೀಕ್ಷಿತವಾದುದು ಏನೂ ಇಲ್ಲ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>ತಿಥಿ ಇಲ್ಲದೆ ಬರುವವನು ಅಥಿತಿ.</b> ಅಂದರೆ ಅತಿಥಿ ಬರುವುದಕ್ಕೆ ದಿನ ಅಥವಾ ಕಾಲದ ಕ್ರಮವಿಲ್ಲ. ಧಿಡೀರನೆ ಮನೆಯ ಬಾಗಿಲ ಬಳಿ ಬಂದವರು ಅತಿಥಿಗಳು. <b>ಅವರು ಬರುವ ಸುಳಿವೂ ನಮಗೆ ಗೊತ್ತಿಲ್ಲ.</b> ಆದರೆ ಈಗ ಬಂದಿದ್ದಾರೆ. ಇಂತಹವರನ್ನು ಸ್ವಾಗತಿಸಲು, ಸತ್ಕರಿಸಲು ನಮಗೆ ತಯಾರಿ ಮಾಡಿಕೊಳ್ಳಲು ಸಮಯವಿಲ್ಲ. ಆಗಿಂದಾಗಲೇ ಎಲ್ಲ ಆಗಬೇಕು. ಮನೆಯಲ್ಲಿ ಇರುವ ಸಾಧನ, ಸಾಮಗ್ರಿಗಳಿಂದಲೇ ಎಲ್ಲ ನಡೆಯಬೇಕು. <b>ಗೃಹಸ್ಥನ ಸತ್ಕಾರ ಕೌಶಲ್ಯ ಒರೆಗೆ ಹಚ್ಚುವುದು ಇಂತಹ ಸಮಯದಲ್ಲೇ. </b>ಇಂತಹ ಸಂದರ್ಭಗಳನ್ನು ಸಹಜವಾಗಿ ನಿಭಾಯಿಸುವ ಕಲೆ ಸಾಮಾನ್ಯವಾಗಿ ಗೃಹಿಣಿಯರಿಗೆ ಒಲಿದು ಬಂದಿದೆ. ಆದ್ದರಿಂದಲೇ ಗೃಹಸ್ಥರು ಇಕ್ಕಟ್ಟಿನ ಪರಿಸ್ಥಿತಿಯಿಂದ ಸುಲಭವಾಗಿ ಪಾರಾಗುತ್ತಾರೆ! </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಕೋಶಗಳು ಮತ್ತು ನಿಘಂಟುಗಳಲ್ಲಿ ಅತಿಥಿ ಮತ್ತು ಅಭ್ಯಾಗತ ಅನ್ನುವ ಎರಡೂ ಪದಗಳನ್ನೂ ಅತಿಥಿ ಎನ್ನುವ ಅರ್ಥದಲ್ಲೇ ಕೊಡುತ್ತಾರೆ. <b>ಸಮಾನ ಪದಗಳು ಸುಮಾರಾಗಿ ಒಂದೇ ಅರ್ಥ ಕೊಟ್ಟರೂ ಅವುಗಳಲ್ಲಿ ಸಣ್ಣ ಆದರೆ ಸೂಕ್ಷ್ಮ ಭೇದಗಳಿರುತ್ತವೆ.</b> ಅತಿಥಿ ಅನ್ನುವ ಪದಕ್ಕೆ "ತಿಥಿ ಇಲ್ಲದೆ ಬರುವವನು" ಅನ್ನುವುದನ್ನು ಎಲ್ಲ ಕಡೆ ಖಚಿತವಾಗಿ ಸೂಚಿಸಿದರೂ, ಅಭ್ಯಾಗತ ಅನ್ನುವ ಪದಕ್ಕೆ ಅಷ್ಟು ಖಚಿತವಾಗಿ ಸೂಚಿಸುವುದಿಲ್ಲ. ಸುಮಾರು ಅರವತ್ತು ವರುಷಗಳ ಹಿಂದೆ ನನ್ನ ಬಾಲ್ಯದಲ್ಲಿ ಸಂಸ್ಕೃತ ಕಲಿಸುತ್ತಿದ್ದ ಹಿರಿಯರು ಹೇಳಿದ ಮಾತಿನ ಬಲದ ಮೇಲೆ ಮೇಲೆ ಹೇಳಿದ ಅರ್ಥ ಕೊಟ್ಟಿದ್ದೇನೆ. <b>ಅದು ಸಮಂಜಸವಾಗಿದೆ ಎಂದೂ ತೋರುತ್ತದೆ.</b> ಇಲ್ಲದಿದ್ದರೆ ನಮ್ಮ ಕರೆಯ ಮೇರೆಗೆ ಬರುವ ಮಂದಿಗೆ "ಆಹ್ವಾನಿತರು" ಎಂದೇ ಹೇಳಬೇಕಾಗುತ್ತದೆ. ಈ ರೀತಿ ಹೇಳುವುದು ಬಳಕೆಯಲ್ಲಿಲ್ಲ. ಎಲ್ಲರನ್ನೂ (ಕರೆದು ಬಂದವರನ್ನು ಮತ್ತು ಕರೆಯದೆ ಬಂದವರನ್ನೂ) ಅತಿಥಿ ಎಂದೇ ವ್ಯವಹಾರ ಮಾಡಲಾಗುತ್ತದೆ. ಮೇಲೆ ಹೇಳಿದ ಅರ್ಥಗಳನ್ನು ಒಪ್ಪುವುದೂ ಬಿಡುವುದೂ ಅವರವರ ಸಮ್ಮತಿಗೆ ಬಿಟ್ಟ ವಿಷಯ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;">*****</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ತಿಥಿ, ಅತಿಥಿ ಮತ್ತು ಅಭ್ಯಾಗತ ಇವುಗಳ ವ್ಯತ್ಯಾಸವನ್ನು ಸ್ವಲ್ಪ ಮಟ್ಟಿಗೆ ತಿಳಿದಾಯಿತು. ಈ ಸಂಚಿಕೆ ಈಗಲೇ ಸಾಕಷ್ಟು ಉದ್ದವೂ ಆಯಿತು. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಅಥಿತಿ, ಅಭ್ಯಾಗತರ ಸತ್ಕಾರದ ಇತರ ಮಜಲುಗಳನ್ನು ಮುಂದೆ ನೋಡೋಣ! </div><p></p>Keshava Murthyhttp://www.blogger.com/profile/06498982131870248733noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-2360304904596125453.post-18831734061661779652023-12-18T16:52:00.000-08:002023-12-18T16:52:13.097-08:00 ಅನೇಕ ಪ್ರತೀಕಗಳು ಏಕೆ ಬೇಕು?<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEim-HJTOdV1eDI_kM_pKczANVUsYxekd9D6elFaiYhGNpUDYESbPoVn0h8cws9pXmCY4aQQgrmoiF7WCDPgGaoS6zldT7kLaiy5io8gZ7TRgcp51zo5xHUQFyezsA5Z3rn2UH6CuRhd8SYYFV-JMEjG1NT0F5QoWi3FPk-vFZGyk5JHEcrol0uA9jsBOS0" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="" data-original-height="600" data-original-width="800" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEim-HJTOdV1eDI_kM_pKczANVUsYxekd9D6elFaiYhGNpUDYESbPoVn0h8cws9pXmCY4aQQgrmoiF7WCDPgGaoS6zldT7kLaiy5io8gZ7TRgcp51zo5xHUQFyezsA5Z3rn2UH6CuRhd8SYYFV-JMEjG1NT0F5QoWi3FPk-vFZGyk5JHEcrol0uA9jsBOS0" width="320" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಒಬ್ಬ ಸಾಧು ಶ್ರೀಮಂತನೊಬ್ಬನನ್ನು ಕಾಣಲೆಂದು ಅವನ ಮನೆಗೆ ಹೋದನಂತೆ. ಶ್ರೀಮಂತನ ಸೇವಕ ಸಾಧುವನ್ನು ಸ್ವಾಗತಿಸಿ ಮನೆಯ ಅಂಗಳದಲ್ಲಿ ಕೂಡಿಸಿದ. "ಯಜಮಾನರು ಪೂಜೆ ಮಾಡುತ್ತಿದ್ದಾರೆ. ಪೂಜೆ ಮುಗಿದ ತಕ್ಷಣ ನಿಮ್ಮನ್ನು ನೋಡುತ್ತಾರೆ" ಎಂದು ಹೇಳಿದ. ಸಾಧು ಅಂಗಳದಲ್ಲಿದ್ದ ಒಂದು ಮರದ ಕೆಳಗಿನ ಕಲ್ಲಿನಮೇಲೆ ಕುಳಿತ. ಸುಮಾರು ಹೊತ್ತಾದರೂ ಶ್ರೀಮಂತ ಹೊರಗೆ ಬರಲಿಲ್ಲ. ಸಾಧು ಸೇವಕನನ್ನು ವಿಚಾರಿಸಿದ. "<b>ಗಣಪತಿ</b>ಯ ಪೂಜೆ ಆಯಿತು. ಈಗ <b>ಸ್ಕಂದ</b>ನ ಪೂಜೆ ನಡೆಯುತ್ತಿದೆ" ಎಂದು ಸೇವಕ ಹೇಳಿದ. ಇನ್ನೂ ಸ್ವಲ್ಪ ಸಮಯದ ನಂತರ ಸಾಧು ಸೇವಕನನ್ನು ಮತ್ತೆ ವಿಚಾರಿಸಿದ. "ಸ್ಕಂದ, <b>ಲಕ್ಷ್ಮಿ </b>ಪೂಜೆ ಆಯಿತು. ಈಗ <b>ಶಿವ</b>ನ ಪೂಜೆ ನಡೆಯುತ್ತಿದೆ" ಎಂದು ಸೇವಕ ಹೇಳಿದ. ಸಾಧು ಮತ್ತೆ ಮತ್ತೆ ವಿಚಾರಿಸುತ್ತಿದ್ದ. ಹೀಗೇ ಎರಡು ಮೂರು ತಾಸು ಕಳೆಯಿತು. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಕೊನೆಗೆ ಎಲ್ಲ ದೇವರ ಪೂಜೆ ಮುಗಿದು ಶ್ರೀಮಂತ ಹೊರಗೆ ಬಂದು ಸಾಧುವನ್ನು ಕಂಡ. ಶ್ರೀಮಂತನಿಗೆ ಆಶ್ಚರ್ಯ ಆಯಿತು. ಅಂಗಳದಲ್ಲಿ ಸಣ್ಣ ಸಣ್ಣ ಹೊಂಡಗಳು. ಸಾಧುವಿನ ಕೈ ಮಣ್ಣಾಗಿತ್ತು. "ಇದೇನು ಸ್ವಾಮಿಗಳೇ, ಇಷ್ಟೊಂದು ಹೋಂಡ ತೆಗೆದಿದ್ದೀರಿ?" ಎಂದು ಕೇಳಿದ. ಸಾಧು ನಗುತ್ತಾ "ಬಾಯಾರಿಕೆ ಆಯಿತು. ಅದಕ್ಕೆ ಕುಡಿಯುವ ನೀರಿಗಾಗಿ ಬಾವಿ ತೊಡುತ್ತಿದ್ದೆ" ಎಂದ. ಸಾಹುಕಾರ ನಗುತ್ತಾ "ನೀರು ಬೇಕಿದ್ದರೆ ನನ್ನ ಸೇವಕ ಕೊಡುತ್ತಿದ್ದ. ಹೋಗಲಿ, <b>ನೀವು ಹತ್ತಾರು ಕಡೆ ತೋಡುವ ಬದಲು ಒಂದೇ ಕಡೆ ತೋಡಿದ್ದರೆ ಅದು ಒಂದು ಬಾವಿಯಾಗಿ ನೀರು ಸಿಕ್ಕಿರುತ್ತಿತ್ತು"</b> ಎಂದ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಈಗ ನಗುವ ಸರದಿ ಸಾಧುವಿನದು. <b>"ಅಷ್ಟು ದೇವರುಗಳ ಪೂಜೆ ಸ್ವಲ್ಪ ಸ್ವಲ್ಪ ಹೊತ್ತು ಮಾಡುವ ಬದಲು ಒಬ್ಬನೇ ದೇವರ ಪೂಜೆ ಅಷ್ಟು ಹೊತ್ತೂ ಮಾಡಿದ್ದರೆ ಆ ಒಬ್ಬ ದೇವರು ಪ್ರತ್ಯಕ್ಷವಾಗಿ ನಿಮಗೆ ಕೇಳಿದ ವರಗಳನ್ನು ಕೊಡುತ್ತಿರಲಿಲ್ಲವೇ?"</b> ಎಂದ ಸಾಧು. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಅನೇಕ ಪ್ರತೀಕಗಳ ಪೂಜೆ ಮಾಡುವವರನ್ನು ಹಾಸ್ಯ ಮಾಡಲು ಈ ಕಥೆಯನ್ನು ಸಾಮಾನ್ಯವಾಗಿ ಉಪಯೋಗಿಸುತ್ತಾರೆ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;">*****</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಸಾಧಕನಿಗೆ ಇಷ್ಟೊಂದು ಪ್ರತೀಕಗಳ ಅವಶ್ಯಕತೆ ಏಕೆ? ಒಂದೊ, ಎರಡೋ ಇದ್ದರೆ ಸಾಲದೇ? ಒಂದಾದರ ಮೇಲೆ ಒಂದರಂತೆ ಸರತಿಯಲ್ಲಿ ಪೂಜೆ ಮಾಡುತ್ತಿದ್ದರೆ ಮೇಲಿನ ಕಥೆಯಲ್ಲಿನ ಶ್ರೀಮಂತನಂತೆ ಆಗಲಿಲ್ಲವೇ? ಸಾಧು ಅವನಿಗೆ ಹೇಳಿದ್ದು ಸರಿ ತಾನೇ? ಇವೆಲ್ಲ ನ್ಯಾಯವಾದ ಪ್ರಶ್ನೆಗಳೇ. ಒಂದಾದರ ಮೇಲೆ ಒಂದರಂತೆ ಹೀಗೆ ಪೂಜೆ ಮಾಡುವುದರಲ್ಲಿಯೇ ಕಾಲ ಕಳೆದು ಹೋಗಬಹುದಲ್ಲವೇ? <b>ವಿಮಾನ ಮೇಲೇರುವ ಬದಲು ನಿಲ್ದಾಣದಲ್ಲೇ ಸುತ್ತು ಹೊಡೆದರೆ ಏನು ಪ್ರಯೋಜನ?</b> ಈ ಪ್ರಶ್ನೆಗಳಿಗೆ ಸಮಾಧಾನ ಏನು?</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಪ್ರತೀಕಗಳು ಒಂದು ನಿಮಿತ್ತ; ಆರಾಧಿಸುವುದು ಆ ಪ್ರತೀಕಗಳು ಪ್ರತಿನಿಧಿಸುವ ದೇವತೆಗಳ ಅಂತರ್ಯಾಮಿಯಾದ ಪರಮಪುರುಷನನ್ನು ಎಂದಾದಮೇಲೆ ನಮಗೆ <b>ಅಷ್ಟು ಮಂದಿ ದೇವತೆಗಳೂ, ಅವರ ಪ್ರತೀಕಗಳೂ ಏಕೆ ಬೇಕು?</b> </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಮನೆಯಲ್ಲಿ ಅಥವಾ ಕಾರ್ಯಾಗಾರದಲ್ಲಿ ಒಂದು <b>"ಉಪಕರಣಗಳ ಪೆಟ್ಟಿಗೆ"</b> ಅಥವಾ "ಟೂಲ್ ಕಿಟ್" ಇರುತ್ತದೆ. ಅದರಲ್ಲಿ ಅನೇಕ ರೀತಿಯ ಉಪಕರಣಗಳು ಇರುತ್ತವೆ. ಅವೆಲ್ಲವನ್ನೂ ಪ್ರತಿದಿನವೂ ಉಪಯೋಗಿಸುವುದಿಲ್ಲ. <b>ಸಮಯ, ಸಂದರ್ಭ, ಅವಶ್ಯಕತೆಗೆ ಹೊಂದಿದಂತೆ ಯಾವ ಉಪಕರಣ ಬೇಕೋ ಅದನ್ನು ಉಪಯೋಗಿಸುತ್ತಾರೆ</b>. ಕೆಲವನ್ನು ಪ್ರತಿದಿನ ಉಪಯೋಗಿಸುವ ಅವಶ್ಯಕತೆ ಬರುತ್ತದೆ. ಅನೇಕ ವೇಳೆ ಕೆಲವು ಉಪಕರಣಗಳನ್ನು ತಿಂಗಳುಗಟ್ಟಲೆ ಉಪಯೋಗಿಸುವುದಿಲ್ಲ. ಉಪಯೋಗಿಸಲಿಲ್ಲ ಎಂದು ಅವನ್ನು ತ್ಯಜಿಸುವುದೂ ಇಲ್ಲ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಅಡಿಗೆ ಮನೆಯಲ್ಲಿ ಅನೇಕ ಪಾತ್ರೆಗಳು ಇವೆ. ಪ್ರತಿಯೊಂದಕ್ಕೂ ಒಂದು ನಿರ್ದಿಷ್ಟ ಉಪಯೋಗ ಇದೆ. ಇಷ್ಟು ಪಾತ್ರೆಗಳು ಇವೆ ಎಂದು <b>ಅವೆಲ್ಲವನ್ನೂ ಪ್ರತಿದಿನ ಬಳಸುವುದಿಲ್ಲ.</b> ಅಂತೆಯೇ ಪ್ರತಿದಿನ ಬಳಸುವುದಿಲ್ಲ ಎಂದು ಕೆಲವು ಪಾತ್ರೆಗಳನ್ನು ಬಿಸಾಡುವುದೂ ಇಲ್ಲ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>ಸಾಧಕನು ಪ್ರತೀಕಗಳನ್ನು ಆರಾಧಿಸುವಾಗ ತನ್ನ ವಿವೇಚನೆಯನ್ನು ಬಳಸಬೇಕು.</b> ಪ್ರತಿದಿನ ಸರತಿಯ ಮೇಲೆ ಒಂದಾದ ನಂತರ ಒಂದರಂತೆ ಅನೇಕ ಪ್ರತೀಕಗಳನ್ನು ಆರಾಧಿಸುವುದರಿಂದ ಮೂಲ ಉದ್ದೇಶಗಳನ್ನೇ ಮರೆತಂತಾಗುತ್ತದೆ. ಪ್ರತೀಕಗಳ ಅಂತರ್ಯಾಮಿಯಾದ ಪರಮಪುರುಷನೇ ಪರಮ ಗುರಿ ಎನ್ನುವುದನ್ನು ನೆನಪಿಡಬೇಕು. <b>ಸಾಧನೆಯ ಮೆಟ್ಟಿಲುಗಳನ್ನು ಏರುತ್ತಿದ್ದಂತೆ ಸಾಧನೆಯ ಮಾರ್ಗಗಳೂ ಪರಿವರ್ತನೆಗೆ ಒಳಗಾಗುತ್ತವೆ.</b> ಒಂದು ಹಂತ ದಾಟಿದ ಮೇಲೆ ಅನೇಕ ಸಾಧಕರು ತಮ್ಮ ಆರಾಧನೆಯ ಕ್ರಮವನ್ನೇ ಬದಲಿಸುತ್ತಾರೆ. <b>"ಮಾನಸ ಪೂಜೆ"</b> ನಡೆಸುವ ಹಂತ ತಲುಪಿದ ಸಾಧಕರು ಎಲ್ಲೆಲ್ಲೂ ಪರಮಾತ್ಮನನ್ನೇ ಕಾಣುತ್ತಾರೆ. ಅವರು ಪ್ರತೀಕಗಳ ಅವಶ್ಯಕತೆ ದಾಟಿದವರು. ಆದರೂ ಅವರು ಪ್ರತೀಕಗಳನ್ನು ತಿರಸ್ಕರಿಸುವುದಿಲ್ಲ. ಪ್ರತೀಕಗಳ ಆರಾಧಕರನ್ನು ನಿರ್ಲಕ್ಷಿಸುವುದಿಲ್ಲ. </div><div style="text-align: center;">*****</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಸರಕಾರದ ಕಾರ್ಯ ನಿರ್ವಹಿಸಲು ಅನೇಕ ಖಾತೆ ಅಥವಾ ವಿಭಾಗಗಳಿವೆ. ಪ್ರತಿಯೊಂದು ವಿಭಾಗದಲ್ಲೂ ಅನೇಕ ಹಂತಗಳಿವೆ. ಪ್ರತಿ ಹಂತದಲ್ಲೂ ಅಧಿಕಾರಿಗಳಿದ್ದಾರೆ. ಆದರೆ ಎಲ್ಲ ವಿಭಾಗಗಳ ಕೆಲಸಗಳೂ <b>"ಪ್ರೆಸಿಡೆಂಟ್ ಆಫ್ ಇಂಡಿಯ"</b> ಅಥವಾ "ಭಾರತದ ರಾಷ್ಟ್ರಪತಿ" ಹೆಸರಿನಲ್ಲಿ ನಡೆಯುತ್ತವೆ. ಪ್ರಜೆಗಳ ಬೇಡಿಕೆಗೆ ಅನುಗುಣವಾಗಿ ಆಯಾ ಇಲಾಖೆಯ ಅಧಿಕಾರಿಗಳು <b>ಅವರವರ ಅಧಿಕಾರದ ಯೋಗ್ಯತೆಗೆ ಮತ್ತು ವ್ಯಾಪ್ತಿಗೆ ತಕ್ಕಂತೆ</b> ಮಾಡಿಕೊಡುತ್ತಾರೆ. ಪ್ರತಿ ಕೆಲಸವೂ ರಾಷ್ಟ್ರಪತಿಗಳ ಗಮನಕ್ಕೆ ಬರಬೇಕಾಗಿಲ್ಲ. ಪ್ರತಿ ಕೆಲಸಕ್ಕೂ ರಾಷ್ಟ್ರಪತಿಗಳ ಅಪ್ಪಣೆ ಬೇಕಾಗಿಲ್ಲ. ತಮ್ಮ ಕೆಲಸಗಳಿಗೆ ತಕ್ಕಂತೆ ಪ್ರಜೆಗಳು ಆಯಾ ವಿಭಾಗದ ಮತ್ತು ಸೂಕ್ತ ಹಂತದ ಕಚೇರಿಗಳಿಗೆ ಹೋಗುತ್ತಾರೆ. ಆದರೆ ಕೆಲಸ ಮಾಡುವ ಪ್ರತಿ ಅಧಿಕಾರಿಗೂ ತಾನು ಸರಕಾರದ ಕೆಲಸ ಮಾಡುತ್ತಿದ್ದೇನೆ, ನನ್ನ ಸ್ವಂತದ್ದಲ್ಲ ಎನ್ನುವ ಅರಿವು ಇರುತ್ತದೆ. ಪರಮಾತ್ಮನ ವ್ಯವಸ್ಥೆಯೂ ಹೀಗೆಯೇ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div>ನಮ್ಮ ಸುತ್ತ ಮುತ್ತ ಕಾಣುವಂತೆ ಅನೇಕ ವಿದ್ಯುತ್ ಉಪಕರಣಗಳಿವೆ. ಬೆಳಕು ನೀಡುವುದಕ್ಕಾಗಿಯೇ ಬೇರೆ ಬೇರೆ ಶಕ್ತಿಯ ಬಲ್ಬುಗಳು ಇವೆ. ಗಾಳಿಗಾಗಿ ಫ್ಯಾನ್ ಇವೆ. ಹವಾನಿಯಂತ್ರಣ ಉಪಕರಣಗಳಿವೆ. ವಿದ್ಯುತ್ನಿಂದ ಚಲಿಸುವ ವಾಹನಗಳಿವೆ. ಕಾರ್ಖಾನೆಗಳಲ್ಲಿ ಚಲಿಸುವ ದೊಡ್ಡ ದೊಡ್ಡ ಯಂತ್ರಗಳಿವೆ. ಮಿಕ್ಸರ್, ಗ್ರೈಂಡರ್ ಇವೆ. ರೆಫ್ರಿಜಿರೇಟರ್, ಡಿಶ್ ವಾಷರ್ ಇವೆ. ಇನ್ನೂ ಅನೇಕ ಉಪಕರಣಗಳಿವೆ. ಆದರೆ <b>ಇವೆಲ್ಲ ಕೆಲಸ ಮಾಡುವುದು ಒಂದೇ ವಿದ್ಯುತ್ತಿನಿಂದ.</b> ವಿದ್ಯುತ್ ಹರಿದರೆ ಕೆಲಸ. ಇಲ್ಲದಿದ್ದರೆ ನಿರುಪಯೋಗಿಗಳು. ಪರಮಾತ್ಮನ "ನಿಯಮನ" ಪ್ರಕಾರವೇ ಸೃಷ್ಟಿಯ ಸಮಸ್ತ ಕಾರ್ಯಗಳೂ ನಡೆಯುತ್ತವೆ. ಈ ಎಲ್ಲ ಸಾಧನ ಯಂತ್ರಗಳೂ ಬೇಕು. ಜೊತೆಗೆ ವಿದ್ಯುತ್ ಇರಲೇ ಬೇಕು. </div><div><br /></div></div><div style="text-align: justify;"><b>ಶ್ರೀಮದ್ಭಾಗವತ </b>ಮೊದಲನೇ ಶ್ಲೋಕದಲ್ಲಿ <b>"ಜನ್ಮಾದ್ಯಸ್ಯ"</b> ಎಂದು ಹೇಳುವಾಗ ವಿರಾಟ್ ವಿಶ್ವದ ಸೃಷ್ಟಿಯಿಂದ ಪ್ರಾರಂಭಿಸಿ ಪರಮಾತ್ಮನ <b>ಎಂಟು ಬಗೆಯ ಕರ್ತೃತ್ವ</b>ವನ್ನು ವಿವರಿಸುತ್ತದೆ. <b>ಸೃಷ್ಟಿ, ಸ್ಥಿತಿ, ಲಯ, ನಿಯಮನ, ಜ್ನ್ಯಾನ, ಅಜ್ನ್ಯಾನ, ಬಂಧ ಮತ್ತು ಮೋಕ್ಷ</b> ಎಂಬ ಎಂಟು ಕರ್ತೃತ್ವಗಳಲ್ಲಿ ನಾಲ್ಕನೆಯದು "ನಿಯಮನ". ಈ ನಿಯಮನ ಎನ್ನುವುದೇ ಆ ವಿಶ್ವಾತ್ಮನ "ಸಂವಿಧಾನ". <b>ಸೃಷ್ಟಿಯಿಂದ ಲಯದವರೆಗೆ, ಮತ್ತು ಲಯದಿಂದ ಪುನಃ ಸೃಷ್ಟಿಯವರೆಗೆ ಎಲ್ಲವೂ ಈ ನಿಯಮನ ಎನ್ನುವ ಸಂವಿಧಾನದ ಪ್ರಕಾರವೇ ನಡೆಯುವುದು.</b> ಆ ಸಂವಿಧಾನದ ಪ್ರಕಾರ ಕೆಲಸ ನಿರ್ವಹಿಸುವ ಅನೇಕ ದೇವತಗಳೇ ಪ್ರಧಾನ ಪ್ರತೀಕಗಳು. ಈ ನಿಯಮನದ ಆದೇಶದಂತೆ ಕಾರ್ಯ ನಿರ್ವಹಿಸುವ ಪ್ರತಿಯೊಂದು ದೇವತೆಯೂ ನಮ್ಮ ಶ್ರದ್ದಾ ಗೌರವಗಳಿಗೆ ಪಾತ್ರರು. ಪ್ರತೀಕಗಳ ಮೂಲಕ ಮಾಡುವ ಸಾಧನೆ ಈ ತತ್ವವನ್ನು ಗೌರವಿಸುವ ಪ್ರಕ್ರಿಯೆಯೇ ಆಗಿದೆ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;">***** </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಈಗ ಮತ್ತೊಂದು ಪ್ರಶ್ನೆ ಬರಬಹುದು. "ಎಲ್ಲವೂ ಪರಮಾತ್ಮನ ಇಚ್ಛೆಯಿಂದಲೇ ನಡೆಯುವುದಾದರೆ ನಾವು ನೇರವಾಗಿ ಅವನನ್ನೇ ಆರಾಧಿಸುತ್ತೇವೆ. ಬೇರೆಯವರಗೊಡವೆ ನಮಗೆ ಬೇಡ. ಪ್ರತೀಕಗಳೂ ಬೇಡ; ದೇವತೆಗಳೂ ಬೇಡ. ಅವುಗಳೂ ಅವುಗಳ ಆರಾಧನೆಯೂ ಬೇಡ. ನೇರವಾಗಿ ಅವನನ್ನೇ ಆಶ್ರಯಿಸುತ್ತೇವೆ. ಆರಾಧಿಸುತ್ತೇವೆ." ಎಂದು ಕೆಲವರು ಹೇಳಬಹುದು. ಇದು ನಮಗೆ ಯಾವ ಅಧಿಕಾರಿಯ ಸಹವಾಸವೂ ಬೇಡ. <b>ನೆಟ್ಟಗೆ ರಾಷ್ಟ್ರಪತಿಗಳ ಬಳಿಯಲ್ಲಿಯೇ ನಮ್ಮ ಕೆಲಸ ಮಾಡಿಸಿಕೊಳ್ಳುತ್ತೇವೆ</b> ಎಂದಂತಾಯಿತು. ಆದರೆ <b>ನಿಯಮನದ ಪ್ರಕಾರ ಪರಮಾತ್ಮನನ್ನು ಧ್ಯಾನಿಸುವಾಗ ಅವನ ಪರಿವಾರ ಸಮೇತ ಧ್ಯಾನಿಸಬೇಕು.</b> ಒಂದು ಲಗ್ನಪತ್ರಿಕೆ ಕೊಡುವಾಗ ಸಕುಟುಂಬ ಸಪರಿವಾರ ಸಮೇತ ಆಗಮಿಸಿ ಎಂದು ಬಿನ್ನೈಸಿಕೊಳ್ಳುವ ನಾವು (ಈಗ ಲಗ್ನಪತ್ರಿಕೆಯಲ್ಲಿ ಈ ರೀತಿಯ ಒಕ್ಕಣೆಯನ್ನು ಕಾಣುವುದು ಬಹಳ ವಿರಳ) ಪರಮಾತ್ಮನ ಚಿಂತನೆಯಲ್ಲಿ ಅದನ್ನು ಯಾಕೆ ಮಾಡಬಾರದು? </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ದೇವತೆಗಳ ಆರಾಧನೆ ಮಾಡುವಾಗ ಇದೇ ಕೊನೆ ಎಂಬ ಭಾವನೆ ಇರದೇ <b>"ಎಲ್ಲ ದೇವ, ದೇವತೆಗಳಿಗೆ ಮಾಡುವ ನಮಸ್ಕಾರವೂ ಪರಮಾತ್ಮನಿಗೇ ತಲುಪುತ್ತವೆ"</b> ಎಂಬ ಸುಜ್ಞಾನ ಇರಬೇಕು. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಅನೇಕ ವ್ರತ, ವಿಧಿ, ವಿಧಾನಗಳನ್ನು ಒಳಗೊಂಡ ಪೂಜಾದಿ ಕೈಂಕರ್ಯಗಳಲ್ಲಿಯೂ ಕಡೆಗೆ ಸಮರ್ಪಣೆ ಮಾಡುವಾಗ ಒಂದೇ ಇಷ್ಟ ದೈವಕ್ಕೆ (ಉದಾಹರಣೆಗೆ: ಕೃಷ್ಣಾರ್ಪಣಮಸ್ತು) ಎಂದೇ ಹೇಳುತ್ತಾರೆ. ಗಣೇಶ ಚೌತಿಯಂದು ಒಂದೂವರೆ ಗಂಟೆ ಪೂಜೆ ನಡೆಸಿ <b>ಶ್ರೀ ಕೃಷ್ಣಾರ್ಪಣಮಸ್ತು ಎಂದೇ ಹೇಳುತ್ತಾರೆ, ಅಥವಾ ಶ್ರೀ ಪರಮೇಶ್ವರಾರ್ಪಣಮಸ್ತು ಎನ್ನುತ್ತಾರೆ!</b></div><p></p>Keshava Murthyhttp://www.blogger.com/profile/06498982131870248733noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-2360304904596125453.post-2893222248787253902023-12-11T11:12:00.000-08:002023-12-11T11:12:24.555-08:00ನಿರ್ಗುಣ, ನಿರಾಕಾರ - ಸಗುಣ, ಸಾಕಾರ <div><br /></div><div style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEihbMRj62kc3Cc0LbUMVeviF-jzD-kV4K4IBiIVo6_c1HTRj6oYR8H4ZzQo3m1iyBbeJ2y9zeJnN081WHFcXxbQMs50cybaJiCPAjefB6WjEF69p2UzE84ntvSQrwfUJJLphJIsJh7X3R3oPFYSH-fVXi7sm9QtLbxteh1MUbz8nP3tzN00nIZ9EKbSYug" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="" data-original-height="250" data-original-width="250" height="239" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEihbMRj62kc3Cc0LbUMVeviF-jzD-kV4K4IBiIVo6_c1HTRj6oYR8H4ZzQo3m1iyBbeJ2y9zeJnN081WHFcXxbQMs50cybaJiCPAjefB6WjEF69p2UzE84ntvSQrwfUJJLphJIsJh7X3R3oPFYSH-fVXi7sm9QtLbxteh1MUbz8nP3tzN00nIZ9EKbSYug=w363-h239" width="363" /></a></div><br /><br /><div style="text-align: justify;">ನಮ್ಮ ದೇಶ ಅನೇಕ ಕಾರಣಗಳಿಂದ <b>"ಅನನ್ಯ"</b>. ಅನನ್ಯ ಅಂದರೆ ಏನು? ಇಂಗ್ಲಿಷ್ ಭಾಷೆಯಲ್ಲಿ ಸುಲಭವಾಗಿ ಯುನಿಕ್ (Unique) ಎಂದು ಹೇಳಬಹುದು. ಅನನ್ಯ ಅಂದರೆ ಅನ್ಯರಿಲ್ಲ. ಅಂದರೆ, <b>ಈ ರೀತಿ ಮತ್ತೊಂದಿಲ್ಲ ಅಥವಾ ಮತ್ತೊಬ್ಬರಿಲ್ಲ.</b> ಈ ವಸ್ತು ಅಥವಾ ವ್ಯಕ್ತಿಗೆ ಹೋಲಿಸಲು ಮತ್ತೊಂದು ವಸ್ತು ಅಥವಾ ವ್ಯಕ್ತಿ ಸಿಗುವುದಿಲ್ಲ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ನಮ್ಮ ದೇಶ ಅನನ್ಯವಾಗಿರುವದಕ್ಕೆ ಅನೇಕ ಕಾರಣಗಳು ಇವೆ. ಅವುಗಳಲ್ಲಿ ದಿವ್ಯ ಶಕ್ತಿಯ ಆರಾಧನೆಗೆ ಬಳಸುವ ದಾರಿಗಳೂ, ನಂಬಿಕೆಗಳೂ ಒಂದು ಬಹಳ ಮುಖ್ಯ ಕಾರಣ. <b>ನಿರೀಶ್ವರವಾದ</b>ದಿಂದ ಹಿಡಿದು, <b>ನಿರ್ಗುಣ-ನಿರಾಕಾರ</b> ಎನ್ನುವುದನ್ನು ದಾಟಿ, <b>ಸದ್ಗುಣ-ಸಾಕಾರ</b> ಅನ್ನುವವರೆಗೆ ನಂಬಿ ಆರಾಧಿಸುವ ಜನಗಳು ಇಲ್ಲುಂಟು. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ದಕ್ಷಿಣ ಭಾರತದ, ತಮಿಳುನಾಡು ರಾಜ್ಯದ ದಕ್ಷಿಣ ಭಾಗದಲ್ಲಿರುವ <b>"ಚಿದಂಬರಂ"</b> ನಂಬಿದವರಿಗೆ ಅತ್ಯಂತ ಪವಿತ್ರ ಯಾತ್ರಾ ಸ್ಥಳ. ಬಂಗಾಲ ಕೊಲ್ಲಿಯ ಸಮೀಪದಲ್ಲಿರುವ ಕೇಂದ್ರ. ಅನೇಕ ಕಾರಣಗಳಿಂದ ಇಲ್ಲಿನ <b>ನಟರಾಜ ದೇವಾಲಯ</b> ಬಹು ಪ್ರಸಿದ್ಧವಾಗಿದೆ. ಚಿದಂಬರಂ ವಿಷಯದಲ್ಲಿ ಬಹಳ ಸ್ಥಳ ವಿಶೇಷಗಳನ್ನು ಹೇಳುತ್ತಾರೆ. ಭೌಗೋಳಿಕವಾಗಿ, ಚಾರಿತ್ರಿಕವಾಗಿ, ವೈದಿಕವಾಗಿ ಮತ್ತು ಸಾಂಸ್ಕೃತಿಕವಾಗಿ ಈ ಸ್ಥಳ ಬಹಳ ಮಹತ್ವವನ್ನು ಪಡೆದಿದೆ. ಸಂಗೀತ ಮತ್ತು ನೃತ್ಯ ಕಲಾವಿದರಿಗಂತೂ ಇದು ಬಹು ದೊಡ್ಡ ಕ್ಷೇತ್ರ. ವರ್ಷಪೂರ್ತಿ ಇಲ್ಲಿ <b>ಸಂಗೀತ ಮತ್ತು ನೃತ್ಯ ಕಲಾವಿದರು</b> ದೇಶದ ಬೇರೆ ಬೇರೆ ಭಾಗಗಳಿಂದ ಬಂದು ನಟರಾಜನನ್ನು ಆರಾಧಿಸಿ ತಮ್ಮ ಕಲಾಸೇವೆಯನ್ನು ನಟರಾಜನಿಗೆ ಸಮರ್ಪಿಸುತ್ತಾರೆ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">"ಚಿದಂಬರ ರಹಸ್ಯ" ಎನ್ನುವುದು ಒಂದು ನಾಣ್ನುಡಿಯೇ ಆಗಿಹೋಗಿದೆ. ಯಾರಿಗೂ ಅರ್ಥವಾಗದೇ ಇರುವ ಕಗ್ಗಂಟಾದ ವಿಷಯವನ್ನು <b>"ಅದೊಂದು ಚಿದಂಬರ ರಹಸ್ಯ"</b> ಎಂದು ಹೇಳುವುದು ವಾಡಿಕೆಯಾಗಿಹೋಗಿದೆ. ನಟರಾಜ ದೇವಾಲಯದ ಗರ್ಭ ಗುಡಿಯ ದ್ವಾರದ ಪಕ್ಕದಲ್ಲಿ ಒಂದು ವಿಶೇಷ ಸ್ಥಳವಿದೆ. <b>ದೇವಾಲಯದ ಗೋಡೆಯಲ್ಲಿರುವ ಈ ಸ್ಥಳವನ್ನು ಒಂದು ವಸ್ತ್ರದ ತೆರೆಯಿಂದ ಯಾವಾಗಲೂ ಮುಚ್ಚಿರುತ್ತಾರೆ.</b> ವಿಶೇಷ ಪೂಜೆಯ ಸಂದರ್ಭದಲ್ಲಿ ಮಾತ್ರ ಅರ್ಚಕರು ಈ ತೆರೆಯನ್ನು ಸರಿಸಿ ಮಂಗಳಾರತಿ ಮಾಡುತ್ತಾರೆ. ಭಕ್ತ ವೃಂದ ಈ ಸಮಯಕ್ಕಾಗಿ ಕಾಯುತ್ತಿರುತ್ತಾರೆ. ಮಂಗಳಾರತಿ ಆದ ಸ್ವಲ್ಪ ಸಮಯಕ್ಕೆ ಅರ್ಚಕರು ಮತ್ತೆ ತೆರೆಯಿಂದ ಆ ಜಾಗವನ್ನು ಮುಚ್ಚಿಬಿಡುತ್ತಾರೆ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ತೆರೆ ಸರಿಸಿದ ಸಮಯದಲ್ಲಿ ಅಲ್ಲಿ ನೋಡಿದರೆ ಏನೂ ಕಾಣುವುದಿಲ್ಲ. ವಿಗ್ರಹವಾಗಲಿ ಅಥವಾ ಚಿತ್ರವಾಗಲಿ ಅಲ್ಲಿಲ್ಲ. ತೀವ್ರವಾಗಿ ಹತ್ತಿರದಿಂದ ಗಮನಿಸಿದರೆ ಬಂಗಾರದ ಎಲೆಗಳನ್ನು ಕಾಣಬಹುದು. ಬಿಲ್ವ ಪತ್ರೆಯ ರೀತಿಯ ಎಲೆಗಳು. <b>ತೆರೆಯ ಹಿಂದೆ ಶೂನ್ಯ</b>. ಈ ತೆರೆಯನ್ನು ಮಾಯೆಗೆ ಹೋಲಿಸುತ್ತಾರೆ. ಏನೂ ಕಾಣದ ಈ ಸ್ಥಳದಲ್ಲಿ ಶಿವ-ಪಾರ್ವತಿ ನೆಲೆಸಿದ್ದಾರೆ ಎಂದು ಹೇಳುತ್ತಾರೆ. ಜ್ಞಾನಿಗಳಿಗೆ ಈ ಏನೂ ಇಲ್ಲದ, ಏನೂ ಕಾಣದ ಸ್ಥಳದಲ್ಲಿ ಶಿವ ಪಾರ್ವತಿಯರ ದರ್ಶನ ಆಗುತ್ತದೆ ಎಂದು ನಂಬಿಕೆ. ಇದೇ "ಚಿದಂಬರ ರಹಸ್ಯ". <b>ಏನೂ ಇಲ್ಲದ ಶೂನ್ಯ. ಅದರಲ್ಲಿ ಸಾಧಕರು ಪರಮಾತ್ಮನನ್ನು ಕಾಣುತ್ತಾರೆ.</b> </div><div style="text-align: center;">*****</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಇಡೀ ವಿಶ್ವದ ಸೃಷ್ಟಿಗೆ ಮತ್ತು ನಿರ್ವಹಣೆಗೆ ಏನಾದರೂ <b>ಕಚ್ಚಾವಸ್ತು</b> (rawmaterial) ಮತ್ತು <b>ಸಾಧನಗಳು</b> ಬೇಕಲ್ಲ. ಅವು ಐದು ಬಗೆ ಎಂದು ಸಿದ್ಧಾಂತಗಳು ಹೇಳುತ್ತವೆ. ಒಟ್ಟಾಗಿ ಇವನ್ನೇ <b>"ಪಂಚ ಭೂತಗಳು"</b> ಎನ್ನುತ್ತೇವೆ. ಮೊದಲನೆಯದು <b>ಮಣ್ಣು ಅಥವಾ ಪೃಥ್ವಿ.</b> ಅದರ ಜೊತೆಗೆ <b>ನೀರು ಅಥವಾ ಅಪ್ಪು.</b> ಶಕ್ತಿ ಕೊಡಲು <b>ಬೆಂಕಿ ಅಥವಾ ತೇಜಸ್ಸು.</b> ಸಂವಹನದ ಮಾಧ್ಯಮವಾಗಿ <b>ಗಾಳಿ ಅಥವಾ ವಾಯು.</b> ಕ್ರಿಯೆಗಳಿಗೆ ಜಾಗ ಒದಗಿಸುವ ಸಲುವಾಗಿ <b>ಅವಕಾಶ ಅಥವಾ ಆಕಾಶ.</b> ಆಕಾಶ ಅಂದರೆ ಕೇವಲ ಮೇಲೆ ನೋಡುವುದಲ್ಲ. ಎಲ್ಲ ಕಡೆಯೂ ಚಲನೆಗೆ ಅವಕಾಶ ಕೊಡುವುದೇ ಆಕಾಶ. ನಮ್ಮ ಕೈ, ಕಾಲುಗಳು ಆಡಲು ಆಕಾಶ (Space) ಬೇಕು. ಮನುಷ್ಯ, ಪ್ರಾಣಿಗಳು, ಸಸ್ಯಗಳು ಮತ್ತೆಲ್ಲ ವಸ್ತುಗಳೂ ಈ ಐದು ತತ್ವಗಳಿಂದಲೇ ಕಾರ್ಯ ನಿರ್ವಹಿಸುತ್ತವೆ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಪಂಚಭೂತಗಳಿಂದ ಆದ ಪದಾರ್ಥಗಳಲ್ಲಿ, ಪ್ರಾಣಿಗಳಲ್ಲಿ, ಮನುಷ್ಯರಲ್ಲಿ ಸಹಜವಾಗಿಯೇ ಕೆಲವು ಗುಣಗಳು ವ್ಯಕ್ತವಾಗುತ್ತ್ತವೆ. ಇವುಗಳ ಜೊತೆಗೆ ಜೀವಿಗಳ ಸ್ವರೂಪ ಗುಣವೂ ಸೇರುತ್ತವೆ. ಬೇರೆ ಬೇರೆ ಪ್ರಮಾಣಗಲ್ಲಿ ಈ ಕಚ್ಚಾವಸ್ತುಗಳ ಬೆರಕೆಯಿಂದಾದ ಮತ್ತು ಜೀವಿಗಳ ಸ್ವಭಾವವನ್ನು ಅನುಸರಿಸಿ ಗುಣಗಳು ತೋರಿಸಿಕೊಳ್ಳುತ್ತವೆ. ಒಳ್ಳೆಯ ಗುಣಗಳಿಗೆ <b>ಸತ್ವ ಗುಣ</b> ಎನ್ನುತ್ತಾರೆ. ಕೆಟ್ಟ ಗುಣಗಳಿಗೆ <b>ತಾಮಸ ಗುಣ</b> ಎನ್ನುತ್ತಾರೆ. ಇವೆರಡರ ಮಧ್ಯೆ ಇರುವುವನ್ನು <b>ರಾಜಸ ಗುಣ</b> ಎನ್ನುತ್ತಾರೆ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ವಿಶೇಷವೇನೆಂದರೆ, ಎಲ್ಲರಲ್ಲಿಯೂ ಎಲ್ಲ ಮೂರು ಗುಣಗಳೂ ಇರುತ್ತವೆ! ಯಾರೊಬ್ಬರಲ್ಲಿಯೂ ಕೇವಲ ಒಂದೇ ಗುಣ ಪೂರ್ಣವಾಗಿ ತುಂಬಿರುವುದಿಲ್ಲ. ಮೂರರಲ್ಲಿ ಯಾವುದು ಅತಿ ಹೆಚ್ಚು ಪ್ರಮಾಣದಲ್ಲಿ ಇದೆಯೋ ಆ ವ್ಯಕ್ತಿ ಆ ಗುಣಿ (ಗುಣವುಳ್ಳವನು) ಎಂದು ಕರೆಸಿಕೊಳ್ಳುತ್ತಾನೆ. ಸತ್ವ ಗುಣ ಪ್ರಧಾನವಾದವರನ್ನು <b>ಸಾತ್ವಿಕರು</b> ಎನ್ನುತ್ತಾರೆ. ರಾಜಸ ಗುಣ ಪ್ರಧಾನವಾದವರನ್ನು <b>ರಾಜಸರು</b> ಎನ್ನುತ್ತಾರೆ. ತಾಮಸ ಗುಣ ಪ್ರಧಾನವಾದವರನ್ನು <b>ತಾಮಸರು</b> ಎನ್ನುತ್ತಾರೆ. ಇದೇ ಕಾರಣಕ್ಕೆ ಸಾತ್ವಿಕರೂ ಸಹ ಕೆಲವು ವೇಳೆ ಕೋಪಿಷ್ಠರಾಗುವುದು, ಗರ್ವಿತರಾಗುವುದು, ಅಸೂಯಾಪರರಾಗುವುದು ಮುಂತಾದುವನ್ನು ಕಾಣುತ್ತೇವೆ. <b>"ಅಯ್ಯೋ, ಅವರು ಹೀಗೆ ಮಾಡುತ್ತಾರೆ ಅಂದರೆ ನಂಬುವುದು ಕಷ್ಟ"</b> ಎಂದು ಉದ್ಗಾರ ತೆಗೆಯುತ್ತೇವೆ. ತಾಮಸರು ಸಹ ಒಮ್ಮೊಮ್ಮೆ ಸತ್ವ ಗುಣ ತೋರಿಸಿ ಸತ್ಕಾರ್ಯ ಮಾಡುವುದೂ ಉಂಟು. <b>"ಆಹಾ! ಆ ಕಟುಕನಲ್ಲಿಯೂ ಕರುಣೆ ಎಲ್ಲಿಂದ ಬಂತು?"</b> ಎನ್ನುವಂತೆಯೂ ಆಗುತ್ತದೆ. ಒಮ್ಮೊಮ್ಮೆ ಹೀಗೆ, ಒಮ್ಮೊಮ್ಮೆ ಹಾಗೆ ಇರುವವರೂ ಉಂಟು. ಸಜ್ಜನರು ಮತ್ತು ದುರ್ಜನರ ನಡುವೆ ಸಾಮಾನ್ಯರೂ ಕಾಣಸಿಗುವುದು ಈ ಕಾರಣಕ್ಕಾಗಿಯೇ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಹೀಗಿರುವಾಗ, ಪರಮಾತ್ಮನ ವಿಷಯ ಏನು? ಅವನಲ್ಲಿ ಯಾವ ಗುಣ ಪ್ರಧಾನ? ಪರಮಾತ್ಮನು ಪಂಚಭೂತಗಳಿಂದ ಅದವನಲ್ಲ. ಅದರೊಂದಿಗೆ ಅವನು ಸ್ವರೂಪದಿಂದಲೂ ಸ್ವಚ್ಛ, ಶುಭ್ರ. ಆದ್ದರಿಂದ ಅವನು ಈ ಮೂರು ಗುಣಗಳನ್ನೂ ದಾಟಿದವನು. ಇನ್ನೊಂದು ರೀತಿಯಲ್ಲಿ ಹೇಳಬೇಕಾದರೆ, <b>ಅವನಲ್ಲಿ ಈ ಮೂರು ಗುಣಗಳೂ ಇಲ್ಲ. ಆದ್ದರಿಂದ ಅವನು "ನಿರ್ಗುಣ".</b> ಇದನ್ನೇ "ತ್ರಿಗುಣಾತೀತ" ಎನ್ನುತ್ತಾರೆ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;">*****</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ದೂರದಿಂದ ಬರುತ್ತಿರುವ ವ್ಯಕ್ತಿಯ ಬಗ್ಗೆ ಇಲ್ಲಿರುವ ಇಬ್ಬರಲ್ಲಿ ಚರ್ಚೆ ಆಗುತ್ತದೆ. "ಅದೋ, ಕುಮಾರ ಬರುತ್ತಿದ್ದಾನೆ" ಎಂದು ಒಬ್ಬ ಹೇಳುತ್ತಾನೆ. "ಇಲ್ಲ. ಅವನು ಕುಮಾರ ಅಲ್ಲವೇ ಅಲ್ಲ. ಕುಮಾರ ಇನ್ನೂ ಎತ್ತರ ಇದ್ದಾನೆ. ಅಲ್ಲದೆ ಅವನು ಇಷ್ಟು ದಪ್ಪ ಇಲ್ಲ" ಎಂದು ಇನ್ನೊಬ್ಬ ಹೇಳುತ್ತಾನೆ. ನಮ್ಮ ಸುತ್ತಮುತ್ತ ಇರುವ ವ್ಯಕ್ತಿಗಳನ್ನು ಅವರ <b>ಎತ್ತರ, ಗಾತ್ರ, ರೂಪ, ಬಣ್ಣ ಮುಂತಾದ ಗುಣ ಲಕ್ಷಣಗಳಿಂದ ಗುರುತಿಸುತ್ತೇವೆ.</b> ಕಟ್ಟಡಗಳ ಆಕಾರದಿಂದ ಅವು ಯಾವುವು ಎಂದು ಗುರುತು ಹಚ್ಚುತ್ತೇವೆ. ವಾಹನಗಳ ಆಕಾರದಿಂದ ಅವು ಯಾವ ಕಂಪೆನಿಯ ಉತ್ಪನ್ನ ಎಂದು ತಿಳಿಯುತ್ತೇವೆ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>ಪರಮಾತ್ಮನನ್ನು ಈ ರೀತಿ ಗುರುತಿಸಬಹುದೇ?</b> ಅವನು ಎತ್ತರವೇ ಅಥವಾ ಕುಳ್ಳೇ? ದಪ್ಪವೇ ಅಥವಾ ಸಣ್ಣವೇ? ಅವನ ಆಕಾರವೇನು? ಗುರುತಿಸುವುದು ಹೇಗೆ? ಈ ಪ್ರಶ್ನೆ ನ್ಯಾಯವೇ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಪರಮಾತ್ಮನು ಎಲ್ಲೆಲ್ಲಿಯೂ ವ್ಯಾಪಿಸಿದ್ದಾನೆ ಎಂದ ಮೇಲೆ ಅವನು ಎಲ್ಲ ಆಕಾರದಲ್ಲೂ ಇದ್ದಾನೆ ಎಂದಾಯಿತು. ಅಷ್ಟೇ ಅಲ್ಲ, ಅದಕ್ಕಿಂತ ಹೆಚ್ಚಿಗೂ ಇದ್ದಾನೆ. ಯಾವುದೋ ಒಂದು ಅಳತೆಗೆ ಸಿಗುವವನಲ್ಲ ಅವನು. ಆದ್ದರಿಂದ ಅವನನ್ನು ಒಂದು ಆಕಾರಕ್ಕೆ ಸೀಮಿತಗೊಳಿಸಲು ಆಗುವುದಿಲ್ಲ. <b>ಯಾವುದೇ ಒಂದು ಆಕಾರಕ್ಕೆ ಸಿಗದಿರುವುದರಿಂದ ಅವನು "ನಿರಾಕಾರ"</b> ಎಂದು ಅನೇಕ ಸಾಧಕರು ಆರಾಧಿಸುತ್ತಾರೆ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಇದೇ ಕಾರಣಕ್ಕೆ "ಚಿದಂಬರ ರಹಸ್ಯ" ಎನ್ನುವಾಗ ಅಲ್ಲಿ ಏನೂ ಇಲ್ಲ. ಅದೊಂದು ಶೂನ್ಯ. <b>ನಿರ್ದಿಷ್ಟ ಆಕಾರವಿಲ್ಲ ನಿರ್ದಿಷ್ಟ ಗುಣವಿಲ್ಲ.</b> ಎಲ್ಲವನ್ನೂ ದಾಟಿನಿಂತ ಮಹಾಚೇತನ. ಅದರಿಂದ <b>ಅವನು ನಿರ್ಗುಣ, ನಿರಾಕಾರ. </b>ಅನೇಕ ಸಾಧಕರಿಗೆ ಈ ಚಿಂತನೆಯೇ ಉಪಾಸನೆಯ ಸಾಧನೆ. </div><div style="text-align: center;">*****</div><br /><div style="text-align: justify;">ಯಾವುದೋ ಒಂದು ಸಮಾರಂಭಕ್ಕೋ, ಕಾರ್ಯಕ್ರಮಕ್ಕೋ ಬಹಳ ಹಣ ಖರ್ಚಾಗುವುದು. ಅದು ಸರಿಯಾಗಿ ಆಗಲು ಹಣ ಹೊಂದಿಸಬೇಕು. ಕಾರ್ಯಕರ್ತರು ಚಂದಾ ವಸೂಲಿಗೆ ಹೋಗುತ್ತಾರೆ. ಯಾರ ಬಳಿಗೆ ಹೋಗುವುದು? ಈ ಪ್ರಶ್ನೆಗೆ ಉತ್ತರವೇನು? ಹಣವಂತರ ಬಳಿ ಹೋಗಬೇಕು. ಬರೀ ಹಣವಂತರಾದರೆ ಸಾಲದು. <b>ಕೊಡುವ ಮನಸ್ಸೂ ಇರಬೇಕು.</b> ಹಿಂದೆ ಯಾರಿಗಾದರೂ ಕೊಟ್ಟಿದ್ದಾರೆಯೇ ಎಂದು ವಿಚಾರಿಸುತ್ತಾರೆ. ಕೊಡುಗೈ ದಾನಿಗಳಾದರೆ ಇನ್ನೂ ಒಳ್ಳೆಯದು. ಅಂತಹವರ ಬಳಿಯೇ ಹೋಗಬೇಕು. ಅವನೇ ಇನ್ನೊಬ್ಬರ ಹಿಂದೆ ಕಾಸಿಗೆ ಓಡಾಡುವಾಗ ನಮಗೇನು ಚಂದಾ ಕೊಟ್ಟಾನು? ಧನಿಕರ ಬಳಿ ಹಣ ಕೇಳಬೇಕು. ತೆಂಗಿನಕಾಯಿ ತೋಟದ ಮಾಲೀಕನ ಬಳಿ ತೆಂಗಿನಕಾಯಿ ಕೇಳಬೇಕು. ವಿದ್ಯುತ್ ಕೆಲಸಗಳ ಗುತ್ತಿಗೆದಾರನ ಹತ್ತಿರ ದೀಪಾಲಂಕಾರ ವ್ಯವಸ್ಥೆ ಮಾಡುವಂತೆ ಕೇಳಬೇಕು. ಕಬ್ಬಿಣದ ಅಂಗಡಿಯಲ್ಲಿ ಹೂವು ಸಿಕ್ಕುವುದಿಲ್ಲ. ಅಕ್ಕಿ ಗಿರಣಿಯಲ್ಲಿ ಉಪ್ಪು ಸಿಕ್ಕುವುದಿಲ್ಲ. ಇದೆಲ್ಲದರ ತಾತ್ಪರ್ಯವೇನು? <b>ಯಾರ ಬಳಿ ಯಾವ ವಸ್ತು ಅಧಿಕವಾಗಿದೆಯೋ ಅದನ್ನು ಕೇಳಬೇಕು.</b> ಏನೂ ಇಲ್ಲದವನ ಬಳಿ ಏನನ್ನೂ ಕೇಳಿ ಪ್ರಯೋಜನವಿಲ್ಲ. <b>ತನ್ನಲ್ಲಿ ಇಲ್ಲದ್ದನ್ನು ಅವನು ಹೇಗೆ ಕೊಟ್ಟಾನು?</b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಕೆಲವು ಸಾಧಕರು ಹೀಗೆ ಚಿಂತಿಸುತ್ತಾರೆ. ಪರಮಾತ್ಮ ನಿರ್ಗುಣನಾದರೆ ಏನನ್ನು ಕೊಟ್ಟಾನು? ಅಂತಹವನನ್ನು ಆರಾಧಿಸಿ ಪ್ರಯೋಜನವೇನು? "ಮಾರೇ ತೋ ಹಾಥಿ ಕೋ ಮಾರನಾ, ಲೂಟೇ ತೋ ಖಜಾನೆ ಕೋ ಲೂಟಿನಾ!" ಎಂದೊಂದು ಉರ್ದುವಿನಲ್ಲಿ ಗಾದೆ. ಕೊಂದರೆ ಆನೆಯನ್ನು ಕೊಲ್ಲಬೇಕು. ಇಲಿಯನ್ನು ಕೊಂದೇನು ಪ್ರಯೋಜನ? ಕಳ್ಳತನ ಮಾಡಲೇಬೇಕಾದರೆ ಖಜಾನೆಯನ್ನೇ ಲೂಟಿ ಹೊಡೆಯಬೇಕು. ಸಣ್ಣ ಪುಟ್ಟ ಕಿಸೆ ಕತ್ತರಿಸಿ ಏನು ಲಾಭ? ಆರಾಧಿಸಿ, ಸಾಕ್ಷಾತ್ಕರಿಸಿಕೊಂಡು ಬೇಡುವುದಾದರೆ ಎಲ್ಲ ಗುಣಗಳ ಗಣಿಯಾಗಿರುವ ಎಲ್ಲವನ್ನೂ ಕೊಡುವ ಶಕ್ತಿ ಇರುವ ಕಲ್ಪನೆಯ ಪರಮಾತ್ಮನ ರೂಪವನ್ನೇ ಬೇಡಬೇಕು. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಮಹಾತ್ಮರಾದ <b>ಕುಲಶೇಖರ ಆಳ್ವಾರರು</b> ತಮ್ಮ <b>"ಮುಕುಂದಮಾಲಾ ಸ್ತೋತ್ರ"</b> ಕೃತಿಯಲ್ಲಿ ಹೇಳುತ್ತಾರೆ:</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;">ನಾಥೇ ನಃ ಪುರುಷೋತ್ತಮೇ ತ್ರಿಜಗತಾಮೇಕಾಧಿಪತಯೇ ಚೇತಸಾ ಸೇವ್ಯೇ </div><div style="text-align: center;"><b>ಸ್ವಸ್ಯ ಪದಸ್ಯ ದಾತರಿ ಸುರೇ ನಾರಾಯಣೇ ತಿಷ್ಠತಿ</b> </div><div style="text-align: center;">ಯತ್ಕಂಚಿತ್ ಪುರುಷಾಧಮಮ್ ಕತಿಪಯ ಗ್ರಾಮೇಶಮಲ್ಪಾರ್ಥದಂ </div><div style="text-align: center;">ಸೇವಾಯೈ ಮೃಗಯಾಮಹೇ, ನರಮಹೋ ಮೂಕಾ ವರಾಕಾ ವಯಮ್ </div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಯಾರಲ್ಲಿ ಬೇಡಿದರೂ ತಮ್ಮಲ್ಲಿರುವುದರಲ್ಲಿ ಸ್ವಲ್ಪ ಭಾಗವನ್ನು ಮಾತ್ರ ಕೊಡಬಲ್ಲರು. ಅವರಬಳಿ ಇರುವುದೇ ಅಲ್ಪ. ಅಂತಹವರ ಹತ್ತಿರ ಕೇಳಿ ಪ್ರಯೋಜನವೇನು? ಆ ಪರಮಪುರುಷನಲ್ಲಿ ಎಲ್ಲವೂ ಇದೆ. ಅಷ್ಟೇ ಅಲ್ಲ. ಅವನು ಏನನ್ನು ಕೇಳಿದರೂ ಕೊಡಬಲ್ಲ ಸರ್ವಶಕ್ತನು. ಅದಕ್ಕಿಂತ ಹೆಚ್ಚಾಗಿ ಭಕ್ತರು ಕೇಳಿದರೆ ತನ್ನ ಸ್ಥಾನವನ್ನೇ ಕೊಡಲೂ ಹಿಂಜರಿಯನು! (ನಿಜವಾದ ಭಕ್ತನು ಅದನ್ನು ಕೇಳುವವನೂ ಅಲ್ಲ; ಅವನು ಕೊಡುವ ಪ್ರಮೇಯವೂ ಬರುವುದಿಲ್ಲ. ಅದು ಬೇರೆ ಮಾತು.) ತನ್ನ ಸ್ಥಳವನ್ನೇ ಬಿಟ್ಟುಕೊಡಲು ತಯಾರಿರುವ ಅವನನ್ನು ಬಿಟ್ಟು ಬೇರೆಯವರ ಬಳಿ ಕೈಯ್ಯೊಡ್ಡುವ ಮಂದಿ ಮಾತುಬಾರದ ಹಂದಿಗಳಂತೆ, ಅನ್ನುತ್ತಾರೆ ಕುಲಶೇಖರ ಅಲ್ವಾರರು. <b>"ಬೇಡಿದರೆ ಎನ್ನೊಡಯನ ಬೇಡುವೆ, ಒಡೆಯಗೆ ಒಡಲನು ತೋರುತ ಎನ್ನ ಬಡತನ ಬಿನ್ನಹ ಮಾಡುವೆ"</b> ಎನ್ನುತ್ತಾರೆ <b>ಶ್ರೀ ಪುರಂದರದಾಸರು.</b> ಇಲ್ಲಿ ಬಡತನ ಎಂದರೆ ಕೇವಲ ಹಣದ ದಾರಿದ್ರ್ಯವಲ್ಲ. ಗುಣಗಳ ಬಡತನ. <b>ನವಕೋಟಿ ನಾರಾಯಣ</b> ಎಂಬ ಬಿರುದು ಹೊತ್ತು ಸಕಲ ಸಂಪತ್ತಿನ ಮೇಲೆ ಒಂದು ತುಳಸೀದಳ ಹಾಕಿ ಹಿಂದಿರುಗಿ ನೋಡದೆ ಹೊರಟವರಿಗೆ ಹಣದ ಹಂಗೇನು?</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಈ ರೀತಿ ಆರಾಧಿಸುವ ಸಾಧಕನಿಗೆ <b>ಆ ಪರಮಪುರುಷ ಎಲ್ಲ ಗುಣಗಳ ಗಣಿ. ಆದ್ದರಿಂದ ಅವನು ಸಗುಣಿ,</b> ಎಲ್ಲ ಗುಣಗಳನ್ನೂ ಹೊಂದಿರುವವನು. ಅವನ ಲೆಕ್ಕದಲ್ಲಿ ಸತ್ವ, ರಜಸ್ಸು ಮತ್ತು ತಮಸ್ಸು ಗುಣಗಳಲ್ಲ. ಅವನಿಗೆ ಅವುಗಳ ಲೇಪವಿಲ್ಲ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಎಲ್ಲ ಕಡೆಯಲ್ಲಿಯೂ ವ್ಯಾಪ್ತನಾದವನು ನಿರಾಕಾರ ಹೇಗಾದಾನು? ಕಂಡು ಕೇಳುವ ಎಲ್ಲ ಆಕಾರಗಳೂ ಅವನನ್ನೇ ನಿರ್ದೇಶಿಸುತ್ತವೆ. <b>ಆದ್ದರಿಂದ ಅವನು ಸಾಕಾರನೇ.</b> ಸಾಕಾರ ಮಾತ್ರವಲ್ಲ. ಎಲ್ಲ ಆಕಾರಗಳೂ ಅವನೇ! "ಸಕಲ ನಿಗಮಗೇಯಂ, ಸಕಲ ಶಬ್ಧಾಭಿದೇಯಂ". ಎಲ್ಲ ರೂಪಗಳೂ ಎಲ್ಲ ಶಬ್ದಗಳೂ ಅವನೇ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಈ ವಿಚಾರಧಾರೆಗೆ <b>ಅವನು ಸಗುಣ, ಸಾಕಾರ.</b> </div><div style="text-align: center;">***** </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಈ ಚಿಂತನೆಯ ಹಿಂದೆ ಹೋಗುವ ಸಾಧಕನಿಗೆ ಆ <b>ಸಗುಣ, ಸಾಕಾರ ಪರಮಾತ್ಮನಲ್ಲಿ ಎಷ್ಟು ಗುಣಗಳಿವೆ</b> ಎಂದು ತಿಳಿಯಬೇಕು? ಎಣಿಸಲಾಗದಷ್ಟು ಗುಣಗಳು! ನಾವು ನಮ್ಮ ತಿಳುವಳಿಕೆಯಲ್ಲಿ ಎಣಿಸಬಹುದಾದ ಎಲ್ಲ ಗುಣಗಳು. ಅದರಾಚೆ ಇರುವ ಗುಣಗಳೂ ಕೂಡ. ನೀವು ಯಾವ ಗುಣವನ್ನಾದರೂ ಶೋಧಿಸಿ ನೋಡಿ. ಅದು ಅವನಲ್ಲಿ ಇದೆ. ಇನ್ನೊಬ್ಬರು ನಮಗೆ ತಿಳಿಯದ ಗುಣವೊಂದನ್ನು ಹೇಳಲಿ. ಅದೂ ಕೂಡ ಅವನಲ್ಲಿ ಇದೆ. ಒಟ್ಟಿನಲ್ಲಿ ಅನಂತ ಗುಣಗಳು. ಇಂತಹ ಪ್ರತಿಯೊಂದು ಗುಣದ ವ್ಯಾಪ್ತಿಯೂ ಅನಂತ. ಗ್ರಹಿಸಲು ಕಷ್ಟ. ಅಲ್ಲವೇ? </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಆದ್ದರಿಂದ <b>ಅವನು ಸಗುಣ ಮಾತ್ರವಲ್ಲ. ಗುಣಸಮುದ್ರ. ಗುಣಸಾಗರ. ಗುಣಾರ್ಣವ.</b> </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಒಂದು ದಿನ ನಲ್ಲಿಯಲ್ಲಿ ನೀರು ಬರುವುದಿಲ್ಲ ಎಂದು ನಗರಸಭೆ ಸಾರಿತು. "ಎಲ್ಲ ಪಾತ್ರೆಗಲ್ಲಿ ಇಂದು ನೀರು ಶೇಖರಿಸಿ. ನಾಳೆಗೆ ಬೇಕಾಗುತ್ತದೆ" ಎಂದು ಮನೆಯ ಹಿರಿಯರು ಹೇಳಿದರು. ಕಿರಿಯರು ಅದರಂತೆ ಮಾಡಿದರು. ಈಗ ಮನೆಯಲ್ಲಿ ಇರುವ ಎಲ್ಲ ಪಾತ್ರೆಯೂ ಜಲಪೂರ್ಣ. ಎಲ್ಲ ಪಾತ್ರೆಯಲ್ಲೂ ಪೂರ್ತಿ ನೀರು ತುಂಬಿ ಆಯಿತು. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಯಾವುದೇ ಪಾತ್ರೆ ತೆಗೆದುಕೊಳ್ಳಿ. ಅದರಲ್ಲಿ ಪೂರ್ತಿ ನೀರು ತುಂಬಿದೆ. ಆದರೆ ಆ ತುಂಬಿದ ಪಾತ್ರೆಯಲ್ಲಿ ಕೆಲವು ಹನಿ ನೀರು ಹಾಕಬಹುದೋ? ಹಾಕಬಹುದು. ಹಾಗಿದ್ದರೆ ಸಾಮಾನ್ಯ ಅರ್ಥದಲ್ಲಿ ಪೂರ್ಣ ಎಂದ ಪೂರ್ಣವೂ ಅಪೂರ್ಣ ಎಂದಾಯಿತು! ಚೀಲದ ತುಂಬಾ ತೆಂಗಿನಕಾಯಿ ತುಂಬಿದೆ. ಇನ್ನೊಂದು ಕಾಯಿ ಹಾಕಲಾಗದು. ಆದರೆ ಸ್ವಲ್ಪ ರವೆ ಹಾಕಬಹುದು!</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಪರಮಾತ್ಮನಲ್ಲಿ ಹೀಗಿಲ್ಲ. ಪೂರ್ಣ ಎಂದರೆ ಪೂರ್ಣವೇ. ಇನ್ನೊಂದು ತೊಟ್ಟು ನೀರು ಹಾಕಲಾಗದ ನೀರು ತುಂಬಿದ ಪಾತ್ರೆಯಂತೆ. ಅವನಲ್ಲಿ ಪೂರ್ಣವೆಂದರೆ ನಿಜವಾಗಿಯೂ, ಹೇಗೆ ನೋಡಿದರೂ ಪೂರ್ಣ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಅವನು ಗುಣಾರ್ಣವ ಮಾತ್ರವಲ್ಲ. ಪೂರ್ಣ ಗುಣಾರ್ಣವ ಅಷ್ಟೇ ಅಲ್ಲ ಕೂಡ. ಅವನು <b>ಪರಿಪೂರ್ಣ ಗುಣಾರ್ಣವ.</b> ಎಲ್ಲಕಡೆ ಇರುವ ಗುಣಗಳೂ ಅವನಲ್ಲಿವೆ. ಅವನಲ್ಲಿಲ್ಲದ ಗುಣಗಳು ಮತ್ತೆಲ್ಲೂ ಇಲ್ಲ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;">*****</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>ಸಾಧಕನು ನಿರ್ಗುಣ, ನಿರಾಕಾರ ಸ್ವರೂಪನನ್ನು ಆರಾಧಿಸಬೇಕೇ? ಸಾಕಾರ ಪರಿಪೂರ್ಣ ಗುಣಾರ್ಣವನನ್ನು ಆರಾಧಿಸಬೇಕೇ?</b> </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಆಯ್ಕೆ ಸಾಧಕನದು. ತನ್ನ ಅನುಭವದ ಬಲದಿಂದ ಗುರ್ತಿಸಿ ಮುಂದೆ ಹೋಗಬಹುದು. </div></div>Keshava Murthyhttp://www.blogger.com/profile/06498982131870248733noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2360304904596125453.post-82902237687982530522023-11-24T11:38:00.000-08:002023-11-25T15:48:01.093-08:00ಪ್ರತೀಕಗಳ ಅವಶ್ಯಕತೆ <blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px;"><h1 style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiQ0bKwEicPBzTmTxXkZYG5c9j3GHlap1aoT9MFvJLMKz8EdA3cJcFNwJ27yxQD9wijj0SPFevwdDQKz5nNDhs6vRxpesO-njSEprIqC5zql46U7HpuS7nhd02oiZ_Z9fSM5AqvoO2lEdRgue2m_uZX-cL3yZ3canJ_hpwDUT5zxK9iXHYn09oy3w_2F_w" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="" data-original-height="500" data-original-width="497" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiQ0bKwEicPBzTmTxXkZYG5c9j3GHlap1aoT9MFvJLMKz8EdA3cJcFNwJ27yxQD9wijj0SPFevwdDQKz5nNDhs6vRxpesO-njSEprIqC5zql46U7HpuS7nhd02oiZ_Z9fSM5AqvoO2lEdRgue2m_uZX-cL3yZ3canJ_hpwDUT5zxK9iXHYn09oy3w_2F_w" width="239" /></a></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium; font-weight: normal;"><br /></span></div></h1></blockquote><p></p><div style="text-align: justify;"><b>"ತ್ವಮೇವ ಶರಣಂ ಮಮ"</b> ಎಂದು ಹೇಳಿಯಾಯಿತು. <b>"ವ್ಯಾಪ್ತೋಪಾಸನೆ"</b> ಬಗ್ಗೆ ತಿಳಿದಿದ್ದಾಯಿತು. ಅಂತಹ ಉಪಾಸನೆಯ ಮರ್ಮ ಅರಿತ ಮೇಲೆ <b>ಪ್ರತೀಕಗಳ ಉಪಾಸನೆ ಏಕೆ ಮಾಡಬೇಕು? </b>ಎಂಬ ಪ್ರಶ್ನೆ ಎದುರಾಯಿತು. ಆ ಪ್ರಶ್ನೆಗೆ ಉತ್ತರ ಹುಕುವ ಕೆಲಸ ಪ್ರಾರಂಭವಾಯಿತು. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ದೂರದ ಊರಿಗೆ ಸುಲಭವಾಗಿ ಮತ್ತು ಶೀಘ್ರವಾಗಿ ತಲುಪಲು <b>ವಿಮಾನದಲ್ಲಿ ಹೋಗಬೇಕು</b> ಎಂದು ನಮಗೆ ಗೊತ್ತು. ಆದರೆ ನೆನೆಸಿದ ತಕ್ಷಣ ವಿಮಾನದಲ್ಲಿ ಹೋಗಲಾದೀತೇ? ನಾವಿರುವ ಸ್ಥಳದಿಂದ ವಿಮಾನ ನಿಲ್ದಾಣ ತಲುಪಬೇಕು. ವಿಮಾನದ ಪ್ರಯಾಣಕ್ಕೆ ಪರವಾನಗಿ ಪಡೆಯಬೇಕು. ಬೇಕಾದ ದಸ್ತಾವೇಜುಗಳನ್ನು ತೋರಿಸಬೇಕು. ಭದ್ರತಾ ತಪಾಸಣೆ ದಾಟಬೇಕು. ವಿಮಾನದವರೆಗೂ ತಲುಪಬೇಕು. ಹತ್ತಿ ವಿಮಾನದಲ್ಲಿ ಕೂಡಬೇಕು. ವಿಮಾನ ಪ್ರಯಾಣ ನಂತರವಷ್ಟೇ ಸಾಧ್ಯ!</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ವಿಮಾನದವರೆಗಿನ ಪ್ರಯಾಣಕ್ಕೆ ನಾವು ನಿಲ್ದಾಣದವರೆಗೆ ನಡೆದು ಹೋಗಬೇಕು. ಇಲ್ಲವಾದರೆ ಯಾವುದಾದರೂ ವಾಹನವನ್ನು ಹಿಡಿದು ಅಲ್ಲಿಗೆ ತಲುಪಬೇಕು. <b>ಈ ರೀತಿಯ ವಾಹನಗಳೇ ಪ್ರತೀಕಗಳ ಆರಾಧನೆಗಳು.</b> ಪ್ರತೀಕಗಳೇ (symbols) ಪರಮಾತ್ಮನಲ್ಲ. ಎಲ್ಲೆಲ್ಲೂ ಇರುವ ಪರಮಾತ್ಮನು ಅವುಗಳಲ್ಲಿ ವಿಶೇಷ ಸನ್ನಿಧಾನ ಇಟ್ಟಿದ್ದಾನೆ ಎಂದು ನಂಬಿ ಆರಾಧಿಸಬೇಕು.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ನಾವು ಮೊದಲನೇ ಅಥವಾ ಎರಡನೇ ತರಗತಿಯಲ್ಲಿ ಇದ್ದಾಗ ಮೊದಲು <b>ವರ್ಣಮಾಲೆ</b> ಹೇಳಿಕೊಟ್ಟರು. ಪೂರ್ತಿ ವರ್ಣಮಾಲೆಯ ಅಕ್ಷರಗಳನ್ನು ತಪ್ಪಿಲ್ಲದೆ ಹೇಳಿದಾಗ ಆನಂದವೋ ಆನಂದ. ನಂತರ <b>ಕಾಗುಣಿತ.</b> ಅದು ಬಂದಾಗಲಂತೂ ಖುಷಿಯೋ ಖುಷಿ. ಆಮೇಲೆ <b>"ಡಬಲ್ ರೂಲ್ಡ್ ನೋಟ್ ಬುಕ್"</b> ಅಂತ ಒಂದು ಕೊಟ್ಟರು, ಅಕ್ಷರ ಆಚೆ ಈಚೆ ಹೋಗದೆ ನೆಟ್ಟ ನೇರವಾಗಿ ಬರೆಯಲು ಬರಲಿ ಎಂದು. ಅದು ಅಭ್ಯಾಸ ಆದ ಮೇಲೆ ಮುಂದಿನ ಹೆಜ್ಜೆ. <b>ಪ್ರತೀಕಗಳ ಆರಾಧನೆ ಈ ರೀತಿಯೇ.</b> ಜೀವಮಾನ ಪೂರ್ತಿ ಡಬಲ್ ರೂಲ್ಡ್ ನೋಟ್ ಬುಕ್"ನಲ್ಲಿ ಬರೆಯುತ್ತ ಕೂಡುವುದಲ್ಲ. ಮುಂದೆ ಹೆಜ್ಜೆ ಇಡಬೇಕು. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಸಮುದ್ರದಲ್ಲಿ ಈಜಿ ಗೆದ್ದುಬರುವವರನ್ನು ನಾವು ಕಾಣುತ್ತೇವೆ. ಹಾಗಾದರೆ ನಾವು ಏಕೆ ಸಮುದ್ರಕ್ಕೆ ಹಾರಬಾರದು? ಅವರಿಗೂ ನಮ್ಮಂತೆ ಮೊದಲು ಈಜು ಬರುತ್ತಿರಲಿಲ್ಲ. ಸತತ ಪರಿಶ್ರಮದಿಂದ ಸಣ್ಣದಾಗಿ ಪ್ರಾಂಭ ಮಾಡಿ ಈಗ ಸಮುದ್ರ ಈಜುವ ಹಂತ ತಲುಪಿದ್ದಾರೆ. ಈಜುವ ವಿಷಯದಲ್ಲಿ ಅವರ ಅನುಭವ, ಯೋಗ್ಯತೆ ನಮಗೆ ಸುಲಭವಾಗಿ ಗೊತ್ತಾಗುತ್ತದೆ. ಉಪಾಸನೆಯ ವಿಷಯದಲ್ಲಿ <b>ಉಪಾಸಕರ ನಿಜವಾದ ಯೋಗ್ಯತೆ ನಮಗೆ ಗೊತ್ತಾಗುವುದಿಲ್ಲ.</b> ನಮಗೆ ಅವರ ಯೋಗ್ಯತೆ ಹೇಳಿಕೊಳ್ಳುವುದರಲ್ಲಿ ಅವರಿಗೆ ಆಸಕ್ತಿಯಿಲ್ಲ. ನಾವಾಗಿಯೇ ತಿಳಿದುಕೊಳ್ಳುವ ಶಕ್ತಿ ನಮಗಿಲ್ಲ!</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;">*****</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ವಿಮಾನ ನಿಲ್ದಾಣಕ್ಕೆ ಹೋಗಬೇಕೆಂದು ಮನಸ್ಸು ಬಂದ ತಕ್ಷಣ ವಾಹನ ಹಿಡಿಯುವಹಾಗಿಲ್ಲ. ಮೊದಲು <b>"ಗುರುತಿನ ಚೀಟಿ"</b> ಪಡೆಯಬೇಕು. ಕೇವಲ ಒಂದು "ಆಧಾರ್ ಕಾರ್ಡ್" ಮಾಡಿಸಲು ಪಟ್ಟ ಬವಣೆಗಳನ್ನು ನೆನಪಿಸಿಕೊಳ್ಳಿ. ನಂತರ ಪರವಾನಗಿ ಪಡೆಯಲು <b>ಹಣ ಹೊಂದಿಸಬೇಕು.</b> ಈ ಕೆಲಸಗಳಿಗೇ ಬಹಳ ಪಾಡು ಪಡಬೇಕು. ಅಲ್ಲಿ ತಲುಪಿದ ಮೇಲೆ ಭದ್ರತಾ ಸಿಬ್ಬಂದಿ ನಮ್ಮನ್ನು ತಪಾಸಣೆಗೆ ಒಳಪಡಿಸಿ <b>ಪ್ರಯಾಣಕ್ಕೆ ಯೋಗ್ಯ ಎಂದು ಠಸ್ಸೆ ಒತ್ತಬೇಕು</b>. ನಂತರವಷ್ಟೇ ಪ್ರಯಾಣ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಅಂದರೆ ವಿಮಾನ ನಿಲ್ದಾಣ ತಲುಪಲು ವಾಹನ ಹತ್ತುವ ಮುಂಚೆಯೇ ಬಹಳ ಕೆಲಸ ಇದೆ ಎಂದಾಯಿತು. <b>ಅಂತೆಯೇ ಪ್ರತೀಕಗಳ ಆರಾಧನೆಗೆ ಮುನ್ನವೇ ಬಹಳ ತಯಾರಿ ನಡೆಸಬೇಕು.</b> ಮೈ, ಬುದ್ಧಿ ಮತ್ತು ಮನಸುಗಳನ್ನು ಹದ ಮಾಡಬೇಕು. ಮೈ ಬಗ್ಗಿಸುವುದನ್ನು ಅಭ್ಯಾಸ ಮಾಡಿಕೊಳ್ಳಬೇಕು. ಬುದ್ಧಿಯನ್ನು ಸರಿಯಾದ ದಾರಿಯಲ್ಲಿ ನಡೆವಂತೆ ತಿರುಗಿಸಬೇಕು. <b>ಮಂಗನಂತೆ ಎಗರಾಡುವ ಮನಸ್ಸನ್ನು ಕಟ್ಟಿ ಒಂದೇ ಕಡೆ ಕೇಂದ್ರೀಕರಿಸಬೇಕು.</b> ಇವೆಲ್ಲ ಮೊದಲ ತಯಾರಿಗಳು. ಈ ರೀತಿ ಸಿದ್ಧತೆ ಮಾಡಿಕೊಂಡು ಪ್ರತೀಕಗಳ ಆರಾಧನೆಯಿಂದ ಪ್ರಾರಂಭಿಸಿ ಕ್ರಮವಾಗಿ ಮೆಟ್ಟಿಲುಗಳನ್ನು ಹತ್ತಿ ನಂತರ ಹೆಚ್ಚಿನ ಮತ್ತು ಕಠಿಣ ಆರಾಧನೆ ಬಗ್ಗೆ ಚಿಂತೆ ಮಾಡಬಹುದು. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಸಾಧನೆಯ ದಾರಿ ಬಲು ಕಠಿಣ. ಒಂದೊಂದಾಗಿ ಮೆಟ್ಟಿಲು ಹತ್ತಬೇಕು. ಒಟ್ಟು ಒಂದು ಸಾವಿರ ಮೆಟ್ಟಿಲು ಹತ್ತಬೇಕು ಎನ್ನೋಣ. ಒಂದು ಜೀವಮಾನದಲ್ಲಿ ಅಷ್ಟು ಮೆಟ್ಟಿಲು ಒಟ್ಟಿಗೆ ಹತ್ತಲು ಸಾಧ್ಯವಾಗದಿರಬಹುದು. ಸಾಧ್ಯವಾಗದಿರಬಹುದು ಏನು? ಸಾಧ್ಯವಾಗುವುದಿಲ್ಲ ಎಂದು ತಿಳಿದವರು ಹೇಳುತ್ತಾರೆ. ಹಾಗಿದ್ದರೆ ಏನು ಮಾಡುವುದು? ಇದು ಎಂದಿಗೂ ಆಗದ ಕೆಲಸ. ವೃಥಾ ತೊಂದರೆ ಯಾಕೆ ಎಂದು ಬಿಡಬಹುದೇ? ನಮ್ಮ ಗ್ರಂಥಗಳ ಸೂಕ್ಷ್ಮ ಅಧ್ಯಯನದಿಂದ ಪರಿಹಾರ ತಿಳಿಯುತ್ತದೆ. ಪರಮತ್ಮನು ಬಹಳ ಕರುಣಾಳು. <b>ಸಾಧನೆಯ ಒಂದು ಕಣವೂ ವ್ಯರ್ಥವಾಗುವುದಿಲ್ಲ,</b> ನಮ್ಮ ಖಾತೆಗೆ ಜಮಾ ಆಗುತ್ತಿರುತ್ತದೆ, </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಒಬ್ಬ ಪ್ರೌಢ ಶಾಲೆ ವಿದ್ಯಾಭ್ಯಾಸದ ನಂತರ ಓದು ಬಿಟ್ಟ. ಬೇರೇನೋ ಮಾಡಲು ಪ್ರಾರಂಭಿಸಿದ. ಮತ್ತೆ ಸ್ವಲ್ಪ ದಿನದ ಮೇಲೆ ಓದು ಮುಂದುವರೆಸಬೇಕು ಎನಿಸಿತು. ಅವನು ಮತ್ತೆ ಪ್ರಾಥಮಿಕ ಶಾಲೆಗೇ ಹೋಗಬೇಕಾಗಿಲ್ಲ. ಎಲ್ಲಿ ಓದು ನಿಲ್ಲಿಸಿದ್ದನೋ ಅಲ್ಲಿಂದ ಮುಂದೆ ಓದಬಹುದು. ಪರಮಾತ್ಮನ ವ್ಯವಸ್ಥೆಯೂ ಹಾಗೆ. <b>ಯಾವ ಮೆಟ್ಟಿಲಿನಲ್ಲಿ ನಿಂತೆವೋ, ಮುಂದಿನ ಜನ್ಮದಲ್ಲಿ ಆ ಮೆಟ್ಟಿಲಿನ ಬಳಿಯೇ ಬಿಡುತ್ತಾನೆ.</b> ಯಾವುದೋ ಒಂದು ರೀತಿಯಲ್ಲಿ ಹಿಂದಿನ ಸ್ಮರಣೆ ಕೊಡುತ್ತಾನೆ. ಹುಟ್ಟಿದ ಆರೇಳು ವರ್ಷಕ್ಕೇ ಕೆಲವರು ಸೊಗಸಾಗಿ ಸಂಗೀತಗಾರರಾದ ಉದಾಹರಣೆಗಳು ನಮ್ಮ ಕಣ್ಣ ಮುಂದೆಯೇ ಇವೆ. ಬಾಕಿ ಮಕ್ಕಳು ಅನೇಕ ವರ್ಷ ಶ್ರಮಪಟ್ಟು ಕಲಿಯುವಷ್ಟನ್ನು ಸ್ವಲ್ಪ ಕಾಲದಲ್ಲಿಯೇ ಕಲಿಯುವ ಮಕ್ಕಳಂತೆ ಇದು. ಆದರೆ <b>ಪ್ರಬಲ ನಂಬಿಕೆ ಬೇಕು.</b> ಇಲ್ಲದಿದ್ದರೆ ಅತಂತ್ರ ಪರಿಸ್ಥಿತಿಯೇ!</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;">*****</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಪ್ರತೀಕಗಳು ಹೇಗಿರಬೇಕು? ಇದು ಮುಂದಿನ ಪ್ರಶ್ನೆ. ಅದು ದೇವಾಲಯದ ಮೂರ್ತಿ ಇರಬಹುದು. ಲೋಹದ ಪ್ರತಿಮೆ ಆಗಬಹುದು. ಒಂದು ಫೋಟೋ ಸಹ ಆಗಬಹುದು. ಗೋವು, ಆಶ್ವತ್ಥ ಅಥವಾ ಔದುಂಬರ (ಅರಳಿ ಅಥವಾ ಅತ್ತಿ) ಮರವಾಗಬಹುದು. ತುಳಸಿಯ ಅಥವಾ ಮತ್ತಾವುದೋ ವೃಂದಾವನ ಇರಬಹುದು. ಆದರೆ ನಾವು ನಡೆಸುವ ಆರಾಧನೆ ಆ ಜಡ ವಸ್ತುವಿಗೋ ಅಥವಾ ಸ್ಥಿರ ವೃಕ್ಷಕ್ಕೋ ಮಾತ್ರವಲ್ಲ, ಅವುಗಳಲ್ಲಿ ಅಂತರ್ಯಾಮಿಯಾಗಿ ಇರುವ ಆ ಪರಮಾತ್ಮನಿಗೆ ಎನ್ನುವ ಪ್ರಜ್ಞೆ ಮಾತ್ರ ಸದಾ ಇರಬೇಕಾಗುತ್ತದೆ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಉಪಾಸನೆಯ ಒಂದು ಮುಖ್ಯ ಅಂಗ ಜಪಾದಿಗಳು. ಸಮಸ್ತ ಜೀವರಾಶಿಗಳಿಗೂ ಪರಮಾತ್ಮನನ್ನು ಆರಾಧಿಸುವ ಹಕ್ಕಿದೆ. ಜಾತಿ, ಜನ್ಮ ಇವುಗಳ ಹಂಗಿಲ್ಲ. ಜ್ಞಾನಿಗಳು ಎಲ್ಲ ವರ್ಗಗಳಿಂದ ಬಂದವರಿದ್ದಾರೆ. ಸುಲಭದ ದಾರಿಗಳೂ ಇವೆ. ಕಠಿಣದ ಹಾದಿಗಳೂ ಇವೆ. ಬೇಕಿದ್ದನ್ನು ಆರಿಸಿಕೊಳ್ಳಬಹುದು. ಒಮ್ಮೆ ಸಾಧನೆಯ ಹಾದಿ ಹಿಡಿದರೆ ಸಾಕು. ಮುಂದಿನ ಸಲಕರಣೆಗಳನ್ನು ಆ ದಯಾಳುವೇ ಒದಗಿಸುತ್ತಾನೆ ಎಂದು ತಿಳಿದವರು ಹೇಳುತ್ತಾರೆ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಜಪಾದಿಗಳನ್ನು ಮಾಡುವಾಗ "ಧ್ಯಾನ ಶ್ಲೋಕ" ಉಪಯೋಗಿಸುತ್ತಾರೆ. ಆರಾಧ್ಯ ದೈವವನ್ನು ವರ್ಣಿಸುವ ಪರಿ ಅವು. ಕಣ್ಣ ಮುಂದೆ ಇರುವ ಪ್ರತೀಕಗಳು ಆ ರೀತಿಯೇ ಇರಬೇಕು. ಆರಾಧನೆಯ ನಂತರ ಜಪ ಮಾಡುವಾಗ, ಕಣ್ಣು ಮುಚ್ಚಿ ಕುಳಿತಾಗ ಧ್ಯಾನ ಶ್ಲೋಕದಲ್ಲಿ ವರ್ಣಿತವಾದ ಆಕಾರ ಮನಸ್ಸಿನಲ್ಲಿ ಮೂಡಬೇಕು. ಮೇಲೆ ಕೊಟ್ಟಿರುವ ದೇವಿ ಲಕ್ಷ್ಮಿಯ ಚಿತ್ರವನ್ನೇ ಗಮನಿಸಬಹುದು, ಶ್ರೀ ಸೂಕ್ತದಲ್ಲಿ ಹೇಳಿರುವಂತೆ ಸಾಮಾನ್ಯವಾಗಿ ಪ್ರತಿಮೆ ಅಥವಾ ಫೋಟೋ ಮಾಡುತ್ತಿದ್ದರು. ಈಗ ಚಿತ್ರಕಾರರ ಸ್ವಾತಂತ್ರ್ಯದ ಹೆಸರಿನಲ್ಲಿ ಮನಸ್ಸಿಗೆ ಬಂದಂತೆ ಮಾಡುತ್ತಾರೆ. ಸೂಕ್ತದಂತೆ ಲಕ್ಷ್ಮಿಯು ಪದ್ಮಾಸನದಲ್ಲಿ ಪದ್ಮದಮೇಲೆ ಕುಳಿತಿರಬೇಕು. ಆನೆಗಳು ಬಂಗಾರದ ಕೊಡಗಳಲ್ಲಿ ನವರತ್ನಗಳನ್ನು ಸುರಿಸುತ್ತಿರಬೇಕು. ಇವೇ ಮುಂತಾದ ಧ್ಯಾನ ಶ್ಲೋಕದ ವಿವರಣೆಯ ರೀತಿಯಲ್ಲಿ ಪ್ರತೀಕ ಮಾಡಿರಬೇಕು. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಕೆಲವು ವೇಳೆ ಪ್ರತೀಕ ಇಲ್ಲದಿರಬಹುದು. ಆಗ ಧ್ಯಾನ ಶ್ಲೋಕದಂತೆ ಇರುವ ದೇವತೆ ಕಣ್ಣು ಮುಚ್ಚಿ ಕುಳಿತಾಗ ಸ್ಫುರಿಸುವಂತೆ ಅಭ್ಯಾಸದಿಂದ ಕಲಿಯಬೇಕಾಗುತ್ತದೆ. ಪ್ರತೀಕಗಳಿಗೆ ಪೂಜೆ ಸಲ್ಲಿಸುವಾಗ ಜಡ ಅಥವಾ ಸ್ಥಿರ ಪ್ರತೀಕದಲ್ಲಿ ಅಂತರ್ಯಾಮಿಯಾದ ದೇವತೆ ಅಥವಾ ಪರಮಾತ್ಮನ ಉಪಸ್ಥಿತಿ ನೆನೆಯುತ್ತಿದ್ದರೆ ಧ್ಯಾನ ಕಾಲದಲ್ಲಿ ಆ ಆಕೃತಿ ಮನಸ್ಸಿನಲ್ಲಿ ಸ್ಫುರಿಸುತ್ತದೆ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಕೆಲವರು ದೇವಾಲಯಗಳಿಗೆ ಹೋದಾಗ ವಿಗ್ರಹಗಳ ಮುಂದೆ ಕಣ್ಣು ಮುಚ್ಚಿ ಕೂಡುತ್ತಾರೆ. ಬಹಳ ಶ್ರಮಪಟ್ಟು ಆ ಮೂರ್ತಿ ನೋಡಲು ಹೋಗಿ ಅಲ್ಲಿ ಇರುವ ಸಾಕ್ಷಾತ್ ಮೂರ್ತಿಯನ್ನು ನೋಡದೆ ಕಣ್ಣು ಮುಚ್ಚಿ ಕೂಡುವುದು ಎಷ್ಟು ಸರಿ? ಸಾಧನೆ ಹೆಚ್ಚಿದಂತೆ ಮನಸ್ಸಿನಲ್ಲಿ ಮೂಡುವ ಆಕಾರ ಸ್ಫುಟವಾಗುತ್ತದೆ ಎಂದು ತಿಳಿದವರು ಹೇಳುತ್ತಾರೆ. ಅದಕ್ಕೆ ಸತತ ಪ್ರಯತ್ನ ಬೇಕು. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;"> *****</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಮೇಲಿನ ಹಂತ ತಲುಪಿದ ಮೇಲೆ ಪ್ರತೀಕಗಳ ಪೂಜೆ ನಿಲ್ಲಿಸಬೇಕೇ? ಇದೊಂದು ದಿವ್ಯವಾದ ಪ್ರಶ್ನೆ. ದೊಡ್ಡ ದೊಡ್ಡ ಸಭಾಭವನಗಳಲ್ಲಿ ಕಚೇರಿ ನೀಡುವ ಸಂಗೀತ ವಿದ್ವಾಂಸರು ಪ್ರತಿದಿನ <b>"ರಿಯಾಝ್"</b> ಮಾಡುವುದನ್ನು ನಿಲ್ಲಿಸುತ್ತಾರೆಯೇ? ಭಾರಿ ಕ್ರೀಡಾಂಗಣಗಳಲ್ಲಿ ಭರ್ಜರಿ ಶತಕ ಬಾರಿಸುವ ಕ್ರೀಡಾಪಟು <b>"ನೆಟ್ ಪ್ರಾಕ್ಟೀಸ್"</b> ಬಿಟ್ಟು ಬಿಡುತ್ತಾನೆಯೇ? ವ್ಯಾಪ್ತ ಉಪಾಸನೆ ಮಾಡುವ ಸ್ಥಿತಿ ತಲುಪಿದ ಸಾಧಕರೂ ಪ್ರತೀಕಗಳ ಆರಾಧನೆ ನಿಲ್ಲಿಸುವುದಿಲ್ಲ. ಸಂಚಾರದಲ್ಲಿರುವ ಅಧಿಕಾರಿ ಹಾಜರಿ ಪುಸ್ತಕದಲ್ಲಿ ಸಹಿ ಮಾಡುವ ಅಗತ್ಯವಿಲ್ಲ. ಆದರೆ ಪ್ರಧಾನ ಕಚೇರಿಯಲ್ಲಿ ಇದ್ದಾಗ ಹಾಜರಿ ಪುಸ್ತಕದಲ್ಲಿ ಸಹಿ ಮಾಡುತ್ತಾನೆ!</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಸಾಧನೆಯ ಯಾವ ಸ್ಥಿತಿಯಲ್ಲಿ ಸಾಧಕನಿದ್ದರೂ ಮತೊಬ್ಬರ ಸಾಧನೆಯ ರೀತಿಯನ್ನು ಹೀಯಾಳಿಸಬಾರದು. ಅವರವರ ಸಾಧನೆ, ರೀತಿ ನೀತಿಗಳು ಅವರವರಿಗೆ. <b>ಪ್ರತಿಯೊಬ್ಬರೂ ಅವರ ಭಾರವನ್ನು ಅವರೇ ಹೊರಬೇಕು.</b> ಅವರಾಗಿ ಕೇಳಿದರೆ, ಸಾಧ್ಯವಿದ್ದರೆ, ಯೋಗ್ಯತೆಯಿದ್ದರೆ, ಸಹಾಯ ಮಾಡಬಹುದು. ಅಷ್ಟೇ. </div><p></p>Keshava Murthyhttp://www.blogger.com/profile/06498982131870248733noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-2360304904596125453.post-35688726881592867582023-11-22T15:09:00.000-08:002023-11-22T16:27:13.912-08:00ವ್ಯಾಪ್ತೋಪಾಸನೆ <p style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjbFDHsE7xJ1DcUKHpyH9a_bRech_2Awzzm_y57tmiFnthDu-LoN7kJKyb-UcRgkcSZYPeIHQtxEA6kNuJ6ery_MAs5pxeLkUzsnU5-sLEIH4EJafhonalLis1uJ7fwUH3Ihrn9smE0oLR8Ahl-vTPKFCpzPbKjiHL5pNYNIvpPOIMhWKs-hwVr41lKPLU" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="" data-original-height="360" data-original-width="540" height="254" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjbFDHsE7xJ1DcUKHpyH9a_bRech_2Awzzm_y57tmiFnthDu-LoN7kJKyb-UcRgkcSZYPeIHQtxEA6kNuJ6ery_MAs5pxeLkUzsnU5-sLEIH4EJafhonalLis1uJ7fwUH3Ihrn9smE0oLR8Ahl-vTPKFCpzPbKjiHL5pNYNIvpPOIMhWKs-hwVr41lKPLU=w410-h254" width="410" /></a></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">ಮನುಷ್ಯನ ಜ್ಞಾನ ಪ್ರಾಪ್ತಿ ಮತ್ತು ಸುತ್ತಮುತ್ತಲಿನ ವಸ್ತುಗಳ ಅನುಭವ ಪಡೆಯುವುದು <b>ಐದು ಜ್ಞಾನೇಂದ್ರಿಯಗಳಿಂದ. </b>ಕಣ್ಣಿನಿಂದ ನೋಡುವುದು, ಕಿವಿಯಿಂದ ಕೇಳುವುದು, ಮೂಗಿನಿಂದ ವಾಸನೆ ಇತ್ಯಾದಿ ಗ್ರಹಿಸುವುದು, ನಾಲಿಗೆಯಿಂದ ರುಚಿ ನೋಡುವುದು ಮತ್ತು ಚರ್ಮದಿಂದ ಸ್ಪರ್ಶ ಮಾಡುವುದು. ಇವುಗಳ ಚೌಕಟ್ಟಿನಲ್ಲೇ ನಮ್ಮ ಎಲ್ಲ ವ್ಯಾಪಾರಗಳೂ ನಡೆಯುವುದು. <b>ಬುದ್ಧಿ</b> ಇವುಗಳ ಹೊರಗಡೆಯೂ ಯೋಚಿಸಬಹುದು. <b>ಮನಸ್ಸು</b> ಎಲ್ಲೆಂದರಲ್ಲಿ ಹರಿದಾಡಬಹುದು. ಆದರೆ ಈ ಐದು ಇಂದ್ರಿಯಗಳ ಯೋಗ್ಯತೆಗಿಂತ ದೊಡ್ಡದಾದ ಪದಾರ್ಥವನ್ನು ಅಥವಾ ವಿಷಯವನ್ನು ತಿಳಿಯುವುದು ಕಷ್ಟ. ದೃಷ್ಟಿ ಹೋಗುವವರೆಗೂ ನೋಡಬಹುದು. ಒಂದು ಅಳತೆಯ ದೂರದವರೆಗಿನ ಶಬ್ದ ಕೇಳಬಹುದು. ಅದರಿಂದ ಹೊರಗಿನ ಪದಾರ್ಥಗಳ ಜ್ಞಾನ ಹೇಗೆ? <b>ಅತೀಂದ್ರಿಯವಾದುದನ್ನು</b> (ಇಂದ್ರಿಯಗಳ ವ್ಯಾಪ್ತಿಯ ಅಥವಾ ಯೋಗ್ಯತೆಯ ಹೊರಗಿನದು) <b>ತಿಳಿಯುವುದು ಹೇಗೆ?</b></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">ಅತಿ ಸೂಕ್ಷ್ಮವಾದುದನ್ನು ನೋಡಲು ನಾವು <b>"ಸೂಕ್ಷ್ಮದರ್ಶಕ"</b> (ಮೈಕ್ರೋಸ್ಕೋಪ್) ಬಳಸುತ್ತೇವೆ. ಅತಿ ದೂರದಲ್ಲಿ ಇರುವ ವಸ್ತುಗಳನ್ನು ನೋಡಲು <b>"ದೂರದರ್ಶಕ"</b> (ಟೆಲಿಸ್ಕೋಪ್) ಉಪಯೋಗಿಸುತ್ತೇವೆ. ಇವುಗಳ ಪ್ರಯೋಜನ ಪಡೆದರೂ ಈ ಸಾಧನಗಳ ಶಕ್ತಿಗೂ ಒಂದು ಮಿತಿ ಇದೆ. ನಮ್ಮಲ್ಲಿರುವ ಅತ್ಯಂತ ಶಕ್ತಿಯುತ ಸೂಕ್ಷ್ಮದರ್ಶಕದ ಶಕ್ತಿಯನ್ನೂ ದಾಟಿದ ಅತಿ ಸೂಕ್ಷ್ಮ ವಸ್ತುಗಳು ಸೃಷ್ಟಿಯ ರಹಸ್ಯದಲ್ಲಿ ಅಡಗಿವೆ. ಒಂದು ಕಾಲದಲ್ಲಿ "ಅಣು" ಅತಿ ಚಿಕ್ಕ ವಸ್ತು ಎಂದು ನಂಬಲಾಗಿತ್ತು. ವಿಜ್ನ್ಯಾನಿಗಳು ಅಣುವನ್ನೂ ಭೇದಿಸಿದರು. ಪರಮಾಣು ಬಂದಿತು. <b>ಪರಮಾಣುವನ್ನೂ ಮೀರಿದ ಸೂಕ್ಷ್ಮ ಕಣಗಳು ಇವೆ ಎಂದಾಯಿತು.</b> ಎಷ್ಟು ಶಕ್ತಿಯುತ ದೂರದರ್ಶಕವಾದರೂ ಇನ್ನೂ ನಮ್ಮ "ಹಾಲುಹಾದಿ" (Milkyway) ನಕ್ಷತ್ರಪುಂಜದ (ಗ್ಯಾಲಕ್ಸಿ) ಒಂದು ಭಾಗವನ್ನು ಮಾತ್ರ ತೋರಿಸಲು ಶಕ್ತವಾಗಿವೆ. <b>ನಮ್ಮ ನಕ್ಷತ್ರಪುಂಜಕ್ಕಿಂತಲೂ ದೊಡ್ಡವಾದ ಅನೇಕ ಪುಂಜಗಳು ವಿಶ್ವದಲ್ಲಿ ಇವೆ</b> ಎಂದು ವಿಜ್ಞಾನಿಗಳು ಹೇಳುತ್ತಾರೆ. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">ನಾವು ತಿಳಿದಿರುವ ಅತಿಸೂಕ್ಷ್ಮ ಪದಾರ್ಥಕ್ಕಿಂತಲೂ ಸೂಕ್ಷ್ಮವಾದದ್ದು ಇದೆ ಎಂದಾಯಿತು. ಅಂತೆಯೇ, ನಾವು ಕಂಡಿರುವ ಅತಿದೊಡ್ಡ ದೃಶ್ಯಕ್ಕಿಂತಲೂ ಅನೇಕ ಪಾಲು ದೊಡ್ಡದಾದ ವಿಶ್ವವಿದೆ ಎಂದೂ ತಿಳಿಯಿತು. ಒಟ್ಟಿನಲ್ಲಿ ಈ ಕಡೆಯೂ ಅನಂತ, ಆ ಕಡೆಯೂ ಅನಂತ. <b>ಇಂತಹ ವಿರಾಟ್ ವಿಶ್ವದ ಯಾವುದೋ ಒಂದು ಕ್ಸುದ್ರ ಕಣದಲ್ಲಿ ಮನುಷ್ಯನಿದ್ದಾನೆ.</b> ಅನಂತ ವಿಶ್ವ ಅವನನ್ನು ಎಲ್ಲ ಕಡೆಯಿಂದಲೂ ವ್ಯಾಪಿಸಿದೆ. ಇಷ್ಟು ಮಾತ್ರವಲ್ಲ. ಮನುಷ್ಯನ ಒಳಗೂ ಅನಂತ ಕಣಗಳಿವೆ. ಮನುಷ್ಯನ ದೇಹದಲ್ಲಿ ಇಷ್ಟೆಲ್ಲಾ ಇದೆಯೇ ಎಂದು ಆಶ್ಚರ್ಯ ಪಡುವಷ್ಟು ಉಂಟು!</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><b>ಚಿಂತಿಸಲೂ ಅಗಾಧ.</b> </span></p><p style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;">*****</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">ಮಹಾಭಾರತದ ಅತಿ ಮುಖ್ಯ ದೃಶ್ಯವೊಂದನ್ನು ನೆನಪಿಗೆ ತರೋಣ. ಎರಡು ಸೈನ್ಯಗಳ, ಹದಿನೆಂಟು ಅಕ್ಷೋಹಿಣಿಗಳ ವಿಶಾಲ ಹಿನ್ನೆಲೆಯ ಮಧ್ಯದಲ್ಲಿ <b>ಪಾರ್ಥ ಮತ್ತು ಪಾರ್ಥಸಾರಥಿ</b> ರಥದಲ್ಲಿ ಕುಳಿತಿದ್ದಾರೆ. ವಿಜಯನಿಗೆ ಜಯಿಸಲಾಗದ ಮೋಹ ಆವರಿಸಿದೆ. ತನ್ನ ಇಡೀ ಜೀವಮಾನ ಕಾಯುತ್ತಿದ್ದ ಯುದ್ಧ ಎದುರು ನಿಂತಿದ್ದರೂ ರಥದಿಂದ ಕೆಳಗಿಳಿದು ಗಾಂಡೀವ ಬಿಸಾಡಿದ್ದಾನೆ. ಯುದ್ಧ ಒಲ್ಲೆ ಎನ್ನುತ್ತಾನೆ. ವಿಚಿತ್ರವಾದ ತರ್ಕದಿಂದ ವಾದಿಸುತ್ತಾನೆ. "ಸ್ತ್ರೀಷು ದುಷ್ಟೇಷು ವಾರ್ಷ್ಣೇಯ ಜಾಯತೇ ವರ್ಣ ಸಂಕರಃ" ಎನ್ನುತ್ತಾನೆ. ಯುದ್ಧದಿಂದ ಸಮಾಜ ಹಾಳಾಗುತ್ತದೆ ಎನ್ನುವ ಸತ್ಯ ಹೇಳಿದರೂ, ಸಮಾಜವನ್ನು ಮತ್ತಷ್ಟು ಹಾಳುಮಾಡುವ ದುಷ್ಟರನ್ನು ಬಿಟ್ಟುಬಿಡಲು ನಿರ್ಧರಿಸಿದ್ದಾನೆ. <b>ಭಿಕ್ಷೆ ಬೇಡಿ ತಿರಿದುಣ್ಣಲೂ ತಯಾರಾಗಿದ್ದಾನೆ. </b></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">ಇಂಥ ಶಿಷ್ಯನನ್ನು ಇಟ್ಟುಕೊಂಡು ಶ್ರೀಕೃಷ್ಣ ಏನು ಮಾಡಬೇಕು? ಅರ್ಜುನನ್ನು ನೆಪವಾಗಿಟ್ಟುಕೊಂಡು <b>"ಗೀತೋಪದೇಶ" </b>ಮಾಡುತ್ತಾನೆ. ತನ್ನ ವಿರಾಟ್ ಸ್ವರೂಪವನ್ನೂ ತೋರಿಸುತ್ತಾನೆ. "ನಿನ್ನ ಈ ಕಣ್ಣುಗಳು ನನ್ನ ಆ ವಿಶ್ವರೂಪವನ್ನು ನೋಡಲಾರವು. ಅದಕ್ಕಾಗಿ ನಿನಗೆ ದಿವ್ಯ ದೃಷ್ಟಿ ಕೊಡುತ್ತೇನೆ" ಎನ್ನುತ್ತಾನೆ. ಕೊಡುತ್ತಾನೆ. ಅರ್ಜುನ ನೋಡುತ್ತಾನೆ. ದಿವ್ಯ ದೃಷ್ಟಿ ಇದ್ದರೂ ಪೂರ್ತಿ ನೋಡಲಾರ. ಕ್ಷಣಕ್ಕಿಂತ ಹೆಚ್ಚು ಕಾಲ ದಿಟ್ಟಿಸಲಾರ. "ನನ್ನ ಅಂಗಾಂಗಗಳು ಸುಡುತ್ತಿವೆ. ಸೀದಂತಿ ಮಮ ಗಾತ್ರಾಣಿ</span><span style="font-size: large;">" </span><span style="font-size: medium;">ಎಂದು ಕೂಗುತ್ತಾನೆ. <b>ಈ ವಿರಾಟ್ ರೂಪವನ್ನು ಮರೆ ಮಾಡು. ಮೊದಲಿನ ಸೌಮ್ಯ ರೂಪ ತೋರಿಸು" ಎಂದು ಅಂಗಲಾಚುತ್ತಾನೆ! </b></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">ವಿರಾಟಪುರುಷನೇ ಕೃಪೆಮಾಡಿ ವಿಶೇಷ ದೃಷ್ಟಿ ಕೊಟ್ಟು ತೋರಿಸಿದ <b>ಆ ರೂಪವನ್ನು ಅರ್ಜುನನಂತಹವನೇ ನೋಡಲಾಗಲಿಲ್ಲ.</b> ಸದಾ ಕೇಶವನ ಹಿಂದೆ-ಮುಂದೆ ಓಡಾಡಿಕೊಂಡಿದ್ದವನು. ಮಾಧವನ ಅನೇಕ ಮುಖಗಳನ್ನು ಕಣ್ಣಾರೆ ಕಂಡವನು. ಯೋಗ್ಯ ಜೀವರಲ್ಲಿ ಅತಿ ಯೋಗ್ಯನು. ಮುಕುಂದನಿಂದಲೇ ತರಬೇತಿ ಪಡೆದವನು. ಇಷ್ಟೆಲ್ಲಾ ಸಿದ್ಧತೆ, ಯೋಗ್ಯತೆ ಇದ್ದರೂ ಅವನಿಂದಲೇ ಆ ರೂಪವನ್ನು ನೋಡಲಾಗಲಿಲ್ಲ. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><b>ನಾವೇನು ಕಂಡೇವು?</b></span></p><p style="text-align: center;"><span style="font-size: large;">*****</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">ನಾವು ಬಹಳ ಕಷ್ಟ ಪಟ್ಟು ಒಂದು ಮನೆ ಕಟ್ಟುತ್ತೇವೆ. ಎಷ್ಟು ವಿಶಾಲವಾಗಿ ಕಟ್ಟಿದರೂ ಕಡೆಗೆ ನಮ್ಮ ಇಷ್ಟಕ್ಕಿಂತಲೂ ಚಿಕ್ಕದೇ. ಅದರೊಳಗೆ ಸೇರುತ್ತೇವೆ. ಸಾರ್ಥಕ ಭಾವ ಬರುತ್ತದೆ. ಮನೆಯ ಒಳಗೆ ನಾವು ಇದ್ದರೆ ಹೊರಗಿಲ್ಲ. ಹೊರಗೆ ಇದ್ದರೆ ಮನೆಯ ಒಳಗಿಲ್ಲ. <b>ಸ್ವಲ್ಪ ಕಾಲದ ನಂತರ ಒಳಗೂ ಇಲ್ಲ; ಹೊರಗೂ ಇಲ್ಲ.</b> ಮತ್ತೆ ಸ್ವಲ್ಪ ದಿನದ ನಂತರ ಇದ್ದೆವು ಅನ್ನುವ ನೆನಪೂ ಬೇರೆಯವರಿಗೆ ಇಲ್ಲ. ನಾವಂತೂ ಎಂದೋ ಇಲ್ಲವಾದೆವು. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><b>"ವಿಷ್ಣು ಸಹಸ್ರನಾಮ"</b>ದ ಪ್ರತಿಯೊಂದು ಹೆಸರಿಗೂ ನೂರು ಅರ್ಥಗಳಿವೆ ಎಂದು ಹೇಳುತ್ತಾರೆ. <b>"ಗೋವಿಂದ"</b> ಎನ್ನುವ ಪದಕ್ಕೂ ಅನೇಕ ಅರ್ಥಗಳಿವೆ. ಮಹಾಪ್ರಳಯದ ನಂತರ ವಿಶಾಲ ವಿಶ್ವವನ್ನು ಹೊರಗೆ ನಿಂತು ಸೃಷ್ಟಿ ಮಾಡಿದನು ಆ ವಿರಾಟ್ ಪುರುಷ. ಅಷ್ಟೇ ಅಲ್ಲ. ಸೃಷ್ಟಿ ಮಾಡಿದ ನಂತರ ಅದರ ಒಳಗೆ ಪ್ರವೇಶ ಮಾಡಿದನು. ಒಳಗೆ ಆವರಿಸಿದನು. ಆದರೆ ಹೊರಗೂ ಉಳಿದನು. <b>"ಅಂತರ್ಬಹಿಶ್ಚ ತತ್ಸರ್ವಂ ವ್ಯಾಪ್ಯ ನಾರಾಯಣ ಸ್ಥಿತಃ"</b> ಅನ್ನುತ್ತದೆ ಮಹಾನಾರಾಯಣೋಪನಿಷತ್. ಹಿಂದೆ ಮಾತ್ರ ಅಲ್ಲ. ಇಂದಷ್ಟೇ ಅಲ್ಲ. ಮುಂದೆಯೂ ಉಂಟು. ಅನಂತ ಕಾಲದಿಂದ ಅನಂತ ಕಾಲದವರೆಗೂ ಅನಂತವಾಗಿದ್ದಾನೆ. ಎಲ್ಲವನ್ನೂ ಅವರಿಸಿದ್ದಾನೆ. <b>ಚಿಕ್ಕದರ ಒಳಗೆ ಅದಕ್ಕಿಂತ ಚಿಕ್ಕದಾಗಿದ್ದಾನೆ. ದೊಡ್ಡದರ ಹೊರಗೆ ಅದಕ್ಕಿಂತ ದೊಡ್ಡದಾಗಿದ್ದಾನೆ. </b></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">ಇದರ ತಿಳುವಳಿಕೆ ನಮ್ಮ ಜ್ನ್ಯಾನದ ಪರಿಧಿ ಮೀರಿದ್ದು. ತಾನೇ ಸೃಷ್ಟಿಸಿದ ಜಗತ್ತಿನ ಒಳಗೆ ತಾನೇ ಪ್ರವೇಶ ಮಾಡಿ ಅದರ ಹೊರಗೂ ಉಳಿದಿದ್ದರಿಂದ ಅವನು "ಗೋವಿಂದ". </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><b>ಇದನ್ನು ತಿಳಿಯಲಾಗದೇ ನಾವು ಗೋವಿಂದ!</b></span></p><p style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;">*****</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><b>"ಕಾಲಾಯ ತಸ್ಮೈ ನಮಃ"</b> ಎನ್ನುವುದು ಎಲ್ಲರೂ ಹೇಳುವ ಮಾತು. ಕಾಲವು ಎಲ್ಲವನ್ನೂ ಬದಲಿಸುತ್ತದೆ. ಕಾಲವು ಎಲ್ಲವನ್ನೂ ನುಂಗುತ್ತದೆ. ಕಾಲವೇ ಕೊನೆಗೆ ಉಳಿಯುವುದು. ಎಲ್ಲರ ಕಾಲ ಕಳೆದ ಮೇಲೂ. ಅಂದರೆ ಆ ಪರಮಾತ್ಮನ ಕಥೆ ಏನು? ಅವನಿಗೂ ಒಂದು ಕಾಲವಿಲ್ಲವೇ? <b>ಅವನು ಕಾಲವಾಗುವುದಿಲ್ಲವೇ?</b> ಇದೊಂದು ದೊಡ್ಡ ಪ್ರಶ್ನೆ. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">ಮಹಾ ವಿದ್ವಾಂಸರಾದ ಶ್ರೀನಿವಾಸಾಚಾರ್ಯರು, ಮುಂದೆ <b>ಜಗನ್ನಾಥ ದಾಸ</b>ರೆಂದು ಪ್ರಸಿದ್ಧರಾದವರು, ಇದಕ್ಕೆ ಉತ್ತರ ಕೊಡುತ್ತಾರೆ:</span></p><p style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;"><b>ಕಾಲಾಂತರ್ಗತ ಕಾಲನಿಯಾಮಕ ಕಾಲಾತೀತ ತ್ರಿಕಾಲಜ್ಞ </b></span></p><p style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;"><b>ಕಾಲಪ್ರವರ್ತಕ ಕಾಲನಿವರ್ತಕ ಕಾಲೋತ್ಪಾದಕ </b></span></p><p style="text-align: center;"><b><span style="font-size: medium;">ಕಾಲರೂಪ </span><span style="font-size: medium;">ತವ ದಾಸೋಹಂ ತವ ದಾಸೋಹಂ </span></b></p><p style="text-align: center;"><b><span style="font-size: medium;"><span>ವಾಸುದೇವ </span><span>ವಿಘತಾಘಸಂಘ ತವ ದಾಸೋಹಂ ತವ ದಾಸೋಹಂ </span></span></b></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">ಕಾಲವನ್ನು ಸೃಷ್ಟಿಸಿ, ಕಾಲದಲ್ಲಿದ್ದು, ಕಾಲವನ್ನು ಹಿಡಿತದಲ್ಲಿಟ್ಟು ಎಲ್ಲ ಕಾಲವನ್ನೂ ತಿಳಿದು, ಕಾಲದ ವ್ಯಾಪ್ತಿಯನ್ನೂ ದಾಟಿ ಕಾಲದ ಪರಮ ಸ್ವರೂಪನಾದವನೇ ಆ ವಿರಾಟ್ ಪುರುಷ. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">ನಮ್ಮ ಸೀಮಿತ ಕಾಲದಲ್ಲಿ ಅವನ್ನು ಪೂರ್ಣವಾಗಿ ತಿಳಿಯುವುದು ಅಸಾಧ್ಯ. ಹಾಗೆಂದು ಬಿಟ್ಟೀ ಬಿಡೋಣವೇ? ಕೂಡದು. ನೂರಕ್ಕೆ ನೂರು ಅಂಕ ಸಿಗುವುದಿಲ್ಲ ಎಂದು ಪರೀಕ್ಷೆಯೇ ಬರೆಯದಿದ್ದರೆ ಹೇಗೆ? </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><b>ಪರೀಕ್ಷೆ ಬರೆಯಲೇ ಬೇಕು. ಪ್ರಯತ್ನ ಪಡಲೇಬೇಕು.</b> </span></p><p style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;">***** </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">ದೇಶಾತೀತ, ಕಾಲಾತೀತನಾದ, ಸರ್ವವ್ಯಾಪ್ತನಾದ, ಸರ್ವಶಕ್ತನಾದ ಆ ವಿರಾಟ್ರೂಪಿ ಪರಮಾತ್ಮನನ್ನು ಹೇಗೆ ಆರಾಧಿಸುವುದು? ಅವನ ವ್ಯಾಪ್ತಿ ನಮ್ಮ ಕಲ್ಪನೆಗೂ ದೊಡ್ಡದು. ಆದರೆ ಅವನು ಈ ಎಲ್ಲ ಗುಣಗಳನ್ನೂ ಹೊಂದಿರುವವನು ಎಂದು ತಿಳಿದವರಿಗೆ ಎಲ್ಲಿ ನೋಡಿದರಲ್ಲಿ ಅವನೇ ಕಾಣಿಸಬೇಕು. <b>ಆ ಸ್ಥಿತಿ ತಲುಪಿದವರು ಮಾಡುವ ಉಪಾಸನೆಯೇ "</b></span><span style="text-align: left;"><span style="font-size: medium;"><b>ವ್ಯಾಪ್ತೋಪಾಸನೆ".</b> ಅವರ ಆರಾಧನೆ ಹೇಗಿರುತ್ತದೆ?</span></span></p><p style="text-align: center;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: medium;"><b>ಜಲ, ಕಾಷ್ಠ, ಶೈಲ, ಗಗನ, ನೆಲ, ಪಾವಕ, ವಾಯು, ತರು </b></span></span></p><p style="text-align: center;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: medium;"><b>ಫಲ, ಪುಷ್ಪ, ಬಳ್ಳಿಗಳೊಳಗೆ ಪರಮಾತ್ಮನಿದ್ದಾನೆ </b></span></span></p><p style="text-align: center;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: medium;"><b>ಎಂದರಿತವಗೆ </b></span></span><b style="font-size: large; text-align: left;">ಆನಂದ ಆನಂದ </b></p><p style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span><span style="font-size: medium;">ಆ ರೀತಿ ಉಪಾಸನೆ ಮಾಡುವ ಶಕ್ತಿ ಇದ್ದವರಿಗೆ ಬೇರೆ ಪ್ರತೀಕಗಳ ಅವಶ್ಯಕತೆಯೇ ಇಲ್ಲ. ಅಂತಹ ಸಾಧಕರಿಗೆ </span><b>"</b></span></span><span style="text-align: left;"><b>ಕಂಡಕಂಡದ್ದೆಲ್ಲ ಕಮಲನಾಭನ ಮೂರ್ತಿ, ಉಂಡು ಉಟ್ಟದ್ದೆಲ್ಲಾ ದೇವಪೂಜೆ"</b>. ಆದರೆ ಆ ಮಟ್ಟ ತಲುಪಲು ಬಹಳ ಬಹಳ ಸಾಧನೆ ಬೇಕು. </span></p><p style="text-align: center;"><span style="font-size: large; text-align: left;">*****</span></p><p style="text-align: left;"><span style="font-size: medium;">ವ್ಯಾಪ್ತೋಪಾಸನೆಗೆ ಇಷ್ಟು ಮಹತ್ವ ಇದ್ದರೆ ಎಲ್ಲರೂ ಅದನ್ನೇ ಮಾಡಬಹುದಲ್ಲ! ಬೇರೆ ರೀತಿ ಪ್ರಯತ್ನಗಳು ಯಾಕೆ? ಈ ಪ್ರಶ್ನೆಗೆ ಉತ್ತರ ಮುಂದೆ ನೋಡೋಣ. </span></p>Keshava Murthyhttp://www.blogger.com/profile/06498982131870248733noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-2360304904596125453.post-77201898342058859402023-11-14T17:27:00.000-08:002023-11-22T16:28:45.936-08:00 ತ್ವಮೇವ ಶರಣಂ ಮಮ <p style="text-align: center;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjZ7UO4l_tTL99KVRSIqkPG5kdhFtbumaXwUHfnLS-lxMyHTAjotL4t5UHYoKHviD2PQ2q_k_F-IlJqQq6HMU2hBF44dCFIry3ZT4koARLtd83f1rkZErpno75Cz4qnNJdH6_5yTjNyJo1S--icPiaY1FAG6GzQZf2f_hcL5-EisH2RbLJLUTQDX5nh_7g" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="" data-original-height="2000" data-original-width="1500" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjZ7UO4l_tTL99KVRSIqkPG5kdhFtbumaXwUHfnLS-lxMyHTAjotL4t5UHYoKHviD2PQ2q_k_F-IlJqQq6HMU2hBF44dCFIry3ZT4koARLtd83f1rkZErpno75Cz4qnNJdH6_5yTjNyJo1S--icPiaY1FAG6GzQZf2f_hcL5-EisH2RbLJLUTQDX5nh_7g" width="180" /></a></div><span style="font-family: arial;"><b><br /><span style="font-size: medium;">ನಮಸ್ಕಾರ, ನಮಸ್ತೇ, ಅಡ್ಡಬಿದ್ದೆ </span></b></span><div><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><b><br /></b></span></div><div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;">ನಮ್ಮ ಸಂಪ್ರದಾಯದಲ್ಲಿ ಎದುರು ಬಂದವರಿಗೆ ಅಥವಾ ಯಾರನ್ನಾದರೂ ಕಂಡಾಗ ಗೌರವ ಕೊಡುವುದು ಮತ್ತು ಹಾಗೆ ಕಂಡವರು ಅಥವಾ ಬಂದವರು ಪರಿಚಯದವರಾದರೆ ಕುಶಲ ಪ್ರಶ್ನೆ ಮಾಡುವುದು, ಇವುಗಳಿಗೆ ಬಹಳ ಮಹತ್ವವಿದೆ. ಇಂಗ್ಲೀಷಿನಲ್ಲಿ <b>"ಗ್ರೀಟ್"</b> ಅನ್ನುವ ಪದಕ್ಕೆ ಕನ್ನಡದ ನಿಘಂಟಿನಲ್ಲಿ <b>"ನಮಸ್ಕಾರ"</b> ಎಂದೇ ಅರ್ಥ ಉಂಟು. ಅದರ ಮುಖ್ಯ ಪರಿಣಾಮ ಇನ್ನೊಬ್ಬರನ್ನು ಗುರ್ತಿಸುವುದು ಅಥವಾ ಅವರ ಇರುವಿಕೆಯನ್ನು ಗಮನಿಸುವುದು. ಆ ಗುರುತಿಸುವಿಕೆ ಕೇವಲ ಒಂದು ಮುಗುಳ್ನಗೆ ರೂಪದಲ್ಲಿ ಬರಬಹುದು, ಕೈ ಬೀಸುವುದಿರಬಹುದು ಅಥವಾ ಕೈ ಜೋಡಿಸುವುದೂ ಆಗಬಹುದು. ಪರಿಚಯವಿದ್ದವರು ಕಂಡಾಗ <b>ಹೀಗೆ ಮಾಡದಿದ್ದರೆ ಅವರನ್ನು ಉಪೇಕ್ಷೆ ಮಾಡಿದಂತೆ.</b> ಎದುರಿನವರು ಗುರು, ಹಿರಿಯರಾದರೆ ಅಥವಾ ಅರ್ಹತೆ, ಹುದ್ದೆಯಲ್ಲಿ ನಮಗಿಂತ ಮೇಲೆ ಇರುವವರಾದರೆ ಹೀಗೆ ಮಾಡದುದನ್ನು ಅದೊಂದು <b>ಅಹಂಕಾರದ ಕುರುಹು </b>ಎಂದೂ ವ್ಯಾಖ್ಯಾನಿಸಬಹುದು. ಅವಸರದಲ್ಲಿದ್ದಾಗ ಅಥವಾ ಕೈಗಳಲ್ಲಿ ಏನನ್ನಾದರೂ ಹಿಡಿದಿರುವಾಗ ಬಾಯಿಯಲ್ಲಿ "ನಮಸ್ಕಾರ" ಎಂದಾದರೂ ಹೇಳುವ ಸೌಜನ್ಯವನ್ನು ಸುಸಂಸ್ಕೃತ ಸಮಾಜ ನಮ್ಮಿಂದ ನಿರೀಕ್ಷಿಸುತ್ತದೆ. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;">ಅನೇಕರು "ನಮಸ್ಕಾರ" ಅನ್ನುವುದರ ಬದಲು <b>"ನಮಸ್ತೇ"</b> ಅನ್ನುತ್ತಾರೆ. ನಮಸ್ತೇ ಅನ್ನುವುದು ಒಂದು ಸಂಸ್ಕೃತದ ಪದ. ತೇ ಅನ್ನುವುದು "ಅವನಿಗೆ" ಎಂದಾಗುತ್ತದೆ. <b>ಎದುರು ಇರುವರನ್ನು ನೋಡಿ "ಅವನಿಗೆ ನಮಸ್ಕಾರ" ಅಂದರೆ ಹೇಗೆ ಇರುತ್ತದೆ?</b> ಆದರೂ ನಮಸ್ತೇ ಅನ್ನುವುದು ಎಷ್ಟು ಲೋಕಾರೂಢಿಯಾಗಿದೆ ಅಂದರೆ ಅದರ ಬಗ್ಗೆ ಹೆಚ್ಚು ಚಿಂತೆ ಮಾಡುವ ಅವಶ್ಯಕತೆ ಇಲ್ಲ. ಉದಾಹರಣೆಗೆ "ರೂಪಸಿ" ಅನ್ನುವ ಪದ. ವಾಸ್ತವವಾಗಿ ಅದು <b>"ರೂಪಿಣಿ"</b> ಆಗಬೇಕು (ಗಮನಿಸಿ: ಸರಸ್ವತಿ ನಮಸ್ತುಭ್ಯಮ್ ವರದೇ ಕಾಮ ರೂಪಿಣಿ). <b>ರೂಪಸಿ </b>ಅಲ್ಲ. ಆದರೆ ರೂಪಸಿಯ ಪ್ರಯೋಗ ಎಷ್ಟು ಆಳವಾಗಿದೆ ಅಂದರೆ ಈಗ ಯಾರಾದರೂ ರೂಪಿಣಿ ಎಂದು ಹೇಳಿದರೆ ಅವರಿಗೆ ಭಾಷೆಯೇ ಬರುವುದಿಲ್ಲ ಎನ್ನಬಹುದು! ಕುರೂಪಿಣೀ ಎನ್ನುತ್ತಾರೆ ಎಂದು ರಾಗ ಎಳೆಯಬಹುದು. ಏಕೆಂದರೆ ಕುರೂಪಿಣಿ ಎನ್ನುವ ಪ್ರಯೋಗ ಇದೆ. ಕುರೂಪಸಿ ಪ್ರಯೋಗ ಇಲ್ಲ. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;">ಹಿಂದೆ ಹಳ್ಳಿಗಳ ಕಡೆ <b>"ಅಡ್ಡಬಿದ್ದೆ"</b> ಎನ್ನುವ ಮಾತು ಕೇಳಿಬರುತ್ತಿತ್ತು. ಇದೂ ನಮಸ್ಕಾರ ಎನ್ನುವುದೇ. ಅಡ್ಡಬೀಳು ಎನ್ನುವುದು ಬರೀ ನಮಸ್ಕಾರವಲ್ಲ. ಇನ್ನೂ ಹೆಚ್ಚಿನ ಸಾಷ್ಟಾಂಗ ನಮಸ್ಕಾರ. ಭಯ, ಭಕ್ತಿಯಿಂದ ನಮಸ್ಕಾರ ಮಾಡುವುದು. ಎಲ್ಲೋ ರಸ್ತೆಯಲ್ಲಿ ಅಥವಾ ಹೊರಗಡೆ ಸಿಕ್ಕಿದಾಗ ಸಾಷ್ಟಾಂಗ ಪ್ರಣಾಮ ಮಾಡುವ ಪರಿಸ್ಥಿತಿ ಇಲ್ಲದಿರಬಹುದು. ಆಗ ಅಡ್ಡಬಿದ್ದೆ ಎನ್ನುವ ಪದ ಆ ಕ್ರಿಯೆಯ ಸೂಚಕವಾಗುತ್ತದೆ. </span></div><p></p><div><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><b>ನಮಸ್ಕಾರದ ಕ್ರಿಯೆ: ವಾಚಿಕವೋ, ದೈಹಿಕವೋ, ಮಾನಸಿಕವೋ?</b></span></div></div><div><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><b><br /></b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;">ನಮಸ್ಕಾರ ಮಾಡುವ ಕ್ರಿಯೆ ದೈಹಿಕವೋ, ಮಾನಸಿಕವೋ ಎನ್ನುವ ಪ್ರಶ್ನೆ ಸಹಜ. ಮೇಲೆ ಕಂಡಂತೆ ನಮಸ್ಕಾರದ ಕ್ರಿಯೆ <b>ಬಾಯಿಯಿಂದ ಹೇಳುವಾಗ ವಾಚಿಕ.</b> ಕೆಲವು ವೇಳೆ ಮಾತಿನಲ್ಲಿ ಹೇಳದೆ ಕೇವಲ <b>ಕೈಗಳಿಂದ ಮಾಡಿದಾಗ ಅದು ದೈಹಿಕ.</b> ಏಕೆ ಬಾಯಿಯಿಂದ ಹೇಳುವುದಿಲ್ಲ ಎಂದು ಕೇಳಬಹುದು. ಭಾವದ ಸೆಲೆ ಕಾರಂಜಿಯಂತೆ ಚಿಮ್ಮಿದಾಗ ಮಾತು ಹೊರಡದಿರಬಹುದು. ವಾಸುದೇವ ಸಾಕ್ಷಾತ್ ಎದುರಿಗೆ ಬಂದಾಗ ಧ್ಯಾನ ಮಗ್ನನಾದ ಧ್ರುವನಿಗೆ ಆದಂತೆ. ರಸ್ತೆಯಲ್ಲಿ ವಾಹನ ನಡೆಸುತ್ತಾ ಹೋಗುತ್ತಿರುವ ಸವಾರನಿಗೆ ಪಕ್ಕದಲ್ಲಿ ಕಂಡ ದೇವಾಲಯದ ದ್ವಾರದಲ್ಲಿ <b>ಮಾನಸಿಕ ನಮಸ್ಕಾರ</b>ವೇ ಸಾಧ್ಯ. ಇಡೀ ದೇಹ ಬಿಡುವಾಗಿದ್ದರೂ ಮಾಡುವ ಸ್ಥಳ ಚಿಕ್ಕದಿದ್ದರೆ ಸಂಕುಚಿತ ನಮಸ್ಕಾರವನ್ನೇ ಮಾಡಬೇಕಾಗುತ್ತದೆ. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;">ಮಾತು, ದೇಹ, ಮನಸ್ಸು, ಬುದ್ಧಿ, ಎಲ್ಲವೂ ಒಂದೇ ಕಡೆ ಕೇಂದ್ರೀಕೃತವಾಗಿ ಆ ಸಮಯದಲ್ಲಿ ನಮಸ್ಕಾರ ಮಾಡುವುದು ಒಂದೇ ಕೆಲಸವಾದರೆ, ಸ್ಥಳವೂ ವಿಶಾಲವಾಗಿದ್ದರೆ ಆಗ ಎಲ್ಲವೂ ಸೇರಿ <b>ದೀರ್ಘ ದಂಡ ನಮಸ್ಕಾರ</b>ವನ್ನೇ ಮಾಡಬಹುದು. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><b><br /></b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><b>ಸಾಷ್ಟಾಂಗ ನಮಸ್ಕಾರ </b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><b><br /></b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;">ದೇವಿ, ದೇವತೆಗಳ, ಆರಾಧ್ಯ ಮೂರ್ತಿಯ ಹದಿನಾರು ಮೆಟ್ಟಿಲುಗಳ ಷೋಡಶೋಪಚಾರ ಪೂಜೆ ನಡೆಸಿದ ನಂತರ ಅಥವಾ ದೇವಾಲಯ, ಕ್ಷೇತ್ರಗಳಲ್ಲಿ ಹೋದಾಗ, ಪೂಜೆಯ ಕೊನೆಯ ಹಂತದಲ್ಲಿ "ಪ್ರದಕ್ಷಿಣ ನಮಸ್ಕಾರಾನ್ ಸಮರ್ಪಯಾಮಿ" ಎನ್ನುವಾಗ ಮಾಡುವ ನಮಸ್ಕಾರ ಸಾಷ್ಟಾಂಗ ನಮಸ್ಕಾರ ಆಗುತ್ತದೆ. ಆ ಸಂದರ್ಭದಲ್ಲಿ ಮತ್ತೇನೂ ವ್ಯಾಪಾರವಿಲ್ಲ. ನಮ್ಮ ಎಲ್ಲ ಸಾಧನ ಸಾಮಗ್ರಿಗಳನ್ನು ಒಟ್ಟುಗೂಡಿಸಿ ಇಡೀ <b>ದೇಹವನ್ನು ನೆಲದ ಮೇಲೆ ಮಲಗಿಸಿ ಏಕಾಗ್ರ ಚಿತ್ತದಿಂದ ಎಂಟು ಭಾಗಗಳಿಂದ</b> ಮಾಡುವ ನಮಸ್ಕಾರವೇ ಸಾಷ್ಟಾಂಗ ನಮಸ್ಕಾರ. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><b>ಉರಸಾ ಶಿರಸಾ ದೃಷ್ಟ್ಯಾ ಮನಸಾ ವಚಸಾ ತಥಾ </b></span></div><div style="text-align: center;"><b><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;">ಪದ್ಭ್ಯಾಮ್ ಕರಾಭ್ಯಾಮ್ ಜಾನುಭ್ಯಾಮ್ ಪ್ರಣಾ</span><span style="font-family: arial;">ಮೋ ಸಾಷ್ಟಾಂಗ ಉಚ್ಯತೇ </span></span></b></div><div style="text-align: center;"><b><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><br /></span></b></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;">ತಲೆ, ಎದೆ/ಹೊಟ್ಟೆ, ಕೈಕಾಲುಗಳು ಮತ್ತು ತೊಡೆಗಳು (ಅಂದರೆ ಇಡೀ ದೇಹ), ದೃಷ್ಟಿ, ಮಾತು ಮತ್ತು ಮನಸ್ಸು ಎಲ್ಲವೂ ಸೇರಿ ಒಟ್ಟಾಗಿ ಮಾಡುವ ನಮಸ್ಕಾರವೇ ಸಾಷ್ಟಾಂಗ ನಮಸ್ಕಾರ. ಈ ಕ್ರಿಯೆ ನಡೆಯುವಾಗ ನಮ್ಮ ಸಮಸ್ತವೂ ನಮಸ್ಕಾರದಲ್ಲಿಯೇ ಲೀನವಾಗುತ್ತವೆ, ಬೇರೆ ಯಾವ ವ್ಯಾಪಾರವೂ ಇಲ್ಲ. ಅಂದರೆ, ಮತ್ತೇನನ್ನೋ ನೋಡುವುದು ಅಥವಾ ಮತ್ಯಾವುದರ ಬಗ್ಗೆ ಯೋಚಿಸುವುದೂ ಕೂಡದು. ಜೊತೆಗೆ ಇಡೀ ದೇಹ ಭೂಮಿಯ ಮೇಲೆ ಮಲಗುತ್ತದೆ. "ನೀನು ಈಶ, ನಾನು ದಾಸ" ಅನ್ನುವ ಭಾವ ಬಂದು ನನ್ನದೆಲ್ಲವೂ ನಿನ್ನದೇ ಅನ್ನುವ ಸರ್ವ ಸಮರ್ಪಣ ಭಾವ ಬರಬೇಕು. ಇಲ್ಲದಿದ್ದರೆ ಅಂತಹ <b>ಅರೆ ಬೆಂದ ನಮಸ್ಕಾರದಿಂದ ಪ್ರಯೋಜನವಿಲ್ಲ.</b> </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;">ಇಂತಹ ನಮಸ್ಕಾರಕ್ಕೆ ಏಕೆ ಅಂತಹ ಮಹತ್ವ? ಏಕೆಂದರೆ, ನಾವೇ ಮಾಡಬಹುದಾದ ಒಂದೇ ಕ್ರಿಯೆ ಇದು. ತಂದಿಟ್ಟ ಹಣ್ಣು, ಹೂವು, ಪೂಜಾ ದ್ರವ್ಯಗಳನ್ನು ಯಾರಾದರೂ ಬೇರೆಯವರು ಸಮರ್ಪಣೆ ಮಾಡಬಹುದು. ಮತ್ತೆಲ್ಲ ಪೂಜಾ ಕ್ರಿಯೆಗಳನ್ನು ಇನ್ನೊಬ್ಬರು ನಮ್ಮ ಪರವಾಗಿ ಮಾಡಬಹುದು. ನಮ್ಮ ಹಣವನ್ನು ಮತ್ತೊಬ್ಬರು ಹುಂಡಿಗೆ ಹಾಕಬಹುದು. ಆದರೆ <b>ನಮ್ಮ ಸಾಷ್ಟಾಂಗ ನಮಸ್ಕಾರವನ್ನು ಇನ್ನೊಬ್ಬರು ಮಾಡುವಹಾಗಿಲ್ಲ.</b> ನಮ್ಮ ನಮಸ್ಕಾರದ ಸಂಪೂರ್ಣ ಸ್ವಾಮಿತ್ವ ಅಥವಾ ಅಧಿಕಾರ ನಮ್ಮದೇ!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><b><br /></b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><b>ಪ್ರದಕ್ಷಿಣ ನಮಸ್ಕಾರ </b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><b><br /></b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;">ಎಲ್ಲ ಸೇವೆಯ ಕಡೆಯ ಹಂತವಾಗಿ (ಪುನಃ ಪೂಜೆಯ ಮೊದಲು) ಪ್ರದಕ್ಷಿಣ ನಮಸ್ಕಾರ ಮಾಡುವ ಪದ್ಧತಿ ಉಂಟು. ಇದನ್ನು ಹೇಗೆ ಮಾಡಬೇಕು? ಸಾಮಾನ್ಯ ವ್ಯವಹಾರದಲ್ಲಿ ಸುತ್ತು ಹಾಕಿ ಸಾಷ್ಟಾಂಗ ನಮಸ್ಕಾರ ಮಾಡುವುದು. ಅದು ಪ್ರದಕ್ಷಿಣೆ ಆಯಿತೇ? <b>ಪ್ರದಕ್ಷಿಣೆ ಅಂದರೆ ನಮಸ್ಕಾರ ಮಾಡುವ ಪ್ರತೀಕದ ಸುತ್ತ ನೋಡುತ್ತಾ ಗಮನವನ್ನು ಕೇಂದ್ರೀಕರಿಸಿ ಮುಂದುಗಡೆ ಬಂದು ನಮಸ್ಕಾರ ಮಾಡುವುದು.</b> ಪ್ರತೀಕದ ಸುತ್ತ ಬರಲು ಸ್ಥಳವಿದ್ದರೆ ಮಾತ್ರ ಪ್ರದಕ್ಷಿಣೆ ಸಾಧ್ಯ. ದೇವಾಲಯಗಳಲ್ಲಿ ಇದು ಸಾಧ್ಯ. ಅನೇಕ ಕಡೆ ಪ್ರತೀಕಗಳನ್ನು (ಪ್ರತಿಮೆ, ಮೂರ್ತಿ, ಕಲಶ ಇತ್ಯಾದಿ) ಗೋಡೆಗೆ ಸೇರಿಸಿ ಇಟ್ಟಿರುತ್ತಾರೆ. ಇಂತಹ ಕಡೆ ಪ್ರದಕ್ಷಿಣೆ ಅಸಾಧ್ಯ. ಅನೇಕ ಜನ ತಾವು ನಿಂತ ಕಡೆ ಸುತ್ತಿ ನಮಸ್ಕಾರ ಮಾಡುತ್ತಾರೆ. ಹಾಗೆ ಸುತ್ತುವಾಗ ಪ್ರತೀಕಕ್ಕೆ ವಿಮುಖವಾಗಿ ಬರಬೇಕಾಗುತ್ತದೆ, ಇಂತಹ ಪ್ರದಕ್ಷಿಣೆಯಿಂದ ಏನೂ ಪ್ರಯೋಜನವಿಲ್ಲ. ಪ್ರತೀಕದ ಸುತ್ತ ಬರಲು ಸಾಧ್ಯವಿಲ್ಲದಾಗ <b>ಇರುವಲ್ಲಿಯೇ</b> <b>ಸಾಷ್ಟಾಂಗ ನಮಸ್ಕಾರ</b> ಮಾಡಿದರೆ ಸಾಕು. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><b><br /></b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><b>ಪ್ರಶಂಸೆ, ಸ್ತುತಿ, ಸ್ತೋತ್ರ ಮತ್ತು ಸಂಸ್ತುತಿ </b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><b><br /></b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;">ಮೇಲೆ ಹೇಳಿದ ರೀತಿಯಲ್ಲಿ ನಮಸ್ಕಾರ ಮಾಡುವಾಗ <b>ವಚಸಾ ಸಹ ಉಂಟು.</b> ಅಂದರೆ ನಾಲಿಗೆ ಕೂಡ ತನ್ನ ಕಾಣಿಕೆ ಕೊಡುತ್ತದೆ. ಏನು ಹೇಳಬೇಕು? ಇದೊಂದು ಮುಖ್ಯವಾದ ಪ್ರಶ್ನೆ. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;">ಪರ್ಯಾಯ ಪದಗಳಲ್ಲಿ ಸೂಕ್ಷ್ಮವಾದ ಅರ್ಥ ಭೇದ ಇರುತ್ತದೆ. (There are subtle differences in Synonyms. They give similar meanings and seldom do give exact equivalent of another word). ಕೋಶಗಳಲ್ಲಿ ಕೊಡುವ ಪದಗಳೂ ಹೀಗೆಯೇ. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;">ಈ ಹಿನ್ನೆಲೆಯಲ್ಲಿ, ಪ್ರಶಂಸೆ, ಸ್ತುತಿ, ಸ್ತೋತ್ರ ಮತ್ತು ಸಂಸ್ತುತಿ ಇವುಗಳಲ್ಲಿ ಏನಾದರೂ ಭೇದವಿದೆಯೇ? </span></div><div style="text-align: justify;"><ul><li><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><b>ಒಂದು ವ್ಯಕ್ತಿಯಲ್ಲಿ ಅಥವಾ ಪದಾರ್ಥದಲ್ಲಿ ಇಲ್ಲದ ಗುಣಗಳನ್ನು ಆರೋಪಿಸಿ (ಹೇಳಿ ಅಥವಾ ಸೇರಿಸಿ) ಹೊಗಳುವುದು ಪ್ರಶಂಸೆ.</b> ಅನೇಕ ವೇಳೆ ನಮಗೆ ಆ ವ್ಯಕ್ತಿಯಿಂದ ಏನೋ ಕೆಲಸ ಅಥವಾ ಸಹಾಯ ಆಗಬೇಕಾದಾಗ ಹೀಗೆ ಮಾಡುವುದುಂಟು. ತಮಾಷೆಯ ವಿಷಯವೆಂದರೆ ಇವನು ಹೇಳುತ್ತಿರುವುದು ಸುಳ್ಳು ಎಂದು ಪ್ರಶಂಸೆಗೆ ಪಾತ್ರನಾದ ವ್ಯಕ್ತಿಗೂ ಗೊತ್ತಿರುತ್ತದೆ. ಆದರೆ ಕೇಳಲು ಚೆನ್ನ ಎಂದು ಅವರೂ ಸುಮ್ಮನಿರುತ್ತಾರೆ. </span></li><li><span style="font-family: arial; font-size: medium;">ವ್ಯಕ್ತಿಯಲ್ಲಿ ಅಥವಾ ಪದಾರ್ಥದಲ್ಲಿ <b>ಇರುವ ಗುಣಗಳನ್ನು ಹೇಳಿ ಹೊಗಳುವುದು ಸ್ತುತಿ.</b> ಇಲ್ಲಿ ತೋರಿಕೆಯ ಆಡಂಬರವಿಲ್ಲ. ಸತ್ಯದ ಸಾನ್ನಿಧ್ಯ ಉಂಟು. </span></li><li><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><b>ಇರುವ ಗುಣಗಳನ್ನು ಕ್ರಮಭದ್ದವಾಗಿ, ಭಾವಪೂರಿತವಾಗಿ ಹೇಳುವುದು ಸ್ತೋತ್ರ.</b> ಇಲ್ಲಿ ಕೇವಲ ಶಬ್ದಗಳ ಗೊಂದಲವಲ್ಲ. ಭಾವನೆಗಳ ಪ್ರತಿಬಿಂಬ ಇರುತ್ತದೆ. </span></li><li><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><b>ಸರಿಯಾಗಿ ಅರ್ಥ ಮಾಡಿಕೊಂಡು, "ನನಗೆ ಪೂರ್ತಿ ಗೊತ್ತಿಲ್ಲ" ಎಂದು ಒಪ್ಪಿಕೊಂಡು ಭಯ-ಭಕ್ತಿಗಳಿಂದ ಮಾಡುವುದು ಸಂಸ್ತುತಿ.</b> ಇಲ್ಲಿ ಪದಗಳಿಗೆ ಎಷ್ಟು ಬೆಲೆಯೋ ಭಾವಕ್ಕೂ ಅಷ್ಟು ತೂಕ. ಇದು ಶ್ರದ್ದೆಯ ಪರಾಕಾಷ್ಠೆ. ಭಾವವಿದ್ದರೆ ಶ್ರದ್ದೆ ಬರುತ್ತದೆ. ಇಲ್ಲದಿದ್ದರೆ ಇಲ್ಲ. ಶ್ರದ್ದೆ ಇದ್ದರೆ ಭಗವಂತ ಒಲಿಯುತ್ತಾನೆ. </span></li></ul><div><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><b><br /></b></span></div><div><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><b>ಸರ್ವ ಸಮರ್ಪಣ, ಸಾಷ್ಟಾಂಗ ನಮಸ್ಕಾರ, ಶರಣಾಗತಿ </b></span></div><div><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><br /></span></div><div><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;">ಸರ್ವ ಸಮರ್ಪಣಾ ಬುದ್ಧಿಯಿಂದ, ಭಾವ ತುಂಬಿದ ಶ್ರದ್ದೆಯಿಂದ </span><span style="font-family: arial;">ಸಾಷ್ಟಾಂಗ ನಮಸ್ಕಾರ ಮಾಡುವಾಗ ನಾಲಿಗೆ ಏನು ಹೇಳುತ್ತದೆ? ಸಾಮಾನ್ಯವಾಗಿ ಹೇಳುವ ಶ್ಲೋಕ ಹೀಗಿರುತ್ತದೆ:</span></span></div><div><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;">ಯಾನಿ ಕಾನಿಚ ಪಾಪಾನಿ ಜನ್ಮಾಂತರ ಕೃತಾನಿಚ </span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;">ತಾನಿ ತಾನಿ ವಿನಶ್ಯಂತಿ ಪ್ರದಕ್ಷಿಣಂ ಪದೇ ಪದೇ </span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;">ಪಾಪೋಹಂ ಪಾಪ ಕರ್ಮಾಹಂ ಪಾಪಾತ್ಮಾ ಪಾಪ ಸಂಭವಾ </span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;">ತ್ರಾಹಿ ಮಾಂ ಕೃಪೆಯಾ ದೇವ ಶರಣಾಗತ ವತ್ಸಲ</span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><b>ಅನ್ಯಥಾ ಶರಣಂ ನಾಸ್ತಿ ತ್ವಮೇವ ಶರಣಂ ಮಮ</b> </span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;">ತಸ್ಮಾತ್ ಕಾರುಣ್ಯ ಭಾವೇನ ರಕ್ಷ ರಕ್ಷೋ ಜನಾರ್ದನ </span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><b>ಇದು ಉಪಚಾರಕ್ಕೆ ಹೇಳುವ ಮಾತೋ, ಅಥವಾ ಇದರಲ್ಲಿ ನಿಜವಾಗಿ ನಂಬಿಕೆ ಇದೆಯೋ?</b> ಇದು ಹೇಳಿ ಮುಗಿಸದಿದ್ದರೆ ಮುಂದೆ ಊಟ ಹಾಕುವುದಿಲ್ಲ ಎಂದು ಹೇಳುವ ತಂತ್ರವೋ? ಇದು ಸತ್ಯವಾಗಿ ಸಂಸ್ತುತಿ ಆದರೆ ಹೇಳುವವನಿಗೆ ಜನ್ಮ, ಪುನರ್ಜನ್ಮದಲ್ಲಿ ನಂಬಿಕೆ ಇರಬೇಕು. ನಾನು ಪಾಪ ಮಾಡುತ್ತಿದ್ದೇನೆ ಎನ್ನುವ ಪ್ರಜ್ಞೆ ಇರಬೇಕು, ಪರಮಾತ್ಮನು ದಯಾನಿಧಿ ಎನ್ನುವ ಪ್ರಬಲ ನಂಬಿಕೆ ಬೇಕು, ನನ್ನನ್ನು ಈ ಜೀವನ-ಮರಣ ಚಕ್ರದಿಂದ ಪಾರು ಮಾಡಿಯೇ ಮಾಡುತ್ತಾನೆ ಎಂಬ ಧೃಡ ಹಂಬಲ ಇರಬೇಕು. ಇದೆಲ್ಲದಕ್ಕಿಂತ ಹೆಚ್ಚಾಗಿ ಈಗ ನಾನು ನಮಿಸುತ್ತಿರುವ ದೈವವೇ ಇದನ್ನು ಮಾಡಬಲ್ಲ ಎನ್ನುವ ವಿಶ್ವಾಸ ಬೇಕು. ಆಗ ಮಾತ್ರ ಈ ಸ್ತುತಿ ಸಂಸ್ತುತಿ ಆಗುತ್ತದೆ; ಪ್ರಯೋಜನಕ್ಕೆ ಬರುತ್ತದೆ. ಇಲ್ಲದಿದ್ದರೆ ಅದು ಪ್ರಶಂಸೆ ಆಗಿಯೇ ಉಳಿಯುತ್ತದೆ; ಫಲವೂ ಸಿಗುವುದಿಲ್ಲ!</span></div></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><b><br /></b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><b>ಎಲ್ಲರ ಬಳಿಯೂ ಹೇಳುವುದು ಇದೇ - ಅನ್ಯಥಾ ಶರಣಂ ನಾಸ್ತಿ!</b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><b><br /></b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;">ಗಣೇಶ ಚೌತಿಯಂದು ಹೇಳುವುದು ಇದೇ. ಜನಾರ್ದನ ಎನ್ನುವುದು ಗಣಾಧಿಪ ಆಗುತ್ತದೆ. ಸ್ವರ್ಣಗೌರಿ ವ್ರತದಲ್ಲಿಯೂ ಇದೇ. ಜನಾರ್ದನ ಅನ್ನುವುದು ಸುರೇಶ್ವರಿ ಆಗುತ್ತದೆ. ಕೇದಾರೇಶ್ವರ ವ್ರತದಲ್ಲಿಯೂ ಇದೇ ಹೇಳುವುದು. ಜನಾರ್ದನ ಮಹೇಶ್ವರ ಆಗುತ್ತದೆ. ದೇವೇಂದ್ರನಿಗೆ ಪೂಜೆ ಮಾಡಿದರೂ ಇದನ್ನೇ ಹೇಳುವುದು. ಜನಾರ್ದನ ಸುರಾಧಿಪ ಆಗುತ್ತಾನೆ! </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;">ಪ್ರತಿಯೊಬ್ಬರಿಗೂ ಭೇದವಿಲ್ಲದೆ "ಅನ್ಯಥಾ ಶರಣಂ ನಾಸ್ತಿ" ಎಂದೇ ಹೇಳುವುದು. ದೇವಾಲಯಗಳಿಗೆ ಹೋದರೆ <b>ಒಂದು ಪ್ರದಕ್ಷಿಣೆ ಬರುವುದರಲ್ಲಿ ಆರೋ ಎಂಟೋ ಸಾರಿ ಬೇರೆಬೇರೆಯವರಿಗೆ ಇದನ್ನೇ ಹೇಳುವುದು.</b> ಇದು ಸರಿಯೇ? ಇದು ಅತ್ಯಂತ ಸಹಜ ಹಾಗೂ ಸಾಧುವಾದ ಪ್ರಶ್ನೆಯೇ. ಇದಕ್ಕೆ ಉತ್ತರ ಏನು?</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><b><br /></b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><b>ಯಾರಿಗೆ ನಮಸ್ಕಾರ?</b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><b><br /></b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;">ಮೇಲಿನ ಪ್ರಶ್ನೆಗೆ ಉತ್ತರ ಕೊಡಬೇಕಾದರೆ ಯಾರಿಗೆ ನಮಸ್ಕಾರ ಮಾಡುತ್ತಿದ್ದೇವೆ ಅನ್ನುವುದು ಮುಖ್ಯವಾಗುತ್ತದೆ. ಅದು ಖಚಿತವಾದರೆ ಪ್ರಶ್ನೆಗೆ ಉತ್ತರವೂ ಸಿಗುತ್ತದೆ; ತೊಡಕೂ ನಿವಾರಣೆ ಆಗುತ್ತದೆ. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;">ನಮ್ಮ ವೈದಿಕ ಗ್ರಂಥಗಲ್ಲಿ <b>"ನಮೋ ಮಹದ್ಭ್ಯಹ"</b> ಅನ್ನುವ ಕಡೆಯೇ <b>"ನಮೋ ಅರ್ಭಕೇಭ್ಯಹ, ನಮೋ ಯುವೇಭ್ಯಹ" </b>ಎಂದೂ ಹೇಳುತ್ತದೆ. ಮಕ್ಕಳಿಗೂ ನಮಸ್ಕಾರ ಎಂದರೇನು? ಇದು ಹುಚ್ಚಾಟವಲ್ಲವೇ?</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;">ಪ್ರತಿಯೊಬ್ಬರ ದೇಹದಲ್ಲೂ ಪರಮಾತ್ಮನಿದ್ದಾನೆ. ಅವನು ಇರುವುದರಿಂದಲೇ ಜೀವವುಂಟು. ಅವನು ಹೊರಟರೆ ಜೀವವೂ ಹೋಗಿ ಓಡಾಡುತ್ತಿರುವ ದೇಹ ಜಡವಾಗುತ್ತದೆ. ಒಂದು ಮರದ ಕೊರಡಿಗೂ ಈ ದೇಹಕ್ಕೂ ವ್ಯತ್ಯಾಸವೇ ಇಲ್ಲ. ಮರದ ಕೊರಡಾದರೂ ಯಾವುದಾದರೂ ಕೆಲಸಕ್ಕೆ ಬರಬಹುದು. ಈ ದೇಹ ಯಾವುದಕ್ಕೂ ಬೇಡ. <b>"ಎತ್ತಿದ ಕಸಕಿಂತ ಕಡೆಯಾಯಿತೀ ದೇಹ"</b> ಎನ್ನುತ್ತಾರೆ ದಾಸರು. ನಾವು ಯಾರಿಗಾದರೂ ಎದುರು ಬಂದವರು ಅಥವಾ ಕಂಡವರಿಗೆ ನಮಸ್ಕರಿಸಿದರೆ ಅದು ಯಾರಿಗೆ? ಅವರು ಸಾಧನೆಯಲ್ಲಿ ನಮಗಿಂತ ದೊಡ್ಡವರಾದರೆ ಅವರಿಗೆ (ಆ ಜೀವನಿಗೆ) ಮತ್ತು ಆ ಜೀವದ ಹೃತ್ಕಮಲದಲ್ಲಿ ನೆಲೆಸಿರುವ ಪರಮಾತ್ಮನಿಗೆ. ನಮಗಿಂತ ಸಾಧನೆಯಲ್ಲಿ ಚಿಕ್ಕವರಾದರೆ ಆ ದೇಹದಲ್ಲಿರುವ ಪರಮಾತ್ಮನಿಗೆ. ನಮೋ <b>ಅರ್ಭಕೇಬ್ಯಹ ಎನ್ನುವಲ್ಲಿಯೂ ಆ ಶಿಶುವಿನಲ್ಲಿಯೂ ಪರಮಾತ್ಮನಿದ್ದಾನೆ ಎಂಬ ಪ್ರಜ್ಞೆ ಜಾಗೃತವಾಯಿತು. </b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;">ಎದುರು ಇರುವವರು ನಮಗಿಂತ ಸಾಧನೆಯಲ್ಲಿ ದೊಡ್ಡವರೋ, ಚಿಕ್ಕವರೋ ಹೇಗೆ ತಿಳಿಯುವುದು? ಇಲ್ಲದಿದ್ದರೆ ಪ್ರಮಾದವಾಗುತ್ತದೆ. ಕೆಲವರು ನಮಗಿಂತ ದೊಡ್ಡವರು ಎನ್ನುವುದು ನಮ್ಮ ಅನುಭವಕ್ಕೆ ಗೊತ್ತಾಗುತ್ತದೆ. <b>ವಯೋವೃದ್ಧರು, ಜ್ಞಾನವೃದ್ಧರು, ಅಭ್ಯಾಸದಲ್ಲಿ ನಮಗಿಂತ ಮುಂದಿರುವವರು</b> ಇತ್ಯಾದಿ. ಆದರೆ ಅನೇಕ ಜ್ಞಾನಿಗಳು ನಮ್ಮ ಸುತ್ತ ಮುತ್ತವೇ ಇರುತ್ತಾರೆ. ಆದರೆ ಅದು ನಮಗೆ ತಿಳಿಯುವುದಿಲ್ಲ. ಅನೇಕ ಅವಧೂತರು ಲೋಕದ ಕಣ್ಣಿಗೆ ಮಂಕಾಗಿ, ಪೆದ್ದರಂತೆ ಇರುತ್ತಾರೆ. ಬೇರೆಯವರು ನನ್ನ ಬಗ್ಗೆ ಏನು ತಿಳಿಯುತ್ತಾರೆ ಎಂದು ಚಿಂತಿಸುವ ಹಂತವನ್ನು ಅವರು ಎಂದೋ ದಾಟಿರುತ್ತಾರೆ. <b>ಜಡಭರತನನ್ನು ಇಡೀ ಪ್ರಪಂಚವೇ ಹಾಸ್ಯ ಮಾಡುತ್ತಿತ್ತು.</b> ರಹೂಗಣ ಮಹಾರಾಜನಿಗೆ ಅವನು ಜ್ಞಾನಿಯೆಂದು ತಿಳಿಯುವವರೆಗೂ. ಆದ್ದರಿಂದ ಯಾರನ್ನೂ ಉಪೇಕ್ಷೆ ಮಾಡಬಾರದು. ಆ ಜೀವದ ಸಾಧನೆಯ ಬಗ್ಗೆ ನಮಗೆ ತಿಳಿಯದಿದ್ದಾಗ ಅದನ್ನು ಪರಮಾತ್ಮನಿಗೇ ಬಿಡಬೇಕು. ಹೊರಗಿನ ಗುಣ ಲಕ್ಷಣಗಳಿಂದ ಯಾರನ್ನೂ ಅಳೆಯಬಾರದು. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><b><br /></b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><b>ನಾಸ್ತಿಕರಿಗೂ ನಮಸ್ಕಾರ ಮಾಡಬೇಕೆ?</b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><b><br /></b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;">ಇದು ಒಂದು ವಿಚಿತ್ರ ಸ್ಥಿತಿ. ಎದುರಿನಲ್ಲಿರುವ ನಾಸ್ತಿಕನ ಒಳಗಿರುವ ಪರಮಾತ್ಮನಿಗೆ ನಮಿಸಲು ನಾವು ಸಿದ್ಧ. ಆದರೆ ತನ್ನಲ್ಲಿ ಅವನಿದ್ದಾನೆ ಎಂದು ಅವನೇ ನಂಬುವುದಿಲ್ಲ. ಏನು ಮಾಡುವುದು?</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;">ಒಂದು ಊರಿನಲ್ಲಿ ಅನೇಕ ಮನೆಗಳಿವೆ. ಎಲ್ಲ ಮನೆಗಳಲ್ಲೂ ವಿದ್ಯುತ್ ದೀಪ ಬೆಳಗುತ್ತಿವೆ. ಆದರೆ ಕೆಲವು ಮನೆಗಳಲ್ಲಿ ದೀಪವಿಲ್ಲ. <b>ಮನೆಯವರು ಪ್ರಯತ್ನಪೂರ್ವಕ ಫ್ಯೂಸ್ ಕಿತ್ತು ಹಾಕಿದ್ದಾರೆ.</b> ವಿದ್ಯುತ್ ಇದೆ. ಆದರೆ ಅದರ ಅಭಿವ್ಯಕ್ತಿ ಇಲ್ಲ. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;">ನಾಸ್ತಿಕರಲ್ಲಿಯೂ ಭಗವಂತನಿದ್ದಾನೆ. ಎಲ್ಲರ ಹೃದಯದಲ್ಲೂ ಅವನು ಕುಳಿತಿದ್ದಾನೆ. ಆದರೆ ಅವನು ಕುಳಿತಿರುವುದು ಅವರಿಗೆ ಗೊತ್ತಿಲ್ಲ. <b>ಒಬ್ಬನ ಮನೆಯಲ್ಲಿ ಒಂದು ಪೆಟ್ಟಿಗೆಯಿದೆ. ಅದರಲ್ಲಿ ಬಹಳ ಬೆಲೆ ಬಾಳುವ ಆಭರಣಗಳಿವೆ. ಆದರೆ ಅವನಿಗೆ ಅದು ಇರುವುದು ಗೊತ್ತಿಲ್ಲದೇ ಭಿಕ್ಷೆ ಬೇಡುತ್ತಿದ್ದಾನೆ.</b> ನಮಗೂ ಅದಕ್ಕೂ ಸಂಬಂಧವಿಲ್ಲ. ಪರಮಾತ್ಮನಿಲ್ಲದಿದ್ದರೆ ಅವನು ಓಡಾಡುತ್ತಲೇ ಇರಲಿಲ್ಲ. ಆದ್ದರಿಂದ ಅವನಿಲ್ಲಿರುವ ಪರಮಾತ್ಮನಿಗೂ ನಾವು ಗೌರವ ಕೊಡಲೇಬೇಕು. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><b><br /></b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><b>ಜ್ಞಾನ, ಅಜ್ಞಾನ, ಸುಜ್ಞಾನ, ವಿಪರೀತ ಜ್ಞಾನ </b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;">ನಮ್ಮ ಜೀವನ ರೀತಿಯಲ್ಲಿ, ನಮ್ಮ ಆರಾಧನೆಯ ದಾರಿಯಲ್ಲಿ ನಮಗಿಂತ ಹೆಚ್ಚಾಗಿ ಬೇರೆಯವರು ಹೇಳಿದ್ದನ್ನೇ ನಾವು ನಂಬುವ ಸ್ಥಿತಿ ಇಂದಿದೆ. <b>"ನಿಮ್ಮಲ್ಲಿ ಅನೇಕ ದೇವರಿದ್ದಾರೆ." ಎಂದು ಹೇಳುವುದನ್ನು ಕೇಳಿ, ಕೇಳಿ ನಾವೂ ಅದನ್ನು ನಂಬುವುದಕ್ಕೆ ಪ್ರಾಂಭ ಮಾಡಿದ್ದೇವೆ. </b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;">ನಮ್ಮ ಸಂಪ್ರದಾಯಗಳಿಗೆ ಮುಖ್ಯ ಆಧಾರವಾದ "ಪುರುಷ ಸೂಕ್ತ", ಋಗ್ವೇದದ "ಮಹಾನಾರಾಯಣೋಪನಿಷದ್" ಮತ್ತನೇಕ ಆಧಾರಗಳು ಸಾರಿ ಸಾರಿ ಹೇಳುತ್ತವೆ: <b>ಎಲ್ಲಕ್ಕೂ ಆಧಾರವಾದ ವಿರಾಟ್ ಪುರುಷ ಇದ್ದಾನೆ. ಅವನೊಬ್ಬನೇ ದೇವರು. ಬಾಕಿಯವರಲ್ಲ ದೇವತೆಗಳು.</b> ಅವನಿಂದ ಹುಟ್ಟಿದವರು. ಪಾಶ್ಚಾತ್ಯರು "ದೇವರು ಮತ್ತು ದೇವದೂತರು" (God and Angels) ಎಂದು ಖಚಿತವಾಗಿ ವಿಭಾಗ ಮಾಡುತ್ತಾರೆ. ನಮ್ಮ ಗ್ರಂಥಗಳಲ್ಲೂ ಇದು ಅದಕ್ಕಿಂತ ಹಿಂದಿನಿಂದ ಇದ್ದರೂ ನಮ್ಮಲ್ಲಿ ಅನೇಕ ದೇವರಿದ್ದಾರೆ ಎಂದು ನಮ್ಮನ್ನು ಮರುಳು ಮಾಡುವುದರಲ್ಲಿ ಅವರು ಸಫಲರಾಗಿದ್ದಾರೆ. </span></div><div style="text-align: justify;"><h3 style="text-align: justify;"></h3><h3><ul><li><span style="font-size: medium; font-weight: normal;">"ಅನೇಕ ದೇವರಿದ್ದಾರೆ. ಅವರೆಲ್ಲ ಸರ್ವ ಶಕ್ತರು" ಎಂದು ತಿಳಿಯುವುದು ಅಜ್ಞಾನ. </span></li></ul><ul><li><span style="font-size: medium; font-weight: normal;"> "ಒಬ್ಬನೇ ದೇವರು. ಅವನೇ ಅನೇಕ ರೂಪದಲ್ಲಿದ್ದಾನೆ" ಎಂದು ತಿಳಿಯುವುದು ಜ್ಞಾನ. </span></li></ul><ul><li><span style="font-size: medium; font-weight: normal;">"ಒಬ್ಬನೇ ಪರಮ ಪುರುಷ. ಬಾಕಿ ಎಲ್ಲವೂ ಅವನಿಂದ ಸೃಷ್ಟಿಯಾಯಿತು. ಅವನಿಂದ ಸೃಷ್ಟಿಯಾಗಿ ಬೇರೆ ಬೇರೆ ಕಾರ್ಯ ನಿರ್ವಹಿಸುವ ದೇವತೆಗಳೆಲ್ಲ ಅವನ ಆಜ್ಞಾಧಾರಕರು" ಎಂದು ತಿಳಿಯುವುದು ಸುಜ್ಞಾನ. </span></li></ul><ul><li><span style="font-size: medium; font-weight: normal;">"ದೇವರೇ ಇಲ್ಲ." ಅಥವಾ "ನಾನೇ ದೇವರು" ಎಂದು ತಿಳಿಯುವುದು ವಿಪರೀತ ಜ್ಞಾನ.</span></li></ul><span style="font-family: arial; font-size: medium; font-weight: normal;">ಚಿಕ್ಕ ವಯಸ್ಸಿನಲ್ಲಿ, ರಟ್ಟೆಯಲ್ಲಿ ಬಲವಿದ್ದಾಗ ನಾಸ್ತಿಕವಾದ ಬಹಳ ಸಂತೋಷ ಕೊಡುತ್ತದೆ. ಯಾವುದೇ ಕಟ್ಟುಪಾಡುಗಳಿಲ್ಲದ ಜೀವನ ಬಹಳ ಸುಖ ಎನಿಸುತ್ತದೆ. ವಯಸ್ಸಾದಂತೆ, ಶಕ್ತಿ ಉಡುಗುತ್ತಿದ್ದಂತೆ, </span><span style="font-family: arial; font-size: medium;">ಪಕ್ಕದಲ್ಲೇ ಇರುವ ನೀರಿನ ಪಾತ್ರೆ ತೆಗೆದುಕೊಳ್ಳುವ ಶಕ್ತಿ ಇಲ್ಲದಿದ್ದಾಗ ನಮಗಿಂತ ದೊಡ್ಡ ಮತ್ತು ಎಲ್ಲವನ್ನೂ ನಿಯಂತ್ರಿಸುವ ಶಕ್ತಿ ಒಂದಿದೆ ಎಂದು ಭಾಸವಾಗುತ್ತದೆ.</span><span style="font-family: arial; font-size: medium; font-weight: normal;"> ಶವ ಸಂಸ್ಕಾರವನ್ನು ವಿಡಂಬನೆ ಮಾಡಿ ದೊಡ್ಡವರಾದವರ ಶವ ಸಂಸ್ಕಾರಕ್ಕೆ ಅವರ ಶವದ ತೂಕಕ್ಕಿಂತ ಹೆಚ್ಚಿನ ತೂಕದ ಶ್ರೀಗಂಧ, ಕರ್ಪೂರ, ತುಪ್ಪ ಉಪಯೋಗಿಸಿ ವೈಭವೋಪೇತವಾಗಿ ಸಂಸ್ಕಾರ ಮಾಡಿದ್ದನ್ನು ನಮ್ಮ ಕಾಲದಲ್ಲಿಯೇ ನಾವು ನೋಡಿದ್ದೇವೆ. ದೇವರೇ ಇಲ್ಲ ಎನ್ನುವ ಸಿದ್ಧಾಂತದ ಬಲದಿಂದ ಅಧಿಕಾರಕ್ಕೆ ಬಂದ ಜನರ ಆಯುಷ್ಯ ಹೋಮವನ್ನು ಭರಾಟೆಯಿಂದ ನಡೆಸುತ್ತಿರುವುದನ್ನೂ ನೋಡುತ್ತಿದ್ದೇವೆ!</span></h3><div><b><span style="font-size: medium;"><br /></span></b></div><div><b><span style="font-family: arial; font-size: medium;">ಪ್ರಾರ್ಥನೆ ಪ್ರತೀಕಗಳ ಮುಂದೆ </span></b></div><div><b><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><br /></span></b></div><div><span style="font-family: arial; font-size: medium;">ನಮ್ಮ ಆಚರಣೆ, ಪೂಜೆ, ನಮಸ್ಕಾರ ಎಲ್ಲವೂ ಆ ಪರಮಪುರುಷನ ಪ್ರತೀಕಗಳ ಮುಂದೆ. <b>"ಅನ್ಯಥಾ ಶರಣಂ ನಾಸ್ತಿ" ಎಂದು ಹೇಳುವುದು ಆ ಪ್ರತೀಕಗಳ ಅಂತರ್ಯಾಮಿಯಾದ ಪರಮಪುರುಷನಿಗೆ. </b>ಕೆಲವರು ಆ ಪರಮಪುರುಷನ ಸ್ತ್ರೀ ರೂಪವನ್ನೂ ಆರಾಧಿಸಬಹುದು. (ಅದ್ವೈತಿಗಳು ಆರಾಧಿಸುವ ಗಾಯತ್ರಿ ದೇವಿಯು ಆ ಪರಮಪುರುಷನ ಸ್ತ್ರೀ ರೂಪವೇ ಎಂದು ಮಹಾ ವಿದ್ವಾಂಸರಾದ ದೇವುಡು ನರಸಿಹ ಶಾಸ್ತ್ರಿಗಳು ತಿಳಿಸುತ್ತಾರೆ). ಯಾವುದೇ ಪ್ರತೀಕದ ಮುಂದೆ ಸಾಷ್ಟಾಂಗ ಮಾಡಿ "ಅನ್ಯಥಾ ಶರಣಂ ನಾಸ್ತಿ" ಎಂದು ಹೇಳುವುದೂ ಆ ಪ್ರತೀಕಗಳ ಅಂತರ್ಯಾಮಿ ಪರಮಪುರುಷನಿಗೇ. ಹೇಗೆ ಎದುರು ಬಂಡ ವ್ಯಕ್ತಿಗೂ ಅವನ ಅಂತರ್ಯಾಮಿಯಾದ ಭಗವಂತನಿಗೂ ನಮಸ್ಕರಿಸುತ್ತೇವೆಯೋ, ಅದೇ ರೀತಿ ಇಲ್ಲಿಯೂ ನಡೆಯುತ್ತಿದೆ ಎನ್ನುವ ಅನುಸಂಧಾನವಿದ್ದರೆ ಎಲ್ಲವೂ ಸುಗಮ. </span></div><div><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><br /></span></div><div><span style="font-family: arial; font-size: medium;">ದೊಡ್ಡ ದೇವಾಲಯಗಳ ಹುಂಡಿಯಲ್ಲಿ ಅನೇಕ ರಂಧ್ರಗಳನ್ನು ಮಾಡಿರುತ್ತಾರೆ, ಅನೇಕ ಭಕ್ತರು ಒಂದೇ ವೇಳೆ ಕಾಣಿಕೆ ಕೊಡಲೆಂದು. ಹುಂಡಿಯಲ್ಲಿ ಹಣ ಹಾಕುವವನು ರಂಧ್ರವನ್ನು ಗಮನಿಸುವುದಿಲ್ಲ. ಏಕೆಂದರೆ ಎಲ್ಲ ರಂಧ್ರದಲ್ಲಿ ಹಾಕಿದ ಹಣವೂ ಹುಂಡಿಗೇ ಸೇರುತ್ತದೆ ಎನ್ನುವ ಜ್ನ್ಯಾನ ಇರುವುದರಿಂದ. </span></div><div><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><b><br /></b></span></div><div><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><b>ಹೀಗೆ ಚಿಂತಿಸಲು ಸಾಧ್ಯವೇ?</b></span></div><div><span style="font-weight: normal;"><br /></span></div><div><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial; font-weight: normal;">ಅಂಗಡಿಯಿಂದ ಗಣೇಶನ ಮಣ್ಣಿನ ಮೂರ್ತಿಯನ್ನು ತರುತ್ತೇವೆ. ಅದನ್ನು ಇಟ್ಟು ಪೂಜಾ ವಿಧಿಗಳನ್ನು ನಡೆಸುತ್ತೇವೆ. ನಮಸ್ಕಾರ ಮಾಡುವಾಗ ಯಾರಿಗೆ ಮಾಡುತ್ತೇವೆ? ಮಣ್ಣಿನ ಮೂರ್ತಿಗೋ, ಗಣೇಶನಿಗೋ? ಗಣೇಶನಿಗೆ ಹೇಗಾಯಿತು? </span><span style="font-family: arial;"><b>ಇಲ್ಲಿ ಗಣೇಶ ಕುಳಿತಿದ್ದಾನೆ ಎನ್ನುವ ಅನುಸಂಧಾನದಿಂದ. </b></span><span style="font-family: arial; font-weight: normal;">ಅಂತೆಯೇ, </span><span style="font-family: arial;"><b>ಯಾವ ಪ್ರತೀಕಕ್ಕೂ ನಮಸ್ಕಾರ ಮಾಡುವ ವೇಳೆಯಲ್ಲಿ ಇದು ಆ ಪರಮಪುರುಷನ ಪ್ರತೀಕ. ಇದಕ್ಕೆ ನಮಿಸಿದರೆ ಅದು ಆ ಪರಮಪುರುಷನಿಗೆ ತಲುಪುತ್ತದೆ ಎನ್ನುವ ಅನುಸಂಧಾನ ಇದ್ದರೆ ಯಾವ ಪ್ರತೀಕಕ್ಕೂ ಅಡ್ಡ ಬಿದ್ದಾಗ "ಅನ್ಯಥಾ ಶರಣಂ ನಾಸ್ತಿ" ಎಂದು ಹೇಳುವುದರಲ್ಲಿ ಯಾವುದೇ ವಿರೋಧ ಕಂಡುಬರುವುದಿಲ್ಲ. </b></span></span></div><div><span style="font-family: arial; font-size: medium; font-weight: normal;"><br /></span></div><div><span style="font-family: arial; font-size: medium; font-weight: normal;">ಈಗಾಗಲೇ ದೀರ್ಘವಾಯಿತು. ಇದಕ್ಕೇ ಸಂಭಂದಿಸಿದ </span><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><b>"ವ್ಯಾಪ್ತಉಪಾಸನೆ"</b></span><span style="font-family: arial; font-size: medium; font-weight: normal;"> ಬಗ್ಗೆ ಮುಂದೆ ನೋಡೋಣ. </span></div></div>Keshava Murthyhttp://www.blogger.com/profile/06498982131870248733noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-2360304904596125453.post-21288531904852215772023-11-12T16:34:00.000-08:002023-11-12T16:34:38.483-08:00N Ganesh<h1 style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8LgxFRfGt8VPvTh2t3Ft1RlyRXN8zhVg0bWn43Vs548XPnLebrs8X6fqmtGNEkAFGbGGAXs9bm72wMz5vvNwLZ2hXtitXl8a88-frfhiF3EtiWqmbH-UJRt1RsmDZYZnWaQrFnLjHYCW8DYfpB8WQ7FDGZdhTWoLnFN4VSoa9LsDivJd_zfnQLiesRsE/s456/IMG-20231107-WA0024.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="456" data-original-width="362" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8LgxFRfGt8VPvTh2t3Ft1RlyRXN8zhVg0bWn43Vs548XPnLebrs8X6fqmtGNEkAFGbGGAXs9bm72wMz5vvNwLZ2hXtitXl8a88-frfhiF3EtiWqmbH-UJRt1RsmDZYZnWaQrFnLjHYCW8DYfpB8WQ7FDGZdhTWoLnFN4VSoa9LsDivJd_zfnQLiesRsE/s320/IMG-20231107-WA0024.jpg" width="254" /></a></div></h1><h1 style="text-align: center;">N Ganesh</h1><h4 style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">(06.10.1948 -30.10.2022)</span></h4><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">We come across many types of people in our lives. There are the ones who believe in dominating anything coming in their ambit. There are others who do not even exhibit their presence. There are some who do small things but boast big. There are some others who confine to disclosing what they did; neither less nor more. Then there are a small group of people who are totally silent about their achievements. Silent to the extent that even their own family and friends do not know the full extent of their achievements. <b>N Ganesh belonged to the last group</b>. Despite reaching to the top most echelons in Tyre Industry, not many in his circles know of his full accomplishments.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Ganesh was born as the fifth of the eight children of <b>C K Nagaraja Rao - Rajamani</b> couple, on <b>6th October 1948. </b>Those were the early days of Independent India. His was a family of patriots who contributed to the freedom movement silently, ranging from providing logistic support to freedom fighters to sheltering them in disguise as per demands of the times in the freedom movement. He was <b>born on a Chaturthi day</b>, a day earmarked for special devotion to Lord Ganesha. The family had a tradition of naming a child after an event connected with the birth of the child. The new arrival was <b>naturally named Ganesha.</b> Darling of the family as a child, he was born after four daughters, and later became an elder brother to three more arrivals in the family in due course; one younger brother and two younger sisters. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">He had his initial education around <b>Basavanagudi</b> area in <b>Bangalore</b>, where his family lived. He moved on to <b>National College</b> there and played cricket as the school had a great cricket team in those days. <b>B S Chandrashekhar</b>, who later on came to be known as <b>spin wizard</b>, was his classmate. Bright in academics, he got his <b>B. Sc degree </b>from the college. Despite being keen on further studies, as was the case with many youngsters in those days, demands on the family front motivated him to look for a job immediately after completing the college education. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Madras Rubber Factory, later renamed as <b>MRF Limited</b>, was the first Tyre company in India to manufacture <b>Nylon Tyres</b>. While expanding the activities before this milestone and setting up manufacturing facilities in <b>Kottayam and Goa</b>, the company wanted to build a team of dedicated young rubber professionals for its research and manufacturing wings. It recruited a batch of Technical Assistants and Ganesh who was looking for a job opportunity was picked by them as a member of the team. His devotion to duty and working to completing the tasks unmindful of clock and calendar earned him the appreciation of his superiors. That led to his being <b>specially groomed in R&D segment of the tyre industry.</b> Nylon Tyres to Radial Tyres to Tubeless Tyres and so on, Ganesh's life progression got merged with the progress in the Tyre industry. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">While working in MRF, Chennai, Ganesh identified himself with the shop floor workers and mixed with them freely. He learnt <b>Tamil</b> and got attracted to the rich culture of the area. In an era when TV was not there and <b>movies, music and theatre</b> were the major purveyors of leisure and recreation, he took to watching Tamil movies and theatre. He was a great fan of <b>Shivaji Ganeshan</b> and used to enthral his family and friends by mimicking the various artistes, <b>His talent for mimicry developed over the years</b> and was a regular source of fun for the next generation. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Ganesh was deputed for an intensive training program in Rubber and Tyre Technology conducted by <b>Institute of Rubber Industry, London, UK.</b> His efforts were well recognised and he won an award there. When Modi Tyres came up with expanded operations and started their unit in <b>Modipuram near Meerut, UP,</b> Ganesh was offered a position which he accepted and moved to North India. His work culture was appreciated and soon he had an offer from JK Tyres for their new factory in <b>Kankroli, Rajasthan.</b> Ganesh had a major role in the introduction of Radial tyre production of the company.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">It was during this time that <b>Ganesh got married to Smt. Sheela</b> on 25th June, 1978. Family life started, but Ganesh's devotion to duty never wavered. He found quality time for the family life and yet did full justice to his duties in the company. He had developed <b>culinary skills</b> already as he was required to stay alone during the earlier days. These skills further blossomed now and <b>turned into a hobby.</b> When in Bangalore on holidays, he would entertain the whole extended family with his variety of dishes in addition to the mimicry skills.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">It was now the turn of </span><b style="font-family: arial;">CEAT Tyres</b><span style="font-family: arial;"> to offer him a senior position in the company's </span><b style="font-family: arial;">R&D facility at Mumbai.</b><span style="font-family: arial;"> He was closely associated with the setting up of the company's plant at Nashik and was located there as well for some time. He rose to the position of Head of the R&D wing and spent a long period in the Mumbai facility. During all these years he was deputed for study tours and on-location training by his employers at various leading Tyre manufacturers all over the world like Mansfield Tyres, General Tyres, USA, Yokohama Tyres, Japan, and others in USA, Russia, China, UK, Germany, Canada and other countries. He traveled in 18 countries visiting their Tyre factories and exchanging developments in the industry. Those were the days without computers and such visits were crucial for staying ahead in the field. His paper on <b>"Processing of Polymers in Tyre Industry" submitted in 1994 </b>got him wide appreciation.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Though an integral part of the top management and enjoyed the full respect of the top technocrats, Ganesh was <b>most humane while dealing with the shop floor workers.</b> He mixed with them freely and did not hesitate to mess up his fingers and dress with carbon black. Those familiar with the tyre industry know how messy the working environment on the shop floor is. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">One particular incident in one of the factories gives an indication to the extent of his involvement with the workers. Once there was industrial unrest and labour unions went on strike. Militant leaders decided that the executives will be picketed in their cabins. The members of the union agreed to block the cabins of executives and not allow them to get out, except for Ganesh. <b>"Ganesh Sir ko aise nahi karte"</b>, they said. The leaders agreed for the exemption but the next step was to block all the cars of executives entering and leaving the factory. This was going on and cars were being blocked. A car came and was duly blocked. Someone in the group shouted, <b>"Ye Ganesh Sir ka car hai, Chod do".</b> Before the leaders realised what was happening, the car was let go.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Ganesh regularly won awards for contribution to quality enhancement, reduction in Turnover Time, reduction of costs for the organisations etc. In recognition of his services to the Tyre Industry, the Industry Association gave him a <b>"Life Time Achievement Award". </b>A close family friend came to know of this from a third source and chided Ganesh for not telling such an important milestone to him. "What is there to tell? I did my duty and they did theirs", was all his reply.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><b><br /></b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">The demands of his profession compelled Ganesh to stay away from Bangalore during his entire professional life. His visits to Bangalore on vacation or for attending major family events like wedding of a sibling or arrival of a new addition to the family etc. were looked forward a great deal by himself as well as his parents and siblings in Bangalore. The very arrival brought with him fun and pleasure to one and all. He and his family"s entire period of presence was for celebration and merriment.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Ganesh wanted a quiet retired life after retirement from CEAT Tyres and returned to Bangalore. But the industry did not leave him. </span><b style="font-family: arial;">Falcon Tyres in Mysore</b><span style="font-family: arial;"> insisted that he join them as a consultant and help them cut costs as they were in a delicate financial position. He spent about three years with them and than moved on to Bangalore for a quiet life.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Just as he was benefited by the mentoring of the stalwarts in the industry in his initial years, he mentored a host of new <b>quality control experts</b> in his later years. He used to have regular visits and communications from these mentees during his years in Bangalore.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Moving around in the areas of Bangalore where he grew up, visiting his close friends, making dishes in their kitchen as well and having a leisurely breakfast in <b>Vidyarthi Bhavan</b> were his favourite pastimes. Revisiting old Kannada and Tamil movies was another.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">A quiet man by nature, he had the many <b>sterling qualities of his mother </b>and most of his action reminded of her. Totally devoted to his family and the extended large family, he was a <b>jewel in the family necklace.</b> Brief illness took its toll and the family got him the best of medical care and provided loving surroundings. The laws of nature had the final say and he left for his heavenly abode on 30th October, 2022.</span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">*****</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Ganesh has been missed for a year now. I could not pay my tribute to him last year as I was myself recovering from a long intensive hospitalisation and rehabilitation. His son Chi. Vikram's loving invitation for the <b>"First Year Memorial Functions"</b> coming up this week being held in <b>Sunnyvale, California, USA,</b> has provided me an opportunity to recall the wonderful 44 years of life that we shared in many ways. Dear Ganesh, we miss you a lot!</span></div>Keshava Murthyhttp://www.blogger.com/profile/06498982131870248733noreply@blogger.com14tag:blogger.com,1999:blog-2360304904596125453.post-48074127771966535792023-11-07T21:43:00.000-08:002023-11-07T21:43:09.599-08:00 K S Anantha Swamy<p style="text-align: justify;"><span style="text-align: center;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIQPDIy4OmwG0mHFF5wj31q-8QBGkYYUZqOZB4Qxg7VTOlNV8iuwvYp3OIz2e6Naakshlf-F_NyyMO8JqOBw94MvixfwYe2pl3UtuTD1GAk-RhHbpEKk45mr1MvwrzqahJ5TOMAtC3ajBccBpp9p7nG8tqphxKU9f3kyZKMznocQssfxAAgIslIQJp6l8/s609/IMG-20231107-WA0007.tiff" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="609" data-original-width="609" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIQPDIy4OmwG0mHFF5wj31q-8QBGkYYUZqOZB4Qxg7VTOlNV8iuwvYp3OIz2e6Naakshlf-F_NyyMO8JqOBw94MvixfwYe2pl3UtuTD1GAk-RhHbpEKk45mr1MvwrzqahJ5TOMAtC3ajBccBpp9p7nG8tqphxKU9f3kyZKMznocQssfxAAgIslIQJp6l8/s320/IMG-20231107-WA0007.tiff" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">It was a fine morning on the first day of the year </span><b style="font-family: arial;">1942.</b><span style="font-family: arial;"> The celebrations for welcoming the new year were muted as they were the dark years of </span><b style="font-family: arial;">Second World War.</b><span style="font-family: arial;"> A 25-year-old young man was getting ready for a challenging day that was to come up in his life on the next day. He was a cricketer in whom his near and dear ones saw great promise. He had earned the distinction of representing his state, Mysore State, later on named as Karnataka, in the prestigious Ranji Trophy tournament. He was a fine right-hand batsman and also bowled fast medium right handed. His earlier matches did show lot of promise but did not result in a memorable performance. </span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">His wife Nagarathna was away to assist his elder sister Lakshmidevamma, who was expecting a baby in those days. The young man went to that house to tell his wife about the big event next day and get her best wishes. He also met the sister-in-law (wife's elder sister) and wished her smooth delivery. She in turn wished him well and joked that <b>they both had a big challenge on them, the next day </b>as she was getting into labour and he was getting into a crucial match.</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Even today matches between <b>Karnataka and Tamilnadu</b> (Mysore and Madras states in those days) are looked forward to eagerly. That match was played on the <b>Central College Grounds</b> (situate between Kempe Gowda Road on the south and Centra Jail on the north. (The jail has since been demolished). The young man's turn to bat arrived quickly as early wickets fell. He started cautiously, exhibiting stout defense against a very capable bowling attack. Once well set, he opened his range of attacking shots and consolidated the innings. By afternoon he was in sight of his century. A beautiful cover drive brought up his 100 and he went on to score 127 runs that day. <b>He made the day memorable by scoring the first century in Ranji Trophy for his state side!</b></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><b>Just as he was scoring his century, his sister-in-law delivered a handsome baby boy. The boy was named as K S Anantha Swamy. The date is memorable. 2nd January 1942.</b></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Capt. K Thimmappaiah was a highly respected and big name in Karnataka cricket. He served in the Army as a Doctor and discharged his duties with great distinction. Later on, he moved into cricket administration and held various positions in the MSCA, which later on became KSCA. He was the <b>President of KSCA for 8 years</b>, from 1990 to 1998. </span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: arial;">***** </span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><b>K S Anantha Swamy, popular as "Anti" among his relatives and friends,</b> born on that eventful day, 2nd January, 1042, charted a silent and wonderful life for 82 years and left us last week, on 30th October, 2023. He left a mark on the lives of many who had the fortune to interact with him over the years.</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><b>A Civil Engineer by profession</b> he served the <b>HAL</b> with distinction. His early grooming in the construction industry was under one of his uncles who was a civil contractor for sometime. He picked up the key aspects of construction of buildings and managing the workforce and supervisors. He learnt Tamil as most of the workers and supervisors were speaking that language. Just as his <b>knowledge about Kannada culture and literature was strong, </b>he developed an <b>affinity towards Tamil culture, language, films and TV serials</b>. He always had some interesting anecdotes about all these when drawn into long conversations.</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><b>His uniting with Mangala in 1977, his companion for 46 years,</b> was a perfect match. Both complemented each other in serving others around them. For all events and functions in the family, extended family and anyone known to them, the <b>couple were available full time, all the time.</b> Arriving before the hosts, taking charge of the function halls and choultry, supervising preparations and operations, receiving and taking leave of guests, ensuring that food and refreshments were served to all without any hitch, and finally disposing the leftover assets and waste, <b>they were a formidable team.</b> </span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">The <b>"Design Engineer"</b> in him was very evident in what all he did. For him <b>design was not just angles, curves and lines; they were a medium of expression.</b> The way he got made his furniture items, the manner in which he picked decorations, and even the arrangement of items around him showed that artistry. His nephews and nieces were fond of the way he bound their books with wrappings at the beginning of the academic year. <b>They are all done with full heart and soul; not a just a job to be started and finished.</b></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">He was an honorary architect for many of his relatives and friends. <b>He handled the projects from drawing board to the sumptuous "Gruhapravesh" lunch.</b> No honorarium or fee. Forget it, he would even spend from his own pocket to visit the sites. He always prioritised convenience and aesthetic beauty while planning but with the cost at the minimum. The beneficiaries of his benevolence will sorely miss him.</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">A frail looking man with moderate eating habits, he knew all the <b>best restaurants</b> and the delicacies available in them. His next generation buddies in the family visiting from outside Bangalore always had t<b>wo days earmarked for breakfast and lunch with Anti.</b> It was a must for them and they enjoyed visiting the joints as much as being with him on those visits.</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Not just family functions and celebrations. First to arrive when there was a death in the family and friends circle, he was the <b>eternal pallbearer, companion in the burial ground</b> and strong source of strength and well wisher for the bereaved family. No job was small for him. He gave dignity to all and sundry errands and motivated the others in the group to share the burden.</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">His <b>sense of humour</b> was wonderful. He had great light hearted stories and would use them to soften the atmosphere when required. He could invent humour all of a sudden in a given situation. </span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Easily approachable, always pleasant smooth to talk to and ever available for consultation and comforting, never betraying confidence reposed in him, Anti was available to one and all. <b>A legendary walker, </b>his weekly (and many times in between) walks to Lalbagh were a regular feature. <b>Half cup of coffee when near a "Darshini"</b> was his favourite item. </span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">When you are with him you could find that there would always be some friend to say Hi to him, be it a function, walk on a road, a park or even a restaurant. <b>He had a tremendous memory</b> and could recall many things about people, places and events. Absolutely no confusion.</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">People speak good about some people. People speak bad about some other people. Anti was a rare exception. <b>He never spoke ill of anyone. And well and truly, no one could speak bad of him. Not a word. </b>Don't even think of a sentence. </span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><b>You were of a rare breed, Anti. One of a type. A remarkable man. All light and no sound. Symbolising giving all one had without taking anything. Defining what service to the society means. </b></span><b style="font-family: arial;">You will be missed.</b><span style="font-family: arial;"><b> Missed a lot.</b></span></div><p></p>Keshava Murthyhttp://www.blogger.com/profile/06498982131870248733noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-2360304904596125453.post-32356584881218407442023-11-05T14:53:00.000-08:002023-11-25T15:49:46.121-08:00 "ವೃದ್ಧಾಪ್ಯ"ದಲ್ಲಿ "ಜೀವನ"ದ "ಆನಂದ" <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyKcWQBIKJVyNjSgC3knJDuzRA0zVBFUhCWMj7hoNHdVpYxQ73jC4TFNYJH53C4ZnqyFKpD2N1yKc6AAXfLITxyBMMMn350XVUsWEAZFpdGyowYvnTn3n2qgd7-6xgtIYIJqLDTuUYP19nBOD82rbqUIja1Gsa_j4lLkOFVmroq66k4DlgRaWNz4eUGx0/s2048/signal-2023-10-19-191249.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1542" height="384" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyKcWQBIKJVyNjSgC3knJDuzRA0zVBFUhCWMj7hoNHdVpYxQ73jC4TFNYJH53C4ZnqyFKpD2N1yKc6AAXfLITxyBMMMn350XVUsWEAZFpdGyowYvnTn3n2qgd7-6xgtIYIJqLDTuUYP19nBOD82rbqUIja1Gsa_j4lLkOFVmroq66k4DlgRaWNz4eUGx0/w382-h384/signal-2023-10-19-191249.jpeg" width="382" /></a></div><b><br /></b></div><p style="text-align: justify;"><b>ಪಾಪ, ಪುಣ್ಯ ಮತ್ತು ವೃದ್ಧಾಪ್ಯ:</b></p><p style="text-align: justify;">ಮನುಷ್ಯನಿಗೆ ಒಂದು ಹಣ್ಣು ಬೇಕಾದರೆ ಅದರ <b>ಸಸಿಯನ್ನು ನೆಟ್ಟು, ಮರವಾಗಿ ಬೆಳೆಸಿ, ಫಲಾಗಮನದ ಸಮಯ ಕಾದು ಅದರ ಹಣ್ಣು ಪಡೆಯಬೇಕು.</b> ನೆನೆಸಿದ ತಕ್ಷಣ ಅದು ಸಿಗುವುದಿಲ್ಲ. ಈಗಲೇ ಹಣ್ಣು ಬೇಕಾದರೆ ಹಿಂದೆಂದೋ ನೆಟ್ಟು ಬೆಳೆಸಿದ ಮರದಿಂದ ಪಡೆಯಬಹುದು. ಅದೂ ಹಿಂದೆಂದೋ ಮರ ಬೆಳೆಸಿದ್ದರೆ ಮಾತ್ರ. ಇಲ್ಲದಿದ್ದರೆ ಇಲ್ಲ. ಅಂತೆಯೇ ಒಂದು ಮರವನ್ನು ನೆಟ್ಟು ಬೆಳೆಸಿದರೆ ಅದು ಹಣ್ಣನ್ನು ಕೊಟ್ಟೇ ಕೊಡುತ್ತದೆ. ಕೆಲವಂತೂ ಹೆಚ್ಚು ಆರೈಕೆ ಇಲ್ಲದಿದ್ದರೂ ಧಾರಾಳವಾಗಿ ಹಣ್ಣು ಕೊಡುತ್ತವೆ. ಮರ ಬೆಳಸಿಯಾದ ಮೇಲೆ ಹಣ್ಣು ಬರಬಾರದು ಎನ್ನುವಂತಿಲ್ಲ. <b>ಹಣ್ಣು ಕೊಡುವುದು ಅದರ ಸಹಜ ವೃತ್ತಿ.</b> ಅದರ ಕೆಲಸ ಅದು ಮಾಡುತ್ತದೆ. </p><p style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">ಪಾಪ ಮತ್ತು ಪುಣ್ಯಗಳು ಒಂದು ರೀತಿಯಲ್ಲಿ ಮರಗಳಿದ್ದಂತೆ. ಮರಗಳನ್ನು ನೆಟ್ಟು ಬೆಳಸಬೇಕು. <b>ಪಾಪ ಮತ್ತು ಪುಣ್ಯ ಎಂಬ ಎರಡು ಮರಗಳು ಮನುಷ್ಯನ ಜೊತೆಯಲ್ಲಿಯೇ ಹುಟ್ಟುತ್ತವೆ. </b>ನಮ್ಮ ಪ್ರತಿಯೊಂದು ಕ್ರಿಯೆಯೂ ಅವುಗಳ ಗೊಬ್ಬರ, ನೀರಾಗಿ ಅವನ್ನು ಬೆಳೆಸುತ್ತವೆ. ನಮ್ಮ ಪ್ರಯತ್ನ ಏನೂ ಬೇಕಿಲ್ಲ. <b>ಕೆಲಸ ಮಾಡಿದವನಿಗೆ ಕೂಲಿ ಸಿಕ್ಕಂತೆ ಪ್ರತಿಫಲವೂ ಸಿಕ್ಕಿಯೇ ಸಿಗುತ್ತದೆ.</b> ಕೆಲಸ ಮಾಡಿ ಕೂಲಿ ಕೊಡುವುದರ ಮುಂಚೆ ಓಡಿಹೋಗಬಹುದು. ಆದರೆ ಇಲ್ಲಿ ಅದೂ ಸಾಧ್ಯವಿಲ್ಲ. ಕೆಲಸಗಾರನನ್ನು ಅಟ್ಟಿಸಿಕೊಂಡು ಬಂದು ಕೂಲಿ ಸೇರುತ್ತದೆ! </span></p><p style="text-align: justify;">ಬೇರೆ ಹಣ್ಣುಗಳಿಗೂ ಪಾಪ, ಪುಣ್ಯಗಳಿಗೂ ಒಂದು ಮುಖ್ಯ ವ್ಯತ್ಯಾಸ ಉಂಟು. ನಮಗೆ ಯಾವುದೋ ಹಣ್ಣು ಬೇಕಾದಾಗ ಬೆಳದವರಿಂದಲೋ, ಆಂಗಡಿಯಿಂದಲೋ ಪಡೆಯಬಹುದು. ನಮ್ಮಲ್ಲಿ ಹಣ್ಣು ಹೆಚ್ಚಿದ್ದಾಗ ಬೇರೆಯವರಿಗೆ ಕೊಡಬಹುದು. ಆದರೆ ಪಾಪ, ಪುಣ್ಯಗಳ ಹಣ್ಣುಗಳ ವಿಷಯದಲ್ಲಿ ಇದು ಸಾಧ್ಯವಿಲ್ಲ. ನಾವು ಕೃಷಿ ಮಾಡಿದ ಹಣ್ಣುಗಳನ್ನು ಬೇರೆಯವರಿಗೆ ಕೊಡುವಹಾಗಿಲ್ಲ. ಬೇರೆಯವರ ಸಾಗುವಳಿಯ ಪದಾರ್ಥ ನಾವು ಪಡೆಯುವಹಾಗಿಲ್ಲ. ಅವರವರ ಬೆಳೆಯ ಫಸಲನ್ನು ಅವರವರೇ ತಿನ್ನಬೇಕು. ತಪ್ಪಿಸಿಕೊಳ್ಳುವ ಸಾಧ್ಯತೆಯೇ ಇಲ್ಲ. </p><p>ಈ ಹಿನ್ನೆಲೆಯಲ್ಲಿ ಮನುಷ್ಯನಿಗೆ ಏನು ಬೇಕು, ಏನು ಬೇಡ ಎನ್ನುವುದರ ಬಗ್ಗೆ <b>ಮಹಾಭಾರತ</b>ದಲ್ಲಿ ಒಂದು ಸೊಗಸಾದ ಶ್ಲೋಕವಿದೆ:</p><p style="text-align: justify;"><b>ಪುಣ್ಯಸ್ಯ ಫಲಮಿಚ್ಛಂತಿ ಪುಣ್ಯಂ ನ ಇಚ್ಛಂತಿ ಮಾನವಾ:। ನ ಪಾಪ ಫಲಮಿಚ್ಛ೦ತಿ ಪಾಪಂ ಕುರ್ವoತಿ ಯತ್ನತಃ ।।</b></p><p style="text-align: justify;">"ಮನುಷ್ಯರಿಗೆ ಪುಣ್ಯ ಎನ್ನುವ ಮರ ಬೇಡ. ಆ ಮರವನ್ನು ಬೆಳೆಸುವುದಿಲ್ಲ. ಆದರೆ ಆ ಮರದ ಹಣ್ಣು ಬೇಕು. ಪಾಪ ಎನ್ನುವ ಮರದ ಹಣ್ಣು ಖಂಡಿತಾ ಬೇಡ. ಆದರೆ ಬಹಳ ಕಷ್ಟ ಪಟ್ಟು ಪಾಪದ ಮರವನ್ನು ಬೆಳೆಸುತ್ತಾರೆ!"</p><div style="text-align: justify;">ಪಾಪದ ಮರ ಬೆಳೆಸಿದ ಮೇಲೆ ಅದು ಅದರ ಕೆಲಸ ಮಾಡಿ ಪಾಪದ ಹಣ್ಣು ಕೊಟ್ಟೇ ಕೊಡುತ್ತದೆ. ಆ ಹಣ್ಣನ್ನು ಸೇವಿಸಲೇ ಬೇಕು. ಬೇರೆಯವರಿಗೆ ಕೊಟ್ಟು ಕೈ ತೊಳೆದುಕೊಳ್ಳಲಾಗುವುದಿಲ್ಲ. ಮತ್ತೊಂದು ಕಡೆ, ಪುಣ್ಯದ ಮರ ಬೆಳೆಸಲಿಲ್ಲ. ಆದರೆ ಪುಣ್ಯದ ಹಣ್ಣು ಬೇಕು! ಇದೊಂದು <b>ವಿಚಿತ್ರ ವಿಪರ್ಯಾಸ.</b> ಗೊತ್ತಿಲ್ಲದೇ ಪೇಚಿಗೆ ಸಿಕ್ಕಿಕೊಂಡ ಪರಿಸ್ಥಿತಿಯೂ ಅಲ್ಲ. ಇರುಳು ಕಂಡ ಭಾವಿಯಲ್ಲಿ ಹಗಲು ಬಿದ್ದಂತೆ!</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>ಪಾಪ ಮತ್ತು ಪುಣ್ಯದ ಪರಿಭಾಷೆ</b>ಯನ್ನು ತಿಳಿಯುವುದು ತುಂಬಾ ಅವಶ್ಯಕ. ಪುಣ್ಯವೆಂದರೆ ಒದ್ದೆ ಬಟ್ಟೆ, ಮಂತ್ರ, ತಂತ್ರ, ಅಷ್ಟೇ ಎಂದು ತಿಳಿಯಬಾರದು. "ಕೊರಳೊಳು ಜಪಮಣಿ, ಬಾಯೊಳು ಮಂತ್ರವು, ಅರಿವೆಯ ಮೋರೆಗೆ ಮುಸುಕು ಹಾಕಿ...." ಮುಂತಾಗಿ ಉದರ ವೈರಾಗ್ಯವನ್ನು ಶ್ರೀ ಪುರಂದರ ದಾಸರು ಹಾಸ್ಯ ಮಾಡುತ್ತಾರೆ. <b>"ಪರೋಪಕಾರಂ ಪುಣ್ಯಾಯ, ಪಾಪಾಯ ಪರ ಪೀಡನಮ್"</b> ಎಂದು ಭಗವಾನ್ ವೇದ ವ್ಯಾಸರು ಹೇಳಿದಂತೆ ಸಮಾಜಕ್ಕೆ ಉಪಯೋಗವಾಗುವ ಯಾವುದೇ ಕೆಲಸ ಪುಣ್ಯದ್ದು. ಇನ್ನೊಬ್ಬರರಿಗೆ ವೃಥಾ ತೊಂದರೆ ಕೊಡುವ ಯಾವ ಕೆಲಸವೂ ಪಾಪದ್ದು. ಈ ಸ್ಥೂಲ ತಿಳುವಳಿಕೆ ಎಲ್ಲ ಸಮಯದಲ್ಲೂ ನಮ್ಮಲ್ಲಿ ಇರಬೇಕು. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಅಶಕ್ತರ, ಶಿಶುಗಳ, ವೃದ್ಧರ ಮತ್ತು ಆಂಗಹೀನರ ಸೇವೆ ಅತ್ಯಂತ ಪುಣ್ಯದ ಕೆಲಸ. ಇವು <b>ದೇವರ ಪೂಜೆಯ ಅತ್ಯಂತ ಶ್ರೇಷ್ಠ ರೂಪ </b>ಎಂದು ನಮ್ಮ ಮುಖ್ಯ ಗ್ರಂಥಗಳಲ್ಲಿ ಅನೇಕ ಕಡೆ ಕಾಣುತ್ತ್ತೇವೆ. <b>ಸಂತ ಏಕನಾಥ</b>ರ ಪ್ರವಚನಗಳಲ್ಲಿ ಒಂದು ಕಥೆ ಬರುತ್ತದೆ. ಒಂದು ಸಂತರ ಗುಂಪು ಕಾಶಿ ಯಾತ್ರೆ ಮುಗಿಸಿ ಥಾಲಿಗಳಲ್ಲಿ ಗಂಗೆಯನ್ನು ತುಂಬಿಸಿಕೊಂಡು ರಾಮೇಶ್ವರನಿಗೆ ಆ ಗಂಗಾಜಲದಲ್ಲಿ ಅಭಿಷೇಕ ಮಾಡುವ ಆಸೆ ಹೊತ್ತು ರಾಮೇಶ್ವರದ ಕಡೆ ಹೊರಟಿದ್ದರು. ನಡೆದೇ ಹೋಗಬೇಕಾದ ಕಾಲವದು. ದಾರಿಯಲ್ಲಿ ಮರುಭೂಮಿಯಲ್ಲಿ ಒಂಟೆಯೊಂದು ನೀರಿಲ್ಲದೆ ಬಾಯಾರಿ ಸಾಯುವ ಸ್ಥಿತಿಯಲ್ಲಿ ಕಾಣಸಿಗುತ್ತದೆ. ಎಲ್ಲರ ಬಳಿಯಲ್ಲಿಯೂ ನೀರುಂಟು. ಆದರೆ ಗಂಗಾಜಲ. ಒಂಟೆಗೆ ಕುಡಿಯಲು ಕೊಟ್ಟರೆ ರಾಮೇಶ್ವರನಿಗೆ ಅಭಿಷೇಕವಿಲ್ಲ. ಎಲ್ಲರೂ ಹಿಂದೆ ಮುಂದೆ ನೋಡುತ್ತಾರೆ. ಒಬ್ಬ ಸಂತ ಮಾತ್ರ ತನ್ನ ಥಾಲಿಯ ಗಂಗೆಯ ನೀರನ್ನು ಒಂಟೆಗೆ ಕುಡಿಸುತ್ತಾನೆ. ಉಳಿದ ಎಲ್ಲರೂ ರಾಮೇಶ್ವರ ತಲುಪಿ ಅಭಿಷೇಕ ಮಾಡುತ್ತಾರೆ. ಆದರೆ ಅವರಿಗೆಲ್ಲ ಬಂದ ಪುಣ್ಯಕ್ಕಿಂತಲೂ ಹೆಚ್ಚು ಒಂಟೆಗೆ ನೀರು ಕುದಿಸಿದ ಸಂತನಿಗೆ ಸಿಗುತ್ತದೆ!</div><div style="text-align: justify;"><p><b>ವೃದ್ಧಾಪ್ಯ ಬೇಡ; ಆದರೆ ಬಂದೇ ಬರುತ್ತದೆ!</b></p><div>ಇನ್ನು ವೃದ್ಧಾಪ್ಯದ ಕಡೆಗೆ ದೃಷ್ಟಿ ಹರಿಸೋಣ. ವೃದ್ಧಾಪ್ಯದ ಮರದ ಕಥೆ ಏನು? ಇದು ಇನ್ನೂ ವಿಚಿತ್ರದ ವಿಷಯ. <b>ವೃಧಾಪ್ಯದ ಮರವೂ ಮನುಷ್ಯನ ಹುಟ್ಟಿನೊಂದಿಗೇ ಹುಟ್ಟುತ್ತದೆ.</b> ಮನುಷ್ಯನೊಡನೆ ಸಮ ಸಮವಾಗಿ ಬೆಳಿಯುತ್ತದೆ. ಅದರ ಸಮಯಕ್ಕೆ ಸರಿಯಾಗಿ ಹಣ್ಣು ಕೊಡುತ್ತದೆ. ಕೆಲವರಿಗೆ ಆ ಮರ ಹಣ್ಣು ಕೊಡುವುದರೊಳಗೆ ಮರಣ ಬರಬಹುದು. ಆಗ ವೃದ್ಧಾಪ್ಯದ ಸುಖವೂ ಇಲ್ಲ, ದುಃಖವೂ ಇಲ್ಲ. ಆ ಮರ ಹಣ್ಣು ಕೊಡುವ ವೇಳೆಯವರೆಗೆ ಬದುಕಿದ್ದಾದರೆ ಆ ಹಣ್ಣನ್ನು ಅನುಭವಿಸಲೇ ಬೇಕು. </div><div><b><br /></b></div><div><b>ವೃದ್ಧಾಪ್ಯ ವರವೋ, ಶಾಪವೋ?</b></div><p>ವೃದ್ಧಾಪ್ಯ ವರವೆಂದು ಹೇಳುವವರು ಯಾರೂ ಕಾಣರು. ವೃದ್ಧಾಪ್ಯ ಶಾಪವೆಂದು ಹೇಳುವವರು ಬಹಳ ಮಂದಿ. <b>ತಮಾಷೆಯ ವಿಷಯವೆಂದರೆ ಎಲ್ಲರಿಗೂ ದೀರ್ಘಾಯಸ್ಸು ಬೇಕು. ಆದರೆ ವೃದ್ಧಾಪ್ಯ ಬೇಡ.</b> ತಿಳುವಳಿಕೆ ಬಂದನಂತರ (ಅಥವಾ ತಿಳುವಳಿಕೆ ಬರುವ ವಯಸ್ಸು ಬಂದ ಮೇಲೆ. ಏಕೆಂದರೆ ಎಲ್ಲರಿಗೂ ತಿಳುವಳಿಕೆ ಬಂದೇ ಬರುತ್ತದೆ ಎಂದು ಹೇಳುವ ಹಾಗಿಲ್ಲ.) ಮನುಷ್ಯನನ್ನು ಕಾಡುವ ಎರಡು ಆಶೆಗಳು ಉಂಟು- ಧನದಾಶೆ ಮತ್ತು ಜೀವಿತದ ಆಶೆ (ಧನಾಶಾ ಜೀವಿತಾಶಾ ಚ). ಹಣ ಸಂಪಾದನೆ ಮಾಡುವ ಆಸೆ ಮತ್ತು ಚಿರಕಾಲ ಬದುಕುವ ಆಸೆ. <b>ತುಂಬಾ ದಿನ ಬದುಕಿರಬೇಕು. ವೃದ್ಧಾಪ್ಯ ಬರಬಾರದು! </b>ಚಿರಂಜೀವಿಯಾದರೆ ಇನ್ನೂ ಒಳ್ಳೆಯದು. ಆದರೆ ಅದು ಸಾಧ್ಯವಿಲ್ಲವಲ್ಲ! </p></div><div style="text-align: justify;">ವೃದ್ಧಾಪ್ಯದ ಚರ್ಚೆ ಬಂದಾಗ <b>ಯಯಾತಿ ಮತ್ತು ಅವನ ಮಗ ಪುರು</b> ಇವರನ್ನು ನೆನಪಿಸಿಕೊಳ್ಳಲೇಬೇಕು. ಈ ಕಥೆ ಎಲ್ಲರಿಗೂ ಗೊತ್ತಿರುವುದೇ. ಶುಕ್ರಾಚಾರ್ಯರ ಶಾಪದಿಂದ ಬಂದ ಅಕಾಲಿಕ ವೃದ್ಧಾಪ್ಯವನ್ನು ಹೇಗಾದರೂ ಮಾಡಿ ತಪ್ಪಿಸಿಕೊಳ್ಳಬೇಕು ಎಂದು ಯಯಾತಿಯ ಪ್ರಯತ್ನ. ಕಷ್ಟವಾದರೂ ಸರಿ, ತಂದೆಗೆ ಇಚ್ಛೆ ಪೂರ್ತಿಯಾಗಲಿ ಎಂದು ತ್ಯಾಗ ಮಗನಾದ ಪುರುವಿನದು. ಮಹಾಭಾರತದ ಈ ಕಥೆಯನ್ನು ಈ ಕಾಲಮಾನದ ಇಬ್ಬರು ಸಾಹಿತಿಗಳಾದ ವಿ ಎಸ್ ಖಾಂಡೇಕರ್ ಮತ್ತು ಗಿರೀಶ್ ಕಾರ್ನಾಡ್ ತಮ್ಮದೇ ದೃಷ್ಟಿ ಕೋಣದಿಂದ ನೋಡಿದ್ದಾರೆ. ಮಗನ ಯೌವನವನ್ನು ಪಡೆದ ಯಯಾತಿ ತನ್ನ ಪತ್ನಿಯ ಬಳಿ ಹೋದಾಗ <b>"ನೀನು ಈಗ ನನ್ನ ಮಗ" </b>ಎನ್ನುತ್ತಾಳೆ ಅವಳು. ಇದು ಖಾಂಡೇಕರ್ ಒತ್ತು ಕೊಟ್ಟ ನೋಟ. ಕಾರ್ನಾಡರ ಯಯಾತಿಯ ಬಳಿ ಬಂದ ಸೊಸೆ <b>"ಈಗ ನೀನೇ ನನ್ನ ಗಂಡ"</b> ಎನ್ನುತ್ತಾಳೆ. ಇದು ಇನ್ನೊಂದು ದೃಷ್ಟಿ. ವಿ. ಎಸ್. ಖಾಂಡೇಕರ್ ಮರಾಠಿ ಭಾಷೆಯ ಪ್ರಸಿದ್ಧ ಸಾಹಿತಿ. ಅವರ "ಯಯಾತಿ" ಕಾದಂಬರಿಗೆ ಸಾಹಿತ್ಯ ಆಕಾಡೆಮಿ ಪ್ರಶಸ್ತಿ (೧೯೬೦) ಸಿಕ್ಕಿತು. ಮತ್ತೆ ಮುಂದೆ <b>೧೯೭೪ರಲ್ಲಿ "ಭಾರತೀಯ ಜ್ಞಾನಪೀಠ"</b> ಪ್ರಶಸ್ತಿ ಕೂಡ ಲಭಿಸಿತು. ನಮ್ಮ ಕನ್ನಡದ ಪ್ರಖ್ಯಾತ ಸಾಹಿತಿ, ಕಲಾವಿದ ಗಿರೀಶ್ ಕಾರ್ನಾಡ್ ಅವರ "ಯಯಾತಿ" ಒಂದು ನಾಟಕ. ಅವರ ಯಯಾತಿ ನಾಟಕ ೧೯೬೧ರಲ್ಲಿ ಪ್ರಕಟವಾಯಿತು. ಭಾರತೀಯ ಜ್ಞಾನಪೀಠ ಪ್ರಾರಂಭದ ವರ್ಷಗಳಲ್ಲಿ ಒಂದು ಕೃತಿಯ ರಚಯಿತರಿಗೆ ಪ್ರಶಸ್ತಿ ಕೊಡುತ್ತಿತ್ತು. ನಂತರದ ವರ್ಷಗಲ್ಲಿ ಒಂದು ಕೃತಿಯ ಬದಲು ಒಬ್ಬ ಸಾಹಿತಿಯ ಒಟ್ಟಾರೆ ಸಾಹಿತ್ಯ ಸೇವೆಗೆ ಪ್ರಶಸ್ತಿ ಕೊಡಲಾರಂಭಿಸಿತು. (ಶಿವರಾಮ ಕಾರಂತರ "ಮೂಕಜ್ಜಿಯ ಕನಸು" ಕೃತಿಗೆ ಪ್ರಶಸ್ತಿ ಕೊಟ್ಟಾಗ ಬಹಳ ಚರ್ಚೆ ಆಯಿತು. ಪ್ರಶಸ್ತಿ ಕೊಟ್ಟಿದ್ದು ಸರಿ; ಆದರೆ ಕೃತಿಯ ಆಯ್ಕೆ ಸರಿಯಿಲ್ಲ ಎಂದು ಬಹಳ ಅಭಿಪ್ರಾಯಗಳು ಬಂದವು. ಈ ರೀತಿ ಸಮಸ್ಯೆ ತಪ್ಪಿಸಲು ಒಂದು ಕೃತಿಯ ಬದಲು ಒಟ್ಟಾರೆ ಸಾಹಿತ್ಯ ಸೇವೆಗೆ ಪ್ರಶಸ್ತಿ ಎನ್ನುವ ಕ್ರಮ ಜಾರಿಗೆ ಬಂತು ಎಂದು ಒಂದು ಅಭಿಪ್ರಾಯ). <b>ಕಾರ್ನಾಡರಿಗೆ ಒಟ್ಟಾರೆ ಸಾಹಿತ್ಯ ಸೇವೆಗೆ ೧೯೯೮ರಲ್ಲಿ ಜ್ಞಾನಪೀಠ </b>ಪ್ರಶಸ್ತಿ ಬಂದಿತು. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>ವೃದ್ಧಾಪ್ಯ ಯಾವಾಗ?</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;">ನಮ್ಮ ಚಿಕ್ಕ ವಯಸ್ಸಿನಲ್ಲಿ ತಲೆ ಕೂದಲು ಬೆಳ್ಳಗಾಗುವುದು ಮತ್ತು ಕೂದಲು ತುಂಬಿದ ತಲೆ ಬೊಕ್ಕತಲೆ ಆಗುವುದು ವೃದ್ಧಾಪ್ಯದ ಕುರುಹು ಎಂದು ನಂಬುತ್ತಿದ್ದೆವು. ಚಿಕ್ಕ ವಯಸ್ಸಿನವರಿಗೆ ಬಿಳಿ ಕೂದಲು ಬಂದರೆ <b>"ಬಾಲ ನೆರೆ"</b> ಎಂದು ಹಾಸ್ಯ ಮಾಡುತ್ತಿದ್ದುದೂ ಉಂಟು. ಕೂದಲಿಗೆ ಬಣ್ಣ ಬಳಿಯುವ ಮತ್ತು ಕೃತಕ ಅಂಗಾಂಗಗಳ ಕಾಲ ಬಂದಿರುವ ಈಗ ಹಾಗೆ ಹೇಳಲಾಗುವುದಿಲ್ಲ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಸರಕಾರಗಳಂತೂ ವೃದ್ಧಾಪ್ಯಕ್ಕೆ ೬೦ ವರ್ಷಗಳ ಗೆರೆ ನಿಗದಿ ಪಡಿಸಿವೆ. <b>"ಹಿರಿಯ ನಾಗರಿಕ"</b> (Senior Citizen) ಎಂದು ನಾಮಕರಣ ಸಹ ಮಾಡಿವೆ. ವಯಸ್ಸು ೮೦ ಆದರೆ "ಅತಿ ವೃದ್ಧ"<b>. ಸೃಷ್ಟಿಯ ದೃಷ್ಟಿಯಲ್ಲಿ ಯಂತ್ರ ಎಷ್ಟೇ ಚೆನ್ನಾಗಿ ಕೆಲಸ ಮಾಡಿದರೂ ಅದು ಹಳೆಯ ಯಂತ್ರವೇ. ಪಂಚಭೂತಗಳಿಂದಾದ ದೇಹಕ್ಕೆ ಅದರದೇ ಆದ ಇತಿ ಮಿತಿಗಳಿವೆ. </b>ಅದನ್ನು ದಾಟುವುದು ಆಗದ ಮಾತು. ಎಲ್ಲೋ ಒಬ್ಬ <b>ಚ್ಯವನ ಋಷಿ</b>ಯಂತವರು ಅದನ್ನು ಗೆದ್ದರು ಎಂದು ಕೇಳುತ್ತೇವೆ. ಕೇಳುತ್ತೇವೆ, ಅಷ್ಟೇ. ನೋಡಿಲ್ಲ.<b> </b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b>ವೃದ್ಧಾಪ್ಯದಲ್ಲಿ ಮೂರು ಮಜಲುಗಳು; ದೈಹಿಕ, ಬೌದ್ಧಿಕ ಮತ್ತು ಮಾನಸಿಕ. </b>ಮೊದಲನೆಯದು ನಮ್ಮ ಕೈ ಮೀರಿದುದು. ಎರಡನೆಯದು ಮತ್ತು ಮೂರನೆಯದನ್ನು ಪ್ರಯತ್ನಪೂರ್ವಕವಾಗಿ ಎಳೆಯದಾಗಿ ಇಟ್ಟುಕೊಳ್ಳುವುದು ನಮ್ಮ ವಶದಲ್ಲೇ ಇದೆ. ಆದರೆ ಇದಕ್ಕೆ ಪ್ರಬಲವಾದ ಮತ್ತು ಸತತ ಪ್ರಯತ್ನ ಬೇಕು. ಸ್ವಲ್ಪ ಉದಾಸೀನ ಮಾಡಿದರೂ ಇವೆರಡು ನಾಯಿಯ ಬಾಲದಂತೆ ತಮ್ಮ ಚಾಳಿಯನ್ನು ತಕ್ಷಣ ತೋರಿಸುತ್ತವೆ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಭಾರತ ಸರ್ಕಾರದ ಒಂದು ವಿಚಿತ್ರ ವಿವರಣೆಯನ್ನು ಇಲ್ಲಿ ನೆನೆಸಿಕೊಳ್ಳಬೇಕು. ಹಿರಿಯ ನಾಗರಿಕರಿಗೆ ಬ್ಯಾಂಕುಗಳ ಠೇವಣಿ ಹಣಕ್ಕೆ ಅರ್ಧ ಪ್ರತಿಶತ ಹೆಚ್ಚು ಬಡ್ಡಿ ಕೊಡುತ್ತಾರೆ. ಬ್ಯಾಂಕುಗಲ್ಲಿ ಸೇವೆ ಮಾಡಿ ನಿವೃತ್ತರಾದವರಿಗೆ ಒಂದು ಪ್ರತಿಶತ ಹೆಚ್ಚು ಬಡ್ಡಿ ಕೊಡುತ್ತಾರೆ. ಆದರೆ ಅವರು "ಅನಿವಾಸಿ" (NRI) ಆದ ತಕ್ಷಣ ಈ ಎರಡೂ ಸೌಲಭ್ಯಗಳು ಖೋತಾ! ಸರಕಾರದ ದೃಷ್ಟಿಯಲ್ಲಿ ಅವರಿಗೆ ತಾರುಣ್ಯ ಮರಳಿ ಬಂದಂತೆ. </div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b>ವೃದ್ಧಾಪ್ಯ ವರವಾಗಲು ಏನು ಮಾಡಬೇಕು?</b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ವೃದ್ಧಾಪ್ಯ ವರವೋ ಶಾಪವೋ ಆಗುವುದು ವೃದ್ಧಾಪ್ಯದಲ್ಲಿ ನಿರ್ಧಾರ ಆಗುವ ವಿಷಯ ಅಲ್ಲ. <b>ಆದು ವೃದ್ಧಾಪ್ಯದಲ್ಲಿ ಪ್ರಕಟ ಆಗುವ ಫಲಿತಾಂಶ ಮಾತ್ರ.</b> ಜೀವನದ ಹಿಂದಿನ ದಿನಗಳ ಪ್ರತಿಯೊಂದು ಕ್ರಿಯೆಯೂ ಒಂದೊಂದು ಕಣವಾಗಿ ವೃದ್ಧಾಪ್ಯದಲ್ಲಿ ರೂಪ ತಾಳುತ್ತವೆ. ಸರಿಯಾದ ಕ್ರಮದಲ್ಲಿ ಜೀವನ ನಡೆಸಿದ ವ್ಯಕ್ತಿಗೆ ವೃದ್ಧಾಪ್ಯ ವರವಾಗುವ ಸಾಧ್ಯತೆ ಉಂಟು. ಇಲ್ಲದಿದ್ದರೆ ಅದು ಶಾಪವಾಗುವ ಸಂಭವವೇ ಹೆಚ್ಚು. ಇದರಲ್ಲಿ ಅದೃಷ್ಟದ ಆಟವೂ, ಕಾಣದ ಕೈ ಪ್ರಭಾವಗಳೂ ಕೆಲಸ ಮಾಡುತ್ತವೆ. ಅಡಿಗರು ಹೇಳುವಂತೆ <b>"ಯಾರ ಲೀಲೆಗೋ ಯಾರೋ ಏನೋ ಗುರಿಯಿಡದೆ ಬಿಟ್ಟ ಬಾಣ"</b> ಚುಚ್ಚುವುದೂ ಉಂಟು. ಆಟಕ್ಕೆ ಯಾರೋ ಬಾಣವೊಂದನ್ನು ಬಿಟ್ಟರು. ಆದರೆ ಆ ಬಾಣ ತನ್ನ ಕೆಲಸ ಮಾಡಿತು. ತಾಕಿದವನಿಗೆ ಅದರ ನೋವು ತಿನ್ನುವ ಭಾಗ್ಯ. ಬಾಣ ಬಿಟ್ಟವನು "ನನಗೆ ಆ ಅಭಿಪ್ರಾಯ ಇರಲಿಲ್ಲ" ಎಂದು ಹೇಳಿ ಕೈ ಚೆಲ್ಲಬಹುದು. ಆದರೆ ಏಟು ತಿಂದವನಿಗೆ ಅದು ಏನೂ ಸುಖ ಕೊಡದು. ಉನ್ಮತ್ತರಾದ ಯಾರೋ ಯುವಕರು ಚೇಷ್ಟೆಗಾಗಿ ಓಡಿಸಿದ ವಾಹನದ ಕೆಳಗೆ ಸಿಕ್ಕಿ ಕೈ ಕಾಲು ಮುರಿದುಕೊಂಡ ವ್ಯಕ್ತಿಗೆ ಸರಿಯಾದ ಜೀವನ ಕ್ರಮದಲ್ಲಿ ನಡೆದಿದ್ದರೂ ವೃದ್ಧಾಪ್ಯ ಶಾಪವೇ!</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಒಟ್ಟಿನಲ್ಲಿ ವೃದ್ಧಾಪ್ಯ ವರವಾಗಬೇಕಾದರೆ <b>ಆರೋಗ್ಯ ಚೆನ್ನಾಗಿರಬೇಕು.</b> ಜೊತೆಗೆ ಸ್ವಲ್ಪವಾದರೂ <b>ಧನಬಲ ಇರಲೇಬೇಕು.</b> ಪ್ರೀತಿಯಿಂದ ಕಾಣುವ <b>ಕುಟುಂಬ ವರ್ಗ</b> ಮೂರನೆಯ ಭಾಗ್ಯ. <b>ಇವೇ ರೊಟ್ಟಿ, ಅನ್ನ, ಪಲ್ಯ.</b> ಒಳ್ಳೆಯ ಸ್ನೇಹಿತರು, ಶುಚಿ-ರುಚಿಯಾದ ಹವ್ಯಾಸಗಳು, ಈಗ ಪ್ರಯೋಜನಕ್ಕೆ ಬರುವ ಹಿಂದೆ ಶೇಖರಿಸಿದ ಪದಾರ್ಥಗಳು <b>ಒಗ್ಗರಣೆ, ಉಪ್ಪಿನಕಾಯಿ, ಹಪ್ಪಳ ಇದ್ದಂತೆ.</b> ರೊಟ್ಟಿ, ಅನ್ನ, ಪಲ್ಯದಿಂದ ಊಟ ಆಗಬಹುದು. ಸ್ವಲ್ಪ ನೀರಸ ಇರಬಹುದು. ಆದರೆ ಉಪ್ಪಿನಕಾಯಿ ಮತ್ತು ಹಪ್ಪಳದಿಂದ ಊಟ ಆಗುವುದಿಲ್ಲ!</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಆರೋಗ್ಯ ಚೆನ್ನಾಗಿರಬೇಕು ಎಂದು ಎಲ್ಲರೂ ಒಪ್ಪುತ್ತಾರೆ. ಆದರೆ ಅದೂ ವೃದ್ಧರ ಕೈಯಲ್ಲಿ ಇರುವುದಿಲ್ಲ. <b>"ಕಾಣದ ಕೈ" ವಿಚಿತ್ರವಾದ ವ್ಯಾಧಿಗಳನ್ನು ಕರುಣಿಸಬಹುದು.</b> ಎಲ್ಲ ಸಮಯಗಳಲ್ಲಿಯೂ ಎದೆಗುಂದದೆ ಎದುರಿಸುವ ಮನಸ್ಥಿತಿ ಬಹಳ ಮುಖ್ಯ. ಜೊತೆಗೆ ಔಷಧ-ಉಪಚಾರಗಳು ಸುಲಭವಾಗಿ ಮತ್ತು ಶೀಘ್ರವಾಗಿ ಸಿಗುವ ವ್ಯವಸ್ಥೆಯನ್ನೂ ಮಾಡಿಕೊಳ್ಳಬೇಕು. ಸೋಮಾರಿತನವಿಲ್ಲದೆ ಕಾಲಕಾಲಕ್ಕೆ ವೈದ್ಯರು ನೀಡಿರುವ ಮದ್ದುಗಳನ್ನು ತೆಗೆದುಕೊಳ್ಳಬೇಕಾದ್ದು ಅತ್ಯಂತ ಅವಶ್ಯಕ. ಸ್ವಂತ ಬುದ್ಧಿಯಿಂದ ತಾನೇ ಮದ್ದು ತೆಗೆದುಕೊಳ್ಳುವುದು ಅಪಾಯಕಾರಿಯೇ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಹಣ-ಕಾಸಿನ ವಿಷಯದಲ್ಲಿ ಜಾಗರೂಕತೆ ಇರಬೇಕು. ನಾನು ಯಾರನ್ನೂ ನಂಬುವುದಿಲ್ಲ ಎನ್ನುವವರಿಗೆ ಯಾರನ್ನಾದರೂ ಯೋಗ್ಯರನ್ನು ನಂಬುವವರಿಗಿಂತ ಹೆಚ್ಚು ಅಪಾಯ ಕಟ್ಟಿಟ್ಟ ಬುತ್ತಿ. <b>ವೃದ್ಧಾಪ್ಯ ಹೊಸ ಕನಸುಗಳನ್ನು ಕಟ್ಟುವ ಕಾಲವಲ್ಲ.</b> ಆರ್ಥಿಕ ವಿಷಯಗಳಲ್ಲಿ ಇದನ್ನು ಇನ್ನೂ ಹೆಚ್ಚಾಗಿ ಅನುಸರಿಸಬೇಕು. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಹಿಂದಿನ ಜೀವನದಲ್ಲಿ ಬಹಳ ಮುಖ್ಯ ಎಂದುಕೊಂಡಿದ್ದ ಅನೇಕ ವಿಷಯಗಳ ಅನುಪಯುಕ್ತತೆಯನ್ನು ವೃದ್ಧಾಪ್ಯದಲ್ಲಿ ಕಾಣಬಹುದು. ಅಯ್ಯೋ, ಇಷ್ಟು ಸಣ್ಣ ವಿಷಯಕ್ಕೆ ಎಷ್ಟು ಪರದಾಡಿದೆ ಎಂದು ಈಗ ಪೇಚಾಡುವ ಸಮಯ! ಉದ್ವೇಗ ಉಂಟುಮಾಡುವ ವಿಷಯಗಳನ್ನು ಬಿಡುವುದೇ ವಾಸಿ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">"ನಾನು ಯಾರನ್ನೂ ಲೆಕ್ಕಕ್ಕಿಡುವುದಿಲ್ಲ. ನಾನು ನೇರ, ನಿರ್ಭೀತ. ನನಗೆ ದಯಾ, ದಾಕ್ಷಿಣ್ಯ ಇಲ್ಲ." ಎಂದು ಹೇಳುವ ಅನೇಕರನ್ನು ನಾವು ಕಾಣುತ್ತೇವೆ. ವಿಶಾಲ ಸೃಷ್ಟಿಯಲ್ಲಿ ಯಾವುದೇ ಲೆಕ್ಕಕ್ಕೂ ಬಾರದ ಅತಿ ಸಣ್ಣ ಕಣ ನಾವು ಎನ್ನುವ ಅರಿವು ಇರುವವನಿಗೆ ದಯಾ ದಾಕ್ಷಿಣ್ಯ ಇರಲೇ ಬೇಕು. ಭರ್ತೃಹರಿಯು ಇದನ್ನೇ <b>"ದ್ದಾಕ್ಷಿಣ್ಯಮ್ ಸ್ವಜನೇ, ದಯಾ ಪರಿಜನೇ... "</b> ಮುಂತಾಗಿ ಹೇಳಿದ್ದು. ಪುರಂದರದಾಸರು ಸೊಗಸಾಗಿ ಹೇಳುತ್ತಾರೆ:</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;"><b>ಕಲ್ಲಾಗಿ ಇರಬೇಕು ಕಠಿಣ ಭವ ತೊರೆಯೊಳಗೆ </b></div><div style="text-align: center;"><b>ಬಿಲ್ಲಾಗಿ ಇರಬೇಕು ಬಲ್ಲವರೊಳಗೆ </b></div><div style="text-align: center;"><b>ಬೆಲ್ಲವಾಗಿರಬೇಕು ಬಂಧು ಜನದೊಳಗೆ </b></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;">"ನಾನು ಅದು ಮಾಡುತ್ತೇನೆ. ಹೀಗೆ ಮಾಡುತ್ತೇನೆ" ಎಂದು ಹಾರಾಡುವುದು ಮೊದಲು ನಿಲ್ಲಿಸಬೇಕು. "ಇದು ಬಾಳು ನೋಡು, ನಾ ತಿಳಿದೆನೆಂದರೂ ತಿಳಿದ ಧೀರನಿಲ್ಲ" ಎನ್ನುತ್ತಾರೆ ಅಡಿಗರು. ಪ್ರಕೃತಿಯ ನಿಯಮಗಳಿಗೆ ನಮ್ಮನ್ನು ಒಪ್ಪಿಸಿಕೊಂಡು ಆನಂದ ಕಂಡುಕೊಳ್ಳಬೇಕು. <b>"ಜಗಕೆ ಸಂತಸವೀವ ಘನನು ತಾನೆಂತೆಂಬ ವಿಪರೀತ ಮತಿಯನಳಿದು" ಎನ್ನುವ ಕವಿವಾಣಿಯನ್ನು ದಿನಾ ಮೂರು ಬಾರಿ ಹೇಳಿಕೊಳ್ಳುವುದು ಒಳ್ಳೆಯದು.</b> ಜೀವನದ ಕಾವ್ಯದಲ್ಲಿ ನಾವು ಅನೇಕ ಕಸರತ್ತು ಮಾಡಬಹುದು. ಕೆಲವದರಲ್ಲಿ ಗೆಲ್ಲಬಹುದು. ಅನೇಕದರಲ್ಲಿ ಬೀಳಬಹುದು. ಆದರೆ <b>ಜೀವನ ಕಾವ್ಯದ ಪೂರ್ಣ ವಿರಾಮ</b> (full stop) ಹಾಕುವ ಅಧಿಕಾರವನ್ನು ಅವನು ಇನ್ನೂ ತನ್ನಲ್ಲಿಯೇ ಇಟ್ಟುಕೊಂಡಿದ್ದಾನೆ. ಇದನ್ನು ಮರೆಯದೆ <b>ಬುಲಾವು ಬಂದಾಗ ಹೊರಡಲು ತಯಾರಿದ್ದವನಿಗೆ ವೃದ್ಧಾಪ್ಯದಲ್ಲಿ ಏನು ಕಂಡಿತೋ ಅದರಲ್ಲಿ ಆನಂದ ಅನುಭವಿಸುವ ಕಲೆ ಸಿದ್ಧಿಸುತ್ತದೆ.</b> </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;">*****</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>"ಭಾರತೀಯ ಜೀವನ್ ಬಿಮಾ ನಿಗಮ" (Life Insurance Corporation of India) </b>ಜೀವನದ ಆನಂದವನ್ನು ನೋಡುವ ರೀತಿಯೇ ಬೇರೆ. ಅದರ ಅನೇಕ ಪಾಲಿಸಿಗಳಲ್ಲಿ <b>ಜೀವನ್ ಆನಂದ್</b> ಪಾಲಿಸಿಯೂ ಒಂದು. ಇದು ಒಂದು ರೀತಿಯ ಬಹೂಪಯೋಗಿ ಪಾಲಿಸಿ. ಈ ರೀತಿಯ ಪಾಲಿಸಿಯೊಂದನ್ನು ಪಡೆದುಕೊಂಡ ಸ್ನೇಹಿತನೊಬ್ಬನ ಕಥೆಯೊಂದನ್ನು ಅವನ ಭಾಷೆಯಲ್ಲಿಯೇ ಕೇಳುವುದು ಅಥವಾ ಓದುವುದು ಬಹಳ ಚೆಂದ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">"ನಾನು ಸಂಪಾದನೆ ಮಾಡಲು ಪ್ರಾಂಭಿಸಿದಾಗಿನಿಂದಲೂ ಜೀವ ವಿಮೆ ಮಾಡಿಸುತ್ತಿದ್ದೆ. ನನ್ನ ಮೊದಲ ಸರಿಯಾದ ಕೆಲಸ ಕೊಡುತ್ತಿದ್ದ ತಿಂಗಳ ಸಂಬಳ ಮೂರು ನೂರು ರೂಪಾಯಿ ಮಾತ್ರ. ಈ ಉದ್ಯೋಗಕ್ಕೆ ಮುಂಚೆ ಸಣ್ಣ ಕೆಲಸಗಳು ಇದ್ದರೂ ವಿಮೆ ಮಾಡಿಸುವ ಧೈರ್ಯ ಇರಲಿಲ್ಲ. ಈ ಉದ್ಯೋಗ ಸೇರಿದಾಗ ಒಂದು ಶನಿವಾರ ಸಹೋದ್ಯೋಗಿಯೊಬ್ಬ ಸಂಜೆ ಅವರ ಮನೆಗೆ ಚಹಾ ಸೇವನೆಗೆ ಕರೆದ. ನಾನೂ ನನ್ನಂತೆ ಇನ್ನಿಬ್ಬರು ಸಹೋದ್ಯೋಗಿಗಳೂ ಹೋದೆವು. ಸ್ವಾಗತಿಸಿ ಕೂಡಿಸಿದ ನಂತರ ಸೊಗಸಾದ ಚೂಡಾ, ಬೋಂಡಾದ ಜೊತೆ ಚಹಾ ಬಂತು. ಆ ಗುಂಗಿನಲ್ಲೇ ಇದ್ದಾಗ ಹಿರಿಯರೊಬ್ಬರು <b>ಜೀವದ ಬೆಲೆ, ವಿಮೆಯ ಪ್ರಾಮುಖ್ಯತೆ</b> ಇತ್ಯಾದಿಗಳ ಬಗ್ಗೆ ಪುಟ್ಟ ಭಾಷಣ ಕೊಟ್ಟರು. ಎಲ್ಲರ ಕೈಯ್ಯಲ್ಲೂ ಒಂದೊಂದು ಫಾರಂ ಇಟ್ಟರು. ಕಡೆಗೆ ಅದು ವಿಮೆ ಪಾಲಿಸಿ ಕೊಳ್ಳುವ ಫಾರಂ ಎಂದು ತಿಳಿಯಿತು. ಬೇಡ ಎನ್ನುವ ಮೊದಲೇ ಹದಿನಾಲ್ಕು ರೂಪಾಯಿ ಮಾಸಿಕ ಕಂತಿನ ಐದು ಸಾವಿರ ರೂಪಾಯಿಯ ಪಾಲಿಸಿಗೆ ಸಹಿ ಮಾಡಿಸಿದರು. <b>ಬೋಂಡಾ, ಚಹಾ ನೀಡಿ ಹುಡುಗಿ ಗಂಟು ಹಾಕುವುದು ಕೇಳಿದ್ದೆ. ಇಲ್ಲಿ ಪಾಲಿಸಿ ಗಂಟುಬಿತ್ತು.</b> ನೀವು ಏನೂ ಚಿಂತೆ ಮಾಡಬೇಡಿ. ನಿಮ್ಮ ಸಂಬಳದಿಂದ ಅದಾಗದೇ ವಿಮೆಯ ಕಂತು ಹೋಗುತ್ತದೆ. ನೀವೇನೂ ಕಟ್ಟಬೇಕಾಗಿಲ್ಲ ಎಂದು ಅವರೇ ಹಣ ನೀಡುವ ರೀತಿ ಅಭಯವನ್ನೂ ನೀಡಿದರು. ಹೀಗೆ ಸಂಬಳ ಹೆಚ್ಚುತ್ತಿದ್ದಂತೆ ಬೇರೆ ಬೇರೆ ಪಾಲಿಸಿ ಕೊಂಡೆ". </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">"ಇಪ್ಪತ್ತೈದು ವರ್ಷದ ನಂತರ ಮೊದಲ ಪಾಲಿಸಿ ಹಣ ಬಂತು. ಏಳು ಸಾವಿರದ ಐದು ನೂರು ರೂಪಾಯಿ. <b>ಅದು ಆಗ ಬರುತ್ತಿದ್ದ ಒಂದು ತಿಂಗಳ ಸಂಬಳ!</b> ಇಪ್ಪತ್ತೈದು ವರ್ಷ ಪ್ರತಿ ತಿಂಗಳೂ ಕಂತು ಕಟ್ಟಿದ್ದರ ಪ್ರತಿಫಲ. ಹೀಗೆ ಎಲ್ಲ ಪಾಲಿಸಿಗಳೂ ಮುಗಿದು ವಿಮೆಯೇ ಇಲ್ಲದಂತಾಯಿತು."</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">"ಇನ್ನೊಬ್ಬ ಹಿತೈಷಿ(?) ಮಿತ್ರರು ಈ ಪರಿಸ್ಥಿತಿ ನೋಡಿ ಬಹಳ ಸಂಕಟ ಪಟ್ಟರು. ಐವತ್ತು ವಯಸ್ಸಿಗೆ ವಿಮೆಯೇ ಇಲ್ಲ ಎಂದರೆ ಏನು? ಬಹಳ ತಪ್ಪು. ಹೊಸ <b>"ಜೀವನ್ ಆನಂದ್"</b> ಬಂದಿದೆ. ಪಾಲಿಸಿ ತಗೊಳ್ಳಿ. ಹತ್ತು ವರ್ಷ ಕಂತು ಕಟ್ಟಿ. ನಿಮ್ಮ ನಿವೃತ್ತಿಯ ವೇಳೆಗೆ ಪಾಲಿಸಿ ಹಣ ಬರುತ್ತದೆ. ಅಷ್ಟೇ ಅಲ್ಲ. ಮುಂದೆ ಕಂತು ಕಟ್ಟದಿದ್ದರೂ ವಿಮೆಯ ಅಭಯ ಛತ್ರ ನಿಮ್ಮ ತಲೆಯ ಮೇಲೆ ಇರುತ್ತದೆ. <b>ನಿಮ್ಮ ಮರಣದ ನಂತರ ಪಾಲಿಸಿಯ ಅಷ್ಟೇ ಹಣ ನಿಮಗೆ {!) ಸಿಗುತ್ತದೆ.</b>" ಎಂದು ಬಹಳ ಕಳಕಳಿಯಿಂದ ಹೇಳಿದರು. ಸರಿ, ಆಯಿತು, ಪಾಲಿಸಿ ಬಾಂಡ್ ಬಂತು."</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">"ಪಾಲಿಸಿ ಬಾಂಡ್ ಹಿಡಿದು ಏನನ್ನೋ ಸಾಧಿಸಿದಂತೆ ಮನೆಗೆ ಹೋದೆ. <b>ಹೆಂಡತಿಯ ಕೈಯಲ್ಲಿ ಬಾಂಡ್ ಇಟ್ಟು "ಜೀವನದ ಆನಂದ" ವಿವರಿಸಿದೆ.</b> "ನಿಮ್ಮ ದರಿದ್ರ ಬಾಂಡ್ ನೀವೇ ಇಟ್ಟುಕೊಳ್ಳಿ. ನಿಮ್ಮ ಸಾವಿನ ನಂತರ ಬರುವ ಆನಂದ ನಮಗೆ ಬೇಡ" ಎಂದು ಪಾಲಿಸಿ ನನ್ನ ಕೈಗೇ ತಳ್ಳಿದಳು." </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">"ಹತ್ತು ವರುಷದ ನಂತರ ಪಾಲಿಸಿ ಹಣ ಬಂತು. ಖರ್ಚೂ ಆಯಿತು. ಬಾಂಡ್ ಮಾತ್ರ ನನ್ನ ಮರಣದ ನಿರೀಕ್ಷೆಯಲ್ಲಿ ಕಪಾಟಿನಲ್ಲಿ ಕುಳಿತಿತ್ತು."</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">"ಮತ್ತೆ ಹತ್ತು ವರುಷದ ನಂತರ ಮತ್ತೊಬ್ಬ ಹಿತೈಷಿ "ಜೀವನದ ಆನಂದ"ದ ವಿಷಯ ಮಾತಾಡುವಾಗ ಹೊಸ ವಿಷಯ ಹೇಳಿದರು. ಈ ಬಾಂಡ್ ಸಹವಾಸ ಸಾಕು ಎಂದರೆ ವಿಮಾ ನಿಗಮಕ್ಕೆ ಹಿಂತಿರುಗಿಸಿ ಸ್ವಲ್ಪ ಕಡಿಮೆ ಆದರೂ ನೀವು ಬದುಕಿದ್ದಾಗಲೇ ಹಣ ಪಡೆಯಬಹುದು. ಹಾಗೆ ಮಾಡಿ. <b>ಸಂಸಾರದಲ್ಲಿ ಮನಸ್ತಾಪ ಯಾಕೆ?</b>" ಎಂದು ಸಲಹೆ ಕೊಟ್ಟರು."</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">"ಹಾಗೆಯೇ ಮಾಡಿದೆ. ಸ್ವಲ್ಪ ಹಣವೂ ಬಂತು. ಹೆಂಡತಿಯ ಮುಖವೂ ಸ್ವಲ್ಪ ಅರಳಿತು. ಎದೆಯಲ್ಲಿ ಚುಚ್ಚಿಕೊಂಡಿದ್ದ ಮುಳ್ಳು ಹೊರ ಬಂದಂತೆ ನಿರಾಳವಾಯಿತು. <b>ಮರಣದ ನಂತರ ಬರುವ ಆನಂದವನ್ನೂ ಬದುಕಿರುವಾಗಲೇ ಕಂಡೆ!</b>"</div><div style="text-align: center;">*****</div><div style="text-align: justify;">ಆನಂದ ಅನುಭವಿಸುವುದಕ್ಕೂ ವಿಷಾದ ಪಡುವುದಕ್ಕೂ ಪ್ರತಿನಿತ್ಯ ನೂರು ಕಾರಣಗಳು ಸಿಗುತ್ತವೆ. ಆಯ್ಕೆ ಅವರವರಿಗೆ ಬಿಟ್ಟಿದ್ದು. </div>Keshava Murthyhttp://www.blogger.com/profile/06498982131870248733noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-2360304904596125453.post-6191854156173685112023-10-14T22:50:00.004-07:002023-10-24T18:13:36.739-07:00ಕಾರಿ ಹೆಗ್ಗಡೆಯ ಮಗಳು<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEh18_kCANYZmjYhTImYnHJaMVZx8HsJbQok9z0CklTdup612nehubEY0ueQZij_Ged7QvKMB1f21kJ5kGT6s6DQKKZgVVEjf037p5cu2k5wAChqCN8yhGvFDwmcFkUasyazwqUU3Vh6Ur0_0poTbqMWu2UFZw3L0_zcxnYVudjoZuhzwLPvuYb9QM8Xmc0" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="" data-original-height="1000" data-original-width="649" height="384" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEh18_kCANYZmjYhTImYnHJaMVZx8HsJbQok9z0CklTdup612nehubEY0ueQZij_Ged7QvKMB1f21kJ5kGT6s6DQKKZgVVEjf037p5cu2k5wAChqCN8yhGvFDwmcFkUasyazwqUU3Vh6Ur0_0poTbqMWu2UFZw3L0_zcxnYVudjoZuhzwLPvuYb9QM8Xmc0=w354-h384" width="354" /></a></div><br /><p style="text-align: justify;"><b style="font-family: arial;">ಕಾವ್ಯ ಮೀಮಾಂಸೆ</b><span style="font-family: arial;">ಯ ವಿಷಯ ಚರ್ಚಿಸುವಾಗ ವಿದ್ವಾಂಸರು </span><b style="font-family: arial;">ಆಚಾರ್ಯ ಆನಂದವರ್ಧನ</b><span style="font-family: arial;"> (820-890 AD) ಮತ್ತು </span><b style="font-family: arial;">ಆಚಾರ್ಯ ಅಭಿನವ ಗುಪ್ತ</b><span style="font-family: arial;">ರನ್ನು</span><b style="font-family: arial;"> </b><span style="font-family: arial;"> (950-1016 AD) ಬಹಳ ಕೃತಜ್ಞತೆಯಿಂದ ನೆನೆಯುತ್ತಾರೆ. ಆಚಾರ್ಯ ಅಭಿನವ ಗುಪ್ತರ ಸಹಸ್ರಮಾನೋತ್ಸವ ಆರೇಳು ವರ್ಷಗಳ ಹಿಂದೆ ಆಚರಿಸಲಾಯಿತು. ಕಾಶ್ಮೀರದವರಾದ ಈ ಇಬ್ಬರು ವಿದ್ವನ್ಮಣಿಗಳು ನಮ್ಮ ಪರಂಪರೆಗೆ ಬಹು ದೊಡ್ಡ ಕಾಣಿಕೆಗಳನ್ನು ಕೊಟ್ಟ ದಿವ್ಯ ಪುರುಷರು. ಇಂದಿನ ವಿಜ್ಞಾನ ಪ್ರಪಂಚದ ಸಾಧನ ಸಲಕರಣೆಗಳು ಇಲ್ಲದ ಕಾಲದಲ್ಲಿ ಈ ಪುಣ್ಯಾತ್ಮರು ಮಾಡಿರುವ ಜ್ಞಾನ ಪ್ರಸಾರ ಕಾರ್ಯ ಒಂದು ವಿಸ್ಮಯವೇ ಸರಿ. ಒಬ್ಬ ವ್ಯಕ್ತಿಯು ಒಂದು ಜೀವಮಾನ ಕಾಲದಲ್ಲಿ ಇಷ್ಟು ಸತ್ವ ಮತ್ತು ಗಾತ್ರದ ಕೃತಿಗಳನ್ನು ಹೇಗೆ ರಚಿಸಿದರು ಎಂದು ಆಶ್ಚರ್ಯ ಪಡುವಂತಾಗುತ್ತದೆ. ಒಂದು ಸಾವಿರ ವರ್ಷಗಳಿಗೂ ಹಿಂದೆಯೇ ಅದ್ಭುತವಾದ ಸಾಧನೆಗಳನ್ನು ಮಾಡಿದ ಇವರಿಗೆ ಸಾದರ ನಮನಗಳನ್ನು ಸಲ್ಲಿಸಿ ಮುಂದೆ ಸಾಗೋಣ. </span></p><p style="text-align: justify;"><b><span style="font-family: arial;">"ಧ್ವನಿ" ಸಿದ್ಧಾಂತ</span><span style="font-family: arial;">:</span></b></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ಆನಂದವರ್ಧನನ <b>"ಧ್ವನ್ಯಾಲೋಕ"</b> ಒಂದು ಮೇರು ಕೃತಿ. ಅಭಿನವ ಗುಪ್ತನು ಈ ಕೃತಿಗೆ <b>"ಧ್ವನ್ಯಾಲೋಕಲೋಚನ" ಎಂಬ </b>ವಿವರವಾದ ವ್ಯಾಖ್ಯಾನವನ್ನು ರಚಿಸಿದ್ದಾನೆ. ಆನಂದವರ್ಧನ ಸೂಚಿಸುವಂತೆ <b>ಕವಿಯೊಬ್ಬ ತನ್ನ ರಚನೆಯಿಂದ ಭಾವತರಂಗಗಳನ್ನು ಹೊರಸೂಸುತ್ತಾನೆ.</b> ಆಕಾಶವಾಣಿ ಕೇಂದ್ರದ ಕಾರ್ಯಕ್ರಮಗಳನ್ನು ಕೇಳುವಾಗ ನಮ್ಮ ಸಾಧನವನ್ನು (ರೇಡಿಯೋ ಅಥವಾ ಟ್ರಾನ್ಸಿಸ್ಟರ್ ಸೆಟ್) ಆ ಕೇಂದ್ರದಿಂದ ಬರುವ ತರಂಗಗಳಿಗೆ ಸರಿಯಾಗಿ ಹೊಂದಿಸಬೇಕು. ಇಲ್ಲದಿದ್ದರೆ ಸರಿಯಾದ ಪ್ರಸಾರ ಸಿಗುವುದಿಲ್ಲ. ಅಂತೆಯೇ ಯಾವುದೇ ಕೃತಿಯ <b>ಓದುಗ ಅಥವಾ ಕೇಳುಗ</b> (ಕೃತಿಯನ್ನು ಓದುವ ಅಥವಾ ಅದರ ವಾಚನ/ಗಾಯನ ಕೇಳುವ ವ್ಯಕ್ತಿ) <b>ಆ ತರಂಗಗಳನ್ನು ಮುಟ್ಟದಿದ್ದರೆ ಅವನಿಗೆ ಅದರ ಪೂರ್ಣ ರಸಾನುಭವ ಆಗುವುದಿಲ್ಲ.</b> ಇದು ನಮ್ಮೆಲ್ಲರಿಗೂ ಅನುಭವದಿಂದ ತಿಳಿದ ಸತ್ಯ. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><b>ದೇಶ-ಕಾಲಗಳ ಪರಿಜ್ಞಾನ:</b></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ಕವಿಯು ಸೃಷ್ಟಿಸಿದ ಭಾವ ತರಂಗಗಳಿಗೆ ತನ್ನನ್ನು ಹೊಂದಿಸಿಕೊಳ್ಳುವುದರ ಜೊತೆಗೆ ಓದುಗ/ಕೇಳುಗ ಆ </span><b style="font-family: arial;">ಕೃತಿ ರಚನೆಯ ದೇಶ ಮತ್ತು ಕಾಲ</b><span style="font-family: arial;">ಗಳ ವಿಷಯವನ್ನೂ ಸ್ವಲ್ಪ ಮಟ್ಟಿಗಾದರೂ ತಿಳಿದಿರಬೇಕು. ಈ ಹಿನ್ನೆಲೆ ತಿಳಿಯದಿದ್ದಾಗ ಅಲ್ಪ ರಸಾನುಭವ ಆದರೂ ಪೂರ್ಣವಾದ ರಸಾಸ್ವಾದನೆ ಸಾಧ್ಯವಾಗದು. </span><b style="font-family: arial;">ನಮ್ಮದಲ್ಲದ ಭಾಷೆಯ (Foreign Language) ರಚನೆಗಳನ್ನು ಅವಲೋಕಿಸುವಾಗಲಂತೂ ಈ ದೇಶ ಮತ್ತು ಕಾಲಗಳ ಪ್ರಜ್ಞೆ ಇರಬೇಕಾದದ್ದು ಅತ್ಯಂತ ಅವಶ್ಯಕ. </b></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ದೇಶದ (ಭೌಗೋಲಿಕ) ಪರಿಜ್ಞಾನದ ಉದಾಹರಣೆಗೆ, ತಂದೆ ತಾಯಿಗಳನ್ನು ಕಾವಡಿಯಲ್ಲಿ ಕುಳ್ಳಿರಿಸಿ ಹೆಗಲ ಮೇಲೆ ಹೊತ್ತು ತೀರ್ಥ ಯಾತ್ರೆ ಮಾಡಿಸುವ ಶ್ರ</span><b style="font-family: arial;">ವಣ ಕುಮಾರ</b><span style="font-family: arial;">ನ ಪರಂಪರೆ ನಮ್ಮದು. </span><b style="font-family: arial;">"ಉಬಾಸೂಟೇ"</b><span style="font-family: arial;"> ಎನ್ನುವ ಒಂದು ಪದ್ದತಿ ಜಪಾನ್ ದೇಶದಲ್ಲಿ ಕೇಳಿ ಬರುತ್ತದೆ. ಇದರಲ್ಲಿ ವಯಸ್ಸಾದ ತಂದೆ-ತಾಯಿಯರನ್ನೋ ಅಥವಾ ಬಂಧುವನ್ನೋ ಹೆಗಲ ಮೇಲೆ ಹೊತ್ತುಕೊಂಡು ಬೆಟ್ಟದ ಅಥವಾ ಕಾಡಿನ ದುರ್ಗಮ ಪ್ರದೇಶದಲ್ಲಿ ಬಿಟ್ಟು ಬರುವ ಉಲ್ಲೇಖವಿದೆ. ಆ ಪರಿಸರದಲ್ಲಿ ಹಿರಿಯ ಜೀವಗಳ ನಿರ್ಯಾಣ ಆಗಲಿ ಎಂದು. ಮುಂದಿನ ತಲೆಮಾರಿನ ಯುವಕರು ಹೀಗೆ ಮಾಡಿದರೆ ಆ ಹಿರಿಯರು ಸಂತೋಷ ಪಡುತ್ತಿದ್ದರು ಎಂದೂ ಹೇಳುತ್ತಾರೆ. ತಾಯಿಯೊಬ್ಬಳು ತನ್ನನ್ನು ಹೀಗೆ ಹೊತ್ತುಕೊಂಡು ಹೋಗುವ ಮಗನಿಗೆ ಹಿಂತಿರುಗಿ ಹೋಗಲು ದಾರಿ ಗೊತ್ತಾಗಲಿ ಎಂದು ಎರಡೂ ಕೈಗಳಿಂದ ಗಿಡಗಳ ಕೊಂಬೆಗಳನ್ನು ಕಿತ್ತು ಹಾಕುತ್ತಾಳೆ. ಈ ರೀತಿಯ ಕವಿತೆ ಓದುವಾಗ ಉಬಾಸೂಟೇ ವಿಷಯ ಗೊತ್ತಿಲ್ಲದಿದ್ದರೆ ಹೇಗಾಗಬೇಡ? ಈ ರೀತಿ ಸಂಪ್ರದಾಯ ನಿಜವಾಗಿ ಇತ್ತೋ ಅಥವಾ ಇಲ್ಲವೋ, ಅದು ಸಾಧುವೋ ಅಲ್ಲವೋ ಎನ್ನುವುದು ಇಲ್ಲಿ ಮುಖ್ಯವಾಗುವುದಿಲ್ಲ. </span><b style="font-family: arial;">ಎಂಥ ವಿಷಮ ಪರಿಸ್ಥಿತಿಯಲ್ಲೂ ಮಾತೃ ಹೃದಯ ಹೇಗೆ ಯೋಚಿಸಿತು ಎನ್ನುವುದು ಇಲ್ಲಿಯ ರಸ.</b><span style="font-family: arial;"> ಆ ಪರಿಸರದ ಆಚಾರ-ವಿಚಾರಗಳ ತಿಳುವಳಿಕೆ ಇರಬೇಕು ಎನ್ನುವುದನ್ನು ಸೂಚಿಸುವುದಕ್ಕಾಗಿ ಮಾತ್ರ ಈ ಉದಾಹರಣೆ. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ಕಾಲದ ವಿಷಯದಲ್ಲೂ ಇದೆ ರೀತಿಯ ತಿಳುವಳಿಕೆ ಬೇಕಾಗುತ್ತದೆ. <b>ಸತಿ ಸಾವಿತ್ರಿ</b>ಯಂತೆ ಯಮನ ಹಿಂದೆ ಹೋಗಿಯೂ ಗಂಡನನ್ನು ಉಳಿಸಿಕೊಳ್ಳುವ ಸಮಯ ಒಂದು ಇತ್ತು. <b>ಸೀತೆಗಾಗಿ ಶ್ರೀರಾಮ</b> ಪಟ್ಟ ಪಾಡಿನ ಕಥೆಯೂ ಗೊತ್ತು. ಆ ಕಾಲದ ಮಾನದಂಡವನ್ನು <b>ವಿವಾಹದ ಸಮಯದಲ್ಲೇ ವಿಚ್ಛೇದನಕ್ಕೆ ದಿನ ನಿಗದಿ</b>ಪಡಿಸುವ ಕಾಲಕ್ಕೆ ಉಪಯೋಗಿಸಲು ಬರುವುದಿಲ್ಲ. ರಸ ಆಸ್ವಾದನೆಯಲ್ಲಿ ದೇಶ-ಕಾಲಗಳ ಪರಿಜ್ಞಾನದ ಮಹತ್ವವನ್ನು ಸೂಚಿಸಲು ಮಾತ್ರ ಈ ಉದಾಹರಣೆ ಎಂದು ಮತ್ತೊಮ್ಮೆ ಹೇಳಬೇಕು. ಇಲ್ಲದಿದ್ದರೆ ವಿಷಯಾಂತರವಾಗುವ ಪ್ರಬಲವಾದ ಸಾಧ್ಯತೆ ಉಂಟು! </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><b>ಭಾಷಾಂತರವೋ, ಭಾವಾಂತರವೊ?</b></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ಪರಭಾಷೆಗಳ ಕಾವ್ಯದ ವಿಷಯದಲ್ಲಿ ಯೋಚಿಸುವಾಗ ಆ ಭಾಷೆಗಳ ಪರಿಚಯವಿಲ್ಲದಿದ್ದರೆ ಭಾಷಾಂತರ ಕೃತಿಗಳನ್ನೇ ಆಸರೆಯಾಗಿ ಪಡೆಯಬೇಕಾಗುತ್ತದೆ. ಈ ಪ್ರಸಂಗಗಳಲ್ಲಿ ಭಾಷೆಯ ಜೊತೆಗೆ ಭಾಷಾಂತರದ ತೊಡಕೂ ಸೇರಿಕೊಳ್ಳುತ್ತದೆ. ಭಾಷಾಂತರಕಾರನಿಗೆ ಮೂಲ ಕೃತಿಯ ಭಾಷೆಯ ನೇರ ಪರಿಚಯವಿದ್ದಲ್ಲಿ ಸ್ವಲ್ಪ ವಾಸಿ. ಇಲ್ಲದಿದ್ದಲ್ಲಿ ಮೂಲದ ಭಾಷೆಗೂ ಮತ್ತು ನಾವು ಓದುವ ಭಾಷೆಗೂ ಮಧ್ಯ ಬೇರೊಂದು ಭಾಷೆ ಸೇರಿ ಪರಿಸ್ಥಿತಿ ಇನ್ನಷ್ಟು ಗೋಜಲಾಗುತ್ತದೆ. ಮೂಲ ಭಾಷೆಯ ಸೊಗಡಿನ ಬದಲು ಮಧ್ಯದ ಭಾಷೆಯ ವಾಸನೆ ದೊಡ್ಡದಾಗುವ ಭೀತಿಯೂ ಉಂಟು. ನೇರವಾದ ಭಾಷಾಂತರವಾದರೂ ಭಾಷಾಂತರಕಾರನಿಗೆ ಎರಡೂ ಭಾಷೆಗಳ ಮೇಲೆ ಪ್ರಭುತ್ವ ಇಲ್ಲದಿದ್ದರೆ ಮುಖ್ಯ ರಸಘಟ್ಟಗಳು ಸೋರಿಹೋಗಿ ಬರೀ ಸಿಪ್ಪೆ-ತೊಂಡುಗಳ ಪಾಕ ಸಿಗುವ ಸಾಧ್ಯತೆಯೂ ಇಲ್ಲದಿಲ್ಲ. ಎರಡೂ ಭಾಷೆಗಳ ಚೆನ್ನಾದ ಪರಿಚಯ ಇರುವ, ಸ್ವತಃ ಕವಿಯೂ ಆದ ಭಾಷಾಂತರಕಾರನು ಸಿಕ್ಕರೆ ಅದು ಓದುಗ/ಕೇಳುಗನ ಭಾಗ್ಯವೆಂದೇ ಹೇಳಬೇಕು. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><b>ಥಾಮಸ್ ಕ್ಯಾಂಬೆಲ್ ನ "ಲಾರ್ಡ್ ಅಲ್ಲಿನ್ಸ್ ಡಾಟರ್" ಕವನ:</b> </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><b>ಥಾಮಸ್ ಕ್ಯಾಂಬೆಲ್ಲ್</b> (Thomas Campbell) (1777-1844) ಒಬ್ಬ ಬಹು ಪ್ರತಿಭಾನ್ವಿತ ಸ್ಕಾಟ್ಲೆಂಡ್ ದೇಶದ ಕವಿ. ಈತನು <b>ವಿಲಿಯಂ ವರ್ಡ್ಸವರ್ತ್ </b>(William Wordsworth) ಮತ್ತು <b>ಸ್ಯಾಮ್ಯುಯೆಲ್ ಟೇಲರ್ ಕೊಲೆರಿಜ್</b> (Samuel Taylor Coleridge) ಮಹಾಕವಿಗಳ ಸಮಕಾಲೀನ. ಸ್ಕಾಟ್ಲೆಂಡ್ ನ (Scottish Lowlands) <b>ಗ್ಲಾಸ್ಗೋ</b> (Glasgow) ನಗರದಲ್ಲಿ ಹುಟ್ಟಿ ಬೆಳೆದವನು. ಈತನ ಅನೇಕ ಕೃತಿಗಲ್ಲಿ <b>"The Ballad of Lord Ullin's Daughter"</b> ಒಂದು ಪ್ರಸಿದ್ಧವಾದ ನೀಳ್ಗವನ. ಗ್ಲಾಸ್ಗೋ ನಗರದ ವಾಯುವ್ಯದಲ್ಲಿ (northwest) ಸುಮಾರು ೧೦೦ ಮೈಲುಗಳ ದೂರದಲ್ಲಿರುವ Isle of Mull ಪ್ರದೇಶಕ್ಕೆ ಭೇಟಿ ನೀಡಿದಾಗ ಪ್ರೇರಿತನಾಗಿ ಈ ಕೃತಿ ರಚಿಸಿದ್ದಾನೆ ಎಂದು ಹೇಳಲಾಗುತ್ತದೆ.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ಈ ಭೂಭಾಗದಲ್ಲಿ ಉತ್ತರ ಅಟ್ಲಾಂಟಿಕ್ ಸಮುದ್ರದ ಹಿನ್ನೀರು ಚಾಚಿಕೊಂಡು ಭೂಪ್ರದೇಶದಿಂದ ಸುತ್ತುವರಿದು ಅನೇಕ ಸರೋವರಗಳು ನಿರ್ಮಾಣವಾಗಿವೆ. Loch Gyle ಅಥವಾ <b>Loch na Keal</b> ಅಂತಹ ಒಂದು ಸರೋವರ. ಉಲ್ವ (<b>Ulva</b>) ಎನ್ನುವ ಭೂಭಾಗವನ್ನು ಉತ್ತರದ ಮುಲ್ ನಿಂದ (Gribun on Mull) ಈ ಸರೋವರ ಬೇರ್ಪಡಿಸುತ್ತದೆ. ಈ ಕವನದಲ್ಲಿ ಬಣ್ಣಿಸಿರುವುದು ಇದೇ ಪ್ರದೇಶವನ್ನು, </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><b>ಕನ್ನಡದ ಕಣ್ವ </b>ಎಂದು ಖ್ಯಾತರಾದ<b> ಪ್ರಾಚಾರ್ಯ ಬಿ. ಎಂ. ಶ್ರೀಕಂಠಯ್ಯನವರು </b>ಈ ಇಂಗ್ಲಿಷ್ ಕವನವನ್ನು<b> "ಕಾರಿ ಹೆಗ್ಗಡೆಯ ಮಗಳು" ಎಂಬ ಹೆಸರಿಟ್ಟು ಕನ್ನಡಕ್ಕೆ ಭಾಷಾಂತರ ಮಾಡಿದ್ದಾರೆ. </b></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"> </span><b style="font-family: arial;">ಕೃತಿಯ ಹಿನ್ನೆಲೆ:</b></p><p style="text-align: justify;"><b style="font-family: arial;">ಉಲ್ವ ಪ್ರದೇಶದ ಅಧಿಪತಿ ಅಥವಾ ಪಾಳೇಗಾರನ (Lord Ullin) ಚಲುವೆ ಮಗಳು ಸರೋವರದ ಉತ್ತರ ಭಾಗದ ದ್ವೀಪವೊಂದರ ಪಾಳೇಗಾರನ ತರುಣ ಮಗನನ್ನು ಪ್ರೇಮಿಸಿ ಮದುವೆಯಾಗಲು ಇಷ್ಟ ಪಡುತ್ತಾಳೆ. </b><span style="font-family: arial;">ಈ ಸಂಭಂಧ ಹುಡುಗಿಯ ತಂದೆಗೆ ಇಷ್ಟವಾಗುವುದಿಲ್ಲ. ಪ್ರಿಯಕರನನ್ನು ಬಿಡಲಾಗದ ಯುವತಿ ಅವನ ಜೊತೆಯಲ್ಲಿ ಪಲಾಯನ ಮಾಡುತ್ತಾಳೆ. ಇದರಿಂದ ಕುಪಿತನಾದ ತಂದೆ ತನ್ನ ನೆಚ್ಚಿನ ರಾವುತರನ್ನು (ಕುದುರೆಯ ಮೇಲೆ ಕುಳಿತು ಯುದ್ಧ ಮಾಡುವ ಸೈನಿಕರು) ಅವರ ಹಿಂದೆ ಛೂ ಬಿಡುತ್ತಾನೆ. </span><b style="font-family: arial;">ಮಗಳ ಪ್ರಿಯಕರನನ್ನು ಕೊಂದು ಮಗಳನ್ನು ಹಿಂದೆ ಕರೆದುಕೊಂಡು ಬರುವಂತೆ ಆಜ್ಞಾಪಿಸುತ್ತಾನೆ. </b><span style="font-family: arial;">ಅವರ ಹಿಂದೆ ತಾನೂ ಹೊರಡುತ್ತಾನೆ ಕೂಡ.</span><b style="font-family: arial;"> </b></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ಭೀತಿಯಿಂದ ಯುವ ಜೋಡಿ ಪಲಾಯನ ಮಾಡುತ್ತದೆ. ಕಣಿವೆಗಲ್ಲಿ ಕಣ್ಣಾಮುಚ್ಚಾಲೆಯಂತೆ ಮೂರು ದಿನ ಪಯಣಿಸಿದ ನಂತರ ಸರೋವರದ ದಡಕ್ಕೆ ಬರುತ್ತಾರೆ. ಚಂಡಮಾರುತದ ವಾತಾವರಣ.</span><b style="font-family: arial;"> ಸರೋವರ ದಾಟಿ ಆ ದಡ ತಲುಪಿಬಿಟ್ಟರೆ ಯುವಕನ ಕಡೆಯ ಜನರಿಂದ ರಕ್ಷಣೆ ಸಿಗುತ್ತದೆ. ದಾಟದಿದ್ದರೆ ರಾವುತರ ಕೈಲಿ ಯುವಕನ ಸಾವು ಖಂಡಿತ. </b><span style="font-family: arial;">ಚಂಡಮಾರುತದ ಸಮಯದಲ್ಲಿ ಯಾರೂ ದೋಣಿ ಹಾಯಿಸಲು ತಯಾರಿಲ್ಲ.</span><b style="font-family: arial;"> ಅಲ್ಲಿ ಇದ್ದ ಒಬ್ಬನೇ ಅಂಬಿಗನನ್ನು ಯುವಕ ಆ ದಡಕ್ಕೆ ಕರೆದೊಯ್ಯುವುದಕ್ಕೆ ಕೇಳುವುದರಿಂದ ಕವನ ಪ್ರಾರಂಭ ವಾಗುತ್ತದೆ. </b></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ತಂದೆ-ಮಗಳ ಸಂಭಂಧ, ವಿಷಮ ವಿವಾಹ, ಮನಸ್ಸುಗಳು ಕೊಡದಿದ್ದಾಗ ಕುಟುಂಬಗಳ ನಡುವೆ ಬರುವ ಗುದ್ದಾಟಗಳು, ಈ ಎಲ್ಲ ಗೋಜಲಿನ ನಡುವೆ ಆಗುವ ದುರಂತ - ಇದು ಈ ಕವನದ ವಸ್ತು. ಮಗಳ ಮೇಲಿನ ಅತಿಯಾದ ಪ್ರೀತಿಯೇ ಹೇಗೆ ಕೋಪಕ್ಕೆ ಕಾರಣವಾಗಿ ಕಡೆಗೆ ಆ ಪ್ರೀತಿಯ ಮಗಳ ಪ್ರಾಣಕ್ಕೇ ಸಂಚಕಾರ ತಂದದ್ದು ವರ್ಣಿತವಾಗಿದೆ.</span><b style="font-family: arial;"> ಕಡೆಯ ಹಂತದಲ್ಲಿ ಮಗಳ ಕಷ್ಟ ಕಂಡ ತಂದೆಯ ಕೋಪ ಕರುಣೆಯಾಗಿ ಪರಿವರ್ತಿತವಾಗುತ್ತದೆ. ಆದರೆ ಸಮಯ ಮಿಂಚಿ ದುರಂತದಲ್ಲಿ ಪರ್ಯವಸಾನ ಆಗುತ್ತದೆ. </b></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ತಂದೆ-ತಾಯಿಯರ ಇಷ್ಟಕ್ಕೆ ವಿರುದ್ಧವಾಗಿ ಮಕ್ಕಳು ವಿವಾಹ ಮಾಡಿಕೊಂಡಾಗ ಉಂಟಾಗುವ ಪರಿಸ್ಥಿತಿ ಇಲ್ಲಿ ಚಿತ್ರಿತವಾಗಿದೆ. ಯಾರು ಸರಿ, ಯಾರು ತಪ್ಪು ಅನ್ನುವ ಪ್ರಶ್ನೆಗಿಂತ ಸಮನ್ವಯವಿಲ್ಲದೆ ವಿರಸ ಮೂಡಿ ದುರಂತ ಎದುರಾಗುತ್ತದೆ. ಇಂತಹ ಸನ್ನಿವೇಶಗಳನ್ನು ಎದುರಿಸಿದವರೇ ಅದನ್ನು ತಿಳಿಯಬಲ್ಲರು. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><b>ಕಾರಿ ಹೆಗ್ಗಡೆಯ ಮಗಳು:</b></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ಇಂಗ್ಲಿಷ್ ಮತ್ತು ಕನ್ನಡ ಎರಡೂ ಭಾಷೆಗಳ ಮೇಲೆ ಸಂಪೂರ್ಣ ಪ್ರಭುತ್ವ ಹೊಂದಿ ಎರಡೂ ಭಾಷೆಗಳನ್ನು ಶಿಷ್ಯರಿಗೆ ಪಾಠ ಹೇಳಿದ್ದಲ್ಲದೇ ಅನೇಕ ಘಟಾನುಘಟಿ ಸಾಹಿತಿಗಳನ್ನು ತಯಾರು ಮಾಡಿ ಕೊಟ್ಟ <b>ಪ್ರಾಚಾರ್ಯ ಬಿ. ಎಂ. ಶ್ರೀಕಂಠಯ್ಯನವರು</b> ಅನೇಕ ಇಂಗ್ಲಿಷ್ ಕವಿತೆಗಳನ್ನು ಕನ್ನಡಕ್ಕೆ ತರ್ಜುಮೆ ಮಾಡಿದವರು. ಅವರ ಸಾಹಿತ್ಯ ಕೃಷಿ ಅಗಾಧವಾದದ್ದು. ಹಳಗನ್ನಡ ಕೃತಿಗಳನ್ನು ನಾಟಕಗಳಾಗಿ ರೂಪಾಂತರ ಮಾಡಿ ಎಲ್ಲರೂ ಅವುಗಳ ಸೊಗಸನ್ನು ಅರಿಯುವ ಅನುಕೂಲ ಮಾಡಿಕೊಟ್ಟವರು. ಎಲ್ಲಕ್ಕಿಂತ ಹೆಚ್ಚಾಗಿ, ತಮ್ಮ ಸಾಹಿತ್ಯ ರಚನೆಯ ಸಮಯವನ್ನು <b>ಕನ್ನಡದ ಬೆಳವಣಿಗೆಗೆ ವಿನಿಯೋಗಿಸಿ ಅನೇಕ ಕವಿಗಳನ್ನೂ, ಲೇಖಕರನ್ನೂ ಗುರುತಿಸಿ ಕನ್ನಡಕ್ಕೆ ಕೊಟ್ಟವರು.</b> </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><b>"ಕಾರಿ ಹೆಗ್ಗಡೆಯ ಮಗಳು" </b>ಕವನವನ್ನು ನೋಡಿದಾಗ ಇದು ಒಂದು ಇಂಗ್ಲಿಷ್ ಕವನದ ಭಾಷಾಂತರ ಎಂದು ಅನಿಸದು. <b>ಮೂಲ ಕೃತಿಯನ್ನು ಪೂರ್ತಿ ಅರಗಿಸಿಕೊಂಡು ಹೊಸ ಕನ್ನಡ ಕವನಕ್ಕೆ ಜನ್ಮ ಕೊಟ್ಟಿದ್ದಾರೆ ಶ್ರೀಕಂಠಯ್ಯನವರು. </b></span></p><p style="text-align: justify;"></p><span style="font-family: arial;">ಶ್ರೀಯವರ ಕೈಯ್ಯಲ್ಲಿ ಲಾರ್ಡ್ ಅಲ್ಲಿನ್ ಕಾರಿ ಹೆಗ್ಗಡೆಯಾಗುತ್ತಾನೆ. </span><span style="font-family: arial;">ಸ್ಕಾಟ್ಲೆಂಡಿನ ಸಮುದ್ರ ಭಾಗ ನಮ್ಮ ಕಾರವಾರದ ಬಳಿಯ ಕಡಲಾಗುತ್ತದೆ. </span><span style="font-family: arial;">ಸ್ಕಾಟಿಷ್ ಹೈಲ್ಯಾಂಡ್ ಪಡುವದಿಬ್ಬ ಆಗುತ್ತದೆ. </span><span style="font-family: arial;">ಸಿಲ್ವರ್ ಪೌಂಡ್ ಕೇಳಿದ ಹೊನ್ನು ಆಗುತ್ತದೆ!</span><div><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div><span style="font-family: arial;"><b>ಇಂಗ್ಲಿಷ್ ಕವನ ಮತ್ತು ಅದರ ಕನ್ನಡ ಭಾಷಾಂತರವನ್ನು ಒಟ್ಟಿಗೆ ನೋಡಲು ಅನುಕೂಲವಾಗುವಂತೆ ಎರಡರ ಲಿಂಕ್ ಕೆಳಗೆ ಕೊಟ್ಟಿದೆ. ಅದರ ಪ್ರಯೋಜನ ಪಡೆಯಬಹುದು. </b></span></div><div><span style="font-family: arial;"><b><br /></b></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;"><b>*****</b></span></div><div><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div><span style="font-family: arial;">ಈಗ ಕವಿತೆಗೆ ಬರೋಣ. </span></div><div><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div><span style="font-family: arial;">ತರುಣಿಯೊಡನೆ ಓಡಿ ಬಂದ ತರುಣ ಅಂಬಿಗನಿಗೆ ಹೇಳುವ ಸಾಲುಗಳನ್ನು ನಮ್ಮ ಭಾಷೆಯ ಕನ್ನಡಿಯಲ್ಲಿ ನೋಡಬಹುದು:</span></div><div><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div><span style="font-family: arial;">ಓಡಿ ಬಂದೆವು ಮೂರು ದಿವಸ </span></div><div><span style="font-family: arial;">ಜಾಡ ಹಿಡಿದು ಹಿಂದೆ ಬಂದರು </span></div><div><span style="font-family: arial;">ನಮ್ಮನೀ ಕಣಿವೆಯಲ್ಲಿ ಕಂಡರೆ </span></div><div><span style="font-family: arial;">ಚಿಮ್ಮಿ ಹರಿವುದು ನೆತ್ತರು </span></div><div><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div><span style="font-family: arial;">ಎಲ್ಲ ಪದಗಳೂ ಪೂರ್ಣವಾಗಿ ನಮ್ಮ ಪರಿಸರದವೇ. <b>ಹಳಗನ್ನಡ, ನಡುಗನ್ನಡ, ಹೊಸಗನ್ನಡಗಳ ಬಳಿಕ ಕನ್ನಡ ನವೋದಯದ ಹರಿಕಾರರಲ್ಲಿ ಒಬ್ಬರಾದ ಶ್ರೀಯವರ ಪದ ಲಾಲಿತ್ಯವನ್ನು ಕಾಣಬಹುದು.</b> </span></div><div><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div><span style="font-family: arial;">ಕೇವಲ ನಾಲ್ಕೇ ಸಾಲುಗಲ್ಲಿ ಆ ಅಂಬಿಗನ ಪಾತ್ರವನ್ನು ಕವಿಗಳಿಬ್ಬರೂ ಚಿತ್ರಿಸಿದ್ದಾರೆ:</span></div><div><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div><span style="font-family: arial;">ಆಗ ಅಂಜದೆ ತೊರೆಯನೆಂದನು </span></div><div><span style="font-family: arial;">ಬೇಗ ಜೀಯಾ ಒಡ ತರುವೆನು </span></div><div><span style="font-family: arial;">ಸುಡಲಿ ಹೊನ್ನು ಬೆಡಗಿ ನಿನ್ನೀ </span></div><div><span style="font-family: arial;">ಮಡದಿಗೋಸುಗ ಬರುವೆನು </span></div><div><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ಒಂದು ಬೆಳ್ಳಿಯ ನಾಣ್ಯಕ್ಕೋ ಅಥವಾ ದೊಡ್ಡ ಮೊತ್ತದ ಹಣಕ್ಕೋ ಯಾರೂ ತಮ್ಮ ಜೀವವನ್ನೇ ಪಣಕ್ಕಿಡುವುದಿಲ್ಲ. ಈ ಚಂಡಮಾರುತದ ಸಮಯದಲ್ಲಿ ದೋಣಿ ನಡೆಸುವುದೆಂದರೆ ಸಾವನ್ನು ಆಹ್ವಾನಿಸಿದಂತೆಯೇ. ದೋಣಿ ನಡೆಸದಿದ್ದರೆ ತರುಣನ ಜೀವ ಹೋಗುತ್ತದೆ. ದೋಣಿ ನಡೆಸಿದರೆ ಮೂವರ ಜೀವವೂ ಹೋಗಬಹುದು. ತರುಣ ಸತ್ತರೆ ಯುವತಿ ಬದುಕಿಯೂ ಸತ್ತಂತೆ. ಆದ ಕಾರಣ ಇಬ್ಬರನ್ನೂ ಉಳಿಸುವ ಸಲುವಾಗಿ ತನ್ನ ಪ್ರಾಣವನ್ನೇ ಒತ್ತೆಯಿಟ್ಟು ದೋಣಿ ತರುತ್ತೇನೆ ಎನ್ನುತ್ತಾನೆ. ದುಡ್ಡು ಮುಖ್ಯವಲ್ಲ. ಬಾಳಿಬದುಕಬೇಕಾದ ಈ ಹುಡುಗಿಯ ಬದುಕು ಮುಖ್ಯ ಎನ್ನುವ ಧ್ವನಿ ಚೆನ್ನಾಗಿ ಸೂಚಿತವಾಗಿದೆ. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ತೂರು ಗಾಳಿಗೆ ಕಡಲು ಕುದಿಯಿತು </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ನೀರ ದೆವ್ವಗಳರಚಿಕೊಂಡವು </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ಹೆಪ್ಪುಮೋಡದ ಹುಬ್ಬುಗಂಟಿಗೆ </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ಕಪ್ಪಗಾದವು ಮುಖಗಳು </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ನೀರು ಕುದಿಯಲು ಬೆಂಕಿ ಬೇಕು. ಆದರಿಲ್ಲಿ ಬಿರುಗಾಳಿಗೆ ಇಡೀ ಕಡಲಿನ ನೀರು ಕುದಿಯಿತು. (ಈಗ ವಿಡಿಯೋ, ಟೆಲಿವಿಷನ್ ಸಹಾಯದಿಂದ ಚಂಡಮಾರುತದ ಪ್ರಭಾವ ನಾವು ನೋಡಿ ಬಲ್ಲವು). ಮೇಲೆ ಕರಿ ಮೋಡ ತುಂಬಿದ ಮುಗಿಲು. ಮತ್ತೆ ಅದರ ಜೊತೆ ಹಿಂದಿರುವ ವಿಪತ್ತಿನ ದಿಗಿಲು. ಮುಖಗಳು ಕಪ್ಪಾಗುವುದರಲ್ಲಿ ಏನು ವಿಶೇಷ?</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ಮೋಡದ ಕಗ್ಗತ್ತಲ ಜೊತೆ ಸೂರ್ಯಾಸ್ತದ ಸಂಜೆಯ ಕತ್ತಲೂ ಸೇರಿತು. ರಾವುತರು ಹತ್ತಿರ ಬರುವ ಸದ್ದೂ ಸನಿಹ ಬಂದಿತು. ಈಗ ತರುಣಿ ಹೇಳುತ್ತಾಳೆ:</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ಏಳು, ಬೇಗೇಳಣ್ಣ ಎಂದಳು </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ಹೂಳಿಕೊಳಲಿ ನನ್ನ ಕಡಲು </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ಮುಳಿದ ಮುಗಿಲ ತಡೆಯಬಲ್ಲೆ</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ಮುಳಿದ ತಂದೆಯ ತಡೆಯೆನು </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ಮನುಷ್ಯಮಾತ್ರದವರಿಗೆ ಚಂಡಮಾರುತದ ಮೋಡಗಳನ್ನು ತಡೆಯುವುದು ಸಾಧ್ಯವೇ ಇಲ್ಲ. ಆದರೆ ಈಗ ನಾನು ಅದರ ಪ್ರಯತ್ನವಾದರೂ ಮಾಡುವೆ. ಆದರೆ ಅತ್ಯಂತ ಕುಪಿತನಾಗಿರುವ ನನ್ನ ತಂದೆಯನ್ನು ಎದುರಿಸುವುದು ಅದಕ್ಕಿಂತಲೂ ಕಷ್ಟ. ಅದಕ್ಕಿಂತಲೂ ಸಮುದ್ರದ ಸಾವೇ ವಾಸಿ ಎನ್ನುವ ಧ್ವನಿ ಇಲ್ಲಿದೆ. ಇದನ್ನೇ ಮುಂದೆ "ಆಳ ಕೈಯಲಿ ತಾಳಬಹುದೇ ಏಳು ಬೀಳಿನ ಕಡಲದು" ಎಂದು ಸೂಚಿಸುತ್ತಾರೆ. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ಮುಳುಗುತ್ತಿರುವ ದೋಣಿಯಲ್ಲಿರುವ ಮಗಳನ್ನು ಈಗ ತಂದೆ ನೋಡುತ್ತಾನೆ. ರುದ್ರ ಭೀಕರ ವಾತಾವರಣದಲ್ಲಿ ಕೋಪ ಮಾಯವಾಗಿ ಅಳುತ್ತಾನೆ:</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ಅಲೆಗಳಬ್ಬರದಲಿ ಮೀಟಿ </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ಮುಳುಗುತಿಹರು ಏಳುತಿಹರು </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ಕರೆಗೆ ಬಂದ ಕಾರಿಹೆಗ್ಗಡೆ </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ಕರಗಿ ಮುಳಿಸು ಅತ್ತನು. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ಸರೋವರದ ತೀರಕ್ಕೆ ಕರೆ ಎನ್ನುವ ಪದವನ್ನು ಉಪಯೋಗಿಸಿದ್ದಾರೆ. ("ದೋಣಿಯೊಳಗೆ ನೀನು, ಕರೆಯಮೇಲೆ ನಾನು" ಎನ್ನುವ ಉಯ್ಯಾಲೆ ಚಲನ ಚಿತ್ರದ ಹಾಡು ನೆನೆಯಬಹುದು.) ಅವನ ಮುಳಿಸು (ಕೋಪ) ಕರಗಿತು. ದುಃಖದಿಂದ ಅತ್ತ. ಹಳೆಯ ಮನಸ್ತಾಪ ಎಷ್ಟು ಇದ್ದರೇನು? ಎದುರಿನ ದೃಶ್ಯ ಅವನ <b>ತಂದೆಯತನವನ್ನು ಬಡಿದೆಬ್ಬಿಸಿತು:</b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ತೊಂಡು ತೆರೆಗಳ ಮುಸುಕಿನಲ್ಲಿ </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ಕಂಡು ಮಗಳ ಕರಗಿ ಹೋದ </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ಒಂದು ಕೈ ನೀಡಿದಳು ನೆರವಿಗೆ </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ಒಂದು ತಬ್ಬಿತು ನಲ್ಲನ </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ಯಾರ ಯಾವ ಯತ್ನವೂ ಇಲ್ಲದೆ ಅವನು ಮಗಳ ಕಂಡ ದೃಶ್ಯ ಕ್ಷಣಾರ್ಧದಲ್ಲಿ ಅವನನ್ನು ಕರಗಿಸಿತು. ಅವಳಾದರೂ ಆಧಾರಕ್ಕೆ ಒಂದು ಕೈಯ್ಯಲ್ಲಿ ಪ್ರಿಯಕರನನ್ನು ಹಿಡಿದಳು. ಇನ್ನೊಂದನ್ನು ಸಹಾಯಹಸ್ತಕ್ಕಾಗಿ ಚಾಚಿದಳು. ಆದರೆ <b>ಆ ಕೈ ಹಿಡಿಯಬೇಕಾದ ಅಪ್ಪ ದಡದಾಚೆ ಕತ್ತಿ ಹಿಡಿದು ನಿಂತಿದ್ದಾನೆ.</b> </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ಆದರೆ ಅವನು ಈಗ ಕೂಗುತ್ತಾನೆ:</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ಮರಳು ಮಗಳೇ, ಮರಳು ಎಂದನು </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ಮೊರೆಯುವ ಕಾಯಲ ಗಂಟಲಿಂದ </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ಮರೆತೆ, ಒಪ್ಪಿದೆ ನಿನ್ನ ನಲ್ಲನ </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ಮರಳು ಕಂದಾ, ಎಂದನು </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">"ಆದದ್ದಾಯಿತು, ಹಿಂದೆ ಬಾ. ನಿನ್ನ ಪ್ರಿಯಕರನನ್ನೂ ಕರೆ ತಾ. ನಾನು ಒಪ್ಪಿದ್ದೇನೆ" ಎಂದು ಕೂಗಿದ. <b>ಅವನು ಕೂಗಿದ್ದು ಇವಳಿಗೆ ಕೇಳಿಸುವಹಾಗಿಲ್ಲ. ಕೇಳಿಸಿದರೂ ಅವಳು ಬರುವಹಾಗಿಲ್ಲ.</b> ಕ್ಷಣದ ಕೋಪ ಜೀವನಪೂರ್ತಿ ತಾಪ. <b>ಅವಳಿಗೆ ಸಾವು. ಇವನಿಗೆ ಮರೆಯಲಾಗದ ನೋವು. ಅವಳು ಅಳಿದಳು. ಇವನು ಉಳಿದೂ ಆಳಿದನು.</b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><b><br /></b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ಮರಳಬಹುದೇ? ಹೋಗಬಹುದೇ?</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ಕರೆಯ ತೆರೆಯಪ್ಪಳಿಸಿ ಹೊಯ್ದು </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ಹೊರಳಿ ಹೋದವು ಮಗಳ ಮೇಲೆ</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><b>ಕೊರಗಿನಲಿ ಅವನುಳಿದನು </b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ಮನುಷ್ಯರಲ್ಲಿ ಅನೇಕ ವಿಧಗಳು ಉಂಟು. ಬೇರೆ ಬೇರೆ ಸಂದರ್ಭದಲ್ಲಿ ಬೇರೆ ಬೇರೆಯಾಗಿ ವಿಭಾಗಿಸಬಹುದು. ಆದರೆ ಸಾಹಿತ್ಯ ರಸಾಸ್ವಾದನೆಯ ಸಂದರ್ಭದಲ್ಲಿ ಕೇವಲ ಎರಡು ವಿಧಗಳು; <b>ಬುದ್ಧಿಜೀವಿಗಳು ಮತ್ತು ಭಾವಜೀವಿಗಳು.</b> ಬುದ್ಧಿಜೇವಿಗಳಿಗೆ ಈ ಕವಿತೆಯ ವಿಶ್ಲೇಷಣೆ ಯಾವ ಪ್ರಭಾವನ್ನೂ ಬೀರದು. ಆದರೆ ಭಾವಜೀವಿಗಳ ಮೇಲೆ ಈ ಜೀವನಾನುಭವದ ಪ್ರಭಾವ ಬಹಳ ಕಾಲ ನೆನಪಿನಲ್ಲಿ ಉಳಿಯುತ್ತದೆ.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">*****</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><b>ಚಾರ್ಲಿ ಚಾಪ್ಲಿನ್</b> ಬಗ್ಗೆ ಒಂದು ಕಥೆ ಹೇಳುತ್ತಾರೆ. ಒಂದು ಕಡೆ ಚಾರ್ಲಿ ಚಾಪ್ಲಿನ್ ಅನುಕರಣೆಯ ಒಂದು ಸ್ಪರ್ಧೆಯನ್ನು ಏರ್ಪಡಿಸಿದ್ದರಂತೆ. ಅನೇಕರು ಸ್ಪರ್ಧಿಸಿದ್ದರು. ನೋಡುವ ಕುತೂಹಲದಿಂದ ಸ್ವತಃ ಚಾರ್ಲಿ ಚಾಪ್ಲಿನ್ ಸಹ ಹೋದ. ಯಾರಿಗೂ ಗೊತ್ತಾಗದಂತೆ ಅವನೂ ಸ್ಪರ್ಧಿಗಳ ಗುಂಪಿನಲ್ಲಿ ಸೇರಿ ಭಾಗವಹಿಸಿದ. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">ಸ್ಪರ್ಧೆ ಮುಗಿದ ನಂತರ ತೀರ್ಪು ಬಂತು. ಚಾರ್ಲಿ ಚಾಪ್ಲಿನ್ ಗೆ ಎರಡನೆಯ ಬಹುಮಾನ ಬಂದಿತ್ತು!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><b>ಶ್ರೀಯವರಿಗೆ ಮೊದಲ ಬಹುಮಾನ ಬಂದು ಕ್ಯಾಂಬೆಲ್ಲ್ ನಿಗೆ ಎರಡನೇ ಬಹುಮಾನ ಸಿಕ್ಕರೆ ನಾವು ಆಶ್ಚರ್ಯ ಪಡಬೇಕಾಗಿಲ್ಲ. </b></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;">*****</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Click on the links below for the full text of the poems in Kannada and English:</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"> <a href="https://www.scribd.com/doc/223107329/%E0%B2%95%E0%B2%BE%E0%B2%B0%E0%B2%BF-%E0%B2%B9%E0%B3%86%E0%B2%97-%E0%B2%97%E0%B2%A1%E0%B3%86%E0%B2%AF-%E0%B2%AE%E0%B2%97%E0%B2%B3%E0%B3%81" target="_blank">kaari Heggadeya Magalu (Kannada)</a><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"> <a href="https://www.scottishpoetrylibrary.org.uk/poem/lord-ullins-daughter/" target="_blank">Lord Ullin's Daughter (English)</a></div>Keshava Murthyhttp://www.blogger.com/profile/06498982131870248733noreply@blogger.com9